A különböző nemzeti tartási jogok közötti tartalmi eltérések, a tartásra jogosultak körének és rangsorának eltérő meghatározása, az igény külföldön történő érvényesítésének nehézségei, a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás hosszadalmassága és költséges volta már a XX. század közepén arra ösztönözte az államokat, hogy nemzetközi, de legalábbis európai szinten próbáljanak megoldást találni arra, hogy a tartásdíjra jogosultak jogos igényeiket könnyebben, gyorsabban, költségkímélő módon tudják érvényesíteni. Tekintettel arra, hogy a tartás iránti igények külföldön való érvényesítése, behajtása - túlkomplikáltságuk okán - komoly jogi és gyakorlati nehézségekkel járt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében a tartásdíj külföldön való behajtása tárgyában 1956. június 20. napján New Yorkban nemzetközi egyezményt fogadtak el.[1] Az egyezményt Magyarországon az 1957. évi 53. törvényerejű rendelet hirdette ki.[2]
Ezzel párhuzamosan a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében ugyancsak a gyermektartási kötelezettség körében hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának egységes nemzetközi szabályozása érdekében Hágában 1958. április 15. napján többoldalú nemzetközi egyezmény aláírására került sor a gyermektartási kötelezettség tárgyában hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.[3] Az egyezményt Magyarországon az 1965. évi 7. törvényerejű rendelet hirdette ki.[4]
Az 1956. évi New York-i és az 1958. évi Hágai Egyezmény megkötését további többoldalú és számos kétoldalú megállapodás megalkotása követte.[5]
Az Európai Unión belül 1999-ben a Tamperei-program keretében fogalmazódott meg először az az igény, hogy a határon átnyúló tartási követelésekre nézve közös eljárási szabályokat állapítsanak meg, és a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást egyszerűsítsék.[6] A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia szintén ebben az évben indította el a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos joganyag - így elsősorban az 1958. évi és az 1973. évi tartási egyezmények - reformját célzó munkáit a meglévő egyezményekben foglalt szabályok korszerűsítése céljából.[7] Ezt követően párhuzamosan zajlottak az Európai Unióban a tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozó rendeletjavaslat, valamint az Európai Unió aktív részvételével a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló egyezmény, továbbá a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló jegyzőkönyv tervezeteinek előkészítő munkálatai.
A Hágai Egyezményt[8] és a Hágai Jegyzőkönyvet[9] a Konferencia tagállamai 2007. november 23. napján írták alá.
- 1/2 -
A Hágai Egyezmény és a Hágai Jegyzőkönyv 2007. évi megkötését követően egyéb politikai kompromisszumok után vetődött fel annak lehetősége, hogy a 2005-ben a Bizottság által előterjesztett tartási kötelezettségről szóló - rendkívül ambiciózus - rendeletjavaslat eredeti koncepciójától eltérve a Hágai Jegyzőkönyv alkalmazandó jogot érintő szabályai a rendelet közvetítésével a közösségi jogban is alkalmazhatóvá váljanak.[10] Erre tekintettel a tartási rendelet nem is szabályozza az alkalmazandó jogra vonatkozó kérdéseket, hanem csupán visszautal a Hágai Jegyzőkönyvre, továbbá a határozatok elismerése és végrehajtása terén is különbséget tesz a Hágai Jegyzőkönyvben részes, illetőleg nem részes tagállamok között.
Az Európai Unió Tanácsa által 2008. december 18. napján elfogadott 4/2009/EK rendelet (a továbbiakban: Rendelet) (8) preambulumbekezdése szerint a rendelet alkalmazása során figyelembe kell venni a 2007. évi Hágai Egyezményt és a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyvet. Az Európai Unió Tanácsa 2009. november 30. napján kelt 2009/941/EK határozatával a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23. Hágai Jegyzőkönyvet az Európai Közösség nevében jóváhagyta.[11] A határozat szerint - tekintettel a jegyzőkönyv és a rendelet közötti szoros kapcsolatra - a jegyzőkönyv szabályait ideiglenesen akkor is alkalmazni kell a közösségen belül, ha a jegyzőkönyv 2011. június 18-án a rendelet alkalmazásának időpontjában még nem lépett hatályba. A jegyzőkönyv hatályba lépését annak 25. cikke szabályozza, mely szerint a jegyzőkönyv a második megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésétől számított 3 hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba. A jegyzőkönyv 2013. augusztus 1-jén lépett hatályba, mert az Európai Unió 2010. április 8-i csatlakozásán túl Szerbia 2013. április 10-én csatlakozott a Jegyzőkönyvhöz.
2011. március 31. napján a 2011/220/EU tanácsi határozattal az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottság javaslatára a Hágai Egyezmény aláírását az Európai Unió nevében jóváhagyta. Ennek megfelelően 2011. április 6. napján Hágában az Európai Unió nevében Magyarország közigazgatási és igazságügyi minisztere írta alá a Hágai Egyezményt, az Európai Unión kívül azonban aláírta az Egyesült Államok, Norvégia, Ukrajna, Burkina Faso, Bosznia-Hercegovina és Albánia is.
A Rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni [1. cikk (1) bekezdés].
A Rendeletet - a polgári ügyeken belül - a határon átnyúló vonatkozású, családi kapcsolatokból eredő tartási jogvitákra kell alkalmazni.[12] A tartási jogvita alapja a tartási kötelezettség.
A tartási kötelezettség fogalmát az uniós jog keretei között - a lex fori és a lex causae figyelmen kívül hagyásával - minden tagállamban egységesen és önállóan kell értelmezni.[13] A fogalom autonóm értelmezéséhez az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény és a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontjának "tartás" fogalmából kell kiindulni.[14] A fogalom meghatározása szempontjából az igény funkcióját, a tartási szolgáltatás jelleget kell figyelembe venni.[15] A tartás fogalmába - a nemzeti jogrendszerek szabályozásától vagy fogalomhasználatától függetlenül - minden olyan követelés beletartozik, amely a jogosult létfenntartásának, megélhetésének biztosítására szolgál.[16] A tartási szolgáltatás megítélésének alapja egyfelől a jogosult szükségletének, rászorultságának, másfelől a kötelezett anyagi teljesítőképességének vizsgálata.[17] Nem veszíti el a tartás ezt a jellegét, és így alkalmazható a Rendelet abban az esetben is, ha a kötelezett teljesítőképességének és a jogosult rászorultságának vizsgálata mellett a házastársi tartás megállapítása
- 2/3 -
lényegében attól függ, hogy a házasság felbontása melyik házasfél magatartására vezethető vissza.
