https://doi.org/10.59851/mj.72.04.3
A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalmak sarokköve, amely nemcsak azokra a közlésekre vonatkozik, amelyek kedvező fogadtatásra találnak, hanem azokra is, amelyek sokkolják vagy sértik az államot vagy a lakosság valamely részét. Bár az emberi jogok védelme az államok kötelezettsége, az elmúlt években egyre nagyobb hatalommal rendelkező közösségimédia-platformok kapcsán is egyre inkább előtérbe kerül a véleménynyilvánítás szabadsága mint az általuk hozott moderációs döntések során figyelembe veendő szempont. Az uniós platformszabályozást több mint húsz éven keresztül meghatározó elektronikus kereskedelmi irányelvet részben felváltó DSA elfogadásával megjelent a platformjog elmúlt évtizedének hiányosságait orvosolni kívánó, garanciális előírásokban bővelkedő rendelet. A DSA első olvasatra jelentős garanciális szabályokat tartalmaz, azonban a platformokra rótt kötelezettségek várhatóan a tartalmak túlzott korlátozását (az ún. over-blocking jelenséget) is erősíteni fogják.
Kulcsszavak: véleménynyilvánítás szabadsága; DSA; online platform; cenzúra; jogorvoslat, peren kívüli vitarendezés
Freedom of expression is a cornerstone of democratic societies, which applies not only to communications that are well received, but also to those that shock or offend the state or a section of the population. Although the protection of human rights is an obligation of the state, the discourse on social media providers (intermediary providers), which have gained inestimable power in recent years, has increasingly focused on the protection of freedom of expression as a factor to be taken into account in platform-based decisions. The E-Comm Directive, which has guided EU platform law for over 20 years, the adoption of the DSA has been accompanied by a regulation with a wealth of safeguards to remedy the shortcomings of the last decade of platform law. At first reading, the DSA contains significant safeguards at the level of regulation, but it is also expected to reinforce the phenomenon of over-blocking by imposing a mass of obligations on platforms.
Keywords: freedom of expression; DSA; online platform; censorship; legal remedies
A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalmak sarokköve, amely lehetővé teszi az eszmék, vélemények és információk szabad cseréjét. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 10. cikk (1) bekezdése tartalmazza ezt a jogot, kimondva, hogy "mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához", beleértve ebbe az információk és eszmék közhatalmi beavatkozás nélküli és határokra való tekintet nélküli vételének és terjesztésének szabadságát is. A 10. cikk (2) bekezdése pontosítja ennek a jognak a tartalmát, megengedve a korlátozásokat, ha azok "egy demokratikus társadalomban szükségesek", többek között a nemzetbiztonság, a közrend, az egészség és az erkölcs védelme érdekében.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az EJEE legfőbb őre, és kiemelt szerepet játszik a véleménynyilvánítás szabadságának értelmezésében és annak más jogokkal és társadalmi érdekekkel való mérlegelésében. Az EJEB ítéletei nagy mértékben hozzájárultak az európai szólásszabadságot övező jogi környezet alakításához. Az egyik alapvető ügy a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban a Handyside kontra Egyesült Királyság, ahol az EJEB kiemelte, hogy: "A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom talpköveinek egyike, és annak fejlődésében, illetve az egyén kiteljesedésében is meghatározó szerepet játszik".[1]
Az EJEB azóta is következetesen[2] úgy ítéli meg, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága - az EJEE 10. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel - nemcsak azokra az információkra vagy eszmékre vonatkozik, amelyek kedvező fogadtatásra találnak, vagy amelyeket közömbösnek, illetve nem sértőnek tartanak, hanem azokra is, amelyek "sértik, sokkolják vagy zavarják az államot vagy a lakosság bármely rétegét".[3] Ez a tág értelmezés a Handyside-ügy óta tükrözi az EJEB álláspontját, amelynek alapja, hogy a nyílt demokratikus párbeszédhez tolerancia és pluralizmus szükséges.
Az EJEE 10. cikk (2) bekezdés alapján ugyanakkor ez az alapjog alávethető alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak, de azoknak meg kell felelniük az EJEB által kidolgozott hármas teszt (three-part [cumulative] test)[4] minden egyes elemének. Ez a teszt alapvető fontosságú annak megítélésében, hogy az e jogba való beavatkozás indokolt volt-e.[5] Az intézkedések nem lehetnek önkényesek, és a beavatkozásnak
1. jog által előírtnak kell lennie;
2. alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt jogszerű célok megvalósítására (megfelelőség vagy jogszerűség);
- 226/227 -
3. a lehető legkisebb mértékű beavatkozást jelentő eszköznek kell lennie (szükségesség), valamint arányban kell állnia az elérni kívánt jogi céllal (arányosság).[6]
A digitális platformok - mint a véleménynyilvánítás szabadságának a 21. században elsődleges kifejezési helyszínei - megjelenése ugyanakkor átalakította a szólásszabadság hagyományos fogalmait. Az EJEB a Cengiz és mások kontra Törökország ügyben mondta ki, hogy "mára az internet vált az elsődleges eszközzé, amelyen keresztül a személyek az információk és ötletek fogadásához és átadásához fűződő szabadságukat gyakorolják".[7] Az EJEB ítélkezési gyakorlata ugyanakkor konzekvensen hangsúlyozza az állami kötelezettségek fontosságát a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében, még akkor is, ha magánszereplőkről van szó. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az államoknak milyen mértékben kell szabályozniuk a magánplatformokat az EJEE 10. cikknek való megfelelés biztosítása érdekében.
Jack M. Balkin úgy fogalmazott, hogy "az országok kidolgozták a véleménynyilvánítás szabályozásának új technikáit. Nemcsak közvetlenül a megszólalókat célozzák, hanem a magánkézben lévő infrastruktúra tulajdonosait is, azt remélve, hogy rákényszeríthetik vagy felkérhetik őket arra, hogy az állam helyett ők szabályozzák a szólásszabadságot".[8] Ennek következtében az elmúlt években a magánplatformok, mint a Facebook, az X/Twitter vagy a Google a "digitális világ új kormányzóiként"[9] jelentek meg. Ezek a platformok ellenőrzik az információk terjesztését, és kritikus szerepet játszanak a közbeszéd alakításában. Tartalommoderálási gyakorlatuk, amely gyakran belső szabályzatokon és közösségi irányelveken alapul, jelentős ellenőrzést biztosít számukra a tekintetben, hogy mi számít megengedett beszédnek. A digitális platformok használata során például az egyének számos alkalommal érzékelik, hogy a platformok szabályai fontosabbak, mint a hagyományos jogi keretek, amikor szólásukat gyakorolják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
