Az Országos Választási Iroda egy, újságíróknak szánt kiadványában a média választási kampányban betöltött szerepéről úgy foglal állást, miszerint napjainkban a világ számos országában, különösen a nyugati demokráciákban a televízió nem egyszerűen közvetíti a választásokat, hanem maga vált a választási kampány főszereplőjévé. Politológusok véleménye szerint, ami az elektronikus sajtóban nem jelenik meg, nem hangzik el, az olyan mintha meg sem történt volna. A média ma már megkerülhetetlen politikai kommunikációs szerepet tölt be - különösen a választások idején. Természetesen léteznek ettől eltérő vélemények is, amelyek szerint az írott vagy elektronikus tömegtájékoztatás önmagában nem a választások eredményének eldöntője. Más vélemény szerint a szavazók természetesen képesek különbséget tenni a politikai reklám - hirdetés, és a valós tényeken alapuló politikai hír között, és eszerint alakítják ki véleményüket. Bármely felfogásból közelíthetünk a kérdéshez egy biztos; a média megnövekedett politikai szerepe olyan helyzetet teremtett, melynek jogi keretek közé foglalása előfeltétele a választási kampány etikus lefolytatásának.[1] "
A jelölőszervezetek esélyegyenlőségének kérdése, különösen a pártok tömegtájékoztatási eszközökben való megjelenésére vonatkozóan a rendszerváltozás óta - változó intenzitással ugyan, ám gyakorlatilag folyamatosan - napirenden van. Nem meglepő, hogy a problémát mindig a magukat valamilyen okból éppen hátrányban érző, jellemzően kis, általában parlamenti képviselőcsoporttal nem rendelkező pártok vetik fel. Elsőként, 1990 januárjában, a - mai olvasó számára valószínűleg ismeretlen - Haza Párt emelt szót a választási kampányban az egyes politikai pártok esélyegyenlőségéért. A Magyar Televízió (a továbbiakban: MTV) és Magyar Rádió (a továbbiakban: MR) felügyelőbizottságához írt, és az Országos Sajtószolgálat útján közzétett levelükben[2] azt javasolták, hogy "egyenlő időt kapjon mind a választási műsorokban, mind a fizetett hirdetésre minden párt. Biztosítani kell valamennyi párt számára az alapos bemutatkozási lehetőséget, programjaik ismertetését." Kifejtették, hogy "[a] TV-n és Rádión túl az MTI, a Magyar Posta és a nyomdák az a döntő közlési terület, amin a pártok megnyilvánulásai áthaladnak. Ezt a köz által ellenőrizni, a szükséges mederben tartani és az esélyegyenlőséget megközelíteni szükséges és valamennyi pártnak érdeke."[3] Javasolták továbbá, hogy "[a] TV, illetve a Rádió egyik műsorát meghatározott időben választási célra a pártok rendelkezésére kell bocsátani, és minden ilyen irányú közlés csak itt legyen lehetséges. A műsoridőt közjegyző előtt végzett sorsolás alapján, a kedvező és kevésbé fontos időpontokat cserélve 3-4 alkalmat kell azonos időben biztosítani valamennyi pártnak a programja és a legfontosabb kérdésekben elfoglalt álláspontja rövid kifejtésére."[4]
A Magyar Szabadságpárti Szövetség elnöke pedig - a kispártok ellehetetlenülésétől tartva -követelte "a választással kapcsolatos fizetett hirdetések végleges megszüntetését, másrészről az esélyegyenlőség megteremtését, az egyenlő és hetenként ismétlődő műsoridőt február elejétől minden választáson induló pártnak, nevezzék azt kicsinek vagy nagynak."[5]
A Nyilvánosság Klub és a MÚOSZ ezzel egy időben vitát kezdeményezett a "sajtóbéli esélyegyenlőség"[6] megteremtéséről a választási kampányban. Elsőként Szalay Zsolt, az MR belpolitikai újságírója, és Baló György, az MTV korábbi - és azóta szinte valamennyi - választási műsorának vezetője fejtette ki írásban az álláspontját.[7] Szalay egyrészt elismerte, hogy a "Mond, te kit választanál" című választási műsorfolyamba mindössze 12 pártot hívtak meg, egyenként egyórás műsoridővel, de "igyekez[tek] úgy dönteni, hogy csak azok kerüljenek be, amelyek leginkább számíthatnak arra, hogy szerepet játszanak a választások utáni közéletben." Másrészt az MR új felügyelőbizottságának felállítását javasolta, amelynek - mintegy az ORTT előképeként - a Rádió kiegyensúlyozott tájékoztatása felett kellene őrködnie. Emellett az elfogulatlan újságírói és szerkesztői munka jelentőségére hívta fel a figyelmet. Baló ezzel szemben az első szabad választások végéig, ideiglenes jelleggel technikai megoldásokat javasolt. Így például az egyik csatorna választási csatornává alakítását, vagy választási műsorok indítá-
- 69/70 -
sát mindkét csatornán olyan idősávokban, melyekben abban az időben nem volt műsor, illetve egy átmeneti földi sugárzású országos választási csatorna létrehozását. (A tanácskozás során sok támadás érte a rádiós és a televíziós felügyelőbizottságot, mondván, hogy tanácsadó szerepe ellenére is beavatkozik a kampányba.)
A kérdés megoldásaként 1990. január 20-án a Minisztertanács Hivatalának helységében sorsolták ki azokat az időpontokat, amikor a pártok és szervezetek programjaikkal bemutatkozhattak a rádióban, illetve a televízióban a választási kampány során.
A Pártközi Egyeztető Bizottság munkájában részt vevő pártok, szervezetek 1990. február 5-én megállapodtak abban, hogy igénylik: a következő hetekben folyamatos elemzés készüljön a választásokat érintő tévé- és rádióműsorokról. A vizsgálat költségeinek fedezésére felkérték a Minisztertanács Hivatalát. A helyi sajtó kiemelkedőnek tartott jelentősége miatt a Pártközi Egyeztető Bizottság folyamatosan figyelemmel kívánta kísérni, hogy a kampány során a megyei és városi lapok miként érvényesítették az esélyegyenlőséget a különböző pártok, szervezetek, jelöltek között. Ennek az elemzésnek elvégzésére nem álltak rendelkezésre költségvetési források, így annak fedezésére a pártokat, szervezeteket egy egyszeri befizetésre kérték.