A tartási szolgáltatás rendszerint időszakonként ismétlődő, járadékszerű fizetési kötelezettséget jelent, ez a tartás fogalmának azonban nem szükséges eleme.[19] Így amennyiben az egyéb feltételek fennállnak, az átalányösszeg formájában fizetett vagy bizonyos vagyontárgy ilyen célt szolgáló átruházásával teljesített tartási kötelezettség a tartás fogalma alá sorolható.[20]
A Rendelet 1. cikk (1) bekezdése értelmében a tartási kötelezettségnek valamilyen családi, rokonsági, házassági vagy házassági rokonsági kapcsolat az alapja. E családi kapcsolatokat jelölő fogalmak mindegyikét autonóm módon - az alkalmazó tagállam jogától függetlenül - kell értelmezni.[21] Alapvetően a Rendelet csak jogszabály által rögzített tartási kötelezettségre alkalmazható, annak azonban nincs akadálya, hogy a jogszabály által lefektetett tartási kötelezettséget, így például annak mértékét, fizetési feltételeit szerződés pontosítsa.[22]
A Rendelet ugyanakkor nem alkalmazható, ha a tartási kötelezettség a Rendeletben előírt valamely családi vagy rokonsági kapcsolat hiányában szerződés alapján harmadik személyt terhel.[23] Így például nem terjed ki a Rendelet hatálya az olyan alimentációs szerződésekre, amelyek szerint a tartásra kötelezett nem áll a Rendelet 1. cikk (1) bekezdése szerinti családi kapcsolatban a tartásra jogosulttal. Az ilyen szerződések a Brüsszel-I. rendelet hatálya alá tartoznak.
A Rendelet alkalmazásában "tagállam" valamennyi tagállam, amelyre e rendelet alkalmazandó [1. cikk (2) bekezdés]. A területi hatályt illetően három tagállam speciális helyzete tisztázandó.
Írország az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban már a Rendelet elfogadása előtt értesítést küldött arról, hogy részt kíván venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában, így Írországra a Rendelet alkalmazandó.[24]
Az Egyesült Királyság az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. cikkének megfelelően nem vett részt a Rendelet elfogadásában, ugyanakkor 2009. január 15-én kelt levelében értesítette a Tanácsot és a Bizottságot arról, hogy el kívánja fogadni a Rendeletet, és abban részt kíván venni.[25] A Bizottság 2009. június 8-i 2009/451/EK határozatával megállapította, hogy a Rendelet az Egyesült Királyságra alkalmazandó.[26]
Dánia az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében nem vett részt Rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.[27] A tartási kötelezettség vonatkozásában Dánia és az Európai Unió tagállamai között 2007. július 1. napjától kezdődően a Brüsszel-I. rendelet alkalmazandó.[28]
A fentieken túl a Rendelet valamennyi tagállamban egészében hatályos és alkalmazandó.
A Rendelet - az Egyesült Királyság és Dánia kivételével - az Európai Unió tagállamaiban 2009. január 30. napján, az Egyesült Királyságban 2009. július 1-jén lépett hatályba.[29]
A Rendelet főszabály szerint 2011. június 18. napjától alkalmazandó, azonban kivételként bizonyos rendelkezések [2. cikk (2) bekezdése, 47. cikk (3) bekezdése, 71., 72., 73. cikk] már 2010. szeptember 18. napjától alkalmazandók.[30]
Mivel a tartási rendelet tárgyi hatálya a Brüsszel-I. rendelet tárgyi hatályával párhuzamos, a rendeletek
- 3/4 -
egymáshoz való viszonyát tisztázni szükséges. A tagállamoknak a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságra, az elismerésre, a végrehajthatóságra és a határozatok végrehajtására 2011. június 18. napjától kezdődően a Brüsszel-I. rendelet rendelkezései helyett a Rendelet rendelkezéseit kell alkalmazniuk. A Rendelet 75. cikke ezzel összhangban átmeneti rendelkezéseket fektet le.
A Rendeletet csak a 2011. június 18. napjától indult eljárásokra, az ettől kezdve jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségekre, valamint az ettől kezdve létrehozott közokiratokra kell (lehet) alkalmazni.[32]
A Rendelet ugyanakkor figyelemmel van arra is, hogy a tartási kötelezettség - a folyamatos fennállás okán - a tartásdíj végrehajtása tekintetében alapulhat 2011. június 18. napját megelőzően indult eljárásokban hozott határozatokon, jóváhagyott perbeli egyezségeken vagy létrehozott közokiratokon. Ezért a Rendelet 75. cikk (2) bekezdése meghatározza, hogy a Rendelet IV. fejezet 2. és 3. szakaszát a tagállamokban
a) a 2011. június 18. napja előtt hozott olyan határozatokra kell alkalmazni, amelyeknek az elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló kérelem benyújtására 2011. június 18. napjától kerül sor;
b) a 2011. június 18. napja előtt indult eljárásokban a 2011. június 18. napjától hozott határozatokra kell alkalmazni.
Leegyszerűsítve, a tartási kötelezettség tárgyában hozott külföldi határozatok elismerése és végrehajtása a 2011. június 18. napjától előterjesztett elismerésre, végrehajthatóvá nyilvánításra és végrehajtásra irányuló kérelmek esetében a tagállamok területén a Rendelet hatálya alá tartozik, függetlenül a végrehajtandó határozat (egyezség vagy közokirat) meghozatalának időpontjától, a különbség csupán a végrehajtásra alkalmazandó szabályok tekintetében van.
