Az Amerikai Szövetségi Távközlési Bizottság (továbbiakban: Bizottság, FCC) 2005. május 19-én megszavazta[1], hogy az Egyesült Államokban az Internet telefonszolgáltatóknak (Voice Over Internet Protocol, VoIP)[2] is számolniuk kell szolgáltatási kötelezettségeik között a 911 -es segélyhívószám elérhetőségének biztosításával[3]. Ezáltal a tengerentúli szabályozó hatóság megtette az első komoly lépést afelé, hogy kiterjessze a hagyományos telefonszolgáltatókra kivetett korábbi kötelezettségeket az Internet-alapon telefonszolgáltatást nyújtó más szolgáltatókra[4]. Ezen új szabályok támogatják a telekommunikációs ágazati politikák olyan részterületét, mint a szociális célok, s melyek az frissen bevezetett rendelkezés által sokkal népszerűbbek lettek, mint a korábbi szabályozási intézkedések[5]. A szövetségi Bizottság döntésének 36. pontjában erre külön ki is tér, miszerint a közegészség és a közbiztonság biztosításának követelménye olyan helyzet elé állította a Bizottságot, ahol nem lehettek tekintettel a nyújtott szolgáltatások jellegeiből adódó különbségekre, kivéve persze a mobil VoIP-szolgáltatók helyzetét. Utóbbira, ha kell - az indoklás alapján - a későbbiekben fognak szabályt alkotni.
A kötelezettség azért tűnik novumnak a telekommunikáció történetében, mert az inkumbens szolgáltatók sokáig tiltakoztak az ellen, hogy a lényegesen kevesebb piacralépési akadállyal küszködő Internet-telefonszolgáltatást nyújtók számukra elfogadható árakon hozzá tudjanak férni a velük szemben - i.e. inkumbens szolgáltatókkal - megkövetelt segélyhívószámok nyújtásának feltételeihez.
Ez utóbbi viszont elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy egy VoIP-szolgáltató valaha is tényleges alternatívája legyen a jelenleg külön piacnak tekintett helyhez kötött, és kereskedelmi jellegű mobil rádiótelefon szolgáltatásoknak, elősegítve ezáltal a verseny hatékonyságát, illetve a fogyasztók érdekeinek megfelelő árcsökkenést.
Ahogyan azt a Bizottság jelentésének a 4. pontja is leírja, a telefonszolgáltatások piacán már jelenlévő szereplők, valamint az új piacra lépő szolgáltatók is megpróbálnak minél szélesebb körben megjelenni a különböző Internet-protokoll alapon működő szolgáltatásokkal.
Az új szabályok lényege, hogy azok nem vonatkoznak mindegyik szolgáltatóra, és a technikai fejlődés előtt is relatíve nyitva állnak. Ennek egyik indoka az, hogy a maga a FCC sem döntött még afelől, hogy az Internet-telefónia "telefon"-szolgáltatásnak, vagy pedig információ-szolgáltatásnak minősül-e. Ez természetesen azért fontos, mert az információ- vagy tartalomszolgáltatóknak nincs olyan kötelezettségük, mely a telefonszolgáltatókkal egy kalap alá venné őket, azaz, jelen esetben nem kellene a segélyhívások összeköttetésével és végződtetésével együtt járó extra költségeket viselniük.
A fentiek értelmében csak azoknak a VoIP szolgáltatóknak kell biztosítani a 911 elérését, akik a nyilvános telefonhálózaton keresztül szolgáltatnak, azaz a hálózat felhasználásával hívás-kezdeményezésre és végződtetésre is képesek[6].
