A bírói gyakorlat szerint a meghatalmazott jogi képviselő nem utasíthatja vissza hivatalos irat átvételét. Tárgyi ügyben az adóhatóság munkatársai adózó meghatalmazott ügyvédjének címén jelentek meg határozatok kézbesítésének megkísérlése érdekében. Az ügyvéd a meghatalmazáson megjelölt címén tartózkodott, de akként nyilatkozott, hogy mint magánszemély személyes ügyeinek intézése céljából ment be irodájába, ezért a határozatokat nem veszi át. Az adóhatósági dolgozók hatósági tanúk előállítása után ismét felkeresték a meghatalmazottat, aki időközben kifüggesztette az ajtóra, hogy szabadságon van, az ügyfélfogadás szünetel. Eltávozásakor többször megismételte, hogy a kézbesítést nem tekinti szabályszerűnek. Az eljárási cselekményről jegyzőkönyv készült, majd az adóhatóság levélben tájékoztatta a meghatalmazottat arról, hogy miután az átvételt megtagadta, a kézbesítési vélelem beállt, a másodfokú döntés a kézbesítési kísérlet napján jogerőssé vált. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az irodájában tartózkodó ügyvéd a meghatalmazotti minőségére tekintettel jogosult és köteles volt a határozatok átvételére, azt nem tagadhatta volna meg, ezért kézbesítéssel kapcsolatos adóhatósági eljárás jogszerű volt. Alaptalannak tartotta azon érvelést, miszerint nem volt lehetőség arra, hogy az ügyvéd meggyőződjön a kézbesítők hivatalos minőségéről, mivel "...a kézbesítők céljának megismerése után a meghatalmazott maga zárta be az ajtót, és ezt követően már csak zárt ajtón keresztül kommunikált, és a jegyzőkönyvek tanúsága szerint még eltávozásakor sem adott lehetőséget a hatósági személyeknek a megfelelő egyeztetésre annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, kik és miért jelentek meg az irodájában." (Legfelsőbb Bíróság Kfv. 35.062/2010/11.).
Ugyanezen álláspontra jutott a Kúria abban az esetben is, amikor a meghatalmazott ügyvéd az adóhatóság hivatali helyiségében ugyan megjelent, de a másodfokú határozatot nem vette át. Az erről készült hivatalos feljegyzés tartalmazza a meghatalmazott kézzel írt nyilatkozatát, miszerint "...A határozat átvételét nem tagadom meg, annak kézbesítését postai úton kérem." A jogi képviselő a feljegyzést aláírásával és bélyegzőjével is ellátta. Ugyanezen a napon az adóhatóság az iratátadást az ügyvédi irodában is megkísérelte hatósági tanúk jelenlétében, ellenben az iroda alkalmazottja a hivatali kézbesítőket nem engedte be, és a határozatot sem vette át. A Kúria döntése szerint azonban a Ket. 28/A. § (1) bekezdése értelmében csak a hatóság választhatja meg szabadon a kapcsolattartás formáját, adózó, - illetve meghatalmazottja - nem határozhat a kézbesítés módjáról. Az ügyvéd magatartása, hogy az iratot az adóhatóság hivatali helyiségében nem vette át, és annak postai úton történő kézbesítését kérte, tartalmilag azt jelenti, hogy az átvételt megtagadta, ezért a határozat a személyes kézbesítés megkísérlésének napján jogszerűen kézbesítettnek minősül. A tényleges kézbesítést az ügyvéd a saját felróható magatartásával maga lehetetlenítette el, a kézbesítési vélelem beállta mellett pedig irreleváns az, hogy az iratot a címzettnek utóbb postai úton is megküldik (Kúria Kfv. 35.740/2013/4.).
