Az általános felfogás szerint a korrupció, vagyis a közhatalom saját célokra történő felhasználása, és a növekedés[1] nem feltétlenül zárják ki egymást kölcsönösen.[2] Ez a felfogás[3] megnyilvánul a vesztegetési pénzekre használt eufemizált kifejezésekben (pl. "kenőpénz", "lobby-pénz", "zsírpénz").[4] A korrupt kifizetések olyan megnyilvánulásoknak tűnnek, amelyek a közigazgatásban nyugalmi helyzetet eredményeznek, amelyek megint a "helyes útra" térítik a működést.[5] Azt gondolhatnánk, hogy a korrupció segítheti a nemzetgazdaság növekedését, hiszen meggyorsítja a befektetések és a projektek realizálását.[6] Ez a szemléletmód azonban korlátozott[7]. Nem veszi ugyanis figyelembe a korrupciónak az összgazdaságra kifejtett számos hatását[8], tehát inkább individuális nézőpontból vizsgálja a korrupciót.
Alábbiakban azt szeretném bemutatni, hogy a korrupció miként hat a nemzetgazdaság növekedésére. Először vázolom a Transparency International (TI) korrupciós-index módszerét mint a korrupció mércéjét. Röviden elemzem az adminisztratív és a politikai korrupció jellemzői ismérveit, végül bemutatom a korrupció okozta károkat az úgynevezett "megbízó-ügynök" modellen[9] (Prinzipal-Agenten-Ansatz) alapuló teoretikus érvekkel.
A gazdasági döntésekhez és tervezéshez objektív adatokra és információkra van szükség, ezért a vállalkozások és magánszemélyek a befektetési döntéseik meghozatalakor számos indikátort figyelembe vesznek, mint pl. az adórendszerhez, a jogbiztonsághoz[10] vagy a konjunkturális fejlődéshez kapcsolódó adatokat. A korrupciónak a befektetési döntésekre kifejtett hatását sokáig csak elméletben lehetett kifejteni. Nem volt lehetséges ezen eredmények empirikus ellenőrzése, mivel 1995-ig nem állt rendelkezésre megfelelő összehasonlító index.[11] Mindez annak a ténynek a következménye, hogy a korrupciót nem lehet egyszerűen és objektíven - mint pl. a kamatlábakat - mérni, hiszen a korrupt cselekmények titokban valósulnak meg, nehéz őket megfigyelni és tetten érni.
A Transparency International (TI) korrupciós indexe (CPI)[12] lényegében egy kísérlet a direkt módon nem megfigyelhető fenomén mennyiségének megadására. A CPI egy 100-tól (igen tiszta ország, korrupciómentes) 0-ig terjedő (különösen korrupt ország) skálán[13] mutatja egy ország korruptságának megítélését. Magyarország a 2012. évben a 46. helyen szerepelt 55-ös korrupciós percepciós indexszámmal. A TI által rangsorolt 176 ország közül Dánia, Finnország és Új-Zéland holtversenyben első helyen szerepelnek 90-es pontszámmal, mint a korrupciónak legkevésbé táptalajt adó országok, míg a lista sereghajtói - ugyancsak holtversenyben - Afganisztán, Észak-Korea és Szomália 8-8-8 pontot értek el.[14]
A Transparency International Korrupció Érzékelési Indexe a korrupciónak a közhivatalnokok és politikusok körében érzékelt mértéke alapján rangsorolja az országokat. Összetett mutató, a "felmérések felmérése", mely különböző független és elismert intézetek által készített szakértői és üzleti felmérések korrupcióval kapcsolatos adataira épít.[15] A Transparency International megkísérelt kifejleszteni más korrupciómérő eszközöket[16] is, amelyekkel kiegészítheti a Korrupció Érzékelési Indexet, illetve minden évben megjelenteti Globális Korrupciós Jelentését (Global Corruption Report)[17], amely alkalmanként egy-egy területre, témára fókuszál pl. szólt már jelentés az igazságszolgáltatásról, az üzleti szektorról, a klímaváltozásról is. Vitathatatlan előnye a CPI percepciós indexének, hogy több forrásból táplálkozik, így csökkenti a hibás értékelés lehetőségét, ugyanakkor - mivel szubjektív érzékelésen alapul - nem fogadható el névértéken.
Kránitz Mariann - a hazai korrupciókutatás fiatalon elhunyt kimagasló alakja - szerint a percepciós index szubjektív jellege miatt "csak" arra alkalmas, hogy valamiféle eligazítást nyújtson az egyes országok fertőzöttségét illetően. A szubjektív mérce viszont alkalmatlan az olyan objektív, nagyon is a gazdaság, a bürokrácia és a hatalom fragmentumához kötődő jelenség mérésére, mint a korrupció.[18] A CPI továbbá beindít egy "címkézési effektust", azaz pozitív vagy negatív bélyeget ragaszt az adott országra, ugyanakkor maga a címkézés is korrupciógén tényezőként működik. Így válik a korrupció által kevéssé vagy alig fertőzöttből még tisztább, a korrupció által fertőzöttből pedig még veszélyeztetettebb ország. A CPI nemzetközileg elismert standardot jelent, de egy adott ország korrupciós helyzetének megítélésében részben megkérdőjelezhető eredményeket és következményeket produkál.[19]
- 100/101 -
Azt el kell ismerni, hogy a jogtalan előnyt adó és azt fogadó közötti érdekegység miatt a korrupciós deliktumok jelentős része rejtve marad, tehát azok tényleges volumenét a kriminálstatisztika nem tükrözi hűen, így a percepciós index mégis csak jelentős segítséget nyújt a korrupció tényleges mértékének tisztábban látásához. Nincs szándékomban a kriminálstatisztikák fogadatlan prókátoraként fellépni, de a korrektség jegyében meg kell jegyeznem, hogy a kriminális korrupció látenciája[20] azért is magas, mivel az állampolgári feljelentési hajlandóság mértéke e bűncselekmény-típusnál rendkívül alacsony.[21]
A CPI kritikai elemzése után fel kell tenni a kérdést, lehetséges-e egy ország korrupció-szintjét objektív adatok alapján mérni? Tudomásom szerint ez idáig nem sikerült ilyen általános érvényességű és objektív indikátort azonosítani[22]. Vannak arra vonatkozó javaslatok, hogy esetleg a korrupciós ügyekben történő bírósági eljárások számát lehetne indikátorként felhasználni, de ez nem igazán a korrupció szintjét méri, sokkal inkább számszerűsíti bizonyos ország igazságszolgáltatásának és rendőrségének eredményességét a korrupciós ügyek felgöngyölítésében. További probléma az objektív korrupció-mérést célozó ilyen kezdeményezésekkel, hogy a korrupció tényállását számos formában definiálják.[23] Egyes országok definíciója jóval szigorúbb, mint más országoké. Míg egy bizonyos magatartást az egyik országban vétségnek számít és büntetendő, addig ugyanazon cselekményt más jogrendszer akceptál.
