Digitális javak és tulajdon? Ennek a kérdésnek a megválaszolása annál sürgetőbb, minél nagyobb értéket tulajdonítunk ezeknek a javaknak. Mivel a digitális javaknak tulajdonított érték nő, ez a kérdés napjaink egyre gyakrabban felmerülő kérdése. Érdemes tehát világosan látni, hogy eljuthatunk-e, és ha igen, hogyan juthatunk el a digitális javak alapját képező adattól a tulajdonjogig, vagyis a digitális adatok tulajdoni szabályozásáig. Ez a dolgozat a digitális adatban megnyilvánuló értéket hármas interdiszciplináris megközelítésben, az adattudomány, a közgazdaságtan és a jog oldaláról vizsgálja, kimutatva az adat-érték e három területen átívelő kölcsönhatásait, amelyek az adattulajdon bevezetésének irányába mutatnak, eljutva ezzel az adatok vagyoni és tulajdoni szabályozásának kapujáig.
Digital goods and property? The more value we assign to these goods, the more urgent it becomes to answer this question. It is becoming more prominent as the value of digital goods continues to increase.
It is therefore worth establishing, whether and how we can get from the data on which digital goods are based to ownership of digital data. This thesis examines the value of digital data in a triple interdisciplinary approach, from the perspective of data science, economics and law, showing the interactions of data value across these three areas, which point towards the introduction of data ownership, entering the realm of data property and ownership regulation.
Jóllehet a digitális javak tulajdoni helyzete ma még Magyarországon és világszerte is jórészt tisztázatlan, az adatok tulajdonjogának megteremtése a datafikáció megindulásától, vagyis a múlt század utolsó negyedétől kezdve felfelmerülő témája a jogi diskurzusoknak, amelyek a datafikáció jelenkori kiterjedésével egyre sürgetőbben keresik a megoldási lehetőségeket. A jog, mint a komplex társadalmi rendszer egyik fő visszacsatolási - szabályozó - alrendszere magától értetődően került kölcsönhatásba az adat alapú javakkal. E visszacsatolás során pedig szükségszerűnek látszik az, hogy a jogrendszer az adattudomány adat-érték relációjából kiindulva a vagyon közgazdasági fogalmán, majd a jog vagyonfogalmán, ennek révén pedig a tulajdonjogon keresztül is kölcsönhatásra lépjen az adatalapú, digitális javakkal.
A probléma az, hogy egy, a közgazdaságtan számára ma már triviálisan egyszerű, kereskedelem tárgyát képező jelenségcsoport, a digitális adatok és ezek különböző szervezettségi szintű formációi, a nyers adatoktól kezdve a neurális hálókon át a kriptovalutákig, a jog számára csaknem láthatatlanok maradnak. Léteznek ugyan szép számmal adatokra vonatkozó szabályozások, mint például a személyes adatok védelmére, az adatbázisok védelmére, az adatvagyon hasznosítására vonatkozó jogszabályok, találunk adatokra vonatkozó büntetőjogi normákat, és vannak olyan jogok, amelyek értelmezhetők a digitális adatokra is, mint például a titokjogok vagy a szellemi alkotások joga. Az adatok vagyonjogi és tulajdonjogi szabályozása azonban még hiányzik.
A hiány pótlása kétségkívül bonyolult feladat, mivel a digitális adatoknak sajátos természetük van, ami magasabb szervezettségi állapotaikban és állandósult mintázataikban is jellemző. Az alábbiakban azt vizsgálom, hogy a digitális adat adattudomány területén megfogalmazódott értéke hogyan kerül kölcsönhatásba a vagyon és a tulajdon fogalmával, és hogy a civil jog vagyonjogi és tulajdonjogi megközelítései elég éles szikének bizonyulnak-e ma ahhoz, hogy ezt a jelenséget felboncolják.
