1. Hasznos kézikönyvvel gyarapodott a jogi szakkönyvek tára. A dr. Jakab András által szerkesztett kiadvány neves szerzőket sorakoztat fel, akik valamennyien nagy tapasztalattal rendelkeznek a jogalkalmazás terén. Maga a terület, amelynek feldolgozását a könyv írói célul tűzték ki a munkajog. E jogági meghatározás 1992-ig nem igényelt további részletezést, az Országgyűlés azonban - szinte egyidőben - a munkával kapcsolatos jogviszonyok rendezésére három törvényt alkotott. Az így megszületett törvények a munkaviszonyok jogi rendezése tekintetében a régi, egységes Munka Törvénykönyvéhez képest - figyelemmel a társadalomban lezajlott változásokra - jelentős differenciálódást eredményeztek; elkülönült az állami, és az önkormányzati szférában történő alkalmazás jogi rendezése, valamint a magánszférában - a munka világában - megnőtt a szerződéses szabadság mértéke. Erre figyelemmel szükséges tisztázni, hogy a mű a Munka Törvénykönyve által szabályozott jogviszonyokat tárgyalja, melyek azonban korántsem tekinthetők egyértelműnek, problémamentesnek, s egy-egy konkrét kérdés megválaszolásakor kevésnek bizonyulhat a törvény ismerete. Éppen ezt felismerve határoztak úgy a szerzők, hogy összeállítanak egy útmutatót, egy kommentárt, melynek helye lehet úgy a jogászok, mint a jogi végzettséggel nem rendelkező, ám munkaüggyel foglalkozók polcán is. Nem a Munka Törvénykönyvének ismertetésére szánták rá magukat a szerzők, hanem - mint a könyv címe is jelzi - a munkajogi gyakorlat bemutatását tartották szem előtt. A könyv azonban több egy a gyakorló jogászok számára készült jogeset-feldolgozásnál. Olyan könyvet tarthatunk a kezünkben, amely a vonatkozó joganyag ismertetésén, rendszerezésén túl, a gyakorlati példákat is elemezve, a munkajog teriiletét kompelexen kezeli, s azt a többi jogággal való kapcsolatában, összefüggéseiben is megvilágítja. Ezáltal egy-egy téma jogrendszeren belüli összetettségéről, többoldalúságáról is képet kaphatunk, mely sokszor egyértelműsítheti a jogi szabályozás (amúgy néha kissé bonyolultnak tűnő) megoldásait.
2. A könyv alapjaiban a Munka Törvénykönyve szerkezetét követi, de csak logikai rendszerező elvként tekint arra, hiszen az egyes témák feldolgozása a kapcsolódó jogszabályok, az érintett más jogterületek ismertetésével, esetleges elhatárolási problémák bemutatásával történik. A joganyaghoz kapcsolódó jogesetek, mintegy életből vett példaként a szövegben kerültek elhelyezésre, s ezzel az amúgy természeténél fogva száraz jogi szöveg is olvasmányossá vált. Nagyon fontos szerepe van a szövegben található táblázatoknak, melyek vizuálisan is segítenek egy-egy téma megismerésében (pl.: rögtön az első fejezet elején a munkaviszonyon kívüli, munkavégzésre irányuló jogviszonyokat szabályozó jogszabályok táblázatba foglalása áttekinthetővé teszi e jogviszonyok fajtáit és a vonatkozó jogszabályokat.) A könnyű eligazodás amúgy is a könyv szerkesztésének egyik vezérlő elve, ezt szolgálják a lapszéleken található címszavak, melyek lehetővé teszik, hogy egy konkrét kérdésre választ keresve ne kelljen esetleg egy egész fejezetet átlapozni, valamint a szövegben található - a másutt bővebben kifejtett témák fellelhetőségére vonatkozó - utalások is.
3. A könyvet átlapozva húsz fejezetet találunk, melyek, - mint már említettem - nem követik szolgaian a törvény tagolását.
Az első fejezetben a Munka Törvénykönyve hatályát taglalják a szerzők. Először is a tartalmi behatárolást teszik meg, azaz bemutatva a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokfajtáit, elhatárolják azokat a munkajogi jogviszonytól. Ezt követően olvashatunk a tárgyi és területi hatályról, valamint - az egyes módosító jogszabályok pontos feltüntetésével - az időbeli hatályról. Ez utóbbihoz kapcsolódóan kitérnek a szerzők a munkajogi igény érvényesítésének rendjére is.