A pártok esélyegyenlőségének kérdésével ezt követően az 1994. évi következő országgyűlési képviselőválasztás közeledtével kezdtek ismét intenzívebben foglalkozni. Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt alelnöke még 1993-ban fogalmazott meg javaslatokat a pártok esélyegyenlőségének biztosítására a közelgő választási kampánnyal kapcsolatban. Első javaslata "a közszolgálati sajtószervek választási tájékoztatására vonatkoz[ott], és itt kiemelten foglalkoz[ott] az MTV, az MR és az MTI szerepével, megemlítve, hogy akkor töltik be maradéktalanul feladatukat, hogyha szellemi és anyagi erőforrásaikat a nézők, a hallgatók és az olvasók olyan színvonalú tájékoztatására fordítják, amelyek révén a választópolgárok ki tudják alakítani a választáshoz szükséges ismereteket. Egyenlő feltételeket és lehetőségeket kell biztosítani a választási kampány minden résztvevőjének, a pártok megállapodásainak megfelelően. ... A szocialisták szerint kívánatos lenne, hogy a nem közszolgálati sajtó tekintse magáénak a közszolgálati sajtószervezetekre vonatkozó megállapodásokat."[8]
A Pesti Hírlap 1993. szeptember 8-i számában "Parlamentiek előnyben?" címmel közölt írásában arról tudósított, hogy az MSZDP szerint "a parlamenti pártok helyzeti előnyhöz jutnak a parlamenti televízió-közvetítések, valamint "frontembereik" rendszeres szereplései révén, a parlamenten kívüli pártok viszont szinte behozhatatlan hátrányba kerülnek. (Az MSZDP információi szerint ekkor a parlamenti pártok és a közszolgálati médiumok vezetői - a parlamenten kívüli pártok nélkül - már a számításba jöhető műsoridőről és a választási etikai kódexről is tárgyaltak.)[9]
Végül az MTV választási műsoraiban kisorsolták az egyes - országos listát állító - pártok öt-, tíz- és háromperces bemutatkozó műsorainak sorrendjét. "A legtöbb fejtörést a hírműsorokban (Híradó, A hét) való szereplés okoz[t]a. Ezeket a választási etikai kódex irányelveinek megfelelően szerkeszt[ették], amely kimond[ta]: a hírekben arányosan, a tudósításokban a jelölések arányában kell megjelenniük az egyes pártrendezvényeknek."[10] Ezért a televízió az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a Belügyminisztériumtól beszerezte a jelölési adatokat, melyek alapján meghatározták azt a kulcsot, amely alapján az egyes pártok megjelentek a képernyőn.
A választások után az AGB Hungary vizsgálta, hogy milyen hatékonysággal jutott el a pártok üzenete a nézőkhöz. Megállapította, hogy sokkal inkább a műsor, hirdetés műsorszerkezetben elfoglalt helyétől, semmint annak számától függött azok célba érése. Emellett azt is megállapította, hogy ezen mutatószámok és a választási eredmények között statisztikai összefüggés nem volt kimutatható.[11]
Meglepő módon a pártok esélyegyenlőségének kérdése legközelebb - nyolc év elmúltával, ám sokkal markánsabban - 2002-ben került a figyelem középpontjába. Például azzal, hogy Vajnai Attila, a Munkáspárt alelnöke 2002. március 6-án éhségsztrájkba kezdett a választási esélyegyenlőségért.[12] Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz írt levelében sérelmezte, hogy a Munkáspárt szerint az MTV a választási műsorokból "lényegében kizárja Munkáspártot és más parlamenten kívüli pártokat a megnyilvánulási lehetőségből."[13]
A Magyar Nemzeti Szövetség elnöke - jelenleg független országgyűlési képviselő - az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyette-
- 70/71 -
séhez címzett panaszában a Magyar Televízió Rt., és a Duna Televízió Rt. európai parlamenti választással kapcsolatos eljárását sérelmezte. Beadványában előadta, hogy a két műsorszolgáltató nem biztosított valamennyi jelölőszervezetnek ugyanannyi szereplési lehetőséget, ezért négy - országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező - párt lényegesen gyakrabban szerepelt választási műsorokban, mint a parlamenten kívüli jelölőszervezetek. Álláspontja szerint a műsorszolgáltatók eljárásuk során a közszolgálatiságot és az esélyegyenlőséget durván megsértették diszkriminatív magatartásukkal. A helyettes ombudsman vizsgálata eredményes befejezése érdekében az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: ORTT), a Magyar Televízió Rt. (a továbbiakban: MTV), a Duna Televízió Rt. (a továbbiakban: Duna TV), valamint a - panasszal egyébként nem érintett - Magyar Rádió Rt. (a továbbiakban: MR) elnökét vizsgálat tartására kérte.
A panasz szerint a közszolgálati műsorszolgáltatók az európai parlamenti választásokat megelőző kampányban a parlamenti képviselőcsoporttal nem rendelkező pártokat - "azzal, hogy nem biztosított[ák] a választási kampányban a rendszeres, átfogó, elfogulatlan, hiteles és pontos tájékoztatást"[14] - hátrányosan megkülönbözették a parlamenti pártokhoz képest, ami befolyásolta a választási eredményeket.
A beadvány mellékletét képezte az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 44290/2/2004. számú, a panaszosnak címzett levele, ami szerint az OVB kizárólag a választási hirdetések megjelenésével kapcsolatban rendelkezik eljárási jogosultsággal, ezen túlmenően a műsorszolgáltatók eljárására vonatkozó állásfoglalást nem adhat ki. Az OVB 2004. június 4-én - a választási jogszabályok következetes érvényesítése érdekében - közleményben hívta fel "a műsorszolgáltatók figyelmét a választási eljárásban való közreműködés során érvényesítendő alapelvekre." Az OVB 2004. június 10. napján kelt 44-290/10/2004. számú levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy - a 2004. június 4-én kiadott közleményre hivatkozva - beadványát megküldte az MTV, a Duna TV, valamint az MR elnökének. Emellett az OVB " nyomatékosan kérte az intézményvezetőket, hogy a közleményben foglaltak érvényesítését a rendelkezésükre álló eszközökkel biztosítsák a közmédiumokban."[15] A beadványtevő által 2004. június 11. napján, a Duna TV és az MTV eljárásával kapcsolatban előterjesztett választási panaszát az OVB 61/2004. (VI. 13.) számú határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint az OVB "a beadvány vitája során megállapította, hogy a fenti közszolgálati műsorszolgáltatók a kampány során folytatott, beadványban kifogásolt tevékenysége sérti a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 3. § c) pontjában foglalt, jelöltek és jelölőszervezetek számára biztosított esélyegyenlőség elvét. Ugyanakkor a[z OVB döntését megelőző] vita során az is megfogalmazódott, miszerint önmagában a Ve. 3. §-ára vagy annak valamely rendelkezésére nem alapozható olyan jogsértés, amely a választási jogszabályok Ve. szerinti sérelmét valósítja meg. Ennek az alapja az, hogy a Ve. 77. § (1) bekezdése, figyelemmel a 44. §-ba foglalt rendelkezésekre, az OVB számára kizárólag a politikai hirdetések azonos feltételekkel történő elbírálására biztosít hatáskört."[16]
A panaszos az előzőeken túl beadványához csatolt több, a kormány, a parlamenti pártok, valamint a parlamenten kívüli pártok médiaszereplését bemutató statisztikát is.