A Rendelet a tartásdíj-igények Európai Unión belüli érvényesítésének elősegítése érdekében egységesíti a joghatósági szabályokat. A Rendelet ötféle joghatóságot szabályoz: általános (3. cikk), kikötött (4. cikk), az alperes megjelenésén alapuló (5. cikk), szubszidiárius (6. cikk) és szükségképpeni joghatóságot (7. cikk). A Rendelet ezenkívül joghatósági szabályokat rögzít a tartásdíj tárgyában hozott határozat módosítása (8. cikk), az összefüggő eljárások (13. cikk), valamint az ideiglenes és biztosítási intézkedések (14. cikk) körében, lefekteti továbbá a bíróság megkeresésére (9. cikk), a joghatóság (10. cikk), az elfogadhatóság vizsgálatára (11. cikk), illetőleg perfüggőség (12. cikk) feltételeinek fennállására vonatkozó szabályokat.[33]
A Rendelet joghatósági rendelkezései alapvetően a Brüsszel-I. rendelet joghatósági szabályaiból építkeznek, hangsúlyozva azonban azt, hogy "a tartásra jogosultak érdekeinek védelme, valamint a megfelelő uniós igazságszolgáltatás előmozdítása céljából ki kell igazítani a 44/2001/EK rendeletből eredő, joghatóságra vonatkozó szabályokat."[34]
Jelentős újítás, egyúttal az európai jog harmadik államok felé terjeszkedésének jele, hogy a Rendelet joghatósági rendelkezései (3-14. cikk) univerzális hatályúak, így az a körülmény, hogy az alperes szokásos tartózkodási helye egy harmadik államban van, már önmagában nem zárja ki a Rendelet joghatósági szabályainak alkalmazhatóságát.[35] A Rendelet joghatósági rendszere ugyanakkor zárt rendszert képez, amely kizárja a nemzeti kollíziós jogi joghatósági szabályokra való utalást, egyúttal a szubszidiárius és a szükségképpeni joghatósági szabályokkal a joghatósági joghézagok minden esetkörét ki kívánja tölteni.[36]
A bíróságok a joghatóságukat hivatalból kötelesek vizsgálni, és amennyiben valamely tagállam bíróságánál olyan eljárást kezdeményeznek, amely tekintetében e rendelet értelmében nem rendelkezik joghatósággal, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát (10. cikk).
Hangsúlyozandó, hogy a Rendelet - Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontjával ellentétben - csak joghatóságot szabályoz, a hatásköri és illetékességi kérdésekre a nemzeti jog, hazánk esetében a Pp. szabályai az irányadók.
Az általános joghatósági szabály megalkotásának kiindulópontjául a Brüsszel-I. rendelet 2. cikkében és 5. cikk 2. pontjában írt rendelkezések szolgáltak, ennek ellenére a szabályozás több ponton eltér a Brüsszel-I. rendeletben foglaltakról, és a Rendelet -
- 4/5 -
elsősorban a tartásra jogosult érdekében - a Brüsszel-IIa. rendeletben alkalmazott megoldást követi.
A Rendelet 3. cikke értelmében a felperes választása szerint a tagállamokban a tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik: az a bíróság, amelynek illetékességi területén az alperes vagy a tartásra jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik [3. cikk a)-b) pont], illetőleg az a bíróság, amely saját joga alapján a személyi állapottal vagy a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, amennyiben a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem az ügyben járulékos jellegű, kivéve ha ez a joghatóság kizárólag valamelyik fél állampolgárságán alapul [3. cikk c)-d) pont].
A Rendelet 3. cikk a)-b) pontjai a joghatósággal rendelkező tagállamon túl az illetékes bíróságot is meghatározzák.[38] A Rendelet 3. cikk a)-b) pontjai a Brüsszel-I. rendelet 2. cikkében és 5. cikk 2. pontjában írt joghatósági szabályt veszik át azzal a lényeges változtatással, hogy kapcsolóelvként a "lakóhely" helyett az európai családjogi szabályozásban általánossá vált "szokásos tartózkodási helyet" jelölik ki.[39] A szokásos tartózkodási helyet mint központi fogalmat a Rendelet nem határozza meg, de a fogalmat - a Brüsszel-I. rendelet 59. cikkében megjelölt lakóhely fogalmától eltérően - autonóm módon kell értelmezni.[40]
Az értelmezéshez a Brüsszel-IIa rendelet 8. cikk (1) bekezdésében szereplő szokásos tartózkodási hely fogalmát értelmező "A" ügyben és a Mercredi-ügyben hozott ítéletek iránymutatását lehet alapul venni. Az Európai Unió Bírósága szerint a szokásos tartózkodást az különbözteti meg a pusztán átmeneti jelenléttől, hogy annak rendszerint el kell érnie egy bizonyos időtartamot ahhoz, hogy kellő állandóságot tükrözzön.[41] Mivel a Rendelet nem ír elő minimális időtartamot ennek konkrétabb megragadásához, ezért a kellő állandóságot a nemzeti bíróságnak az adott ügy konkrét tényállásának valamennyi körülménye alapján a szociális és családi környezetbe való beilleszkedés "mérésével" kell megítélnie. E tekintetben figyelembe kell venni különösen a család adott tagállam területén való tartózkodásának időtartamát, szabályszerűségét, az e tagállam területén való tartózkodás, illetve az e tagállamba való költözés körülményeit és indokait, az állampolgárságot, az iskoláztatás helyét és körülményeit, a nyelvismeretet, valamint az említett tagállamban kialakított családi és szociális kapcsolatokat.[42]
A lakóhely általános kapcsolóelvétől való elfordulást és a szokásos tartózkodási hely fogalmára való áttérést több kritika érte. Kétségtelen, hogy a kontinentális Európa tagállamaiban a jogásztársadalom az "actor sequitur forum rei" elvén szocializálódott.[43] Ráadásul a szokásos tartózkodási helyre mint joghatósági kapcsolóelvre való hivatkozás a bírói jogalkalmazást is komoly próbatétel elé állítja, hiszen adott esetben már a joghatóság fennállásának hivatalbóli vizsgálata során bizonyításra, így például a fent írt körülmények tisztázása érdekében a felek meghallgatására, okiratok csatolására lehet szükség, ami a perek időszerű befejezését nehezíti. Ugyanakkor jelentősen árnyalja az összképet, hogy a legújabb európai bírósági ítéletek alapján a szokásos tartózkodási hely és a lakóhely fogalma jelentős részben fedik egymást, a fogalmi határok egyre inkább elmosódnak.[44]
A Rendelet 3. cikk c)-d) pontjaiban szereplő "tapadó" vagy más néven "bekebelező" joghatósági okok megfogalmazását a személyi állapottal, illetőleg a szülői felelősséggel kapcsolatos pereknek a tartási ügyekkel való szoros jogi összefonódása indokolja. A tartási ügyekre az a bíróság is joghatósággal rendelkezik, amely saját joga alapján a személyi állapottal vagy a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, a tartási igénynek azonban járulékos jellegűnek kell lennie. Amennyiben a főkérdésre alkalmazott joghatósági szabály kizárólag az egyik fél állampolgárságán alapul, akkor a joghatóság exorbitánsnak (kapcsolatszegénynek) minősül, és ebben az esetben a tartási igény elbírálása csak akkor kapcsolható össze a személyi állapottal vagy a szülői felelősséggel kapcsolatos keresetről való döntéssel, ha a tartási jogvitára a Rendelet 3. cikk a)-b) pontjai vagy 4-7. cikkei alapján a joghatóság megállapítható.