A második fejezetet a jognyilatkozatok érvényességének szentelték a szerzők, melynek keretében szó esik az alakszerűségi előírásokról, s jogesettel alátámasztva az ezek be nem tartásából eredő jogkövetkezményekről, valamint az érvénytelenségről, azon belül is a semmisség és a megtámadhatóság esetköreiről.
A harmadik fejezet - terjedelmében jóval meghaladva az előbbieket - a munkaügyi kapcsolatokról szól. Az országos érdekegyeztetés szabályainak ismertetése után a szakszervezetekkel kapcsolatosan a szakszervezeti jogokról, a szakszervezet működési
- 253/254 -
feltételeinek biztosításáról, valamint a tisztségviselők fokozott munkajogi védelméről rendelkező előírásokat mutatják be a szerzők - jogesetekkel alátámasztva. E fejezetben található a kollektív szerződés ismertetése; annak tartalma, megkötése, hatálya és megszűnése kapcsán felvetődő problémákkal együttesen. Szintén itt olvasható az üzemi tanács, és az üzemi megbízott jogintézményével kapcsolatos ismeretanyag.
A munkavállaló munkavállalási képessége címet viseli a negyedik fejezet. E kissé sejtelmes cím alatt olyan szabályokat gyűjtenek csokorba a - gyakorlat szempontjait figyelembe vevő - szerzők, amelyek részben szétszórtan találhatók meg az Mt. különböző rendelkezéseiben, részben pedig más jogágak körébe tartoznak. Így például tárgyalásra kerülnek a jogképesség és a cselekvőképesség alapvetően polgári jogi szabályai, kiegészítve azok munkajogi vonatkozásaival, az életkor szerepe a munkavállalás során, a végzettség, szakképzettség és a gyakorlat kérdéskörében felmerült problémákra adott jogalkotói, valamint jogalkalmazói megoldások.
A különös védelmet igénylő csoportokra vonatkozó előírásokról is itt olvashatunk. Ezt követően az egészségügyi alkalmasság, és az erkölcsi alkalmasság lényegi ismérveit taglalják a szerzők. Szó esik az állampolgárságnak, mint munkavállalási képességet befolyásoló tényezőnek a szerepéről, valamint a szabad munkavállalásra képes állapotról. Érdekes megközelítés, hogy a munkavállalási képességet érintő elemként kezelik a szerzők a pályázat létét, illetve nem létét, holott alapvetően a jogszabálytól, azon túl pedig a munkáltatótól függő feltétel. Végül természetesen olvashatunk a munkavállalási feltételek hiányának jogkövetkezményeiről is.
Az ötödik fejezet a munkavállalás feltételeinek ellenőrzése cím alatt sorra veszi, hogy mit is kell ezen feltételek igazolására, bizonyítására alkalmas eszköznek, módnak tekinteni. Így találkozhatunk a személyi igazolvány, a munkakönyv, a munkáltatói igazolás és a működési bizonyítvány jogintézményével. Olvashatunk a közokiratok szerepéről, valamint az orvosi igazolás felhasználási köréről. A törvényben nem szabályozott, de a gyakorlatban mind nagyobb teret nyerő felvételi beszélgetés, valamint a munkavállalói nyilatkozat szintén a feltételek ellenőrzésének egyik módja lehet, csakúgy, mint a próbaidő, vagy a pályázat. Végül nem szabad elfeledkezni a tájékoztatási kötelezettségről, mely a munkajogban is jelentőséggel bír.
A következő három fejezet (VI., VII., VIII.) a munkaviszony létesítésével, módosításával, valamint megszűnésével, illetve megszüntetésével foglalkozik. A könnyebb áttekinthetőség elvétől vezéreltetve, valamint a gyakorlati élet tapasztalataiból merítve külön-külön fejezetben kerülnek taglalásra a munkaviszony egyes időbeli szakaszai. A jogesetek, és példák bemutatásával igyekeznek a szerzők a munkajogi szabályozás egyik legkényesebb területét is egyértelművé tenni a gyakorlati élet szereplői számára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