Az MR elnöke arról tájékoztatta a helyettes ombudsmant, hogy 2004. április elején megbeszélésre hívta azon pártok munkatársait, amelyekről akkor úgy lehetett tudni, hogy az európai parlamenti választásokon listát kívánnak állítani. A 2004. április 14-én megtartott megbeszélésen az MR munkatársai - a korábbi választásokon kialakult gyakorlat szerint - ismertették a műsorterveiket, illetve az azokban való részvétel lehetőségét. "Természetesen minden olyan szervezet, amely listát képes állítani, azonos feltételekkel rendelkezett úgy a műsorok tekintetében, mint az ún. ingyenes hirdetések ügyében."[17]
A megbeszélést követően az Országos Választási Iroda (a továbbiakban: OVI) segítségével nyomon követték, hogy mely pártok jelentették be listaállítási szándékukat, és valamennyi ilyen pártnak megküldték a 2004. április 14-i megbeszélés emlékeztetőjét azzal, hogy "amikor a listaállítás jogerős lesz, újabb megbeszélésen" véglegesítik a műsortervet. (Erre 2004. május 19-én került sor "annyi módosulással, hogy az időközben bekövetkezett törvényváltozást figyelembe véve nem egy, hanem három ún. ingyenes hirdetés sugárzására" adott az MR lehetőséget.)[18]
Az MR hírműsoraiban az általa ismert választási eseményekről - szignállal elkülönítve - részletesen beszámolt. Ezzel kapcsolatban kérték "a pártok képviselőit, hogy - amennyiben naponta egynél több kampányeseményük van - jelezzék, hogy ezek közül számukra melyik a legfontosabb, ugyanis azokról garantáltan beszámol[nak]."[19]
Az MR elnökének tájékoztatása azt is tartalmazta, hogy a panaszolt (és ahhoz hasonló) ügyben ismeretei szerint panasz nem érkezett a műsorszolgáltatóhoz. Kifejtette azt is, hogy - a fentiek és a válaszhoz csatolt mellékletek alapján - "egyértelmű, hogy az MR az európai parlamenti képviselők megválasztására irányuló kampányidőszakban a hatályos törvényeknek megfelelően dolgozott. Azokban az ügyekben pedig, amelyeket a törvény nem szabályoz - a korábbi gyakorlatnak megfelelően -, olyan megegyezésre
- 71/72 -
jutott a pártok képviselőivel, amely minden érintett számára elfogadható volt."[20]
Az MTV elnökének tájékoztatása szerint az MTV saját választási műsorkészítési irányelvei alapján sugározta az európai parlamenti választások előtt a vitaműsorokat, kampánytudósításokat, valamint politikai hirdetéseket. Erről az Országos Sajtószolgálaton keresztül értesítette a közvéleményt.
Az MTV Választási Irodája[21] 2004. május 26-án valamennyi listát állító jelölő szervezet képviselőjével ismertette a kampány műsorrendjét, a vitaműsorok összeállítását. Az MTV elnöke szerint "a parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok megjelent képviselői kezdetben nem értettek egyet azzal, hogy a kampány lezárásaként a listavezetők élő vitaműsorát az MTV két részre bontva sugározza, mégpedig úgy, hogy előbb a 4 parlamenten kívüli, majd a 4 parlamenti párt listavezetői kapjanak azonos műsoridőben azonos hosszúságú megszólalási lehetőséget".[22]
A listavezetők - az MTV elnökének válaszához csatolt emlékeztető szerint - kisorsolt időpontokban, 10- 10 perces, riporterrel folytatott beszélgetésre kaptak lehetőséget "Az Este" című műsorban. A parlamenti és parlamenten kívüli pártok elnökei részére az MTV külön-külön szervezett kétszer 50 perces beszélgetést. Az MSZDP képviselője javasolta és kérte, hogy "ne legyen megkülönböztetés, miszerint az utolsó napon a parlamenti pártok szerepeljenek."[23] Felvetésére az MTV jogtanácsosa azt válaszolta, hogy "az érdekelteket az MTV egyenlő arányban kívánja megszólaltatni. Ezen belül, hogy hogyan építjük fel, a szerkesztési szabadság elvébe belefér, hogy milyen módon csoportosítjuk a szervezeteket. Az MTV mindent megtesz annak érdekében, hogy ne sérüljenek a pártok érdekei. Az elosztás önmagában nem sért sem jogszabályt, sem érdeket."
A szóban forgó műsor felelős szerkesztője a jelölőszervezetek előbb ismertetett megkülönböztetését - a parlamenten kívüli jelölőszervezetek képviselőinek kérdésére - azzal indokolta, hogy " úgy gondoljuk, szerkesztési megfontolásból, hogy ez tükrözi legjobban a politikai viszonyokat." A megbeszélésen az MNSZ képviselője felvetette, hogy "olyan kompromisszumos megoldás is elképzelhető, hogy június 11- ig a pártok a Napkelte műsorában is szerepeljenek. Ez növelné az esélyegyenlőséget, mert egyelőre csak a parlamenti pártok szerepelnek. Parlamenten kívüli pártok egyáltalán nem kapnak lehetőséget a reggeli műsorban." Erre a műsor főszerkesztőhelyettese azt válaszolta, hogy "a Napkelte külső gyártású műsor. Azt nem tudom garantálni, hogy a parlamenten kívüli pártokat behívják, de beszélek a műsor készítőivel, és felhívom a figyelmüket arra, hogy keressék meg a parlamenten kívüli pártokat is, és biztosítsanak lehetőséget számukra." Az emlékeztető szerint "a jelenlévők megköszönik, és korrektnek találják az ígéretet". (Meg kell jegyezni azonban, hogy az iménti kijelentés egyáltalán nincs összhangban az MTV műsorkészítési irányelveinek 7. pontjával, miszerint "a Napkelte adásaiban a műsor hagyományainak megfelelően szólalnak meg a pártok képviselői, biztosítva a választási eljárási törvényben előírt azonos feltételeket".) Az MTV elnökének tájékoztatója szerint - bár ennek nyomát sem kifejezett, sem pedig hallgatólagos megállapodásként sem találhatjuk meg az idézett emlékeztetőben, sokkal inkább annak hiánya tűnik ki abból - "végül megszületett az egyezség azzal a kompromisszummal, hogy a parlamenten kívüliek a Napkelte című műsorban is megnyilatkozhassanak."