- 5/6 -
A személyi állapottal, illetőleg a szülői felelősséggel kapcsolatos pereknek a tartási ügyekkel való szoros jogi összefonódására tekintettel nem világos, hogy a Rendelet 3. cikk c)-d) pontjai miért csak a fórum saját jogára való utalást tartalmazzák, a nemzeti joggal szemben elsődlegességet élvező uniós jogra, nevezetesen a Brüsszel-IIa. rendeletre való utalást azonban nem.[45] A Brüsszel-IIa. rendelet 7. cikke is utal a nemzeti jogra, azonban a Brüsszel-IIa. rendelet 6. cikke fényében a nemzeti jog alkalmazása csak szűk körben lehetséges.
A Rendelet - meghatározott feltételek teljesülése esetén - lehetővé teszi a joghatóság kikötését (forum prorogatum), mellyel a felek - eltérő megállapodás hiányában - a kikötött tagállami bíróságot kizárólagos joghatósággal ruházzák fel.
A joghatóság-választás szabályozásának bázisát a Brüsszel-I. rendelet 23. cikke képezi. Mivel azonban a Rendelet koncepciója abból indul ki, hogy a joghatósági kikötés nem áll a tartásra jogosult érdekében, a Rendelet a felek választási jogát korlátozza, az alaki feltételen pedig szigorít.[46] Így egyrészt "a gyengébb fél védelmének biztosítása érdekében" a tizennyolc évnél fiatalabb gyermekekre vonatkozó tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvita esetén nincs lehetőség az eljáró bíróság joghatóságának kikötésére [EuTR. 4. cikk (3) bekezdés].[47] A szabad fórumválasztás jogának e jelentős korlátozását többen is kritika tárgyává tették, utalva arra, hogy a Brüsszel-I. rendelet 23. cikke szabályának gyakorlati alkalmazásával a tartási rendelet keretei között sem adódna probléma.[48] Gottwald jogilag "túltökéletesítettnek" és szükségtelennek minősíti a Rendelet joghatósági megállapodás kötését kizáró szabályát, rámutatva, hogy a kiskorú gyermekekre vonatkozó tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvitákban a joghatósági megállapodásból a tartásra jogosult számára hátrány, "jogrövidülés" nem, előny viszont annál több származhat.[49]
Másrészt - a Hess által mérsékelt cinizmussal "bámulatosan liberálisnak" jellemzett szabályozás szerint - a Rendelet 4. cikk (2) bekezdése megköveteli az eljáró bíróság joghatóságának kikötésére való megállapodás írásba foglalását, ugyanakkor azzal a nagyfokú engedménnyel, hogy minden, a megállapodás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő közlést is (pl.: e-mail, sms) az írásos formával egyenértékűnek tekint.[50]
Harmadrészt a Rendelet korlátozza a tartási kötelezettségről való joghatósági megállapodás kiköthető joghatósági kapcsolóelvét. A tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvita esetén - kivéve a házastársak, illetőleg a volt házastársak közötti tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvitákat - a joghatósági kapcsolóelv valamelyik fél szokásos tartózkodási helye vagy állampolgársága szerinti tagállam lehet. Ez utóbbi kapcsolóelv vonatkozásában az állampolgárság fogalmát Írország és az Egyesült Királyság esetében a "domicile" (lakóhely) helyettesíti [2. cikk (3) bekezdés]. A házastársak, illetőleg a volt házastársak közötti tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvita a házassággal kapcsolatos jogvitára joghatósággal rendelkező bírósághoz kapcsolható (kikötött tapadó joghatóság), vagy a jogvitára az utolsó, legalább egy éven át közös szokásos tartózkodási hely tagállama szerinti bíróság joghatósága is kiköthető.
A jogválasztás korlátait ugyanakkor szorosan kell értelmezni, hiszen a Rendelet szabályozási szándéka alapvetően abból indul ki, hogy a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a felek autonómiájának javítása érdekében lehetővé kell tennie a felek számára, hogy a meghatározott kapcsoló tényezők függvényében közös megegyezéssel kiválasszák a joghatósággal rendelkező bíróságot.[51]
A Rendelet a Brüsszel-I. rendelethez hasonlóan lehetővé teszi, hogy az alperes joghatósági kifogás előterjesztése nélküli megjelenése a tagállami bíróság joghatóságát megalapítsa, függetlenül attól, hogy a Rendelet egyéb rendelkezései alapján a joghatóság fennáll-e avagy sem. A Rendelet 5. cikkében foglalt rendelkezés lényegében a Brüsszel-I. rendelet 24. cikkében írt rendelkezéssel azonos, és hatása is ugyanaz: ha az alperes a joghatósággal egyébként nem rendelkező tagállam bírósága előtt megjelenik, és nem terjeszt elő a bíróság joghatóságának hiányára vonatkozó kifogást, a joghatóságot - tekintet nélkül a Rendelet egyéb joghatósági rendelkezéseire - meg kell állapítani, mivel az alperes megjelenése a joghatóság hallgatólagos kiterjesztésének, elfogadásának minősül.[52]
Ez a szabály ugyanakkor nem alkalmazható, ha az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolá-
- 6/7 -
sa céljából jelent meg a bíróság előtt [5. cikk]. Természetesen a joghatósági kifogás előterjesztése érdekében a bíróság előtt nem kötelező megjelenni, az írásban is előterjeszthető akár az eljárás kezdetén.
