A hazai szövetkezeti jogviták aranykora bizonyos tekintetben elmúlt az 1990-es évek gazdasági-társadalmi átalakulásainak lezárulásával, így első látásra a szövetkezeti jogviták vizsgálata némiképp talán már aktualitását veszítette, viszont egyrészt a mezőgazdasági szektorban tevékenykedő kisvállalkozások (egyéni vállalkozók, őstermelők, kisebb méretű cégek) forráshiánya, és a finanszírozási lehetőségek szűkülése, másrészt pedig az elmúlt években egyre szaporodó TÉSZ-ek folytán mégis elképzelhető, hogy a jövőben felszaporodnak a részint a tagok egymás közötti, részint pedig a szövetkezet és a tag közötti vitás helyzetek. A szövetkezetek valós gazdasági súlya az elmúlt két évtizedben egyre csökkent, bizton állítható, hogy a szövetkezetekben hatalmas vagyoni potenciál esett szét, és a helyükbe lépő gazdasági társaságok sem a megörökölt termelési infrastruktúrát, sem pedig a korábbi munkavállalók munkaerejét sem tudták maradéktalanul hasznosítani, illetve a gazdaságilag életképes szövetkezetek egyben tartására sem volt meg sem a jogalkotói, sem pedig a tagi szándék, elég e körben csak arra gondolni, hogy 1989 és 2006 között 6810 szövetkezet szűnt meg.[1]
Az új Ptk. a jogi személy könyv negyedik részében a szövetkezetek szabályait jelentősen átalakította, így például a nem természetes személy tagok száma nem haladhatja meg a jogi személy tagok számát, amely a 2006-ban elfogadott előírásokhoz képest jókora csökkenést jelent, továbbá a szövetkezet által végezhető tevékenységeknek szorosabban kell illeszkedniük a tagok gazdasági tevékenységéhez is. A 2013. év folyamán tervezetként megjelent, azonban az év folyamán abban a formájában elfogadásra eddig nem került szövetkezetitörvény-javaslat a szövetkezetek által végezhető önálló, a tagoktól részben független termelési tevékenység kereteit jóval szűkebb körben húzta volna meg, így még létező, elsősorban mezőgazdasági tevékenységet végző szövetkezetek újabb átalakulási hullámát vonta volna maga után.[2]
- 10/11 -
Az új Ptk. 3:325. §-a szerint a szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok gazdasági és társadalmi szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy.[3] Az Sztv. 7. §-a szerint a szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével megalapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi szükségletei kielégítésének elősegítése.[4] A fentiekből, és a korábbi Ptk.-ból is kitűnően tehát a szövetkezet egyszerre for-profit és nonprofit jellegeket mutató vállalkozási forma[5], azaz olyan társaság, amely a közös gazdálkodáson túlmenően tehát az eredményről való rendelkezés és a nyereség felosztása során sem kizárólag profitorientált szemlélettel működik - külső kapcsolataiban, jogviszonyok alanyaiként a szövetkezet klasszikusan nyereségérdekelt, for-profit jellegű társaság, míg belső jogviszonyaiban a nonprofit működés jeleit mutatja. A szövetkezet tehát nem gazdasági társaság, nem egyesület, nem vállalkozás, de ötvözi ezek jellemzőit.[6] A szövetkezeti jog tagegyenlőséget előíró elve[7], mely szerint a szövetkezet tagjait vagyoni hozzájárulásuk mértékére tekintet nélkül azonos jogok és kötelezettségek illetik meg, gyakorlatilag megelőzi a gazdasági társaságok kisebbségvédelemmel és minősített befolyásszerzéssel összefüggő jogvitáinak kialakulását. Gyakorlatilag azonban a hazai gazdasági életben a szövetkezetek gazdálkodó szervezetként, klasszikusan nyereségérdekelt vállalkozásként jelennek meg, főképp a ’90-es évek válságos időszakát szövetkezeti formában túlélő mezőgazdasági szövetkezetekre jellemző, hogy betagozódtak a hazai kkv-k sorába.