Az MTV - saját választási műsorkészítési irányelveinek megfelelően - 2004. május 17-én megkezdte a jelölőszervezetek kampányrendezvényeiről szóló híradó-tudósítások sugárzását (A Híradó fő kiadásában egyenként - egymástól ún. wisch-sel elválasztott - 40 másodperces kampánytudósítások jelentek meg. Egy adásban legfeljebb három párt kampányrendezvényéről számoltak be, ettől indokolt esetben a főszerkesztő, illetve helyettesének engedélyével térhettek el.) Az MTV elnöke szerint a parlamenten kívüli pártok esetében nehézséget jelentett, hogy kevesebb ilyen rendezvényt szerveztek. Ezt az MTV Választási Irodájának vezetője levélben jelezte az OVB-nek. Az OVB válaszában arról tájékoztatta az MTV Választási Irodájának vezetőjét, hogy a választási hirdetések azonos feltételeinek biztosításán túl a "műsorszerkesztési gyakorlatot, a műsorszolgáltató hírszerkesztési tevékenységét nem vizsgálhatja, azok kialakításához állásfoglalást sem adhat ki." (Az MTV elnöke azonban meg sem említi, hogy az OVB emellett felhívta a figyelmet a választási eljárásban való közreműködés során érvényesítendő alapelvekre is.)
Az OVB ezzel összefüggő közleményben "az esélyegyenlőség biztosítása érdekében határozottan állást foglal[t] a jelölőszervezetek bármilyen hátrányos megkülönböztetésével szemben. Az OVB felhív[t]a a médiumok vezetőinek figyelmét arra, hogy a választás tisztaságának biztosítása érdekében őrködjenek a választási műsorok kiegyensúlyozottságán, a választáson induló valamennyi jelölőszervezet egyenlő esélyének biztosításán, a diszkrimináció tilalmán."
Az MTV elnökének tájékoztatása szerint a pártok híradó kampányszerepléseiről készült összesítésből megállapítható, hogy nem sikerült teljes körűen biztosítani az azonos számú megjelenést, az eltérés azonban nem szignifikáns.
A Munkáspárt elnöke az ORTT-nél, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke pedig az OVB-nél panaszt
- 72/73 -
terjesztett elő amiatt, hogy a parlamenti és parlamenten kívüli pártok nem egy közös, hanem - a május 26-i megbeszélésen elfogadott módon - két külön vitaműsorban jelennek meg. A négy parlamenten kívüli párt közös nyilatkozatban "követel[te], hogy az MTV és a Duna TV, és valamennyi sajtóorgánum biztosítsa a választásokon induló pártok egyenlő lehetőségeit a nyílt és demokratikus vitára...".
Az MTV Választási Irodájának vezetője tájékoztatta az ORTT elnökét, hogy "a panaszosok képviselői 2004. május 26-án elfogadták a kampányzárásról szóló, 2004. június 10-i, illetve 11-i felosztást."[24] (Mint az előbbiekben rámutattam, ez nem teljesen fedi a valóságot.) Emellett kifejtette azt is, hogy a Ve. rendelkezéseinek megfelelően az MTV azonos feltételekkel biztosított megjelenési lehetőséget a jelölőszervezetek számára. Álláspontja szerint "a sokoldalú, kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem sérül a »kétszer négyes« felosztással. A műsorkészítési szempontok, valamint a nézői elvárások magasabb szintű kielégítése indokolta, hogy a nyolc párt elnöke ne együtt, hanem két részben vitatkozzon, illetve ismertesse választási programját".[25]
A Duna TV tájékoztatási alelnöke válasza tartalmazza, hogy "nem felel meg a valóságnak az az állítás, amely szerint az »országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező négy párt lényegesen gyakrabban szerepelt választási műsorokban, mint a parlamenten kívüli jelölőszervezetek«, a Duna TV-ben ugyanis összesen két választási műsor volt a listát állítani tudó nyolc párt számára, s az egyikben a négy parlamenti párt képviselője szerepelt, a másikban pedig a négy parlamenten kívüli párté. Tehát minden párt képviselője egy-egy vitán vehetett részt, és ezzel teljesített[ék] az esélyegyenlőséget. Ezt valamennyi párt előre tudta, és az MNSZ elnöke a meghívást . köszönettel el is fogadta."[26]
Az alelnök tájékoztatása szerint az MNSZ a Duna TV híradójában 2004. március 15. és 2004. június 13. között összesen 5 alkalommal szerepelt, ezenkívül az MNSZ listavezetője 2004. június 3-án a reggeli műsorban egy hosszabb beszélgetésben is lehetőséget kapott arra, hogy ismertesse a programját.
A tájékoztatási alelnök válasza szerint a Duna TV úgy biztosította az esélyegyenlőséget a választási műsorokban, hogy minden párt egy-egy választási vitaműsorban vehetett részt. Az MNSZ által előterjesztett kifogást, azonban ez a műsorszolgáltató nem találta megalapozottnak, "hiszen a Híradóban is súlyának megfelelően szerepelt az MNSZ - csakúgy, mint a reggeli műsorban - többször is nyilvánosságot kapott a szövetség véleménye."[27]
Az ORTT elnöke a helyettes ombudsmant arról tájékoztatta, hogy vizsgálata összefügg az OVB és az ORTT között "régebb óta zajló, ám jelenleg éppen -a lehetőségekhez mérten - nyugvópontra jutott hatásköri vitával. E jogvita viszonylagos rendezésének kiindulópontját az jelentette, hogy az OVB - a Ve. Médiatv.-re utaló 44. § (2) bekezdésére hivatkozva - a politikai hirdetések közzétételének vizsgálatán kívül minden más, a médiát érintő eljárásról egyértelműen elzárkózott annak ellenére, hogy a választási eljárásban esélyegyenlőséget megkövetelő törvényi előírás a Ve.-ben található."[28] Az európai parlamenti választással kapcsolatban ugyanis mind az OVB-hez, mind pedig az ORTT-hez érkeztek a vizsgált üggyel tartalmilag azonos beadványok. A választási eljárással összefüggő panaszokkal kapcsolatban a következőket fejtette ki az ORTT elnöke:
A Ve. úgy utal a Médiatv.-re a műsorszolgáltatók választási eljárásban való részvételével kapcsolatban, hogy a Médiatv. semmilyen érdemi eligazítást nem ad azok magatartására vonatkozóan. Az egyetlen speciális rendelkezés az utalás ellenére a Ve. 3. § c) pontjában rögzített alapelv.
Az ORTT kialakította a panasszal érintett kérdéskörben "követendő eljárásának kereteit". Eszerint az ORTT "arra alkalmas panasz esetén az általános Méditatv.-i követelményre, vagyis [annak] 4. § (1) bekezdésére tekintettel jár el (hiszen a Médiatv. nem ad különös felhatalmazást a választási kampányban közzétett politikai műsorok vizsgálatával összefüggésben), de a kiegyensúlyozottság választási műsorokban történő érvényesülésének vizsgálatát a Ve. nevezett szakaszára vonatkozóan végzi el."