A Rendelet 5. cikke kizárólag a joghatóságot alapítja meg, a hatásköri és illetékességi szabályokra a nemzeti jog az irányadó. Ha a kifogás nélküli perbebocsátkozás magyar bíróság előtt történik, a Rendelet 5. cikkében nem szabályozott kérdésekben a Pp. szabályai alkalmazandók.
A Rendelet joghatósági szabályai univerzális hatályúak, és zárt rendszert képeznek úgy, hogy egyúttal igyekszik elkerülni a nemzeti jog joghatósági szabályaira való visszautalást is. Ezért a tartási rendelet szubszidiárius joghatóságot is bevezet.[54] Ennek megfelelően a felek közös állampolgársága szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ha az általános, a kikötött és az alperes megjelenésén alapuló joghatósági okok egyike sem alkalmazható, továbbá a Luganói Egyezmény rendelkezései alapján az egyezmény nem tagállam részes államának (Izland, Norvégia, Svájc) bíróságai sem rendelkeznek joghatósággal (6. cikk).
Az állampolgárság fogalmát Írország és az Egyesült Királyság esetében a "domicile" (lakóhely) helyettesíti [2. cikk (3) bekezdés].
Furcsa a közös állampolgárság elvéhez való visszatérés, hiszen az Európai Unióban a Brüsszeli Egyezmény megalkotása óta az állampolgárság mint joghatósági kapcsoló tényező eltörlésén munkálkodnak.[55] A felek közös állampolgársága mint kapcsolóelv az Európai Unióban való letelepedés hiányában nem is meggyőző, tulajdonképpen már olyan joghatósági okról van szó, amely erőteljesen a forum shopping veszélyét rejti magában.[56]
Az Európai Bizottság közleménye szerint "ez a szabályozás növeli a jogi kiszámíthatóságot, és lefedi az összes olyan esetet, amelyben az Európai Közösséggel fennálló kapcsolat jogszerűen megállapítható."[57]
Ugyanakkor - egyetértve Hellner és Bremner álláspontjával - a Rendelet említést sem tesz például a végrehajtás alá vonható jövedelem vagy vagyontárgy helye szerinti tagállam joghatóságáról, márpedig - kisegítő joghatósági okként - a későbbi esetleges végrehajtási eljárás szempontjait is figyelembe véve adott esetben sokkal szorosabb kapcsolódást jelent, mint a felek közös állampolgársága szerinti tagállam. Jelenleg a Rendelet 7. cikke szerinti szükségképpeni joghatóság körében képzelhető el a végrehajtás alá vonható jövedelem vagy vagyontárgy helye szerinti tagállam joghatósága.
A Rendelet 6. cikke kizárólag a joghatóságot alapítja meg, a hatásköri és illetékességi szabályokra a nemzeti jog, hazánkban a Pp. az irányadó. Mivel a Pp. 29. §-a szerinti általános és a Pp. 34. § (1) bekezdése szerinti különös (vagylagos) illetékességi ok a fenti joghatósági okokkal többnyire párhuzamos (kivétel: a lakóhely szerinti illetékességi ok), a Pp. pedig szükségképpeni illetékességet nem határoz meg, így a szubszidiárius joghatósági ok fennállása esetén könnyen lehetséges, hogy csak a bíróság kijelölése útján határozható meg az illetékes bíróság [Pp. 46. § (1) bekezdés, 45. § (2) bekezdés c) pont].
Kivételes esetben a Rendelet lehetővé teszi a joghatóság megállapítását a kisegítő vagy szükségképpeni joghatóság (forum necessitatis) szabályával. Alkalmazásának alapfeltétele, hogy az általános, a kikötött, az alperes megjelenésén alapuló és a szubszidiárius joghatósági okok (3-6. cikk) egyike sem alkalmazható. Ezenkívül a félnek igazolnia kell, hogy az eljárás megindítása vagy lefolytatása "ésszerűtlen" vagy "lehetetlen" lenne egy olyan harmadik államban, amelyhez a jogvita szorosan kötődik (7. cikk). A Rendelet ugyanakkor kielégítő mértékű kapcsolatot ír elő a megkeresett bíróság és a jogvita tárgya között.[59]
A svájci jog által inspirált szükségképpeni joghatóság alkalmazása mindig kivételes, egyedi esetet feltételez.[60] A Rendelet szerint ilyen kivételes eset állhat fenn, ha az érintett harmadik államban például polgárháború miatt nincs lehetőség az eljárás lefolytatására, vagy ha a felperestől ésszerűen nem várható el, hogy az említett államban eljárást kezdeményezzen vagy abban részt vegyen. A forum necessitatis elvén alapuló joghatóság azonban kizárólag abban az esetben gyakorolható, ha a jogvita a felhívott bíróság szerinti tagállammal elegendően szoros kapcsolatban áll, például az egyik fél állampolgársága alapján.[61] Ferrand és Garber szerint adott esetben "a kielégítően szoros kapcsolat" megállapításához elegendő lehet az érintett tagállamban való "egyszerű tartózkodás" is, habár ennek ellentmond a Rendelet (32) preambulumbekezdése, amely a központi hatóságok jogi segítségnyújtására alkalmazan-
- 7/8 -
dó "illetékességi" szabályt értelmezi. Eszerint az annak meghatározásához használt kritérium, hogy egy személy jogosult-e egy adott központi hatóságtól segítséget kérni, kevésbé szigorúnak kell lenni, mint az e rendeletben más helyütt alkalmazott "szokásos tartózkodási hely" kapcsoló tényezője, a "tartózkodási hely" kritériuma ugyanakkor nem jelenthet puszta ott-tartózkodást.
Álláspontom szerint ugyanakkor a Rendelet 7. cikkében foglalt joghatósági szabály alapján lehetséges a végrehajtás alá vonható jövedelem vagy vagyontárgy helye szerinti tagállamban való perlés is.