A korrupciót általánosan a tisztviselők megvesztegethetőségével azonosítják, akik a hivatali kötelességeik teljesítéséért privát személyektől fizetséget fogadnak el. A hivatalnokok és privát gazdasági szereplők közti ilyen kapcsolatot a megbízó-ügynök (principális-ügynök) elmélettel lehet analizálni. A hivatalnokok ("ügynökök") információelőnyben vannak hivatalos megbízóikkal ("principális") szemben. Ezt a lépéselőnyt próbálják saját személyes hasznukká transzformálni, úgy, hogy semmibe veszik a principális által számukra lefektetett szabályokat. Vesztegetési pénzeket fogadnak el egy harmadik féltől megbízások, licencek vagy engedélyek odaítéléséért.[24] Az effajta korrupciós esetek nemcsak az állampolgárok körében okoznak bizalomvesztést a hivatali tisztviselők pártatlansága és megbízhatósága tekintetében, hanem ezen keresztül mélyreható következményei vannak nemzetgazdasági területen is.
A szakirodalom már felhívta a figyelmet a korrupció lehetséges előnyeire, egy ún. excesszív bürokrácia fennállása esetén. Az volt a felfogás, hogy a kenőpénzek révén meg lehet kerülni a bürokratikus akadályokat. Ez a szemlélet azonban túl rövidlátó: a felesleges bürokráciát nem lehet vesztegetéssel áthidalni, sokkal inkább, a vesztegetés egy túlszabályozás számára teremti meg a táptalajt. Az ilyen szabályozások könnyen öncélúvá válnak. Minél áthatolhatatlanabbnak tűnik a szabályozások és törvények sűrű szövevénye a jogkeresők számára, annál készebbnek mutatkoznak arra, hogy eme akadályok áthidalásához engedjenek a vesztegetési követelésnek. Azért, hogy követeléseiknek még nagyobb meggyőzőereje legyen, a bürokraták lassítják munkatempójukat. A hosszú ügyintézési várólisták kényszerítő erőként hatnak a vesztegetési pénzek kifizetésére.
Daniel Kaufmann és Shang-Jin Wei kutatásai kimutatták, hogy a magas korrupciós szintű országok menedzsereinek sokkal több időt kell tölteniük a bürokratákkal való tárgyalással, mint az alacsonyabb korrupciós szintű országokban[25] működő társaiknak. A kár, ami a korrupció révén keletkezik, gyakran irracionális gazdasági tevékenységekben testesül meg. A döntéshozók olyan befektetési projekteket igyekeznek előnyben részesíteni, amelyek magas vesztegetési pénzeket ígérnek számukra. A pályázati kiírásoknál például nem a közösség számára legkedvezőbb ajánlatot tevő vállalkozás nyeri el a tendert, hanem az, aki nagyobb hajlandóságot mutat a vesztegetésre, vagy aki a döntéshozók irányában a legjobb kapcsolati tőkével rendelkezik. A korrupció így alacsony hatékonyságú projektek megvalósulásához vezet, amelyek a nyilvánvaló szükségletet csak szuboptimális mértékben fedik le.
Gordon Winston úgy érvel, hogy a korrupció felfedezési-rizikója a tranzakciók számával és hosszával, a bevont személyek számával és a folyamatok egyszerűsítésével és standardizáltságával nő.[26] A rizikó ugyanakkor nem nő a tranzakciók értékével. Ez azt eredményezi, hogy az egyszeri, nagy összegű pénzmozgások jelentik a megfelelő bázist a vesztegetési kifizetések számára. Így értelemszerűen a közpénzből finanszírozott beruházásokról, szolgáltatásokról való döntések torzulnak. A tőkeigényes, technológiailag előrehaladott és méretre szabott termékek részesülnek előnyben, függetlenül attól, hogy optimálisan fedik-e le a közszükségletet.[27] Ugyanakkor hátrányban részesülnek a munkaigényes projektek, mint például a képzés és az egészségügy területe, mivel az ezekből származó jövedelem kevésbé korrumpálható. A jóakaratú vezetőnek (principális) csak az a lehetősége marad, hogy megpróbálja büntetések kilátásba helyezésével és ösztönzőkkel az ügynökei
- 101/102 -
korruptságát mérsékelni, bár ezek az intézkedések is költségvonzattal járnak. A principális ezt követően nem kínál az ügynökeinek olyan szerződéseket, amelyek csak akkor érik meg, ha az ügynök szabályszerűen viselkedik, s ez szükséges befektetések elmaradását eredményezheti. Az adminisztratív korrupcióval szembeni hazai fellépés elixírjeként tekintett vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség gyakorlatilag teljesen csődöt mondott.[28] A jogalkotó túlméretezve azon személyi kört, akik potenciális ellenőrzési kötelezettség alá esnek, a vagyonnyilatkozatok nagy számuk miatt kezelhetetlenek.