Az ORTT a kiegyensúlyozottság vizsgálatát kizárólag olyan panasz alapján "tudja lefolytatni", amely "egyrészt nem általánosságban teszi meg észrevételeit, hanem konkrét műsorszámot kifogásol, másrészt nem előzetes műsortervre, hanem már közzétett műsorra vonatkozik." (Mindössze egy olyan panasz érkezett az ORTT-hez, amely az előbbi kritériumoknak megfelel.) Az ORTT az "alkalmatlan panaszok" esetében is felhívta a műsorszolgáltatók figyelmét a törvényi előírásokra. (E figyelemfelhívások számát gyakorlatilag teljese homály fedi, mivel az sem az ORTT elnökének leveléből, sem pedig a vizsgálat során megkeresett műsorszolgáltatók válaszából nem ismerhető meg.)
Az ORTT elnöke utalt továbbá arra "a magyarországi elektronikus médiumok számára a 2002-es országgyűlési választásokkal kapcsolatban" kiadott ORTT-ajánlásra (a továbbiakban: Etikai kódex) is, mely szerint: "A műsorszolgáltatók nem kötelezhetők arra, hogy - a választási műsorok kivételével - egyenlő időt biztosítsanak minden pártnak. A szerkesztőknek maguknak kell eldönteniük, hogy a különböző politikai erők mekkora időtartamban jelennek meg. A döntésnél irányadó szempont lehet a
- 73/74 -
párt parlamenti súlya, a párt (politikai erő) aktuális támogatottsága és a párt (politikai erő) által állított jelöltek száma. A parlamenti ellenzék megjelenítésének időtartama országos műsorszolgáltatók esetében nem lehet kevesebb, mint a kormánynak és a kormánypártoknak együtt biztosított műsoridő fele. A parlamenten kívüli politikai erők megjelenítésére - súlyukhoz mérten - korrekt időtartamot kell biztosítani. Az ajánlás a helyi és regionális médiumokra nem vonatkozik, mivel a helyi hírszolgáltatásnál mindenképpen figyelembe kell venni a helyi politikai erőviszonyokat."[29]
Az ORTT elnöke azt is kifejtette, hogy egyrészt az európai parlamenti választás nyomán kialakított álláspont a jövőben válhat az ORTT gyakorlatává, másrészt "az alkotmányos visszásságok hatékony megelőzéséhez feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a kérdéskör sajátosságaira részletesen kitérő, egyértelmű törvényi szabályozás szülessék."[30]
Az Obtv. 16. § (1) bekezdése értelmében az országgyűlési biztos hatásköre a hatóságok, illetve közszolgáltatást végző szervek eljárására, ennek során hozott határozatára, illetve a hatóság intézkedésének elmulasztására terjed ki. A Médiatv. 136. § (1) bekezdése értelmében a műsorszolgáltató törvénysértésével, illetve szerződésszegésével, a kiszabott bírsággal kapcsolatos ügyekben az ORTT rendelkezik hatáskörrel, ami az említett körben, illetve ennek során közigazgatási ügyben eljáró szervnek minősül. A hatóság fogalmát az Obtv. 29. §-a határozta meg, amelynek (1) bekezdés a) pontja alapján az ORTT-re, mint közigazgatási feladatot ellátó szervre az ombudsmanok vizsgálati jogköre vitán felül kiterjed.
Első - és e tekintetben akár elvi jelentőségűnek is nevezhető - kérdés az volt, hogy közszolgálati műsorszolgáltatók[31] eljárására, döntéseire, vagy ezek elmaradására kiterjed-e az ombudsman vizsgálati jogosultsága. (Ugyan sokak számára evidenciának tűnhet a válasz, meg kell jegyeznem, hogy az általános hatáskörű biztosok és helyetteseik eddig a kérdést nem vizsgálták, így kialakult gyakorlatról sem lehetett szó.) Amint azt a helyettes biztos az OBH 6501/2001. sz. ügyben is kifejtette, az Obtv. hivatkozott 29. § (1) bekezdése csak a hatóság fogalmát határozza meg pontosan. Ezen túlmenően "az Obtv. az országgyűlési biztosok jogértelmezésére bízza annak eldöntését, hogy mely szervek tekinthetők közszolgáltatónak. Az országgyűlési biztosok minden esetben közszolgáltatónak tekintik a hatóságnak nem minősülő, állami vagy önkormányzati feladatot ellátó szerveket", különösen pedig azokat, amelyek esetében az érintettnek nincs reális lehetősége annak megválasztására, hogy az igényelt szolgáltatást kitől vegye igénybe, tekintettel arra, hogy "azt csak korlátozott számú vagy csak kizárólag egyetlen szervtől veheti igénybe." Mindezekre tekintettel, valamint a közszolgálati műsor és a közszolgálati műsorszám Médiatv. 2. § 18-19. pontjaiban maghatározott fogalmára[32] is figyelemmel megállapította, hogy hatásköre kiterjed a közszolgálati műsorszolgáltatók - mint közszolgáltatást végző szervek - eljárásának vizsgálatára. (Ezen - sokak számára talán magától értetődő - megállapítás elvi jelentősége abban áll, hogy eddig az ombudsmanok nem állapították meg hatáskörüket semmilyen műsorszolgáltató eljárásával kapcsolatban. Egyelőre nyitott kérdés azonban, hogy az előbbi érvelésből levezetve a biztosok a közműsorszolgáltatókra, esetleg a kereskedelmi műsorszolgáltatók közszolgálati műsorszámaira is megállapítják-e hatáskörüket.)
Az Obtv. 16. § (1) bekezdése és 29. §-a alapján azt is megállapította, hogy az OVB mint választási szerv azonban nem tekinthető hatóságnak, mert nem közigazgatási feladatot ellátó és nem közszolgáltatást végző szerv, tehát tevékenységének vizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel.
Ha a Ve. műsorszolgáltatókra vonatkozó előírásait, majd a Médiatv. alkalmazható rendelkezéseit áttekintjük, megállapítható, hogy a Ve. mindössze a 44. § (1) bekezdésében tartalmaz a műsorszolgáltatókra vonatkozó konkrét előírást,[33] ezen túlmenően a Médiatv.-re utal. A Médiatv. azonban pusztán a politikai hirdetés fogalmát,[34] és annak közzétételével kapcsolatos alapvető szabályokat határozza meg.[35] Sem a Médiatv., sem pedig a Ve. nem rendelkezik a választási eljárásban való közreműködés során az alapelvek érvényesítésére vonatkozó alapvető szabályokról.
Ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes pártokra vonatkozó eltérő gyakorlat a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben okozhatott-e alkotmányos visszásságot, az Alkotmánybíróság által is alkalmazott "önkényes megkülönböztetés tilalma"[36] tesztjét kell elvégezni. Az összehasonlíthatóság próba azt jelenti, hogy csak az azonos helyzetben lévők között merülhet fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Alkotmányos visszásságot okozó diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valakit, vagy valamilyen csoportot más, azonos helyzetben lévő jogalannyal vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy "a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó
- 74/75 -
minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül". Az Alkotmány idézett rendelkezése - amint azt az Alkotmánybíróság 30/1997. (IV. 29.) AB határozatában is kifejtette - "a jogegyenlőség követelményét rögzíti. Azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom - mint jogalkotó és jogalkalmazó - a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni." A homogén csoport fogalmát az Alkotmánybíróság - eddigi gyakorlata szerint - szűken értelmezi.
Álláspontom szerint a választási eljárás során a jelölőszervezetek homogén csoportot alkotnak, így közöttük kizárólag alkotmányosan indokolható ismérv szerint tehető különbség. Aszerint, hogy rendelkeznek-e parlamenti képviselőcsoporttal vagy sem - mivel nem elégíti ki az előbbi feltételt - nem tehető különbség. A helyettes ombudsman szerint a jelölőszervezetek közötti megkülönbözetés - amellett, hogy a Ve. 3. § c) pontját is sértheti - alkalmas lehet arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okozzon.
A következő vizsgálandó kérdés, hogy a jelölőszervezetek "szerkesztési megfontolás" alapján történő megkülönböztetése kiállja-e az ésszerűségi tesztet, vagyis "kellő súlyú alkotmányos indoknak",[37] illetve "tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoknak"[38] minősíthető-e. Ennek során azt kell áttekinteni, hogy a műsorszolgáltatók - vonatkozó belső eljárási rendjük kialakítása során - kellőképpen mérlegelték-e a szabályozás mellett szóló érveket, megfelelően és előítéletek nélkül választották-e ki a jogalanyok azon csoportjait, amelyekre kiterjedt, valamint az azonos helyzetben lévő jogalanyokat egyenlőként kezelték-e. Álláspontom szerint "szerkesztési megfontolás" nem minősül tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoknak.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a rendelkezésére álló - a panaszostól, illetve egyes műsorszolgáltatóktól kapott - statisztikai adatok ellentmondásait eljárása során nem tudta feloldani. Ennek következtében vizsgálatát a "kampányzáró vitákra" fókuszálta. Megállapította, hogy az MTV és a Duna TV eljárása azzal, hogy a kampányzáró műsorok alkalmával a jelölőszervezetek között - alkotmányosan nem indokolható módon - különbséget tett, - a jogi szabályozásának hiányára (hiányosságára) visszavezethető okból - a hátrányos megkülönbözetés tilalmával összefüggő visszásságot okozott.
Ugyan az előbbiekben kifejtettekkel egyetértek, mégis tennék néhány - az ombudsmani jelentés "műfaji kereteit" meghaladó - megjegyzést:
Bár a jelentés is utal arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az összehasonlíthatósági próba nem csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor azonos helyzetben lévő jogalanyok között tesznek különbséget, hanem ennek ellenkezőjére is, vagyis amikor lényegesen eltérő helyzetben lévők esetén e körülményt figyelmen kívül hagyják. Álláspontom szerint a parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok esetében semmiféleképp nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy választási kampányidőszakokat kivéve gyakorlatilag nem jelennek meg a médiában, így akkor is látványos hendikeppel indulnak, ha a szigorúan vett választási műsorokban nem is éri őket hátrányos megkülönböztetés. Úgy vélem, hogy ezt a hátrányt - akár úgy is, hogy a kampányrendezvényeikről való tudósítások során előnyben részesítik őket - mindenképp mérsékelni kell.
Míg a Ve. hatálybalépését megelőzően az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vjt.) - és az arra utaló népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény, valamint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény - választási kampányra vonatkozó rendelkezései a maiaknál lényegesen pontosabban szabályozták a Magyar Távirati Iroda, az MR és a MTV, valamint a közműsorszolgáltatók, helyi közszolgálati műsorszolgáltatók, és valamennyi, a választást megelőző harminc napban választási eseményekről tudósító műsorszolgáltató eljárást. (Nem mellékesen az OVB még 1994-ben panasz alapján indult eljárását követően határozatában kifejtette, hogy a műsorszolgáltatónak - a Vjt. 11. § (2) be-kezdésének[39] megfelelően - az országos listát állító pártokat a szavazást megelőző 30 napban a választási tudósításokban a jelölések arányában kell szerepeltetniük. Ennek az aránynak a meghatározásánál - az országgyűlési egyéni választókerületekben és a területi választókerületekben, valamint az országos listán állított képviselőjelölteket egyaránt figyelembe kell venni.)[40]
A helyettes ombudsman az egyes állami szervek a panasszal érintett ügyben való eljárását is vizsgálta. Megállapította, hogy a parlamenten kívüli pártok, a műsorszolgáltatók megkülönböztető eljárására vonatkozó beadványt az OVB-hez, és az ORTT-hez is előterjesztettek. Az OVB - melynek eljárása vizsgálatára a biztos nem rendelkezett hatáskörrel - a Ve. rendelkezéseire hivatkozva, a panasszal érintett ügyben hatáskörének hiányát állapította meg azzal,
- 75/76 -
hogy kizárólag a választási hirdetések megjelenésével kapcsolatban rendelkezik eljárási jogosultsággal. Az OVB a már hivatkozott 61/2004. (VI. 13.) határozatának indokolásában azonban megállapította, hogy az MTV és a Duna TV a kampány során folytatott, kifogásolt tevékenysége sérti a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 3. § c) pontjában foglalt, jelöltek és jelölőszervezetek számára biztosított esélyegyenlőség elvét. Azonban ehhez jogkövetkezményt nem fűzött, mivel álláspontja szerint "önmagában a Ve. 3. §-ára, vagy annak valamely rendelkezésére nem alapozható olyan jogsértés, amely a választási jogszabályok Ve. szerinti sérelmét valósítja meg. Ennek az alapja az, hogy a Ve. 77. § (1) bekezdése, figyelemmel a 44. §-ba foglalt rendelkezésekre, az OVB számára kizárólag a politikai hirdetések azonos feltételekkel történő elbírálására biztosít hatáskört."
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az OVB döntése konzekvens lenne. A sommás határozatból nehezen érthető ugyanis, miként állapíthatja meg bármely szerv egy jogsértés megtörténtét, ha a kérdés vizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Nem teljesen világos az sem, hogy az OVB, miután megállapította a két közszolgálati televízió törvénysértését, miért hatásköre hiányára hivatkozott, és nem arra, hogy megállapított törvénysértés a választást érdemben nem befolyásolta, így nem a Ve. 43. § (2) bekezdésének f) pontja alapján nem semmisíti meg a szavazás eredményét.
