A biztosított követeléssel rendelkező hitelezők (biztosított hitelezők) kielégítésére a fizetésképtelenségi jogok lényegében két rendszert alakítottak ki. Az egyikben a zálogjoggal (egyéb elismert biztosítékkal) rendelkező hitelezők nem a felszámolási vagyonból, hanem a "saját fedezeti tárgyukból" kapnak kielégítést. A lekötött vagyon tehát nem része a csődtömegnek, csak annak megmaradó értéke kerül a felszámolási vagyonba. A kielégítés általában nem is a felszámolás keretében, hanem egyedi végrehajtással történik. A másik megoldás szerint a biztosítékul szolgáló vagyontárgyak is a csődvagyon részét képezik, ezen osztozik valamennyi hitelező meghatározott sorrendben. A mi eddigi rendszerünk az utóbbi alapon állt, amiből időnként az következett, hogy a tetemes felszámolási költségek [Cstv. 57. § (2) bekezdés] felemésztették a fedezet tárgyából befolyt bevételt. Ez a hitelezési hajlandóságot nyilvánvalóan nem erősíti. A 2001. szeptember 1. után induló eljárásokban a zálogjog (és más elismert biztosítékok) által garantált kielégítési elsőbbség jelentősen megváltozik, a Ptk. zálogjogi és a Cstv. egyes szabályait is módosító 2000. évi CXXXVII. tv rendelkezései folytán.
A Cstv.-t érintő ismertetendő változtatások az eddigi egy helyett két lépésben rendezik a zálogszerződéssel, illetve óvadéki megállapodással biztosított követelések hitelezőinek kielégítését. Ebből az "első lépcsős" kielégítés alapvetően új megoldás, de az eddigieknek lényegében megfelelő "második lépcső" is tartalmilag módosult. A Cstv. 49/D §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló a zálogtárgy, illetve óvadékul szolgáló vagyontárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50 százalékát kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal (óvadékul szolgáló vagyontárggyal) biztosított követelések kielégítésére fordítja a biztosított követelés erejéig -több jogosult esetén a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével -, ha a zálogjog (óvadék) a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett, és az erre irányuló szerződés tekintetében egyébként a fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdése szerint vélelmezni nem kell. Az (1) bekezdés szerinti követelések kiegyenlítetlenül maradt részének kielégítése, valamint a vételár fennmaradó legalább 50 százalékának felosztása tekintetében a felszámolás körébe tartozó vagyonból történő kielégítés szabályai az irányadók (57-58. §).
E megoldás a bevezetőben röviden ismertetett két rendszer elemei vegyíti, ugyanis: a kielégítés a felszámolási eljárásban, tehát nem egyedi végrehajtással történik, ugyanakkor a fedezetül lekötött vagyontárgyak csak részben képezik a csődvagyon tárgyát, hiszen a befolyt ellenérték 50 százaléka mindenképpen a biztosíték jogosultját illeti. Ezt csak az értékesítés költségei csökkentik, amivel az egyedi végrehajtási eljárásban is számolni kellene. Látható tehát, hogy az új és a korábbi (jelenlegi) elsőbbség közötti érdemi - a biztosított hitelezőnek jutó összeg nagyságában megjelenő - különbség attól függően alakul majd, hogy a gyakorlat hol húzza meg az értékesítési költségek körét. Nyilvánvaló, hogy idetartoznak azok a (felszámolási) költségek, amelyek a meghirdetéssel, pályázat/árverés lefolytatásával, a szerződés megkötésével kapcsolatosak. Véleményem szerint ide kell majd sorolni annak a költségét is, ha egy ingatlant műszaki és jogi értelemben is önállóan értékesíthető több egységgé kell alakítani (megosztani), avagy fordítva: többet egyesíteni. De az már kérdéses lehet, hogy ha az értékesítés sikeres befejezéséig az ingatlant őriztetni kell, sürgős állagmegóvó munkálatokat kell elvégezni, akkor az beleértendő-e az értékesítési költség fogalmába, avagy sem.