Olyan fizetéseket kell biztosítani, hogy az egyének érdekeivel kifejezetten ellentétben álljon a korrupció.[29] - vélekedik Berki Zoltán. Amennyiben ezt a szemléletet következetesen keresztül vinnénk, valószínűleg komoly likviditási gondok jelennének meg a hazai költségvetésben. A közszférában például egy érdeminek, komolynak nevezhető béremelés (200-300%-os) - a kb. 500.000 fő állami és önkormányzati munkavállalót és a havi bruttó 200.000 Ft körüli nemzetgazdasági átlagbért alapul véve - több százmilliárd forintos többletkiadást jelente a büdzsének. Nagyjából akkora összeg, mint ami korrupciós pénzként eltűnik pl. Szingapúrban, ahol részben a tisztviselői béremeléssel értek el komoly eredményeket a korrupció elleni küzdelemben, bebizonyosodott, hogy sajnos az antikorrupciós fellépésnek nem kívánt árnyoldalai is vannak.[30]
Jogalkotási igény és aktuális kormányzati propaganda szintjén megszámlálhatatlanul sokszor megfogalmazódott az átlátható[31], jól működő bürokrácia iránti igény, a valóságban azonban valamennyi reformkísérlet elbukott. Amíg az aktuális kormányzat nem kerül korrupciós érintettségbe, addig szlogenek szintjén a bürokrácia szakmaiságának fontosságát hangsúlyozza, majd idővel a lojalitás: azaz törvénytelenségek észlelése esetén a félrenézés az elvárt viselkedés.
A már tárgyalt, ügynökök által elkövetett korrupció mellett[32] a "grand corruption", vagyis - az aranyművességből kölcsönzött műszóval élve - a "sokkarátos" politikai korrupció[33] is a közgazdasági szemlélés középpontjába került. Ilyenkor nem az ügynök, hanem a principális (megbízó) a korrupt. Ez egy definíciós problémát eredményez.[34] Míg a korrupt ügynökök esetében egy a megbízó által definiált szabályok elleni vétségről van szó, addig ez esetben a visszaélés fogalmát nem lehet egyszerűen átvezetni a korrupt megbízóra. A korrupt megbízó rendelkezik azzal a szükségszerű hatalommal, hogy meghatározza a magára vonatkozó szabályokat is, és így ezek legitimálják az ő korrupt cselekedetét. A visszaélés ilyenkor nem írható le egy büntetőjogi normasértéssel. Szükség van a korrupció fogalmának egy olyan aspektusára, amely a viselkedés nyilvánosságra gyakorolt károsságát vagy illegitimitását veszi figyelembe.
Nehezen állapítható meg, hogy egy korrupt megbízó milyen jóléti veszteséget okozhat[35]. A többé-kevésbé mindenható megbízók érdeke, hogy visszaszorítsák ügynökeik korruptságát, hiszen ezek olyan forrásokat vonnának el, amelyek a korrupt megbízót illetik. A korrupt kormányzat megkísérli a korrupciót egy optimális adórendszerhez[36] hasonlóan kezelni, ami minden szektort azonos mértékben terhel. Egy korrupt principális azonban megpróbálja a korrupciós pazarlást az államapparátus minden szintjén elkerülni, hogy maximalizálni tudja a saját nyereségét. Mielőtt invesztálna egy alacsony hatékonyságú projektbe, megkísérli már az elején elsikkasztani azokat a pénzeket, amelyek egy ilyen terv megvalósításához szükségesek.
Az eltorzulások megakadályozhatóak egy különösen erős és korrupt rezsimben. Az ilyen principálist a szakirodalomban "kleptokrata"-ként jellemzik.[37] Egy kleptokrata kormányzás képes nagy összegű vesztegetési pénzek behajtására, de jóléti következményei bizonytalanok. Martin McGuire és Mancur Olson azzal érvelnek, hogy egy ilyen önző és akaratátvitelben erős principális a hatalmát bizonyára a társadalom érdekeivel összhangban használja.[38] A fenti érvelést egy indonéziai példával megdönthető: Az 1990-es években az akkori elnök, Haji Mohamed Suharto egyik unokája megpróbált hasznot húzni az új söradóból, melynek behajtására az ő privát cége kapta meg az engedélyt. Ennek eredményeként Bali-szigetén visszaesett a turizmus, mivel megnőtt a sör ára és beszűkült az ellátás. Ezért Suharto megszüntette a söradót. A "The Economist" nevű folyóirat vélekedése szerint Suharto ezen lépését az indokolta, hogy a klán más tagjai a hotelbusiness-ben tevékenykedtek. Ez a példa illusztrálja az "encompassing interest" (körülvevő érdek) fogalmát: egy sok szektor irányában elkötelezett, erős principális ráébred, hogy az egyik szektorban fellépő inefficiencia negatívan hat egy másik szektorra. Megpróbálja tehát elkerülni az ilyen hatástalanságokat.
Kérdéses, hogy a fenti érvelés helytálló-e? Még az igen hatalmas kleptokratáknak is meg kell osztaniuk a hatalmukat. Az osztott hatalom egy komplikált koordinációt tesz szükségessé és új, nem kívánatos hatástalanságokhoz vezethet. A kleptokratáknak szét kell osztaniuk a riválisok között a hatalom biztosítása érdekében saját tulajdonjogokat. Ezen riválisok helyett azonban lehet, hogy a piac más szereplői
- 102/103 -
alkalmasabbak lennének arra, hogy az átengedett erőforrásokból a legnagyobb hozamot hozzák ki. A virágzó gazdaság veszélyt is jelenthet a principálisra nézve és ezért inkább akadályozza, hiszen ha potenciális riválisok szerelkeznek fel erőforrásokkal, akkor ezeket az ő megdöntésére is felhasználhatják.[39] A hatástalanságok emellett a principális szűklátókörűségéből is fakadhatnak.
