A telekkönyv, illetőleg az ingatlan-nyilvántartás elkülönült szóhasználata helyett a nyilvánkönyvi elnevezést[1] használom, egyrészt azért, mert a telekkönyvet magát is gyakran említették, illetőleg azonosították nyilvánkönyvi elnevezéssel, másfelől a két nyilvánkönyvi formában a bejegyzésekhez fűződő joghatások azonossága is megengedhetővé teszi ezt.[2]
A bejegyzési elv egymástól eltérően, különböző módokon vert gyökeret a ma telekkönyvi rendszert működtető nemzeti jogokban. Témánk keretein belül maradva csak utalnék a jelzálog bejegyzéséhez konstitutív hatályt kapcsoló porosz és bajor jelzálogkönyvekre, illetőleg másfelől a tulajdonjog bejegyzéséhez jogkeletkeztető hatályt rendelő szász és osztrák telekkönyvre.[3]
A nyilvánkönyvi bejegyzések jogkeletkeztető hatálya a polgári jognak a jogváltozásban való megegyezésen felüli jelképi traditio-t előíró követelményéből származik. Ennél fogva az ingatlanra fennálló dologi jogok körére nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül jogok keletkezése, módosulása, megszűnése nem következik be. Ehhez a jogkeletkeztető hatályhoz, illetőleg annak alárendelt rendelt a telekkönyvi bizalomvédelem annak pozitív és negatív oldala, amely egyben a telekkönyvi jogi látszat védelmének (a közhitelesség) koncentrátuma egyben.
A nyilvánkönyvi bejegyzés (intabulatio) a magánjog számára nem más, mint jelképi traditio, a nyilvánkönyvi szolgáltatás célja, és kevésbé a nyilvánkönyvi bejegyzettséget eredményező jogalakító
- 188/189 -
hatósági aktus. A magánjogban fogalmilag mást jelent, mint de facto traditio, amely az ingatlan tényleges birtokba adását jelenti, és jogalakító hatása van az ingók - korlátozottan az ingatlanok[4] - körében. A magánjog megelégszik a jelképi traditio-t kitevő magyarázattal, a telekkönyvi jogászok elszántabb csoportjára bízván a jelképi átadás hatósági felülvizsgálattal egybekötött tartalmának boncolgatását.
Az állami regisztrációval a jelképes átadás minőségi változáson megy ugyanis keresztül. A traditio kibővül az állam - vitatott - felülvizsgálati jogkörével, nevezetesen azzal, hogy az állam azt is vizsgálja, hogy megfelel-e a jogszabályoknak az átadás, és azt meg is tagadhatja, a felek erre irányú petituma hiányában is. Az állami elismerés bizonyos mértékig jogalakítóvá válik, így a jogok keletkezésének időpontja nem véletlenül válik bizonytalanná sokak számára. A telekkönyvi rendszerekben a de facto traditio joghatása háttérbe szorul, a Grosschmid által kidolgozott, a Ptk. 117. § (4) bekezdésében foglalt a birtokkal megerősített jogcímvédelem[5] szabálya kivételével nem bír jogváltozást generáló hatással.
A bejegyzési elv szerint az ingatlan tulajdonjoga csak felek jogváltozásban fennálló konszenzusán alapuló telekkönyvi bejegyzéssel száll át a jogszerzőre.[6] A telekkönyvi rendszerek a bejegyzési elvet összekapcsolták a konszenzuális elvvel, hogy az ingatlan tulajdon átszállásához mind a szerződéses megegyezés, mind pedig az ahhoz csatlakozó telekkönyvi bejegyzés is szükséges.[7]
A magyar magánjogba a bejegyzési elvet, a bejegyzés jogalakító hatását az Optk. kényszerű bevezetése építette be. Az Országbírói Értekezlet hatályban tartotta az Optk. ezt érintő szabályait.[8] A Polgári Törvénykönyv 1900. évi tervezetének 525. §-a, majd az ezt követő többi tervezet, így az 1928. évi Mtj. 926-930. §-ai[9] is ismételten tartalmazták.
