Az új Ptk.-t a törvényhozás elfogadta, de az Alkotmánybíróság 436/B/2010. számú határozata folytán nem lépett hatályba. Nem kizárt, hogy a törvényalkotás a pénz- és hiteljogviszonyokra vonatkozó szabályozáson is változtatni fog, mégis úgy vélem, hogy hasznos és tanulságos az új Ptk. vonatkozó szabályainak áttekintése.
Az új Ptk. Ötödik könyvének Harmadik részében a 6. cím alatt az I-VIII. fejezet szabályozza a pénz- és hiteljogviszonyok nevesített szerződéseit, amelyek a régi Ptk. bank- és hitelviszonyokat szabályozó szerződéstípusai helyébe léptek.
A cím nevének megváltozása mögött az a jogalkotói szándék áll, hogy az ide tartozó szerződéstípusoknak "keretrendelkezés" jelleget adjon, ezért megkülönböztető kritériumnak az ügylet tárgyát mint "jellegadó szolgáltatást" vette át, háttérbe szorítva a jogviszony alanyainak kilétét. A fejezetbe tartozó nyolc szerződéstípus rendező eleme ugyan valóban a jogügylet tárgya lett, a valóságban azonban a jogviszony alanyainak szerepe - mint látni fogjuk - minden ide tartozó szerződéstípusban csaknem olyan nagy jelentőséghez jut, mint a szerződés tárgya.
A pénz- és hiteljogviszonyok körébe tartozó szerződéstípusok megkötésére az új Ptk. 5:36. §-ának általános szabályai az irányadók. Ehhez képest a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kijelentésével jön létre és ehhez a feleknek a szerződés lényeges, vagy bármelyikük által lényegesnek minősített feltételeiben való megállapodása szükséges. A szerződés általános feltételek alkalmazásával történő megkötése esetén jelentőséghez jutnak az új Ptk. 5:46-5:50. §-ában található rendelkezések is. Azt, hogy a szerződésnek melyek a lényeges feltételei, az egyes szerződéstípusok definíciójában megjelölt szolgáltatás és ellenszolgáltatás alapján állapíthatjuk meg. Az így megállapított feltételek kölcsönös elfogadásától függ, hogy a szerződés egyáltalán létrejött-e, vagy pedig - a felek hiedelme ellenére - nem létező szerződéssel állunk-e szemben. Az egyéb szükséges feltételeket a felek megállapodása tartalmazza, ha pedig erre nem került sor, azokat a törvény diszpozitív szabályai pótolják. A pénz- és hiteljogviszonyt szabályozó rendelkezések - csekély kivétellel - diszpozitívak.
A pénz- és hiteljogviszonyok körébe nyolc szerződés tartozik. Ezek felsorolását azonban a jogalkotó nem tartja kizárólagosnak, az üzleti élet igényei szerint sor kerülhet vegyes tartalmú, nevesítetlen szerződések megkötésére is. Elsősorban a jogviszony alanyai tekintetében a polgári jog szabályain kívül nagy jelentősége van a közigazgatási jog körébe tartozó Hpt.-nek1, valamint a fogyasztóvédelem érdekében fogant Fh.tv.-nek2. Bár a pénz- és hiteljogviszonyokat az új Ptk. 6. címe egységes elvek szerint igyekszik szabályozni, valamint a Hpt. is kiterjeszkedik a hiteljogviszonyok egészére, ebben az írásban csak két szerződéstípus: a hitel- és kölcsönszerződések megtárgyalására tudok vállalkozni.
Mind a Ptk. rendelkezéseinek, mind a polgári jogon kívül álló jogszabályok helyes értelmezéséhez szükséges a hitel, hitelezés fogalmának általános jellegű tisztázása. A hitelezésnek ugyanis más a gazdasági és a jogi jelentése, de ezen belül is gyakran találkozunk eltérő fogalomhasználattal a polgári jogi és azon kívül eső - nagyrészt közigazgatási - szabályokban.
A gazdasági - helyesebben a kereskedelmi - forgalom szempontjából a hitel, hitelezés alatt a pénzforgalom folyamatát értjük, a polgári jogban pedig a kötelmi jogviszonyokban keletkezett olyan pénzkövetelést, amelyet - mint ellenszolgáltatást - a szolgáltatás teljesítésétől eltérő időpontban kell kiegyenlíteni. (A gyakorlatban azonban a pénzbeli ellenszolgáltatás hitelezési jellege kiesett a köztudatból és inkább az utólagos fizetést értik alatta.) Végül: mind a kereskedelmi, mind a jogi életben a hitelezést gyakran a kölcsönzés szinonimájaként használják.
A Ptk.-nak a pénz- és hiteljogviszonyokra vonatkozó szabályaival, valamennyi szerződéstípusával összhangban kell alkalmazni a Hpt.-nek a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások működésére vonatkozó szabályait. A Hpt. rendelkezései a pénzügyi intézmények létrehozását, működését és a pénzügyi szolgáltatások nyújtását szabályozzák.
Az új Ptk. által szabályozott pénz- és hiteljogviszonyok leggyakoribb alanya a Hpt. által szabályozott pénzügyi intézmény lehet és bizonyos korlátozással a pénzforgalmi intézmény. A Hpt. 4. §-ában használt "pénzügyi intézmény" elnevezés voltaképpen gyűjtőfogalmat jelent. A pénzügyi intézménynek két fajtája van:
- a hitelintézet, amely maga is gyűjtőfogalom, amely alá a bankok, a szakosított hitelintézetek, a szövetkezeti hitelintézetek (ezen belül a takarék- és hitelszövetkezetek) tartoznak,
- a pénzügyi vállalkozás.
A Hpt. által szabályozott pénzügyi szolgáltatási tevékenység folytatására - különböző mértékben - ezek a pénzügyi intézmények jogosultak. A pénzügyi szolgáltatásokat a Hpt. 3. §-ának (1) bekezdése sorolja fel és határozza meg. E szerint pénzügyi szolgáltatásnak minősül a következő tevékenységek üzletszerű végzése akár forintban, akár devizában, illetve valutában:
a) Betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz -saját tőkét meghaladó mértékű - nyilvánosságtól történő elfogadása (ezzel kapcsolatos szerződésekkel most nem foglalkozom).
b) Hitel és pénzkölcsön nyújtása.
E két fogalmat a Htp. 2. számú mellékletének 10.1. és 10.2. pontja határozza meg. A hitelnyújtás definíciója a következő: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére.
A pénzkölcsönnyújtás fogalma a Hpt. rendelkezéseinek alkalmazásában igen széles körre terjed ki. Ezek közül legfontosabb a Hpt. 2. számú mellékletének I/10.2.a. pontjában olvasható definíció, amely szerint a pénzkölcsön nyújtása a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján pénzösszeg rendelkezésre bocsátását jelenti, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni. A definíció I/10.2.e. pontja - nem lehet tudni miért - közelebbi körülírás nélkül pénzkölcsön nyújtás külön esetének tekinti a zálogkölcsön nyújtását.
A pénzkölcsönnyújtás fogalmának e meghatározásával kapcsolatban több következetlenségre is fel kell hívni a figyelmet:
- hitelszerződés esetén nem lehetséges a pénz közvetlenül történő rendelkezésre bocsátása, hanem csak hitelszerződésben vállalt kötelezettség szerint megkötött kölcsönszerződés alapján,
- a definíció szerint a pénzügyi intézményeknek kellene a kölcsönzött pénz visszafizetéséért kamatot fizetniük ("kamat ellenében"), a valóságban viszont a visszafizetést kamatokkal együtt követelhetik,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