Továbbá, ezt a segélyhívószám-elérési szolgáltatást igénybevevő felhasználóknak előzetesen regisztráltatniuk kell magukat, megadva az azonosításhoz szükséges adatokat. Ez így azt jelenti, hogy az érintett szolgáltatóknak nem kell technikailag szinte lehetetlen módon, saját erőből megállapítani, hogy a híváskezdeményezés helye hol van, hanem ehhez a felhasználói regisztráció hozzá fogja segíteni őket[7]. Ez azért szükséges, mert olyan információkra van szükség, amelyek lehetővé teszik az első alkalmazási/használati hely meghatározását. A határozat 46. pontja kitér arra is, hogy olyan esetben, amikor egy VoIP szolgáltatást több helyről is igénybe lehet venni - ezek tipikusan a nem helyhez kötött VoIP szolgáltatások -, a szolgáltatónak létre kell hozni egy olyan regisztrációs helymeghatározási rendszert[8], ami lehetővé teszi a felhasználó folyamatos követését, és így az esetleges helymeghatározást is a 911-es szám hívásakor. A megfelelő - és önkéntes - frissítés érdekében a szolgáltatóknak nem tanácsos, hogy ezért a külön rendszerhasználatért díjakat kérjenek, hiszen ez nemhogy elősegítené a rendszer működését, hanem az ellen dolgozna[9]. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen szolgáltatástársítás esetleges versenyjogi problémákat is felvethet (árukapcsolás).
A többi Internet-telefóniában működő szolgáltató - tehát azok, aki pl. szoftver-alapú szolgáltatásokat használnak fel a telefónia nyújtásához (mint pl. hangtovábbításra is képes instant messenger, online videojátékok, azaz olyanok, akik nem is próbálnak meg alternatívái lenni a hagyományos telefonszolgáltatásnak) - egyelőre nem kötelezhető a technika jelenlegi fejlettsége mellett arra, hogy a fenti előírásnak eleget tegyen, és mint korábban említettem, ezt a kérdéskört nyitva hagyta a Bizottság egy esetleges későbbi intézkedés bevezetésének az előtérbe helyezésével.
A Bizottság a határozatában a fenti lehetőség biztosítására a közzétételtől számított 120 napban jelölte meg a határidőt, ami azt jelenti, hogy 2005. szeptember 19-ig mindegyik érintett szolgáltatónak létre kell hoznia egy olyan "átirányítási rendszert", amely révén a VoIP használók el tudják juttatni a segélyhívásaikat az ún. közbiztonsági válaszpontokig (PSAP)[10]. A hívásvégződtetésen túl a hívás visszaútját is kell biztosítani a szolgáltatóknak, azaz lokalizálniuk kell a hívó felet. Ez utóbbira azért van szükség, mert az országos 911 visszahívásos alapon működik, és így tudja a legközelebbi illetékes hatóságot értesíteni a telefonáló. Ez a gyakorlatban
- 205/206 -
annyit tesz, hogy ha valaki segélyhívást kezdeményez Oregonban, akkor arra Oregonban fognak reagálni, hiszen a PSAP oda fogja "visszairányítani" a hívást.
Maga a FCC is elismeri, hogy a kijelölt 120 nap "kíméletlenül rövid" idő, de a közegészség és a közbiztonság érdekében maximum ennyi engedhető meg, hiszen a floridai és a texasi esetek is azt mutatják, hogy egyre nagyobb szükség van a szolgáltatásra, mivel a VoIP-használók száma ugrásszerűen nőt az elmúlt években.
A határozat 38. pontjában a Bizottság kitér arra, hogy a VoIP szolgáltatóknak hogyan kell az E911-es fővonalra csatlakozniuk. Ezen rendelkezésekben semmi meglepőt nem találunk, hiszen ezt vagy egy - esetlegesen versenytársként is számon tartott - helyi szolgáltatón keresztül (localexchange carrier, LEC), vagy pedig közvetlenül a fővonalra való csatlakozással tehetik meg a szolgáltatók. Természetesen az sincs kizárva, hogy a megjelölt lehetőségeken kívül más módszert alkalmazzanak a VoIP szolgáltatók, tehát bármilyen megoldás alkalmazása lehetséges, ami lehetővé teszi az E911 fővonalához való kapcsolódást[11].
A segélyhívásokra a magyar jogban jelenleg elsősorban a 2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésről 145. §-a vonatkozik, ami kimondja, hogy a "telefonszolgáltató köteles ingyenesen - nyilvános telefonállomás esetén fizetőeszköz használata nélkül - biztosítani, hogy az előfizetője vagy a szolgáltatásának igénybe vevője elérhesse a segélyhívó szolgálatokat, beleértve a 112 egységes európai segélyhívószám elérését"[12].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
