Nagy Gusztáv: Az originalizmus ígérete - Lee J. Strang, a University of Toledo professzorának előadása az Alkotmánybíróságon (ABSZ, 2021/1., 31-33. o.)

"Originalism's Promise: A Natural Law Account of the American Constitution" címmel Lee J. Strang, a University of Toledo professzora tartott előadást az Alkotmánybíróságon 2021. május 12-én. Strang professzor, aki a Mathias Corvinus Collegium vendégoktatójaként kutat és tart előadásokat Magyarországon, a járványhelyzet miatt hibrid formában megtartott prezentációjában - a 2019-ben megjelent könyve[1] alapján - az originalizmus amerikai eredetű alkotmányértelmezési módszer eredetéről, lényegéről, a stare decisis elvével és a common law precedensrendszerrel való kapcsolatáról, illetve az értelmezési módszer természetjogi és erkölcsi (morális) erények általi igazolhatóságáról adott átfogó áttekintést.

Előadása bevezetésében Strang professzor kiemelte az originalizmus térnyerését mind az amerikai jogalkalmazásban és akadémiai szférában, mind a tágabb közéletben. Ezt az erősödő szerepet jelezte már Elena Kagan szövetségi legfelsőbb bírósági bíró jelöltként tett kijelentése is 2010-ben a Szenátus előtt, amikor úgy fogalmazott, hogy "we are all originalists", vagyis "mindannyian originalisták vagyunk"; vagy az, ahogyan 2017-ben, Neil Gorsuch legfelsőbb bírósági bíróvá jelölése kapcsán, az egyébként nem kifejezetten jogi szakfolyóiratként ismert Cosmopolitan magazin terjedelmes publicisztikában kritizálta az originalista irányzatot. Az irányzat elterjedését mutatja továbbá, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság kilenc bírója közül a jelenlegi összetételben hat tekinthető többé-kevésbé originalistának; illetve, hogy a vezető amerikai jogi egyetemek egymás után neveznek ki originalista professzorokat - legutóbb pl. a Harvard Law Schoolon alapítottak Antonin Scaliáról, a legismertebb originalista legfelsőbb bírósági bíróról elnevezett professzori pozíciót.

Előadása gondolatmenetét Strang professzor tömören úgy összegezte, hogy szükséges a természetjog írott joggá válása ahhoz, hogy funkcióját, a közösség és az egyének számára a közjó biztosítását betölthesse. Ilyen pozitiválódott jogi norma az alkotmány, az originalizmus pedig az a módszer, amellyel kibontható az alkotmány azon értelmezése, amellyel az említett funkciót be tudja tölteni. Az erkölcsi erények pedig segíthetik az alkotmányt értelmező bírókat, hogy e módszerhez hűek maradhassanak.

Az originalizmus eredetéről az előadó elmondta, hogy ez az irányzat az 1970-es évekre vezethető vissza, és a megjelenése egyfajta válasz volt az amerikai Legfelsőbb Bíróság Warren és Burger főbírók nevével fémjelzett, aktivista korszakára. Az originalizmus így több mint öt évtizedes fejlődés és diverzifikálódás után vált napjainkra az egyik domináns alkotmányértelmezési módszerré. Az originalizmus gyökerei Robert Bork munkásságára vezethetők vissza, az amerikai Legfelsőbb Bíróságon pedig Antonin Scalia volt az irányzat ikonikus képviselője.

Az originalista felfogás lényegét Strang professzor úgy foglalta össze, hogy az az alkotmányszöveg elfogadáskori általánosan bevett értelmének feltárására irányul, azt tekinti az alkotmány autoritatív jelentésének. Az originalizmus két alaptétele a rögzítettségi tétel és a megkötöttségi tétel (fixation thesis, constraint principle). A rögzítettségi tétel szerint az alkotmány jelentéstartalma a ratifikáció idején rögzült, a megkötöttségi tétel szerint pedig ehhez a rögzített jelentéstartamhoz a jogalkalmazók a jogértelmezés során - jelenleg is - kötve vannak. A rögzített jelentéstartalom kibontása a jogalkalmazók részéről nyelvtani és történeti elemzést igényel. Ennek a kiindulópontja az alkotmányszöveg maga, de az elemzés tipikusan itt nem állhat meg: további lépésekben szükséges a struktúra (szövegkontextus), az alkotmány elfogadását és a ratifikációt övező vitákat megörökítő dokumentumok, valamint a tágabb kulturális, filozófiai és vallási környezet vizsgálata is. Strang professzor mindezt a vallás kifejezés elemzésével illusztrálta, rámutatva, hogy az az alkotmányszövegben két helyen - a VI. cikkben és az Első Alkotmánykiegészítésben - szerepel, mindkétszer az államhatalommal szembeni korlátozásként. A szöveg és a struktúra vizsgálata után azonban hiába keresnénk a vallás definícióját a philadelphiai kongresszus vagy a tagállami ratifikációs viták dokumentumaiban, mivel e köznyelvi terminust az alapító atyák nem definiálták külön - ezért szükséges a kulturális, filozófiai és vallási környezet vizsgálata is. Ez alapján, az előadó szerint, a vallás originalista jelentése - ahogyan azt James Madison 1791-ben érthette - az Istenre, az e világi kötelességekre és a túlvi-

- 31/32 -

lági jutalmakra és büntetésekre vonatkozó hittételek rendszereként írható le.

