Ha egy könyv több kiadást ér meg, az annak életképességét jelzi: a Mádl-Vékás monográfiának immár 7. kiadása fekszik előttünk, s ekkor a két angol nyelvű változatról még nem is beszéltünk. Sajnálatos, hogy Mádl Ferenc ezt nem érhette meg. Ugyanakkor tiszteletet érdemel, hogy a másik szerzőtárs, a korábbi kiadások tradícióit követve a monográfiát továbbra is kettős név alatt jelentette meg. Tekintettel arra, hogy - amint azt az előszóban jelzi - a könyvet sok helyen átírta, módosította, kiegészítette, ezt akár mellőzhette is volna. Helyette az előszót továbbra is többes számban írja, mintha az elhunyt szerzőtárs ott lenne mellette. Nem lehet nem észrevenni az emocionális indíttatást, amit felesleges volna tovább magyarázni.
A mű újraírásakor bizonyára előfordulhatott, hogy Vékás Lajos úgy érezte, mintha Mádl Ferenc ott ülne mellette. Talán még segítette is ez a tudat, amikor ezt a hatalmas feladatot egyedül volt kénytelen megoldani. Erre annál is inkább szüksége lehetett, mert amikor a Ptk. kodifikáció által vállára rakott sok éves terhet is cipelte, a polgári jog nemzetközi jogi aspektusaival való foglalatoskodás időnként akár szellemi felfrissülést is jelenthetett számára. Hiszen ha csak a 3. kiadás előszavának azt a még közösen fogalmazott mondatát vesszük, miszerint a nemzetközi magánjog "nem tud nem érdekes lenni, mert távlatokat nyit és káprázatos világba vezet" akkor már hihető, hogy nemcsak a recenzens fantáziál, feltételezéseinek tárgybeli alapja is van.
Ha egyetlen sort sem olvasunk a 7. kiadásból, hanem csak átlapozzuk azt, akkor is szembeötlik az a technikai különbség, amit a korábbi kiadásokhoz képest a széljegyek bevezetése jelent. Ez az "európai" forma, amely a hazai jogi irodalomban csak néhány esztendeje jelent meg, az olvasó számára komoly könnyebbséget jelent, hiszen lényegesen egyszerűsíti az ismeretek elsajátítását, az előre- vagy visszautalás technikájával.
A másik - a korábbi kiadásokkal szembeni - vizuális előny a tipográfia célratörőbb alkalmazása: dőlt betűk helyett vastag betűk használata, ott ahol ez célszerű.
A könyv címéből megállapítható, hogy a mű továbbra is azt a koncepciót követi, amely a nemzetközi magánjogot és a nemzetközi kapcsolatok jogát együttesen tárgyalja (3, 10-16 széljegy), amit persze a korábbi kiadásokhoz hasonlóan kellőképpen megindokol. Ez a magyarázat már csak azért is célszerű, mert a tankönyvpiacon 1997 óta jelen van az eltérő felfogásban írt Burián-Kecskés-Vörös-féle ugyancsak kitűnő nemzetközi magánjogi tankönyv. Ez utóbbi pedig visszatér az 1962 előtti, a külföldön ma is uralkodó koncepcióra, amely elismerve a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának jelentőségét, tárgyként csak a nemzetközi magánjogra fokuszál. Magam, aki majdnem annyira Világhy Miklós tanítványának is tekintem magamat mint a szerző, megértem a megkezdett úthoz való hűséget. Anélkül, hogy ebben az elméleti, módszertani vitában állást kívánnék foglalni, csak annyit jegyzek meg, hogy az elkövetkező évtizedek fogják majd eldönteni, hogy a két irányzat közül melyik a maradandó.
Az előző kiadáshoz képest teljesen új az EU jogalkotásról szóló rész, amely nagyszámú irányelvvel, valamint rendelettel jelenik meg a hazai jog térképén is. Ezek közül a kollíziós jog szempontjából kiemelkedő fontosságú a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló ún. Róma I. (410), valamint a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó ún. Róma II. (441) rendelet. További kollíziós tárgyú uniós szabályok: a családjogi tartási kötelezettségekre vonatkozó rendelet (520), a házasság felbontására és a különválásra vonatkozó rendelet (548), az öröklési ügyekre alkalmazandó jogot meghatározó rendelet (520). Az említett uniós rendelkezések szükségessé tették a magyar Kódex több rendelkezésének módosítását - amit a Függelékben közölt hatályos törvényszöveg jól tükröz.
Amint az a monográfiából megállapítható, az ismertetett uniós rendelkezések a magyar nemzetközi magánjogot némiképpen módosították ugyan, de azt korántsem tették feleslegessé: számos olyan kollíziós jogi kérdés maradt és lesz is még, amelyre az uniós jogi szabályozás továbbra sem terjed ki.
Továbblépve a gazdasági kapcsolatok jogába, nézetem szerint kiemelkedő jelentőségű a Bécsi Vételi Egyezmény meglehetősen részletes tárgyalása (332-383). Ennek az Egyezménynek gyakorlati jelentőségét mutatja az a viszonylag nagy számú hazai jogeset, amelyet a monográfia említ: a járásbíróságtól a volt Legfelsőbb Bíróságig, sőt a Választottbíróságot sem feledve. Ugyanakkor sajnos úgy tűnik, hogy továbbra is pusztába kiáltott szó a nemzetközi adásvételi szerződés írásba foglalásához történő magyar ragaszkodás (353) még Mádl Ferenc tekintélye sem volt elegendő, hogy ezt a túlhaladott rendelkezést a hazai jogalkotó kiküszöbölje.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok körébe tartozik a nemzetközi szerzői jog és az iparjogvédelem nemzetközi aspektusainak tárgyalása is, ahol a kollíziós normák alkalmazása ritkaságszámba megy. Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalása - a korábbi kiadásokkal azonos módon - Faludi Gábor és Vékás Gusztáv közreműködésével olvasható.
- 253/254 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