A szövetkezetekkel kapcsolatos vitás helyzetek a következő fő területekre oszthatóak:
- a szövetkezet és tagjai - ideértve a kizárt vagy a szövetkezettől egyébként megvált korábbi tagot is - közötti, a tagsági jogviszonyból fakadó jogvita[8], ideértve a tag kizárása iránti peres eljárást is,
- a tagok egymás közötti jogviszonyában az alapszabállyal vagy a szövetkezet működésével összefüggésben keletkezett jogvita,[9]
- illetve idesorolandók a klasszikus "cégperek", azaz a Pp. 23. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott peres eljárások, azaz (ea) a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek, (eb) a cég létesítő okirata vagy annak módosítása érvénytelenségének, hatálytalanságának vagy létre nem jöttének megállapítása iránti perek, (ec) a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, figyelemmel arra is, hogy a szövetkezet bejegyzésére a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról, és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) szabályai szerint, cégbírósági hatáskörben kerül sor; továbbá azzal is, hogy az új Ptk. egyértelművé tette, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó általános közös szabályok mögöttes jogként megfelelően alkalmazhatók a szövetkezetekre. A gazdasági társaságokra vonatkozó joganyag mögöttes jogként való felhívása egyáltalán nem új keletű: a szövetkezetekről szóló 1947. évi XI. törvénycikk 3. §-a szerint: "ha a törvény más rendelkezést nem tartalmaz, szövetkezetre minden tekintetben alkalmazni kell a kereskedelmi társaságokra vonatkozó jogszabályokat"[10].
Az első két esetben, azaz a tag és a szövetkezet közötti[11], illetve a tagok közötti[12] per esetén a törvény lehetőséget ad a választottbírósági út kikötésére, amely kör tovább bővül az új Ptk. elfogadásával, ugyanis a jövőben a szövetkezet és annak tisztségviselői közötti, azaz a szövetkezet és a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag közötti, a vezető tisztségviselői vagy a felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyból eredő jogvita esetében is mód van a választottbírósági út igénybevételére, akár az alapszabályban, akár pedig eseti jelleggel meghatározott alávetés alapján.[13] A hazai szövetkezetek sajátosságaiból fakadóan azonban - legalábbis a tagok közötti szövetkezeti jogviták esetében - a választottbírósági út választása a jövőben sem fog ugrásszerűen megnövekedni, egyrészt annak első látásra magasabbnak tűnő költségei[14], másrészt pedig annak okán sem, hogy a klasszikusan kistermelői viszonyok között működő tagoknak nincsenek tapasztalatai az egyfokú és gyors választottbírósági eljárással kapcsolatban.
A választottbírósági eljárás kikötése azonban - főként nagyobb méretű, jelentősebb gazdasági súlyú, és komolyabb saját tevékenységgel bíró tagokkal rendelkező szövetkezet esetén - kifejezetten előnyt is jelenthet. Egyrészt az eljárás gyorsasága miatt, hiszen pél-
- 11/12 -
dául az Agrárkamara mellett működő állandó választottbíróság statútuma szerint, ha az ügyet sürgősségi eljárásban tárgyalja, úgy a jogvita befejezésére 60 napon belül kerül sor; másrészt azért, mert az eljárási díjak ez esetben kedvezőbbek, mint rendes bírósági út esetén.[15] A választottbírósági kikötés azonban az újabb jogfejlődésben egyre inkább háttérbe szorul: annak ellenére, hogy az elmúlt két évtizedben egyre jelentősebbé vált a választottbírósági utat választók száma, érzékelhető azon jogalkotói - és ezzel párhuzamosan jogalkalmazói - törekvés, hogy bizonyos ügycsoportok esetén ezen jogvita-megoldási mód szerepe csökkenjen. Ezen tendencia felé mutat részint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény azon szabálya, mely szerint az állami és önkormányzati vagyon kezelője nem vetheti alá magát választottbírósági eljárásnak[16], továbbá azon bírósági gyakorlat, mely szerint fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötés tisztességtelen[17]. A szövetkezeti vitákat azonban ezek a szabályok csak érintőlegesen befolyásolják: a nemzetközi beruházások körében csaknem ismeretlen a szövetkezeti forma választása - pontosan a szövetkezeti forma jellemzőiből is fakadóan -, ezért ez a megkötés esetünkben nem érvényesül. A szorosan vett szövetkezeti "cégperek" és a tagokkal kapcsolatos jogviták nem fogyasztói szerződésből erednek, akkor sem, ha egyébiránt fogyasztási szövetkezetről van szó, hiszen a "fogyasztó" szövetkezeti tagi minősége itt elsődlegesen megállapítható. Annál inkább korlátozásra kerül a fórumválasztás szabadsága: az Agrárkamara mellett működő állandó választottbíróság ugyanis kizárólagosan jogosult eljárni az agrárgazdasággal kapcsolatos ügyekben[18]. Fentiek alapján tehát, a mezőgazdasági szövetkezetek jogvitáiban, amennyiben korábban alávetésre került sor, úgy kötelezően az Agrárkamara melletti választottbíróság jogosult eljárni, akkor is, ha az alávetés a kamarai törvény elfogadását megelőzően keletkezett, és más (pl.: a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság) testület kiválasztására került sor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