A fenti korlátozások rámutatnak arra, hogy a mindenható kleptokrata modelljében van valami utópikus. A belőle fakadó jóléti következmények többféleképpen értelmezhetők. A jóléti veszteségek a principális önző viselkedésének és a teljhatalom hiányának a rovására is írhatók. A fellépő jóléti veszteségek döntő érve azonban egy erős kleptokrata hitelességének a hiányából fakad. Nem tud ugyanis meggyőzően[40] kiállni egy politikai döntés mellett.[41] Minden szabály felett áll, ezért minden adott ígéretet a jövőben bármikor annulálhat, ha az számára később kedvezőtlennek tűnik. Pedig éppen az ígéretekhez való hűség az, amivel vonzani lehet a befektetőket. Ők pénzügyi szerződés révén, hosszútávon függnek egy gazdaságtól pl. ha egy befektető épít egy erőművet egy országban, akkor ezzel bizalmát fekteti a helyi jogrendszerbe, hogy az a jövőben is védi a tulajdonjogait és betartja az áramellátással kapcsolatban kialkudott szerződéseket.
A befektetőknek csak korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre, hogy a befektetési hozamuk szervezett lefölözése ellen védekezzenek. Ezért megítélik a tulajdonuk védelmére vonatkozó politikai ígéretek hitelességét. Egy politikus ígéretei azáltal hitelesítődnek, hogy azok betartására motivált vagy kényszerítve van. Egy korrupt politikust primeren csak a saját meggazdagodása érdekli és a profitáblis lehetőséget -, még ha az ellentétes korábbi ígéreteivel is - nem szalasztja el.
Egy erős principális kezében tartja a törvényhozást és a jogalkalmazást, ezért nem lehet őt a korábbi ígéreteinek betartására kényszeríteni, s így hiteltelenné válik. A hiányzó hitelesség problémáját enyhítheti, ha relatíve stabil diktatúráról van szó és a kleptokrata igyekszik saját megbízhatósági imázsát felépíteni. Mivel a legtöbb befektetés hosszú távú és a kormányzási periódusok hosszútávon csak nehezen láthatók előre, úgy ez a hatás aligha elég erős a befektetők vonzásához, így magas szintű jóléti veszteség a "grand corruption" eredménye.
A magyar[42] politikai korrupció kapcsán a 2006. esztendőt a korrupciós piac újraelosztásának tekintette Lengyel László, mivel a választások megnyerése együtt járt a bejövő európai pénzek feletti diszponálás lehetőségével.[43] A 2010. évi választásokat követően rohamos tempóban nőtt az állam szerepvállalása a gazdasági folyamatokban, s ez mindenképpen korrupciógén tényezőnek tekintendő (pl. a közbeszerzésekkel kapcsolatos korrupciós helyzetek[44]). A túlzott mértékű állami centralizáció és a korrupciós döntési mechanizmusok[45] nem feltétlenül állnak egymással fordított arányosságban, legfeljebb az mondható el, hogy a sok kis helyi mutyi helyett "grand corruption" effektus lép fel.
A politikai korrupció egyik fontos indikátorának tekintem a választási kampányok egyre dráguló költségeit, hiszen ez kiindulópontja sok államban a "funkcionárius" bűnözésnek.[46] A lekötelezett politikusoknak a fekete pénzeket szállítók a választások után nyújtják be a számlát.
A megbízó-ügynök modell eredményei felfedik, hogy a korrupció negatív hatással lehet a produktivitásra. A teoretikus analízist Lambsdorff és Beck kutatópáros saját empirikus vizsgálattal is kiegészítette, ami az észlelt korrupciónak az összgazdasági termelékenységre kifejtett befolyását célozta meg. Makroökonómiai szempontból a tőkehatékonyság megfelel a bruttó hazai termék (GDP) és az összgazdasági tőkekészlet egymáshoz való viszonyának. Ez meghatározható a múltbeli leírt és egyesített befektetések révén.
A korrupció és a termelékenység mérhetővé tétele[47] érdekében Lambsdorff és Beck regresszió analízist készített, amely megmutatta: a korrupció hiánya pozitívan hat a GDP és tőkekészlet viszonyára, vagyis növeli a termelékenységet. Számításaik szerint - amely még a percepciós mutató korábbi indexálásán alapult - egy ország termelékenysége kb. 2%-kal nő, ha az ország korrupciós helyzete a CPI-skálán egy ponttal javul. Magyarország[48] esetében - véleményem szerint - a korrupciónak pl. a Dániai szintre való csökkenése kb. 6-8% GDP növekedést eredményezne.[49] A vizsgálatok azt mutatták, hogy egyéb változók - mint pl. humán tőke, nyersanyagexport vagy a nemzetgazdaság nyitottsági foka - nem eredményeznek jelentős változást a CPI kedvező irányú változásában. Megállapítható tehát, hogy a korrupció hiánya szignifikáns mértékben növekvően hat a termelékenységre.
A befektetők a korrupciómentes országokat részesítik előnyben, mivel a korrupt rezsimek nem szavahihetőek. Empirikus kutatások bizonyítják a korrupciószint és az ország nettó tőkeimportja közötti
- 103/104 -
negatív összefüggést. Adott ország nettó tőkeimportja megegyezik a teljesítménymérleg szaldójával (egyenlegével). Azok az országok, ahol negatív a teljesítménymérleg: nettó tőkeimportőrök; míg, ahol felesleg van a teljesítménymérlegben, azok a nettó tőkeexportőrök. Az ilyen nettó tőkeexportot számos hatástényező befolyásolja, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Megállapítható, hogy a gazdag országok tőkét exportálnak a szegényebb országokba. Más oldalról megközelítve: a magas megtakarítási hányaddal rendelkező országok exportálnak tőkét a magas népességnövekedésű országokba.