A meghatalmazott ügyvédre vonatkozó szabályok értelemszerűen kiterjednek a helyettesítésre jogosult ügyvédre is. A jogeset szerint az adóhatóság hivatali kézbesítő útján kísérelte meg az adózót képviselő ügyvéd irodájában a határozatot átadni, azonban ott egy ismeretlen személy közölte, hogy nem veszi át a küldeményt, mert szabadság miatt nincs az irodában arra jogosult személy. Másnap az adóhatóság ismét megkísérelte a határozat kézbesítését, ellenben az ekkor már jelen lévő P. D. ügyvéd közölte, hogy a levelet nem veszi át, erre a meghatalmazása nem terjed ki. Nyilatkozatát az adóhatóság az iratátvétel megtagadásának tekintette, különös figyelemmel arra a tényre, hogy az adózó által adott meghatalmazás E. Zs. ügyvéd mellett P. D. ügyvéd nevét is eljárásra jogosultként tartalmazta. A Kúria osztotta az adóhatóság álláspontját, döntésében egyúttal kitért az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 26. § (4)-(5) bekezdéseire, miszerint az ügyvédi képviseleti jogkör korlátozása a hatóság vagy a harmadik személy irányában csak annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik. Mivel a meghatalmazott ügyvéd (helyettes ügyvéd) az Ütv. és a postai kézbesítésre vonatkozó rendelkezések szerint jogosult volt iratátvételre, azt nem tagadhatta volna meg; a teljes körű ügyvédi meghatalmazás - mint "a többen a kevesebb benne van" - értelemszerűen az iratátvételt is magában foglalja (Kúria Kfv. I. 35.431/2012/5.).
Egy másik eljárásban az adózót adószakértő képviselte, aki a hatósági kézbesítés megkísérlésének napján nem tartózkodott az irodában. A helyszínen fellelt magánszemély közölte, hogy nincs meghatalmazása a határozat átvételére, ellenben az adóhatóság a nyilatkozatot úgy tekintette, hogy az adószakértő nevében eljáró személy megtagadta az iratátvételt, ezért a kézbesítési kísérletet joghatályosnak minősítette. Ellenben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy az adótanácsadó a hatósági kézbesítéskor nem tartózkodott a helyszínen, az ott fellelt magánszemélynek iratátvételére meghatalmazása nem volt, ennek ellenkezőjét az adóhatóság sem tudta bizonyítani, így a kézbesítési vélelem sem állhatott be. A hivatalos irat hatósági kézbesítését csak képviseleti jogosultsággal rendelkező személynek lehet foganatosítani (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.135/2007/5.).[1]
Bár a Rendelet kimerítően taglalja az egyes átvételi jogcímeket (címzett, meghatalmazott, egyéb jogosult átvevő), álláspontom szerint figyelemmel kell lenni a
- 8/9 -
székhely tartalmi követelményeivel összefüggésben már hivatkozott elemekre is, miszerint a gazdálkodótól alappal elvárható az a gondosság, hogy a székhelyén mindig legyen olyan személy, aki a cég részére szóló küldemény átvételére jogosult (Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 20.277/2011/4.). A gazdálkodónak a központi ügyintézés helyén a tevékenységére jellemző üzleti órákban a postai küldemények átvételéről, a hatóságok és ügyfelek részére történő felvilágosítás adásáról gondoskodnia kell, illetve tájékoztatást kell nyújtania arról is, hogy a képviselő mikor és hol áll az érdeklődők rendelkezésére (Fővárosi Bíróság 8. K. 31.028/2005/25.). Különösen igaz ez abban az esetben, ha az adóhatóság kézbesítői munkaidőben, előzetes értesítést követően keresik fel az adóalanyt. Nem fogadható el hivatkozásként tehát az, hogy adózó egyetlen olyan személyt sem tud megjelölni, aki iratátvételre a székhelyen jogosult lenne, ugyanis az együttműködési kötelezettség alapelve miatt is alappal elvárható tőle, hogy munkaidőben rendelkezésre álljon (Fővárosi Bíróság 8. K. 31.618/2004/5.).
Egyfajta kézbesítési vélelmet fűz az Art. az elektronikus úton történő kézbesítéshez is. A 2014. július 1. napjától hatályos szabályozás szerint az elektronikus úton kézbesített adóhatósági irat az átvétel napján kézbesítettnek minősül, ha a központi elektronikus szolgáltató rendszer az irat kézhezvételét igazolja vissza. Az elektronikus úton kézbesített adóhatósági irat vonatkozásában a kézbesítési vélelem az iratnak az elektronikus kézbesítési tárhelyen történő ismételt elhelyezésétől számított 5. napot követő munkanapon áll be [Art. 124. § (5) bekezdése]. Az NGM rendelet 7. § (3) bekezdése szerint ha adózó vagy képviselője az állami adóhatóság által elektronikus úton kézbesített állami adóhatósági iratot annak az elektronikus tárhelyre érkezését követő 5. munkanap 24. órájáig nem töltötte le, az állami adóhatóság az iratot az elektronikus tárhelyre ismételten megküldi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