Az viszont az előbbitől különböző kérdés, hogy van-e bármilyen eszköze az OVB-nek a műsorszolgáltatók eljárásával összefüggő törvénysértések megszüntetésére, illetve szankcionálására. (Az előbbiekben ismertetettek alapján könnyen belátható, hogy állásfoglalás kiadásán kívül nincs.)
Az ORTT - "érzékelve a hatósági eljárás szükségességét és reagálva az OVB saját eljárását kizáró jogértelmezésére" - úgy foglalt állást, hogy csak "arra alkalmas panasz esetén" a Méditav. 4. § (1) bekezdésére tekintettel jár el, mivel a Médiatv. nem ad különös felhatalmazást a választási kampányban közzétett politikai műsorok vizsgálatára. Ennek ellenére a kiegyensúlyozottság választási műsorokban történő érvényesülésének vizsgálatát a Ve. nevezett szakaszára vonatkozóan végezte el. Az ORTT a kiegyensúlyozottság sérelmét kizárólag olyan panasz alapján vizsgálta, amely konkrét műsorszámot kifogásolt, és nem általánosságban tette meg észrevételeit, továbbá nem előzetes műsortervre, hanem már közzétett műsorra vonatkozott.[41]
Az előbbiekből egyértelműen megállapítható, hogy a két állami szerv között - a nem konkrét műsorszámokat sérelmező panaszokkal összefüggésben, a jogszabályok hiányosságára visszavezethető okból - ún. negatív hatásköri összeütközés történt. A vizsgálat során nem lehetett megállapítani, hogy az érintett szervek milyen intézkedéseket tettek a hatásköri összeütközés feloldására, így azt sem, hogy mint állami szervek az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 50. § (1) bekezdése szerint indítványozták-e hatásköri összeütközésük megszüntetését az Alkotmánybíróságnál.
A Médiatv. 4. § (1) bekezdése előírja, hogy "a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie." Álláspontom szerint e rendelkezésből nem következik egyértelműen az, hogy a tájékoztatás tárgyilagosságát és kiegyensúlyozottságát kizárólag pontosan meghatározott műsorszámok esetében vizsgálhatja az ORTT. Úgy gondolom, hogy a Médiatv. ezen előírása az egyes műsorszámokon messze túlmutat, alatta a műsorszámok összességének tárgyilagosságát és kiegyensúlyozottságát is érteni kell. Ezért meggyőződésem, hogy az ORTT hatásköre a kiegyensúlyozottsággal kapcsolatos, általánosságban előterjesztett panaszra is kiterjed, illetve arra is ki kellene terjednie. Az ORTT előbbiekben ismertetett megszorító értelmezése álláspontom szerint mindenképp felülvizsgálatra szorul.
Az előzetes műsortervekre vonatkozó panaszokkal kapcsolatban a helyettes ombudsman felhívta a figyelmet arra is, hogy az ORTT Médiatv.-ben biztosított felügyeleti és ellenőrzési feladatai fogalmából egyértelműen következik, hogy az ORTT kizárólag utólag ellenőrizheti az egyes műsorszámok tartalmát és azzal kapcsolatban azt, hogy azok a Médiatv. rendelkezéseinek - így különösen a 4. § (1) bekezdésének - megfelelően kerültek-e közzétételre. Ha ugyanis az ORTT előre meghatározná a műsorok konkrét tartalmát, túllépne felügyeleti és ellenőrzési hatáskörén, és cenzúrát valósítana meg. Azonban a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülésével egyidejűleg a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményének érvényesülése, valamint az állam magától értetődő alapjogvédelmi kötelezettségének következetes teljesítése érdekében a Médiatv. előírásait minden - az ORTT tudomására jutott - törvénysértés esetén következetesen alkalmaznia kellene.
Az OBH 1052/2003.; 1458/2003.; 2012/2003. számú ügyekben készült együttes jelentésében is utalt a biztos az Alkotmánybíróságnak a 72/1995. (XII.15.) AB határozatában kifejtettekre, miszerint "[a]z Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállam fogalmának egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonságnak viszont elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás . előre kiszámítható legyen. . A közigazgatásnak ugyanis al-
- 76/77 -
kotmányos kötelessége, hogy hatáskörét gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben az erre megszabott idő alatt érdemi döntést hozzon." A fentiekre tekintettel a biztos azt is megállapította, hogy az ORTT alkotmányos kötelezettségét nem teljesítette, vagyis nem kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál az OVB-vel szemben fennálló negatív hatásköri ütközés megszüntetését, és nem járt el sem kérelemre, sem hivatalból a Médiatv. 4. § (1) bekezdése megsértésével kapcsolatban általánosságban előterjesztett panaszok esetén, visszásságot okozott a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggésben, és nem tett eleget objektív alapjogvédelmi kötelezettségének sem.
Tekintettel arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggő visszásság a Ve. és a Médiatv. szabályozásának hiányosságára vezethető vissza, a visszásság jövőbeni elkerülése érdekében az Obtv. 25. §-a alapján a helyettes ombudsman az Országgyűlésnek javasolta, hogy állapítsa meg törvényben azokat a garanciális szabályokat, melyek biztosítják, hogy választási kampány idején a jelölőszervezetek hátrányos megkülönböztetés nélkül jelenhessenek meg a közszolgálati műsorszolgáltatók műsoraiban. Javasolta továbbá azt is, hogy a Ve. vagy a Médiatv. kiegészítésével szüntesse meg az OVB és az ORTT között, a műsorszolgáltatók választási eljárás során tanúsított magatartásának vizsgálatával kapcsolatban kialakult és meglévő hatásköri összeütközést.
A megállapított alkotmányos visszásságok megszüntetése, illetve megelőzése érdekében pedig az Obtv. 21. § (1) bekezdése szerint kezdeményezte az ORTT elnökénél, hogy a jövőben, ha negatív hatásköri összeütközést észlel, az Abtv. 50. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze annak megszüntetését.
Az előbbiekben bemutatott esetben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese gyakorlatilag evidenciákat mondott ki. Olyan, a pártok esélyegyenlőségét garantáló jogszabály-módosításokra tett javaslatot, melyekre kodifikált formában egy jól működő parlamenti demokráciában nem feltétlenül lenne szükség. Úgy gondolom, hogy annak is magától értetődőnek kellene lenni, hogy a hatóságnak a hatáskörébe tartozó ügyben kérelemre, vagy hivatalból el kell járnia; vagy éppen egy esetleg felmerülő hatásköri összeütközés feloldását kezdeményeznie kell. Az ombudsman ezekkel a szerény eszközeivel munkálkodik a jogállam megvalósításán.
