Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Miniszterelnök Urak!
Házelnök Úr!
Elnök és Elnökhelyettes Úr!
Miniszter Úr!
Alkotmánybíró Hölgyek és Urak!
Kedves Vendégeink!
Engedjék meg, hogy külön is köszöntsem a 2010-ben megválasztott Országgyűlés megjelent tagjait és azokat a jogászkollégákat, akik az Alaptörvény kodifikációja során közreműködtek, és akik most itt vannak velünk.
"Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia." - ahogyan azt Kossuth már több mint egy évtizeddel Lincoln előtt megfogalmazta.
5 év telt el azóta, hogy a Magyar Közlöny ünnepi számában a köztársasági elnök kihirdette Magyarország első olyan írott alkotmányát, amelyet a magyar választók akarata szerint létrejött, demokratikusan választott parlament fogadott el. Ezért egy demokratának még tartalmi egyet nem értés esetén is üdvözölni illik jogrendünk megújított és demokratikus legitimációval megerősített fundamentumát.
Milyen mértékben lehet megjavítani azt, ami eredendően rossz? Ez volt a - kizárólag diktatúrában létező - alkotmányozási kényszerben született és 1989-90-ben gyökeres módosításokkal a jogállam szolgálatába állított 1949-es alkotmánnyal kapcsolatos legfőbb kérdés. Nem kis érdeme a rendszerváltozásnak, hogy módosításokkal a jogállami működésre is sikerült alkalmassá tenni a kommunista diktatúra alaptörvényét, de egy alkotmány küldetése több ennél.
A rendszerváltozás utáni alkotmányból éppen az hiányzott, amely egy alkotmányt nem csupán a jogszabályi hierarchiában emel minden más törvény fölé, hogy identitást tükröz, azonosulást kínál és a politikai nemzet minden polgára számára viszonyítási pontot jelent.
5 év nem történelmi távlat, de bőséges idő a tapasztalatszerzésre. Az Alaptörvény elfogadásával önálló életre kelt, a módosításhoz szükséges kompromisszum-kényszer folytán visszavonhatatlanul kikerült szerzői hatóköréből. A közelmúlt vitáiban gyakran vált hivatkozási alappá azok részéről is, akik mindent megtettek az új alaptörvény elfogadása ellen, sőt azokkal szemben is, akik elfogadták. Gondoljunk csak például a minden korábbinál átláthatóbb állami működést és közpénzekkel való gazdálkodást előíró alkotmányos
- 6/7 -
rendelkezésekre, a környezetvédelem és a fenntarthatóság Európa-szerte egyedülállóan teljes körű és jövőbe mutató szabályaira, vagy éppen a nemzeti vagyon védelmére és az államadósság mérséklésére vonatkozó - a rendszerváltozás után fájóan hiányzó - szabályokra.
Megtisztelő, hogy a mai ünnepségre mindazok elfogadták az Országgyűlés és az Igazságügyi Minisztérium meghívását, akiknek munkaköri leírását az Alaptörvény szabályozza. Így a legautentikusabb előadók tárhatják elénk az alkotmány gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalataikat. ■
Visszaugrás