A Rendelet a tartási ügyben hozott határozat kötelezett által kezdeményezett megváltoztatására vagy új határozat meghozatalára irányuló eljárásokban korlátozza a joghatóságot, és ilyen esetben az alap-, illetőleg a korábbi határozatot hozó tagállami bíróság vagy a 2007. évi Hágai Egyezmény szerződő államának bírósága joghatósága fennmaradásáról (perpetuatio jurisdictionis) rendelkezik.[64] Ennek megfelelően a kötelezett nem nyújthat be másik tagállamban a határozat módosítására vagy új határozat meghozatalára irányuló kérelmet addig, amíg a jogosult továbbra is az alaphatározatot hozó tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.[65] A rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a kötelezett az eredeti határozat megváltoztatása vagy új határozat hozatala iránt egy másik állam bíróságához fordulhasson, amíg a jogosult az alaphatározatot hozó tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.[66] A rendelkezés hatása az, hogy az alaphatározatot hozó tagállam bíróságának joghatósága rögzül, amíg a jogosultnak az említett tagállamban van a szokásos tartózkodási helye. A határozat módosításának a gyermektartásdíj mértékének leszállítása (felemelése), míg az új határozat meghozatalának a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetése (megállapítása) iránti kereset minősül.
A Rendelet ugyanakkor nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a gyermektartásdíj-fizetésre kötelezett által indított végrehajtási perre (megszüntetési és korlátozási per) a perpetuatio jurisdictionis szabálya irányadó-e.[67] Véleményem szerint a kérdés nemlegesen válaszolandó meg, hiszen a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti keresete a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséget önmagában nem érinti, tehát nem minősül sem az alaphatározat módosításának, sem új határozat hozatalának. Ezt a végkövetkeztetést erősíti a Brüsszel-I. rendelet 22. cikk 5. pontja, amelynek értelmében a határozat végrehajtását érintő eljárásban kizárólagos joghatósággal rendelkeznek annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani.
A joghatóság fennmaradásával kapcsolatos szabály értelmezése során felvetődik a kérdés, hogy a joghatóság fennmarad-e akkor is, ha a jogosult szokásos tartózkodási helye az alaphatározat meghozatala és az új kereset előterjesztése közötti időben más tagállam (szerződő állam) területe lesz, az új kereset előterjesztésekor azonban a jogosult szokásos tartózkodási helye ismét megegyezik a korábbi határozat meghozatalakor fennállóval. Álláspontom szerint a kérdésre a választ a maga rendelet preambuluma adja meg: a Rendelet célja az, hogy a különleges körülményektől eltekintve a kötelezett csak abban a tagállamban (szerződő államban) kezdeményezhesse a már létező, tartásra vonatkozó határozat módosítására vagy új határozat meghozatalára irányuló eljárást, amelyben a határozat meghozatalakor a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, és amelyben továbbra is szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.[68] A Rendelet tehát rámutat arra, hogy a perpetuatio juridictionis vizsgálatakor csupán két időállapotot, nevezetesen az alaphatározat meghozatalakori és az új kereset előterjesztésekori időpontot kell figyelembe venni.
A joghatóságot korlátozó szabály alól a Rendelet kivételeket fogalmaz meg. A joghatóság nem marad fenn, ha
- a felek a joghatóságról megállapodtak,
- a jogosult elfogadja a másik tagállam bíróságainak joghatóságát,
- a 2007. évi Hágai Egyezményben részes, eredeti eljárás helye szerinti állam illetékes hatósága a joghatóságát nem gyakorolhatja, vagy a joghatóságát megtagadja, illetőleg a meghozott határozatot nem lehet elismerni vagy végrehajthatónak nyilvánítani [8. cikk (2) bekezdés a)-d) pont].
A Rendelet 12. cikkében foglalt perfüggőségre és a 13. cikkében foglalt összefüggő eljárásokra vonatkozó szabályozása szinte szó szerint azonos a Brüsszel-I. rendelet 24. cikkében, 27. és 28. cikkeiben szereplő szabályozással.
Perfüggőség akkor áll fenn, ha azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak eljárásokat [12. cikk (1) bekezdés]. A perfüggő-
- 8/9 -
ségnek nem feltétele, hogy a felek ugyanabban a perbeli pozícióban álljanak mindegyik eljárásban, de a tartási kötelezettséggel kapcsolatos perekben nehezen képzelhető el azonos tárgyú per eltérő perállással. Perfüggőség esetén a megelőzés elve érvényesül, vagyis amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapítást nyer, a később felhívott bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát, mellyel az elsőként felhívott bíróságnak kizárólagos joghatósága keletkezik [12. cikk (2) bekezdés].
Összefüggő eljárásokról (konnexitásról) akkor van szó, ha a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együttesen határozni [13. cikk (3) bekezdés]. Összefüggő eljárások esetén is a megelőzés elve érvényesül: a később felhívott bíróság valamely fél kérelmére megszüntetheti az eljárást, feltéve, hogy a keresetek tekintetében az elsőként felhívott bíróság rendelkezik joghatósággal, és a rá vonatkozó jog az eljárások egyesítését lehetővé teszi [13. cikk (2) bekezdés].
Az összefüggő eljárások fogalmának és az összefüggő tartási igények együttes tárgyalásának kiemelt jelentősége van a Rendelet keretében, hiszen gyakoriak az egymással szoros kapcsolatban álló tartási követelések (pl.: különböző kapcsolatokból származó gyermekek javára fizetendő gyermektartásdíj-igények, házastársi tartás és gyermektartás kapcsolata stb.). Éppen ezért több szempontból nem "szerencsés" a Rendeletnek az a megoldása, hogy a Rendelet konnexitásra vonatkozó szabályát a más jogviszonyokra íródott Brüsszel-I. rendeletből szó szerint "importálta". Egyrészt a tartási ügyek egy részére csak nagyon tágan értelmezve illeszthető rá az "egymásnak ellentmondó határozatok" feltétel fennállása, másfelől - egyetértve Gottwald észrevételével - bizonytalan helyzetet eredményez az a szabályozásbeli megoldás, hogy az egyesítésre csak akkor van lehetőség, ha az elsőként felhívott állam eljárásjogi rendelkezései szerint az eljárások egyesítésére lehetőség van.[70] Ez utóbbi feltételen például a magyar eljárásjogi rendelkezések szerint is "elbukna" az egyébként tartalmában összefüggő tartási igények együttes tárgyalása, hiszen a Pp. 149. § (2) bekezdése szerint a bíróság az egyesítést csak "az előtte folyamatban lévő perek" esetében rendelheti el, a konnexitás pedig éppen akkor jöhet szóba, ha az összefüggő kereseteket különböző tagállamok bíróságai előtt terjesztették elő. ■
JEGYZETEK
[1] Borrás, Alegría - Degeling, Jennifer: Rapport explicatif sur la Convention sur le recouvrement international des aliments destinés aux enfants et à d'autres membres de la famille. Conférence de la Haye de Droit International Privé, novembre 2009. [A továbbiakban: Borrás/Degeling jelentés] 2. pont; Nimmerricher, Clemens: Das Haager Unterhaltsübereinkommen 2007, Dissertation, Wien, 2010. [A továbbiakban: Nimmerrichter 2010] 25.