A datafikációt és a digitalizációt sokszor egymást helyettesítő kifejezésekként használjuk. Datafikáción a környező világ egyre szélesebb körben való digitális adatokká való transzformálását értjük, míg a digitalizáció az adatok számszerűsítésére, mérésen alapuló bináris kóddá alakítására utal. A digitalizáció valójában a datafikáció módszere.
Bár az adatok és az adatok alapján képződő információ jelentősége mindig is nyilvánvaló volt az emberiség számára, a datafikáció megindulásával az adatokhoz való viszonyulás megváltozott. Ennek az az oka, hogy a datafikációval és az annak módszeréül szolgáló digitalizációval lehetővé vált az adatok egységes, szabványokon alapuló tárolása és feldolgozása, ami lehetővé tette az adatok nagy tömegben, globális méretekben való előállítását, tárolását, feldolgozását és értelmezését valamint az adatokban, adatelemzésben való egyre kiterjedtebb gondolkodást és gyakorlatot. A digitalizáció francia megfelelője a "le Numérique" közvetlenebbül utal a jelenség lényegére, mint az újjal való számolásra közvetve utaló digitalizáció (digit, digitus). Nyilvánvaló, hogy a datafikációt megelőzően sem volt kérdés, hogy az adatok értéket képviselhetnek, azonban az adatok valódi, közvetlen gazdasági jelentőséget a datafikáció felfutásával nyertek.
Ebben az írásban digitális vagy adatalapú javakon azokat a digitális adatokat, adathalmazokat és ezek
- 54/55 -
magasabban szervezett formációit értem, amelyek potenciális értékhordozók. Jóllehet ez az érték nem feltétlenül az adati minőséghez kötődik, mint ahogy azt például a kriptovaluták esetében is látjuk, a digitális adati minőség azonban e jelenségcsoportnak olyan általános jellemzője, ami alkalmas lehet annak egységes jogi megközelítésére, természetesen azzal, hogy egy-egy jellemző adatformáció - például elektronikus kötvény, digitális platformok, adatbázisok, digitális szellemi alkotások - esetében az azok specialitásához mért külön szabályozás is szükséges.
Fontos megértenünk, hogy a digitális adat önmagában, adati minőségében nem absztrakt és nem immateriális jelenség, hanem bizonyíthatóan a fizikai világ része. Absztraktnak a digitális adat által hordozott jelentés tekinthető, mivel ezt a jelentést az adat absztrakt formában, bináris jelsorrá kódolva hordozza. Ugyanúgy ahogy a szuprematista Kazimir Szeverinovics Malevics művészeti absztrakció csúcsának tekintett "Suprematist Composition - White on White" című festménye sem absztrakt a maga festmény minőségében, hanem csak az általa hordozott jelentés, a fehér alapon fehér négyzet tekinthető absztraktnak.
Az adatok legkisebb egysége a bit, és a bitek különböző kombinációi hordozzák az adatok jelentésének sokféleségét, az adatvilág jelenségeire adott jogrendszeri visszacsatolások pedig jelenleg erre a jelentésbeli sokféleségre fókuszálnak, nem pedig magára az adatra. Az adatot az adathordozó hordozza, a jelentést pedig maga az adat hordozza. Valójában tehát ebből a szempontból az adathordozó kevésbé releváns az adathoz képest, annál is inkább, mivel az adat könnyedén elválik az adathordozótól. Az előállított bit-ektől azonban nem választható el az általuk hordozott jelentés, és mert az érték az adat jelentésében gyökerezik, a bit és az érték egymástól nem elválasztható. Ahogyan egy könyvben lévő szöveg jelentése betűkre bontható, úgy bontható bitekre bármely adatképlet vagy adatbázis is. Ezt a bitek által kódolt jelentést pedig a magasabban szervezett adatképletek szintjén is egyedileg meghatározhatóvá, nyilvántarthatóvá és nyomon követhetővé teszik a digitális technológiák, mint például az elektronikus aláírás és az időbélyegző, vagy például a tokenizáció kulcs fontosságú szereplői a Block Chain (blokk - lánc) és az NFT-k (non-fungible token - nem helyettesíthető tokenek).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