Ugyanakkor dőreség lenne azt hinni, hogy belátható időn belül a - különben is ezer sebből vérző "kétharmados" - Ve. és Médiatv. módosításának bármily csekély esélye lenne. Úgy vélem, hogy akkor lenne valóságos a pártok esélyegyenlősége, ha ez minden jelölőszervezet, valamint műsorszolgáltató számára magától értetődő lenne. Ebben az esetben azonban már teljességgel mellékes lenne, hogy az OVB és az ORTT miként állapítja meg hatáskörét, kezdeményezik-e hatásköri összeütközésük megszüntetését vagy sem. ■
JEGYZETEK
[1] Jogi és etikai szabályok a választási kampányban. Segédlet újságírók részére. Szerk. Szilágyi Zoltán [Közzéteszi a] Belügyminisztérium, Országos Választási Iroda. Budapest. ny. n. 1998. (Választási Füzetek 47.) http://www.election.hu/parval2002/esz/esz_hu/inf/vf2/47fuz004.htm
[2] OS 1990. 01. 11. (OSSZ3019) 17. o.
[3] OS 1990. 01. 11. (OSSZ3019) 18. o.
[4] OS 1990. 01. 11. (oSSZ3019.2) 18. o.
[5] OS 1990. 01. 12. (OSSZ3009) 7-8. o.
[6] Sorsolás az esélyegyenlőségért. Népszabadság 1990 január 21.
[7] Sorsolás az esélyegyenlőségért. Magyar Nemzet 1990 január 15. 10. o.
[8] Pesti Hírlap 2. (152.) Évfolyam 159. szám, 1993 július 10. 3. o.
[9] Parlamentiek előnyben? Pesti Hírlap 1993 szeptember 8. 3. o.
[10] Az esélyegyenlőséget nem lehet megkérdőjelezni. Magyar Nemzet 1994 április 13. 1. és 5. o.
[11] Vö. A sorsolás esélyegyenlőséget biztosított a pártoknak. Magyar Hírlap 1994 május 11. 4. o.
[12] Éhségsztrájkkal a választási esélyegyenlőségért. A Szabadság. 2002 március 8. 1. o.
[13] Éhségsztrájkkal a választási esélyegyenlőségért... uo.
[14] Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének OBH 4170/2004 sz. jelentése (a továbbiakban: Jelentés) 2. o. (http://www.obh.hu/allam/aktualis/20044170.pdf)
[15] Az OVB 2004. június 10. napján kelt 44-290/10/2004. számú levele
[16] OVB 61/2004. (VI.13.) számú határozat (http://www.valasztas.hu/ep2004/04/hu/04/2004-061ovb.html)
[17] Az MR elnökének válasza az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére, idézi a Jelentés 3. o.
[18] Ld. uo.
[19] Ld. uo.
[20] Ld. uo.
[21] Úgy vélem, hogy szerencsétlen ez az elnevezés, mivel azt a látszatot keltheti a gyanútlan szemlélőben, hogy "valódi" választási szervvel van dolga.
[22] Az MTV elnökének válasza az országgyűlési biztos általános helyettesének megkeresésére, idézi a Jelentés 4. o.
[23] A jelölőszervezetek és az MTV közötti egyeztetésről készült Emlékeztető (2004 május 26.) 3. o., idézi a Jelentés 4. o.
[24] Nika György 2004 június. 10-én kelt, az ORTT elnökéhez írt levele. Idézi a Jelentés uo.
[25] uo.
[26] Duna TV tájékoztatási alelnökének 2004 október 18. napján kelt levele. Idézi a Jelentés 6. o.
- 77/78 -
[27] uo.
[28] Az ORTT elnökének 2004 október 25. napján kelt levele. Idézi a Jelentés 7. o.
[29] Etikai kódex, IV. Politikai hír- és politikai magazinműsorokra vonatkozó ajánlások. (http://www.ortt.hu/elemzesek/2002/etikai_kodex_20020202.doc)
[30] Az ORTT elnökének 2004. október 25. napján kelt levele. Idézi a Jelentés 7-8. o.
[31] Médiatv. 2. § 20. Közszolgálati műsorszolgáltató: olyan műsorszolgáltató, amelynek működését közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati műsor szolgáltatása, fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvető jogait és kötelességeit e törvény állapítja meg.
[32] 18. Közszolgálati műsor: az a műsor, melyben a közszolgálati műsorszámok meghatározó szerepet játszanak, és amely a műsorszolgáltató vételkörzetében élő hallgatókat, nézőket rendszeresen tájékoztatja közérdeklődésre számot tartó kérdésekről. 19. Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen: a) a művészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés, b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, c) tudományos tevékenység és eredmények ismertetése, d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató műsorok, e) a gyermek- és ifjúsági műsorok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztő, felvilágosító műsorok, f) a mindennapi életvitelt segítő, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elősegítő ismeretek terjesztése, g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszám, h) a hírszolgáltatás.
[33] "A kampányidőszakban a műsorszolgáltatók a jelölőszervezetek, illetőleg a jelöltek számára azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai hirdetést. A politikai hirdetéshez véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos."
[34] Olyan műsorszám, amely párt, politikai mozgalom a) választásokon való részvételének, sikeres szereplésének, jelöltjének, népszavazási kezdeményezésének támogatására szólít fel, befolyásol, b) nevét, tevékenységét, céljait, jelszavát, emblémáját, a róla alkotott képet népszerűsíti.
[35] 11. § (1) Választási időszakban az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi, területi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, továbbá a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvények szabályai szerint lehet politikai hirdetést műsorszolgáltatásban közzétenni. Választási időszakon kívül politikai hirdetés kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető. (2) Külföldre irányuló műsorszolgáltatásban politikai hirdetés közzététele tilos.
[36] Más néven: "általános racionalitási teszt" vagy "ésszerű indok követelménye"
[37] Ld. pl. 53/1992. (X. 29.) AB határozat; 54/1992. (X. 29.) AB határozat; 25/1993. (IV. 23.) AB határozat; 33/1993. (V. 28.) AB határozat; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat; 45/2003. (IX. 26.) AB határozat stb.
[38] 35/1994. (VI. 24.) AB határozat; 45/1995. (VI. 30.) AB határozat; 6/1997. (II. 7.) AB határozat; 20/1999. (vi. 25.) AB határozat; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat
[39] A Ve. 155. § a) pontja hatályon kívül helyezte,
[40] Választási Füzetek 47. http://www.valasztas.hu/parval2002/esz/esz_hu/inf/vf2/47fuz005.htm
[41] (Mindössze egy olyan panasz érkezett az ORTT-hez, amely az előbbi kritériumoknak megfelel.) Az ORTT - mint említettem - az "alkalmatlan panaszok" esetében is felhívta a műsorszolgáltatók figyelmét a törvényi előírásokra.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