[2] A kihirdetésről szóló törvényerejű rendelet végrehajtásáról a 9/1957. (IX. 13.) IM rendelet gondoskodik.
[3] Nimmerrichter 2010, 27.
[4] A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a 8/1965. (VII. 4.) IM rendelet gondoskodik.
[5] Hess, Burkhard: Die Verordnung Nr. 4/2009/EG zum Unterhaltsrecht (EU-Unterhaltsverordnung). In Schmidt, Claudia (szerk.): Internationale Unterhaltsrealisierung, Rechtsgrundlagen und praktische Anwendung. Nomos, Baden-Baden, 2011. [A továbbiakban: Hess 2011] 27-28.
[6] Garber, Thomas: Verordnung (EG) Nr. 4/2009 des Rates vom 18. Dezember 2008 über die Zuständigkeit, das anwendbare Recht, die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen und die Zusammenarbeit in Unterhaltssachen. In Kindl, Johann - Meller-Hannich, Caroline - Wolf, Hans-Joachim (szerk.): Gesamtes Recht der Zwangsvollstreckung. Handkommentar. 2. Auflage. Nomos, Baden-Baden, 2013. [A továbbiakban: Garber 2013] 2480.; Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2009. [A továbbiakban: Kengyel/Harsági 2009] 251.; Wopera Zsuzsa: Az európai családjog kézikönyve. HVG-ORAC, Budapest, 2012. [A továbbiakban: Wopera 2012] 268.
[7] Borrás/Degeling jelentés, 2. pont
[8] HL L 192/51 (2011. 07. 22.)
[9] Tanács 2009. november 30-án a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 2007. november 23-i Hágai Jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről szóló 2009/941/EK határozatának melléklete; HL L 331/17 (2009. 12. 16.)
[10] Ferrand, Frédérique: The Council Regulation (EC) no 4/2009 of 18 december 2008 on jurisdiction, applicable law, recognition and enforcement of decision and cooperation in matters relating to maintenance obligations. In Campuzano Díaz, Beatriz - Czepelak, Marcin - Rodríguez Benot, Andrés - Rodríguez Vázquez, Ángeles: Latest Developments in EU Private International Law. Intersentia, Cambridge - Antwerp - Portland, 2011. [A továbbiakban: Ferrand 2011] 85.
[11] HL L 331/17 (2009. 12. 16.)
[12] Weber, Martin: Der sachliche Anwendungsberei der EU-Unterhaltsverordnung. Österreichische Juristenzeitung, 2011/21. [A továbbiakban: Weber 2011] 948.
[14] 1968. évi Brüsszeli Egyezmény: a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i Brüsszeli Egyezmény; Brüsszel-I. rendelet: A Tanács 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
[15] Az Európai Unió Bíróságának a Luise de Cavel kontra Jacques de Cavel 120/79. sz. ügyben 1980. március 6. napján hozott ítélete [ECR 1980, 731.], 5. pont; Schlosser, Peter: Bericht zum 1. Beitrittsübereinkommen mit Dänemark, Irland und dem Vereinigten Königreich. ABl. EG 1979, C 59/101-103. [A továbbiakban: Schlosser-jelentés]; Lipp, Volker: Europäisches Unterhaltsrecht. In Ahrens, Martin - Lipp, Volker - Varga, István: Europäisches Zivilprozessrecht. Einfluss auf Deutschland und Ungarn. Göttingen Juristische Schrifte. Göttingen, Universitätsverlag, 2011. [A továbbiakban: Lipp 2011] 177.
[16] Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, Osiris, 2006. 218.
[17] Garber 2013, 2486.; az Európai Unió Bíróságának a Luise de Cavel kontra Jacques de Cavel 120/79. sz. ügyben 1980. március 6. napján hozott ítélete [ECR 1980, 731.], 5., 11-12. pont; az Európai Unió Bíróságának a Boogard kontra Laumen C-220/95. sz. ügyben 1997. február 27. napján hozott ítélete [ECR 1997, I-1147.], 22. pont
[18] Weber 2011, 950.
[19] Schlosser-jelentés, Nr. C 59/102. [93]; Weber 2011, 948.
[20] Dose, Hans-Joachim: Das deutsche Unterhaltsrecht unter dem Einfluss der Unterhalts-VO und der Haager Unterhaltsübereinkommen - Vollstreckbarkeit ausländischer Unterhaltstitel. In Coester-Waltjen, Dagmar - Lipp, Volker - Schumann, Eva - Veit, Barbara (Hg.): Europäisches Unterhaltsrecht. Universitätsverlag Göttingen, 2010. [A továbbiakban: Dose 2010] 89-90.; Az Európai Unió Bíróságának a Boogard kontra Laumen C-220/95. sz. ügyben 1997. február 27. napján hozott ítélete [ECR 1997, I-1147.], 23-24., 27. pont
[21] Andrae, Marianne: Verordnung (EG) Nr 4/2009 des Rates vom 18. Dezember 2008 über die Zuständigkeit, das anwendbare Recht, die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen und die Zusammenarbeit in Unterhaltssachen. In Rauscher, Thomas: Europäisches Zivilprozess- und Kollisionsrecht. Kommentar. Sellier, München, 2010. [A továbbiakban: Andrae 2010] 464.; Lipp 2011, 178.; Weber, Martin: Die Grundlage der Unterhaltspflicht nach dem Haager Unterhaltsprotokoll. Zeitschrift für Europarecht, Internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung, 2012/4. [A továbbiakban: Weber 2012] 173.
[22] Bonomi, Andrea: Rapport explicatif du Protocole du 23 novembre 2007 sur la loi applicable aux obligations alimentaires, 2009. [A továbbiakban: Bonomi-jelentés 2009] 32. pont; Weber 2011, 950.