A nyilvánkönyvi bejegyzési elv tartalma a klasszikus telekkönyvek óta kettős: egyrészt alaki, amely szerint minden ingatlanra vonatkozó dologi jog kötelező tárgya a telekkönyvi bejegyzéseknek; másrészt anyagi, azaz a dologi jog nemcsak tárgya a bejegyzésnek, hanem a bejegyzés egyenesen feltétele a joghatás létrejöttének, ingatlanra dologi jogok csak bejegyzéssel keletkeznek, módosulnak és szűnnek meg.[10] A klasszikus magyar telekkönyvben, illetőleg a mai telekkönyvi rendszerekben a konstitutív hatály nem csupán jogkeletkeztető hatályt, hanem ennél többet, jogváltoztató hatályt jelent, egyaránt kiterjed a dologi jogok keletkezésére, módosulására és megszűnésére.
A nyilvánkönyvi bejegyzési elv a klasszikus telekkönyvben nem véletlenül kettős tartalmú. A klasszikus telekkönyv ugyanis "pusztán" az ingatlanra vonatkozó dologi jogok nyilvántartásának joghatályos könyve. Ennek oka a magánjog modellválasztásában keresendő, amely a dologi jogok körében a nyilvánosságot, mint a dologi jog meghatározó jellegzetességét és követelményét rögzítette.
A szocialista telekkönyvben fennmarad a bejegyzés alaki jelentése, de feloldódik anyagi tartalma annyi-
- 189/190 -
ban, hogy a telekkönyvi bejegyzés tárgyául különféle jogi és jogilag jelentős tények válnak, megszűnik a bejegyzés meghatározóan jogváltoztató jellege, helyébe korlátozott jogkeletkeztető, illetőleg jogérvényesítést megalapozó hatály lép, amely kiegészül a joghatály nélküli bejegyzések sokaságával.
Világhy[11] az új Polgári törvénykönyv hatályba lépése után, a szocialista telekkönyvi jogban is fenntartja a régi dologi jogi központú megközelítést, mégpedig oly módon, hogy a bejegyzési elvet azonosítja a bejegyzés konstitutív hatályával. A nem bejegyzés folytán keletkező jogok, továbbá a tények és körülmények körében kizárja a bejegyzési elv érvényesülését. Világhy szándékosan nem vesz tudomást az új telekkönyvi rendtartásnak a bejegyzés fogalmát módosító szabályairól, fenntartja a bejegyzés fogalomkörét a régi telekkönyv bekebelezési körébe eső jogcsoportra.[12] A bejegyzési elvnek ez a megfogalmazása közvetetten fenntartja kötelező és fakultatív telekkönyvi jogok duális rendszerét is, amely alól viszont a Ptk.-beli alapok is hiányoznak. Világhy egyértelműen megfogalmazza a valósággal egyezőség és a bejegyzés jogkeletkeztető hatállyal való összefüggését is. Kár, hogy a nyilvánkönyvi irodalom később ezt elfelejtve a valósággal egyezőséget a közhitelességgel hozta fogalmi kapcsolatba.[13]
Kampis az új és megváltozott dogmatikai szerkezetű polgári jog alapján a bejegyzési elv magyarázatakor egyértelműen másként fogalmaz, bár kifejezetten ki nem mondva, a bejegyzés totalitását mondja ki, egyben függetleníti a hatályoktól.[14] Kampisnál a telekkönyvi bejegyzés tárgyi köre robbanásszerűen kibővül: minden jog, tény, körülmény, adat bejegyzési tárgy, így a bejegyzési elv hatálya alá tartozik. A bejegyzések egységes rendszerén belül azonban a bejegyzésnek különféle hatályai nyernek megfogalmazást. Kampis értelmezésében jelenik meg a bejegyzés deklaratív hatálya, mint önálló hatály, kiszabadulva a közhitelességből származtatott jellegéből.
Kampis azáltal, hogy az anyagi publicitási hatástól függetleníti a bejegyzési deklaratív hatályt, egyben lehetőséget ad arra, hogy a közhitelesség a bejegyzési elvtől függő jogintézménnyé váljon. Ettől kezdve addig beszélhetünk közbizalmi hatásokról, ameddig a bejegyzésnek joghatálya van. Az ún. "joghatály nélküli" bejegyzési körben[15] a bejegyzési elv önmaga paródiájává válik. Nem véletlen, hogy Világhy nem vesz tudomást erről a változásról, érzékelve a telekkönyv - dologi jogi struktúráltsága gyökereiből fakadó - lényegének, fogalmi rendszerének erodálódását, a bejegyzés tárgyi körének parttalanságát, a bejegyzéshez fűzött joghatások relativizálódását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