A nyersanyagexport ugyanakkor negatívan hat a tőkeimportra. Ez valószínűleg abból a tényből fakad, hogy a nyersanyag-exportőr országok maguk is jelentős mennyiségű tőkével rendelkeznek. Lambsdorff és Beck regresszió analíziséből kiderül az is, hogy korrupció-index 1 pontos növekedése a nettó tőkeimport növekedését eredményezi, a GDP 0,5%-ának nagyságában.[50] Ebből látható, hogy hazánkban több tízezer munkahelyet lehetne teremteni a sokkarátos politikai korrupció megszüntetése esetében. További vizsgálatok keretében bebizonyításra került, hogy olyan változóknak, mint a kormányzat stabilitásának, a bürokratikus rendszer stabilitásának vagy a civil jogoknak nincs szignifikáns hatása a nettó tőkeimportra, míg a jog és rend változója pozitív és szignifikáns mértékű hatást gyakorol a nettó tőkeimportra.
A jogrend stabilitása csökkenti a korrupciónak a nettó tőkeimportra kifejtett hatását, mivel a korrupció - részben - a jogállami tradíció hiányára vezethető vissza.[51] Ez összhangban áll a korábban megfogalmazott teóriával: erős kleptokrata korruptsága tartalmazza a független és erős igazságszolgáltatás[52], valamint a rendezett hatalomátvétel hiányát. Az a politikai rendszer, amely nem tiszteli a magántulajdon szentségét elriasztja magától a befektetőket.
A korrupció gátat szab a növekedésnek, s ennek ellenkezőjét nehéz igazolni (akárcsak empirikusan). A nem tiszta üzletek (legalábbis hosszú távon) nem nyereségesek, hanem igen csak sok pénzt lehet velük veszíteni. Aki hosszú távú üzleteket akar kötni, az már csak a fenyegető szankciók miatt sem engedheti meg magának a korrupciót. A rendszeres szabálytalanságok végső soron azért sem kifizetődők, mivel a vállalkozás imázsát rombolják le.[53]
A kutatások azt mutatták, hogy a nettó tőkeimportot elsősorban azért befolyásolja negatív irányban a korrupció, mert a korrupció együtt jár a jogállami tradíció hiányával. A korrupció aláaknázza az ilyen tradíciót, azáltal, hogy a bírói döntések megvehetőek, és a kormányzatokat nem korlátozzák egyértelmű törvények. Ez a korrupció olyan formája, amely elsősorban a principálist érinti. Megállapításra került az is, hogy a korrupció csökkent termelékenységgel jár együtt. Mint a megbízó-ügynök modellben is bemutattam, ez a hatás különösen az adminisztratív korrupció esetében mutatkozik meg.
A korrupciót magukról lezárni szándékozó államokban a korrupcióellenes reformoknak a szerint kellene irányulniuk, hogy az adott ország primeren a termelékenységét szeretné-e növelni vagy külföldi tőkét szeretne-e vonzani. Amennyiben a termelékenység növelése a cél, abban az esetben a közszféra reformjára szükséges összpontosítani, míg ha az adott országba a tőkebehozatal volumenének emelését célozzuk meg, akkor elsősorban jogállami rend fejlesztésére kell fókuszálnunk. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a Bólyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.
[1] Bessenyei István: Korrupció és adósságdinamika. Szigma XXXV. 1-2. 2004. 54.o. Szerző szerint a korrupció államadósságra gyakorolt hatását vizsgálva az a következtetés vonható le, hogy "minél elterjedtebb a jelenség, annál sikeresebben tarthatja konstans szinten vagy csökkentheti a kormányzat az adósság/GDP hányados értékét. Ez a következtetés a versenyszféra egyensúlyában éppúgy érvényes, mint a fiskális expanzió, illetve restrikció által megváltoztatott egyensúlyi helyzet felé tartó növekedési pályán."
[2] Lambsdorff, Johann Graf - Beck, Lotte: Korruption als Wachstumsbremse. Aus Politik und Zeitgeschichte 3-4/2009. 12. Januar 2009. 19. o.; Ogus, Anthony: Corruption and Regulatory Structure. LAW& POLICY. Vol. 26, Nos. 3 &, July & October 2004. 332-335. o.; Persson, Anna - Rothstein, Bo - Teorell, Jan: Why Anticorruption Reforms Fail - Systemic Corruption as a Collective Action Problem. Governance: An International Journal of Policy, Administration, and Institutions, Vol. 26. No. 3, July 2013. 456-458. o.; Vaal, Albert - Ebbe, Wouter: Institutions and the Relation between Corruption and Economic Growth. Review of Development Economics, 15 (1), 2011. 112-116.; Wolf, Sebastian: Korruption und Kleinstaat. Elemente einer Theorie. Swiss Political Science Review 17 (1). 2011. 54-58.; Zouhaier, Hadhek: Corruption, Investment and Economic Growth. International Journal of Economic Research 2011 2(5). 185-187. o.
[3] Blackburn, Keith: Corruption and Development: Explaining the Evidence. The Manchester School Vol 80 No 4. July 2012. 402. o.
[4] A korrupció kapcsán érdemes figyelmet fordítani az ún. nem konvencionális indirekt beszédaktusokra (off-record indirect speech) is, amelyek mondanivalója csak adott szituációban értelmezhető, bizonyos esetekben csak a jelenlévők számára egyértelmű. Az indirekt beszédaktus használata (pl. "Biztos úr, lenne rá mód, hogy elintézzük a bírságot itt helyben?") minimalizálja a vesztegető kockázatát, hiszen a homályos utalás nem feltétlenül elég bizonyíték a korrupció tényét illetően, ugyanakkor a tisztességtelen rendőr esetében vélhetően eléri célját a másodlagos jelentéstartalom. Bővebben: Jagodics Balázs - Németh Dezső: A stratégiai beszélő elmélete - az indirekt beszédaktusok használatának pszichológiai háttere. Magyar Pszichológiai Szemle 2012. 67. 4. 760-763. o.