Ebben az első kielégítési ütemben a jogalkotó csak a zálogjogot, illetve az óvadékot ruházta fel abszolút elsőbbségi joggal, a korábban a biztosítékok közé emelt (azok sorsát osztó) végrehajtási jog ebből a körből kimaradt. Azt gondolom, hogy ez a döntés vitatható, és a végrehajtási (zálog)jogot is indokolt lett volna hasonló előnyben részesíteni, persze az egyéb elismert biztosítékkal azonos időbeli korlátok között. Azt jelentette volna ez, hogy az a hitelező, akinek a javára legalább egy évvel az eljárás megindulását megelőzően a végrehajtó lefoglalt egy vagyontárgyat (például ingatlant), csak éppen az értékesítés a felszámolási eljárás megindításáig nem járt eredménnyel, nem járna rosszabbul, mint az, aki ugyanezen időben szerződéssel alapított zálogjogot.
Tekintsük át az ismertetett jogszabályi rendelkezésben megjelenő megoldást egy egyszerű példán. A felszámolás alá került adós X helyrajzi számú ingatlanán az A 1. ranghelyű hitelezőnek 10, míg a B 2. ranghelyű zálogjogos hitelezőnek 6 millió forint összegű jelzálogjoggal biztosított követelése van (most csak a tőkével számolunk). C hitelezőnek ingó jelzáloga van különböző gépi berendezéseken 8 millió forint értékben. D hitelezőnek zálogjoga nincsen, de egy bírósági ítélet alapján végrehajtási jogát jegyezték be az X ingatlanra. A felszámoló az ingatlant 22 millió forintért értékesíti, ennek költségeként 600 ezer Ft számolható el, míg a gépi berendezések nettó vételára 4,8 millió forint. Az ingatlan nettó bevételének 50 százaléka, 10,7 millió forint kizárólag A és B hitelezők kielégítésére fordítható, azonban közöttük sorrendet állít fel zálogjoguk ranghelye. Így a 10,7 millióból A hitelező kap 10 milliót és ezzel az ő követelése kielégítést nyert, B hitelező pedig 0,7 milliót. A fennmaradó 10,7 millió bekerül a csődvagyonba, abból juthat B és D hitelező további kielégítéséhez az 57. § és 58. § alapján. D hitelező javára ugyanis ebben az első kielégítési lépcsőben a bejegyzett végrehajtási jog nem vehető figyelembe mint "biztosíték". C hitelező 2,4 millió forinthoz jut mindenkit megelőzően, a fennmaradó 2,4 millió pedig az eddigi szabályok szerint kerül felosztásra a hitelezők között.
Az ilyen kielégítési elsőbbséghez az eljárás megindítását legalább egy évvel meg kell előznie a zálogjog keletkezésének, ami nem azonos a zálogjog kikötésével (a korábbi jogszabályi rendelkezés a szerződéskötéshez viszonyít!), hanem jelzálogjognál a bejegyzés, kézizálognál a dolog átadása, jogon/követelésen alapított zálogjognál a szerződés megkötésének, törvényes zálogjognál a biztosított követelés keletkezésének időpontja az irányadó. Ez utóbbi megállapítás - arra a törvényes vagyont terhelő zálogjogra vonatkozóan, amit a külső szövetkezeti üzletrészről szóló 2000.évi CXLIV. tv 6. §-a vezetett be, s amit az alanyi jogú külső üzletrész-tulajdonosoknak fizetendő vételár kifizetéséhez igényelhető állami kölcsön biztosítására kell bejegyezni a szövetkezet vagyonára - azzal egészítendő ki, hogy ez a törvényes zálogjog a bejegyzéssel jön létre, tehát csak annak időpontja lehet irányadó, mind a keletkezést, mind a kielégítési rangsort illetően.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