[23] Andrae, 2010, 469.
[24] (46) preambulumbekezdés.
[25] (47) preambulumbekezdés; C (2009) 4427. sz.
[26] A Bizottság véleménye, COM (2009) 181 (2009. 04. 21.); a Bizottság határozata, HL L 149/73. (2009. 06. 12.)
[27] (48) preambulumbekezdés.
[28] Megállapodás az Európai Közösség és a Dán Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 299/62. (2005. 11. 16.)
[29] 76. cikk; a Bizottság 2009. június 8-i 2009/451/EK határozata, HL L 149/73. (2009. 06. 12.)
[30] 76. cikk (3) albekezdés.
[31] (44) preambulumbekezdés.
[32] 75. cikk (1) bekezdés.
[33] Andrae, Marianne: Das neue Auslandsunterhaltsgesetz. Neue Juristische Wochenschrift, 2011/35. 2546.
[34] (15) preambulumbekezdés.
[35] Ancel, Bertrand - Muir Watt, Horatia: Aliments sans frontières. Le règlement CE no 4/2009 du 18 décembre 2008 relatif à la compétence, la loi applicable, la reconnaissance et l'exécution des décisions et la coopération en matière d'obligations alimentaires. Revue critique de droit international privé. 2010/3. [A továbbiakban: Ancel/Muir Watt 2010] 481.; Ferrand 2011, 91., 96.; EuTR. (15) preambulumbekezdés.
[36] Hau, Wolfgang: Das Zuständigkeitsystem der Europäischen Unterhaltsverordnung - Überlegungen aus der Perspektive des deutschen Rechts. In Coester-Waltjen, Dagmar - Lipp, Volker - Schumann, Eva - Veit, Barbara (Hg.): Europäisches Unterhaltsrecht. Universitätsverlag Göttingen, 2010. [A továbbiakban: Hau 2010a] 60.; Rendelet. (15) preambulumbekezdés
[37] Vö.: COM (2006) 206; Gruber, Urs Peter: Die neue EG-Unterhaltsverordnung. IPRax, 2010/2. [A továbbiakban: Gruber 2010] 132.; Gallant, Estelle: Règlement CE no 4/2009 du 18 décembre 2008 relatif à la compétence, la loi applicable, la reconnaissance et l'exécution des décisions et la coopération en matière d'obligations alimentaires. Droit processuel civil de l'Union européenne. 2011. [A továbbiakban: Gallant 2011] 311. pont; Hau, Wolfgang: Die Zuständigkeitsgründe der Europäischen Unterhaltsverordnung. FamRZ, 2010/3. [A továbbiakban: Hau 2010b] 516.; Brüsszel-IIa. rendelet: a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletben
[38] Ferrand 2011, 92.; Kengyel/Harsági 2009, 254.; Wopera 2012, 280.
[39] Bambust 2009, 383.
[40] Hau 2010a, 62.; Hau 2010b, 516.; Bambust 2009, 383.
[41] Az Európai Unió Bíróságának a C-497/10. sz. Barbara Mercredi kontra Richard Chaffe ügyben 2010. december 22-én hozott ítélete [EBHT 2010., I-14309. o.] 51. pontja
[42] Az Európai Unió Bíróságának a C-523/07. sz. A-ügyben 2009. április 2-án hozott ítélete [EBHT 2009., I-2805. o.], 44. pontja
[43] Gottwald, Peter: Prozessuale Zweifelfragen der geplanten EU-Verordnung in Unterhaltssachen. In Hau, Wolfgang - Schmidt, Hubert: Facetten des Verfahrensrechts - Liber amicorum Walter F. Lindacher zum 70. Gerburtstag am 20. Februar 2007. Carl Heymanns Verlag, Köln, Berlin, München 2007. [A továbbiakban: Gottwald 2007] 14.
[44] Czigler Dezső Tamás: Az európai nemzetközi (kollíziós) magánjog és családi jog főbb kérdései. Ph.D értekezés, Győr, 2011. 55.
[45] Wopera 2012, 281-282.
[46] Gruber 2010, 133.; COM (2006) 206
[47] Ancel/Muir Watt, 2010, 467.; EuTR. (19) preambulumbekezdés.
[48] Ferrand 2011, 95.; Hellner, Michael: The Maintenance Regulation: A Critical Assessment of the Commission's Proposal. In Boele-Woelki, Katharina - Sverdrup, Tone: European Challenges in Contemporary Family Law. Intersentia, Cambridge - Antwerp - Portland, 2008. [A továbbiakban: Hellner 2008] 349.
[49] Gottwald
[50] Hess 2010, 428.; Hess 2011, 31.
[51] (19) preambulumbekezdés.
[52] Az Európai Unió Bírósága C-111/09. sz., Česká podnikatelská pojišťovna as, Vienna Insurance Group kontra Michal Bilas ügyben 2010. május 20-án hozott ítélete [EBHT 2010., I-4545. o.], 33. pont; Wopera 2010, 283.
[53] Bambust 2009, 384.
[54] Gallant 2011, 323. pont; Rendelet (15) preambulumbekezdés.
[55] Ancel/Muir Watt 2010, 468.
[56] Bremner, Philip: The EU Maintenance Regulation: A qualified success for European Family Law. 2 King's Student Law Review, 2010/3. [A továbbiakban: Bremner 2010] 14.; Hau 2010b, 517.
[57] COM (2006) 206.
[58] Hellner 2008, 348.; Bremner 2010, 15.
[59] Hess 2010, 428.
[60] Hau 2010a, 65.
[61] (16) preambulumbekezdés.
[62] Ferrand 2011, 94.
[63] (32) preambulumbekezdés.
[64] Ferrand 2011, 95.; Gruber 2010, 135.
[65] A Rendelet szó szerint átveszi a 2007. évi Hágai Egyezmény 18. cikkét.
[66] Borrás/Degeling jelentés, 415. pont.
[67] Hess 2010, 428.; Schmidt 2011, 31.
[68] (17) preambulumbekezdés.
[69] Gallant 2011, 339. pont.
[70] Gottwald, 2007, 18.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Simon Károly László, bíró, Szekszárdi Járásbíróság
Visszaugrás