[5] Lambsdorff - Beck i.m. 19. o.
[6] Bessenyei István: Korrupt redisztribúció egy neoklasszikus növekedési modellben. Közgazdász Fórum 2007. 6.o.: "A korrupció visszaszorulásának ellentmondásos hatása mögött a jelenség kettős makrogazdasági funkciója húzódik meg: egyrészt az áltevékenységek visszaszorulásával a termelővállalatok hatékonyságát
- 104/105 -
növelő közjavak mennyisége gyarapszik, ami a termelés, egyúttal a munka határtermelékenységének és a reálbérnek is a növekedését eredményezi. Másrészt az elit háztartások korrupciós jövedelmeinek csökkenése azok megtakarításait, és így a beruházásokat is csökkenti, s a tőkeállomány így bekövetkező lassabb növekedése hosszú távon a termelést, illetve a reálbért csökkenti."
[7] Kránitz Mariann: A korrupció helyzete Magyarországon - múltunk, jelenünk és variációk a közeli jövőre. In: Társadalmi átalakulás és bűnözés. Magyar-Német Kriminológiai Szimpózium Budapest 1995 augusztus 20-25. (Szerk. Irk Ferenc). Országos Kriminológiai Intézet. Budapest 1995. 197. o.
[8] A korrupciónak a közvélekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatos kutatási eredményeket ld. Hunyadi György: A társadalmi közérzet pszichológiája: problématörténet és aktualitás. Magyar Pszichológiai Szemle 2009. 64. 2. 297-309. o.
[9] Krénusz Ágota: A vállalati tőkeszerkezet meghatározó tényezőinek új modellje és annak vizsgálata Magyarország példáján. PhD értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástani Doktori Iskola. Budapest 2007 (témavezető: Gáspárné Vér Katalin). 37-43. o. Kétféle probléma jellemző: egyrészt konfliktus a tulajdonosok és a menedzserek között, másrészt a részvényesek és a kötvényesek között. "A részvényesek és a vezetők közötti konfliktus arra az egyszerű tényre vezethető vissza, hogy ha a tulajdonos és a menedzser személye szétválik, akkor az egyébként egy ember által maximalizált hasznok - a vállalatból származó nem pénzügyi előnyök, illetve a vállalat által termelt pénzáramlásból származó vagyon - már nem maximalizálhatóak egyszerre, mivel a juttatások teljesen a vezetők hasznosságát növelik, a vagyonnak azonban csak egy része illeti meg őt. Ezért a vezető inkább törekszik az előnyökből adódó hasznosság és kevésbé a vállalati pénzáramlásból adódó hasznosság maximalizálásra. Emiatt a többi tulajdonos a vezető ellenőrzésére szorul, ami pedig költségekkel jár." Bővebben ld. Jensen, Michael C. - Meckling, William H.: Theory of the Firm: Managerial Behavior, Agency Costs, and Ownership Structure. Journal of Financial Economics 3, 1976. 305-360. o.
[10] Finszter Géza: A vesztegetés nyomozása. Magyar Rendészet 2010. 3-4. 19. o.
[11] Sebestyén Tibor: Korrupciós trendek a magyar és a nemzetközi adatok tükrében 1. rész. Polgári Szemle 2005. 3. sz. (http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=25)
[12] Rubl, J.Mark: Political Corruption in Central America: Assesment and Explanation. University of Miami 2011. 35-39. o.
[13] Korábban a CPI 10-tól 1-ig terjedő skálát használt.
[14] Transparency International: Corruption Perceptions Index 2012. Transparency International, 2012. 3. o.
[15] Lambsdorff - Beck i.m. 20. A források közé tartoznak például az Economist Intelligence Unit (EIU), a World Economic Forum és a Lausanne-i International Institute for Management Development stb.
[16] A Vesztegetési Index (Bribe Payers Index) a megvesztegetésre vonatkozó felmérés, amely 22 országot rangsorol vállalataik külföldi üzleti tevékenységük során mutatott megvesztegetési hajlandóságuk szerint. A Globális Korrupciós Barométer (Global Corruption Barometer) egy közvélemény kutatáson alapuló felmérés, mely a világ több mint 60 országában méri, hogy az utca embere mennyire érzékeli és tapasztalja a korrupciót. A globális mutatókhoz és a felmérésekhez hasonlóan, a TI nemzeti tagozatai részt vesznek közös innovatív kezdeményezésekben a korrupció, az átláthatóság és a kormányzás mérésére - gyakran egyesítve objektív és szubjektív adatokat az elemzésekben.
[17] Hack Péter: A korrupció elleni fellépés keretei. Magyar Rendészet 2010. 3-4. 6. o.
[18] Kránitz Mariann: A korrupció utolsó huszonöt éve Magyarországon (posztumusz tanulmány). Ügyészek Lapja 2006. 5. 27. o.
[19] Kránitz Mariann: A korrupció utolsó huszonöt év Magyarországon (posztumusz-kézirat). 2006. 6. o.
[20] Korinek László: A bűnözés visszatükröződése. Latens bűnözés, bűnözésábrázolás, félelem a bűnözéstől. In: (Szerk.) Gönczöl Katalin - Kerezsi Klára - Korinek László - Lévay Miklós: Kriminológia - Szakkriminológia. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2006. 249-257. o.
[21] Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak. Akadémiai Kiadó, Budapest 2007. 78. o.
[22] Kovács Árpád - Lévai János: A korrupció változásai és a pénzügyi ellenőrzés lehetőségei. Pénzügyi Szemle 2001.8. 656. o.
