1. A Rákóczi-kor kedvelt, de szemléleti-politika tényezőktől erősen befolyásolt kutatási terület. A Gondolat Kiadó kulturális missziót teljesített, mert igényes kivitelben jelentette meg az utóbbi évek legfontosabb tárgyba vágó művét, Mezey Barna tudományos szintézisét. A könyv a történészek számára megkerülhetetlen lesz, de a hivatásuk mélyebb összefüggéseit kereső jogászok számára is tanulsággal szolgál. A köztörténet ismerői már a Bevezetésben új tudományos megállapítást találhatnak, nevezetesen, hogy szoros összefüggés volt a Thököly-féle katonai hátterű centralizációs elképzelések és a Rákóczi-teremtette államszerkezet között. Az is a közhiedelemmel ellentétes, de a könyvben tételesen igazolt állítás, hogy a nagy fejedelem nem követett modellt, államát a gyakorlati szükségletek, és a kényszerítő feltételek figyelembe vételével szervezte. A mű bevezetéséből az is kiderül, hogy Rákóczi államelméleti nézetei csupán a száműzetés idején szervesültek, ezek még nem határozhatták meg cselekvését a szabadságküzdelem idején.
2. A monográfia két, államtörténeti és joghistóriai részre oszlik.
A Rákóczi-szabadságharc alkotmányos képletei című tematikai egység a fejedelem közjogi, és állammal összefüggő nézeteit tartalmazza. A szerző világossá teszi, hogy Rákóczi államvezetői tudatossággal, és elhivatottsággal rendelkezett, de intézkedéseit nem irányították merev dogmák. Korán megismerte Justus Lipsius abszolutizmus-tanát, mégis a központosítás és a rendi alkotmány összhangjának megteremtésére törekedett. Mint minden bölcs politikus, a helyzet-kínálta lehetőségeket kereste, és szükségszabta keretek között cselekedett. Meg volt győződve a központosítás előnyeiről, de szövetkeznie kellett a rendi erőkkel. Mezey Barna jól érzékeli és ábrázolja a fejedelem jogszemléletét is. Kevés magyar államférfi közeledett óvó tisztelettel az alkotott jog iránt; Rákóczi számára a jog még a harcos időkben sem volt hatalmi eszköz.
Az 1703 és 1711 között létrehozott államszervezeti konstrukció elemzése igazolja, hogy a (köztörténet által) felhalmozott történeti tudásanyag értelmezéséhez átfogó közjogi ismeretek szükségesek. Csak a szakjogtörténész érzékelheti, hogy a Consilium Oeconomicum megszervezésében az állami gazdaságirányító akarat és a magyar közjogi hagyományok tisztelete tükröződött, míg a hadszervezet kialakítása során a modern hadiigazgatási és hadijogi reformok valósultak meg. A fejedelem a vármegyéket nem reformálta, világosan látta, hogy ezek saját hatalma bázisaként is szolgálhatnak: az új központi szervek és a comitatusok közé regionális igazgatási szerveket, főkapitányságokat szervezett (46. o.).
3. A szerző a szabadságharc egyes szakaszait alkotmányjogi fogalmak segítségével, és a korabeli közjogi erőtérbe elhelyezve tárgyalja. Új teoretikus közelítéssel jellemzi a korabeli Habsburg-abszolutizmust (48-59. o.). Ebből a gondolatmenetből is kiderül, hogy a hazai jogtörténet-tudománynak még a híres Perry Anderson elmélettel szemben is van mondanivalója, hiszen hazánkban a rendi előjogok védelme nem volt olyan mértékű, mint az a nyugati modellben kimutatható. Mezey Barna gondolatmenetének - ezen a helyen is kiemelendő - eleme, hogy a Rákóczi-korabeli magyar központosítás jelentős jogi modernizációt eredményezett. A könyv azon fejezetei számíthatnak jelentős szakmai visszhangra, amelyekben a szerző dogmatika módszer segítségével elemzi a korabeli folyamatokat és normákat ("A rendi válasz: a jogfolytonosság" 60-68. o.) Ennek eredményeképp új gondolatok fogalmazódnak meg a szabadságharc közjogi legitimációjáról, a Rákóczi-kiáltvány természetjogi tartalmáról, a jogfolytonosság tételéről. A műből kiderül, hogy a szabadságharc hatályos jogi normái organikus jellegűek, a történeti előzményekre, és a belső jogi kontinuitás igényére épültek.
A szécsényi konföderációt taglaló alfejezet a közjogi helyzet tisztázása érdekében folytatott szellemi küzdelmekről szól. A szerző szerint a végül (Rákóczi ellenére) megvalósult megoldás a lengyel és a holland mintát követte. Mezey Barna gondolatmenete a konföderáció fogalmára, európai előzményeire és hazai előtörténetére megkerülhetetlen lesz a hazai alkotmányjogi (és reméljük köztörténeti) irodalomban.
4. A könyv fontos része a törvényhozás szervezetére és eljárására vonatkozó fejezet (91-150. o.). Ebben a kérdésben a hazai kutatók közül
- 524/525 -
egyedül a szerző folytatott alapkutatásokat, az ő korábbi munkái szabták meg a tudományos közgondolkodást. Az elemzés a közjogtörténeti szempontokat követi, szól az országgyűlések hatásköréről, az országgyűlési bíráskodásról, a központi szervek és az országgyűlés viszonyáról, az országgyűlések előkészítéséről, összehívásáról, szerkezetükről, tárgyalásuk rendjéről. Az államra vonatkozó első részt a törvénykezésről szóló alfejezet zárja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
