A bizonytalan státuszú munkavégzés számos formáját ismeri a jogtudomány, így a gazdaságilag függő önfoglalkoztatás rendszeres tudományos vita tárgyát képezi, ám leggyakrabban a réteg státuszának anyagi jogi jogkövetkezményeiről esik szó. Az esetjog vizsgálata alapján azonban nem túlzás kijelenteni, hogy az eljárásjogi körülmények rendkívüli módon befolyásolják a státusz jogbiztonságát, amely jelenleg nem tudja a munkavégző kiszolgáltatott helyzetét kellő mértékben figyelembe venni, azt inkább a bizonytalanság felé sodorja. Ennélfogva fontos tisztában lenni azokkal a körülményekkel, amelyek a jogalkalmazás egységességét megtörhetik, és amelyek a munkavégzők kiszolgáltatottságát a munkajogi védelemért folytatott harcban még inkább megerősítik.
Many forms of precarious work are known to jurisprudence, so that economically dependent self-employment is a regular subject of academic debate, but the most frequent discussion is about the substantive legal consequences of this status. However, an examination of the case law suggests that it is not too much to say that procedural circumstances have an extraordinary impact on the legal certainty of the status, which currently does not take sufficient account of the vulnerable situation of workers, pushing them towards precariousness. It is therefore important to be aware of the circumstances that could break the uniformity of the application of the law and increase the vulnerability of workers in the fight for labour law protection.
Tárgyszavak: felxicurity (rugalmasság és biztonság) problémái, munkajog és polgári jog kölcsönhatása, munkajogi védelem
A jogalkotó vállát számos feladat nyomja, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy kövesse és szabályozza a tényleges gazdasági folyamatokat, azokra időben, megfelelő mélységű szabályozással reagáljon. A jog akkor tudja rendeltetését betölteni, ha a legfrissebb változásokra is tud megfelelő választ, azaz normát adni, így a jogrendszer hézagoktól mentes lehet. A gazdasági fejlődés azonban olyan ütemben zajlik, amelyre átgondolt szabályozással reagálni szinte lehetetlen. Emiatt a joggyakorlat sokszor olyan problémákkal szembesül, amelyre a meglévő szabályozás nem válaszol. Hümmerlich már 1996-ban megfogalmazta ezt: "Vannak idők, amikor a jogtudomány elméleti intézményei összetörnek, mivel eltávolodtak a valós világ jelenségeitől, és a valóságnak nem nyújtanak többé megfelelő kereteket."[1] Az ilyen eltérések több formában is kiütköznek, főleg a jogalkalmazás területén, a bíróságok gyakorlatában.
A munka világa, tekintettel a mögötte húzódó ipari érdekekre, folyamatos átszervezés alatt áll. Ez fakad egyrészt az olyan új termelési módszerek kialakulásából, mint az egyre növekvő automatizáció és robotizáció,[2] másrészt pedig a fiatal generációba tartozó munkaerőnek a korábbiaktól eltérő igényeiből. A munkajog alapintézményei tehát több szempontból is erodálnak, holott a munkajog szabályrendszere jelenti a védőbástyát az alárendeltségben dolgozók érdekeinek védelmében.
A cikk témája ennek megfelelően a munkajogi diskurzust folyamatosan megmozgató, prekárius munkavégzők kérdése, különösen azok harca a munkajogi védelemért a bíróságok előtt. Ennek megfelelően röviden bemutatásra kerül a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek problematikája, és az általuk folytatott harc a munkajogi védelem kikényszerítéséért az esetjog felvillantásán keresztül. Az említésre kerülő esetek bemutatásával azt a hipotézist törekszünk alátámasztani, hogy egy régóta elhúzódó probléma érzékelhető a munkavégzési jogviszonyok elhatárolása kapcsán, ugyanakkor az a mai napig nem megoldott, hiszen a felvillantásra kerülő, 2020-as bírósági határozat is e jelenséghez kapcsolódik.[3] Ezek alapján átgondoljuk, hogy mi az oka a bizonytalanságnak, amely a jogi védelem kikényszerítését uralja. E kutatás módszertanához meg kell jegyeznünk, hogy az esetjog bírósági döntések elemzése által kerül feldolgozásra, míg a bizonytalanság okainak feltárásához a magyar és külföldi szakirodalmi művek vizsgálatára, ütköztetésére van szükség.
- 410/411 -
A munkajoggal szemben számos elvárást támaszt a jogtudomány. A munkajog egyik legfontosabb célja a flexicurity, azaz a rugalmasság és biztonság egyidejű garantálása a hatálya alá tartozó munkáltatók és munkavállalók számára.[4] A flexibilis és egyben biztonságos munkajog alappillére a munkajogi jogintézmények kikényszerítésének megfelelő kialakítása.[5] A munkaügyben eljáró bíróságok helyzetét mindenképp nehezíti, ha a változó körülményekhez nem illeszkednek a közreműködésükkel kikényszerítésre kerülő jogi konstrukciók, jogintézmények.
Megfigyelhetünk egy olyan tendenciát, hogy egyre több modern munkavégzési konstrukció nem a munkajoghoz, hanem a polgári joghoz kötődik,[6] ilyen például jelenleg a platformalapú munkavégzés is, amelynek megfelelő munkajogi szabályai érdekében az Európai Unió is próbál jogalkotási mechanizmusokkal fellépni.[7] Ez az átalakulás megállíthatatlannak tűnik, ahogy azt a Kúria is kifejezte egyik 2011. évi határozatában. Eszerint "a szerződési szabadság és a típusszabadság arra is kiterjed, hogy a felek a munkavégzésre irányuló jogviszonyt a jogi környezetre tekintettel szabadon válasszák meg, ennek érvényesülése során vagy a Munka Törvénykönyve szerinti munkaszerződést, vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti megbízási szerződést hozzanak létre. Tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában nincs akadálya annak, hogy a felek a munkavégzésre irányuló tevékenységre ne munkaszerződést, hanem tartós megbízási szerződést kössenek."[8]
A szerződési szabadság eszközével élve tehát egyre növekszik a bizonytalan státuszú munkavégzők száma.[9] A bizonytalan státuszt és az abba tartozó munkavégzők halmazát sokféleképp nevezhetjük, akár mint kvázi-önfoglalkoztatás,[10] vagy munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek kategóriája. A munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek a magyar jog lencséjén keresztül nézve a munkajog és polgári jog határán mozognak, jelenleg definiálatlan jogállású munkavégzői halmazként. A még nem szabályozott munkavégzői réteg valahol a munkajog és polgári jog között áll, mindkét terület vonásaiból magán viselve néhányat. Szemléletes példa erre a digitális alapon munkát végzők helyzete, mint a már említett platformalapú munkavégzés, azonban ezen utóbbi területen fontos lépések megtételének lehetünk tanúi az uniós jogalkotás oldaláról.[11] A bíróságok ezen kétdimenziós megjelenés miatt nem feltétlenül tudnak egységes álláspontra helyezkedni azokban a kérdésekben, hogy egy adott munkavégzési viszony polgári jogi vagy munkajogi ügy-e. Azt, hogy találhatunk olyan ügyeket, amelyek egyértelműen a köztes munkavégzés problémáját vizsgálják, akként értékelhetjük a magyar munkajog viszonylatában, hogy a köztes jellegű munkavégzési viszonyok elhatárolása létező probléma, és a jogalkalmazó szervek is észlelik azt, hogy jelen van egy olyan munkavégzői réteg, amely státusza védelem nélküli, sérülékeny, prekárius: akiknek a (szociális) védelmi igénye kifejezetten erős.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