[23] Gondoljunk csak arra, hogy korábbi Btk.-ánk (1978. évi IV. törvény) nem ismerte a korrupciós bűnözés kifejezést, míg az új anyagi büntető kódex (2012. évi C. törvény) már önállóan, a XXVII. fejezetben ("A korrupciós bűncselekmények") szabályozza e kriminális magatartásokat.
[24] Lambsdorff - Beck i.m. 21. o.
[25] Kaufmann, Daniel - Wei, Shang-Jin: Does "Grease Money" Speed up the Wheels of Commerce? National Bureau of Economic Research Working Paper No. 7093. Cambridge/ MA. 1999. 8-16. o. Érdemes megemlíteni továbbá a téma szempontjából releváns szakirodalomból az alábbi műveket: Lambsdorff, Johann Graf: The Institutional Economics of Corruption and Reform. Theory, Evidence and Policy. Cambridge University Press Cambridge 2007. 58-80. o.; Aidt, S. Toke: Economic Analysis of Corruption: A Survey. The Economic Journal 113 (November) 2003. 632-652. o.
[26] Winston, Gordon: The appeal of inappropriate technologies: Self-inflicted wages, ethnic pride and corruption. World Development Volume 7, Issue 8-9, 1979. 835-845. o.
[27] Magyarországon az építőipari beruházások a korrupciós ügyletek melegágyai, ugyanis ezekből a megbízásokból lehet a legegyszerűbben, a legtöbb pénzt kilopni pl. a közbeszerzésben nyertes cégnek váratlan pótmunkái akadnak és a végén a beruházás drágább lesz, mint a közbeszerzési felhívásra adott legmagasabb árajánlat. Azokról az esetekről nem is beszélve, amikor egyébként alacsony költségráfordítással felújítható épület helyett újat építenek közpénzből, majd idővel - pl. a magas működési költségek miatt - az új épületet a tulajdonos (állam/önkormányzat) elpotyázza egy szerencsés befektetőnek.
[28] Hack Péter: A korrupció elleni fellépés intézményi keretei és a jogalkotási tapasztalatok. Rendészeti Szemle 2009. 11. 30. o.
[29] Berki Zoltán: A TI szerepe a korrupcióellenes harcban. In: Korrupció Magyarországon III. Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület. Budapest 2003. 74. o.: "A szervezethez/munkahelyéhez való tartozása büszkeséggel töltse el és ne kockáztassa azt, hogy ebből a szervezetből kikerüljön. Ehhez természetesen nem csak pénzre van szükség."
[30] Quah, Jon S.T.: Combating Corruption Syngapore-Style: Lessons for Other Asian Countries. School of Law University of Maryland. Baltimore. Maryland Series in Contemporary Asian Studies Number 2 - 2007 (189). 21-27. o.
[31] Cserta Zoltán: Közigazgatás és korrupció. In: Korrupció Magyarországon I. (Szerk. Kránitz Mariann) Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület East-West Management Institute. Budapest, 2000. 100. o.; Fábián Adrián: Segíthet-e az önkormányzati korrupció visszaszorításában a törvényességi ellenőrzés? In: Politika és korrupció - A törvényesség és törvénytelenség határai (Szerk. Csefkó Ferenc - Horváth Csaba) Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara - PTE ÁJK Politikatudományi és Társadalomelméleti Tanszék - Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs 2010. 218. o.
[32] Sajó András: A vesztegethető államtól a zsaroló államig. Mozgó Világ 2001. július, internetes cím: http://www.mozgovilag.hu/2001/07/jul1.htm (2013 augusztus. 31-i állapot szerint). A szerző nézetével egyet értve a politikai korrupció a politikai rendszer működésében jelentkező korrupció, azaz a közérdeket (közbizalmat) szolgáló normák valamely előnyért való elárulása. A fogalom átfogja az olyan normák követését (valamely előnyért), ahol a normának megfelelő magatartás
- 105/106 -
sérti a közérdeket. Nem feltétel, hogy az előny az "áruló" számára közvetlen személyes előnnyel járjon.
[33] Jávor István: A politikai korrupció szervezeti struktúrája. Egy lehetséges szervezetszociológiai modell. Társadalomkutatás 26. 2008. 3. 33-34. o. Szerző a politikai maffiákat stabil képződményeknek tekinti. "A politikai maffiák egy részét alkotják az államilag finanszírozott maffiák. A rendőrség, ügyészség alkalmazottai ugyanis fizetett munkaidőben teszik dolgukat, vádolnak meg embereket, tüntetnek el ügyeket, szervezik a pénzek mozgásának legalizálását. Hasonlóan az önkormányzati tisztviselők, szakértők is államilag finanszírozott munkaidőben szervezik a hatalmi játszmákat, a szervezeti és egyéni hasznokat hajtó ügyeleteket... A hatósági jogkörök használata válik ennek a rendszernek a felhasználható és értékesíthető elemévé. Aki védekezni akar, annak szinte lehetetlen dolga van. Saját költségén kell finanszíroznia mindent. Olyan helyeken kell fellépni a nem legális elosztások, akciók, legalizált leszámolások ellen, ahol a szereplők maguk is az államilag finanszírozott maffia tagjai."