Következő pontként Strang professzor az originalizmus és a stare decisis elvének kapcsolatáról beszélt. A stare decisis elve - a common law rendszerek egyik karakterisztikus tulajdonságaként - azt jelenti, hogy a bíró kötve van a korábbi döntésekből leszűrhető szabályokhoz (holding vagy ratio decidendi), és azokat hasonló esetekben kötelező alkalmaznia. Az angolszász precedensek holdingja nem pusztán elvi tétel, hanem normatív szabály - ezért minősül a bíró alkotta jog jogforrásnak. A holding azonban nincs explicit módon beleírva a döntésbe, hanem azt "meg kell találni", leválasztva a csak a konkrét ügyre vonatkozó megállapításokról (obiter dictum). Ha azonban megtalálta a bíró a kötelezően alkalmazandó holding-ot, akkor azt nem teheti félre, legfeljebb úgy érvelhet, hogy az előtte fekvő ügy lényeges, tartalmi elemeiben különbözik a korábbi precedensektől, ezért azok a maguk teljességében nem tekinthetők relevánsnak (distinguishing). Az originalista felfogás első ránézésre ellentétben áll a stare decisis elvével, mert elfogadhatatlannak tekinti a nem originalista precedensek követését. A Gamble v. United States, 587 US ___ (2019) ügyhöz fűzött párhuzamos indokolásában Clarence Thomas bíró is rámutatott, hogy az originalista felfogásban a stare decisis elvének csak nagyon szűk mozgástere lehet: "In sum, my view of stare decisis requires adherence to decisions made by the People-that is, to the original understanding of the relevant legal text-which may not align with decisions made by the Court." Vagyis: "Összegezve, úgy látom, a stare decisis elvének szükségszerűen a Nép által meghozott döntéshez kell tapadnia - amely a releváns jogi szöveg eredeti értelmét jelenti -, ez pedig eltérhet a Bíróság által hozott döntésektől." Strang professzor ezzel szemben azt vallja, hogy a stare decisis elvének az elvetése a jogbiztonság és a kiszámíthatóság súlyos sérelméhez vezetne. Álláspontja szerint - és ez az egyik értékes hozzájárulása az originalizmus elméletéhez - az originalista felfogás és a stare decisis elve összebékíthető, mi több, az originalistáknak kiemelt helyen kell kezelniük a stare decisis elvét. A precedensek tiszteletben tartása és követése egyrészt következik magából az alkotmányból, másrészt a "bírói hatalom" eredeti, 1789-es jelentéséből is. Az originalista bíróknak ezért nem az az elsődleges feladata, hogy az alkalmazandó alkotmányszöveg eredeti jelentését feltárják, hanem az, hogy megvizsgálják, van-e az ügyre irányadó precedens. Strang professzor - az originalista bírók döntései folyamatát szemléltetve - rámutatott, hogy következő lépésként azt kell eldönteni, hogy ha van irányadó precedens, az originalista-e. Amennyiben igen, akkor a bírónak követnie kell, ha pedig nem, akkor meg kell fontolnia, hogy a felülbírálás súlyosan sértené-e a közjót, vagy sem. Ha ilyen sérelem feltételezhető, a bírónak követnie kell a precedenst, ha azonban nem sérül a közjó, akkor felülbírálhatja azt. Utóbbi esetben - csak úgy, mint amikor nincs irányadó precedens az ügyre - a bírónak magának kell meghatároznia az alkotmányszöveg eredeti jelentését: ha ez meghatározható, akkor aszerint kell döntenie, ha nem, akkor pedig hagyatkoznia kell a közvetlenül választott hatalmi ág(ak) döntéseire. Az előadó szerint az originalizmus bizonyos esetekben vezethet ugyan rossz és kritizálható döntésekhez (pl. a halálbüntetés, a nemi diszkrimináció, a pozitív diszkrimináció vagy a pusztán csírájában jelen lévő társadalombiztosítás terén), rendszerszinten azonban ez a módszer eredményezi a népszuverenitásnak és az ember természetes jogainak a legteljesebb érvényesülését.