https://doi.org/10.59851/mj.72.01.3
A cikk a büntető ítélkezésben tapasztalható jogértelmezési bizonytalanságra kíván rámutatni, ami a foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazása terén tapasztalható a vadászattal kapcsolatos bűncselekmények elkövetése körében. A bíróságok a terheltet az ilyen bűncselekmények elkövetése miatt határozott időtartamra eltiltják a vadászattól, anélkül azonban, hogy indokát adnák annak, hogy miért tekintik foglalkozásnak a vadászatot, ami megalapozza ennek a büntetésnek az alkalmazását. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény és a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény vonatkozó rendelkezéseinek elemzését követően egy jogerős bírósági ítélet bemutatásán keresztül kíván a szerző a helyes jogértelmezésre rámutatni (Pécsi Ítélőtábla Bf.III.25/2020/8. szám).
Kulcsszavak: foglalkozástól eltiltás; foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés; hivatásos vadász mint foglalkozás
A címben feltett kérdésre a válasz látszólag egyszerű, ha azonban a foglalkozást büntetőjogi aspektusból közelítjük meg, már sokkal árnyaltabb képet kapunk. A kérdés feltételét és vizsgálatát a foglalkozástól eltiltás körében folytatott - álláspontom szerint nem mindig a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezéseivel összhangban álló - bírói gyakorlat indokolja. Egyre gyakrabban találkozunk bírósági ítéletekben olyan rendelkezéssel, amelyben a bíróság a vadászattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetében[1] a vadászatot hobbiként, sportként gyakorló vadász - sportvadász -, illetve hivatásos vadász vádlottat egyaránt a vadászattól mint foglalkozástól határozott időtartamra eltiltja.
Nem indokolja ugyanakkor a bíróság ítéletében, hogy milyen jogszabályi rendelkezés alapján tekinti a vadászatot foglalkozásnak, ami megalapozza a Btk. foglalkozástól eltiltásra vonatkozó szabályainak az alkalmazását.
A foglalkozás, mint büntetőjogi kategória a Btk. általános részében és különös részében is megjelenik, anélkül azonban, hogy a foglalkozás fogalmát a büntetőtörvény meghatározná. Csupán utaló szabályt találunk a Btk. általános részében arra vonatkozóan, hogy mi minősül - egyebek mellett - foglalkozásnak is.[2]
A Btk. általános részében a foglalkozás fogalmával a büntetések között találkozunk: a Btk. 52. §-a szabályozza a foglalkozástól eltiltás mint büntetés alkalmazását.[3]
A törvény a foglalkozástól eltiltásnak két esetkörét különbözteti meg. Az (1) bekezdés a) pontja alapján a foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el. A szakképzettséget igénylő foglalkozás fogalomkörébe nemcsak azok a foglalkozások tartoznak, amelyek kizárólag alakszerűen igazolt képesítéssel folytathatók, hanem azok is, amikor a szakképzettség a gyakorlat eredménye. A "foglalkozása" kifejezés használatából következik, hogy az elkövetőt az általa gyakorolt foglalkozástól lehet eltiltani. Ebben az esetben az eltiltás nem a szakfoglalkozásra, hanem a foglalkozási ágra vonatkozik, tehát például nem csak a sebész szakfoglalkozástól, hanem az orvosi tevékenységtől kell az elkövetőt eltiltani.
Ehhez kapcsolódik a (2) bekezdésben meghatározott szabály, mely egyértelművé teszi, hogy a foglalkozástól eltiltás szabályai azzal szemben is alkalmazhatóak, akinek a bűncselekmény elkövetésekor más volt a foglalkozása, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt elkövette.
Az (1) bekezdés b) pontja alapján a másik esetcsoportba azok az elkövetők tartoznak, akik a bűncselekményt foglal-
- 24/25 -
kozásuk felhasználásával szándékosan követik el. Ez a rendelkezés a szakképzettséghez nem kötött és hatósági engedély nélkül gyakorolható foglalkozás esetében is alkalmazható, de csak a foglalkozási ágon belül szabatosan megjelölt munkakör (például pénztáros, raktáros) tekintetében. A "foglalkozásának felhasználásával" kitételen pedig azt az esetet kell érteni, amikor a foglalkozás nyújtotta lehetőség közvetlen kihasználásával kerül sor a szándékos bűncselekmény elkövetésére. Ezekben az esetekben a foglalkozás tulajdonképpen eszköze a bűncselekmény elkövetésének, a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az elkövető ténylegesen milyen módon használta fel a foglalkozása nyújtotta lehetőségeket a bűncselekmény megvalósításánál.
Amint arra már utalás történt, a törvény foglalkozásnak minősít az elkövető személyéhez, beosztáshoz kapcsolódó, de iskolai végzettséget, szakképzettséget, szakképesítést nem igénylő tevékenységet is. Így foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője, gazdasági társaság vagy szövetkezet felügyelőbizottságának tagja, egyéni cég tagja, egyéni vállalkozó vagy a civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben meghatározott vezető tisztségviselője.
A kifejtettek szerint foglalkozás alatt büntetőjogi megközelítésben alapvetően a szakképzettséget, szakképesítést igénylő, a megélhetést, jövedelmet biztosító tevékenységek értendők.
A foglalkozástól eltiltás alkalmazása azonban független attól, hogy az elkövető a saját szakképzettséget igénylő foglalkozásának szabályait szegi meg, vagy más szakképzettséget igénylő foglalkozást gyakorol, és annak a szabályait szegi meg.
A büntetés azzal szemben is alkalmazható, aki a tevékenységet nem foglalkozásaként gyakorolja, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt elkövette.
A fentiek előre bocsátása után arra a kérdésre kell választ adni, hogy a vadászat mint tevékenység büntetőjogi aspektusból foglalkozásnak tekinthető-e, azaz alkalmazható-e a vadászatra vonatkozó szabályozás megszegésével elkövetett bűncselekmények elkövetőivel szemben a vadászattól mint foglalkozástól eltiltás büntetés. Más megközelítésben: milyen személyi kör, milyen feltételek mellett gyakorolhatja a vadászati tevékenységet, és ez a tevékenység az elkövető foglalkozásának, vagy az általa gyakorolt foglalkozásnak tekinthető-e, ami megalapozza e büntetési nem alkalmazását.
A vadászatnak mint tevékenységnek a fogalmát a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) határozza meg.
E szerint "a vadászat a vadnak az e törvényben engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral, illetve magyar agárral és engedélyezett módon vadász által, vadászterületen történő elejtésére, vagy elfogására irányuló tevékenység".[4]
Vadászatot tehát csak vadász folytathat; a törvény meghatározza azt is, hogy milyen személyi és tárgyi feltételek megléte esetén gyakorolható a vadászati tevékenység.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