[34] Varga György: Az átmenet korrupciója - átmeneti korrupció? Rendszerváltó privatizálás és korrupt magatartásformák Csehszlovákiában, Csehországban, Szlovákiában. In: Írások a korrupcióról (Szerk. Gombár Csaba - Hankiss Elemér - Lengyel László - Volosin Hédi). Korridor Politikai Kutatások Központja - Helikon, Budapest 1998. 227. o.: "Ugyanígy nehezen határozható meg pontosan a manapság oly sokat emlegetett politikai korrupció tartalma is. Politikai korrupció - az én felfogásom szerint - nem az, amikor egy "romlott történet", pl. egy patrónus - kliens viszony kialakításának és működtetésének egyik szereplője "a politika', mondjuk egy politikai párt, egy politikai csoport, egy politikai személyiség, tehát a politika valamely szereplője. Számomra a politikai korrupció azt jelenti, amikor a politikai oldal önnön belső érdekei, saját működése (folyamatos fennmaradása) érdekében szeg meg szabályokat. Durvábban fogalmazva, amikor a politika szereplőjét közvetlenül lefizetik, pártkasszáznak stb."; Andrássy György: A korrupcióról etikai megközelítésben. In: Tanulmányok Dr. Földvári József professzor 80. születésnapja tiszteletére. (Szerk. Gál István László - Hornyák Szabolcs). Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Pécs 2006. 9-10. o.; Szamel Lajos: A korrupció, a protekció és a többi... Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1989. 7. o. Szamel Lajos - egyik manapság ritkábban hivatkozott monográfiájában - azt fejtegeti, hogy eredetileg a korrupción kizárólag politikai és azon belül az állami közéletben szerepet betöltők megvesztegetését értették.
[35] Smith, Murray E.G.: Causes and Consequenses of the Global Economic Crisis: A Marxist-Socialist Analysis. Bock University. St. Catharines, Canada 2008. 4. o.
[36] Laczkó Mária: Az adóráták és a korrupció hatása az adóbevételekre. Közgazdasági Szemle 2009.június. 527-530. o.
[37] Lambsdorff - Beck i.m. 22. o.
[38] McGuire, Martin C. - Olson, Jr. Mancur: The Economics of Autocracy and majority Rule: The Invisible Hand and the Use of Force. Journal of Economic Literature, Vol. XXXIV (March) 1996. 94. o.
[39] North, Douglass C.: Institutions and Credible Commitment. Journal of Institutional and Theoretical Economics 149/1. 1993. 18. o.
[40] Stiglitz, Joseph: Distinguished Lecture on Economics in Government. The Private Uses of Public Interests: Incentives and Institutions. Journal of Economic Perspectives Volume 12, Number 2. 1998. 5. o.
[41] Weingast, Barry R.: Constitutions as Governance Structures: The Political Foundations of Secure Markets. Journal of Institutional and Theoretical Economics 149/1. 1993. 287-288. o.
[42] Ádám Antal: A jogi alapértékek harmóniája és versengése. Polgári Szemle 2006. 7-8. sz. A hivatkozott tanulmány IV.3. szerkezeti egységében a felelősségről megfogalmazott gondolatok a hazai politikai szereplők számára megszívlelendők lennének. (http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=120&paging=1)
[43] Lengyel László: A politikai korrupció kérdései. In: A korrupció elleni küzdelem jogi és szervezeti eszközei. Acta Humana Studiosorum. Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, Budapest 2007. 16. o.
[44] Dessewffy Anna: A közbeszerzés és a korrupció összefüggései. In: Korrupció Magyarországon I. (Szerk. Kránitz Mariann) Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület East-West Management Institute. Budapest 2000. 71. o.; Berényi Lajos: A korrupció kérdése a közbeszerzésekben. In: Korrupció Magyarországon III. Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület, Budapest 2003. 24-25. o.
[45] Gál István László: Gazdasági büntetőjog, gazdasági bűnözés és a jelenlegi gazdasági válság. PTE Állam-és Jogtudományi Kar, Pécs 2012. 4. o.
[46] Kertész Imre: A korrupció ellen - büntetőjogi eszközökkel (Ausztria korrupció-ellenes törvényeiről). Magyar Jog 1995.6. sz. 350. o.
[47] Sebestyén Tibor: Korrupciós trendek a magyar és a nemzetközi adatok tükrében 2. rész. Polgári Szemle 2005. 4. sz. (http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article-&ID=29&paging=1)
[48] Erdős Tibor: Mekkora lehet Magyarországon a fenntartható növekedés üteme? - I. Közgazdasági Szemle 2004. május 389-414. o.; Hütl Antónia - Surányi Bálint - Vita László: A gazdasági növekedés és a fejlettség paradoxona a kelet-közép-európai átmenetben. Közgazdasági Szemle 1998. november 973-988. o.
[49] Lambsdorff - Beck i.m. 24. o. Amennyiben a szerzők egyéb számításait is figyelembe vesszük - amelyek adott ország tőkekészletét is vizsgálták - még kedvezőbb nemzeti bevétel-növekedéssel számolhatunk a korrupciós szint csökkenése esetében.
[50] Lambsdorff - Beck i.m. 25. o. Ettől eltérő prognózist lásd: Papanek Gábor: A korrupció Magyarországon. Polgári Szemle 2005. 8. sz. "A korrupció következményei"c. fejezetben részletesen elemzi Szerző a tárgyalt problémát. (http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=48&paging=1). Papanek Gábor szerint a korrupciós index minden egytizedes romlása/javulása a GDP háromtized százalékos mérséklődésével/emelkedésével jár.
[51] Vincze Dalma: Az Európai Unió mint a demokratikus normák exportőre a Balkánon. Társadalom és Gazdaság 30. 2008. 1. sz.169-173. o. A demokratikus normák átvételi nehézségeit részletesen elemzi a szerző tanulmányában.
[52] Jávor István: Korrupciós mechanizmusok a magyar bírósági eljárásban. Társadalomkutatás 29. 2011. 2. 235. o. Érdekes korrupciós szituációra hívja fel a szerző a figyelmet. A szakértői vélemények elkészítése gyakran nélkülözi a kontrollt és ennek hiánya korrupciógén hatású.
[53] Leyendecker, Hans: Korruption: Spiegel der politischen Kultur. Aus Politik und Zeitgeschichte 3-4/2009. 12. Januar 2009. 3. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus.
Visszaugrás
