2000. szeptember 20-a és 23-a között Hágában a Steigenberger Kurhaus Hotelben a T.M.C. Asser Intézet és a budapesti székhelyű COLPI (Constitutional and Legal Policy Institute) közös szervezésében nagyszabású nemzetközi konferenciát rendeztek az EU kibővítés alkotmányossági összefüggéseiről. A konferencián több mint 300 résztvevő regisztráltatta magát több, mint 30 országból. A résztvevők között a tagállamokból csakúgy, mint a tagjelölt országokból az európai jogtudomány legjelesebb képviselői vállaltak előadást, több mint 120 professzor, kutató vett részt a háromnapos tudományos szimpózium munkájában. A konferencia igen komoly politikai és média-figyelmet kapott. A rendezvény politikai jelentőségét mutatja, hogy azt Dick Benschop, Hollandia Külügyminisztériuma integrációs ügyekért felelős államtitkára nyitotta meg, aki egyúttal az ún. intézményi reformokat előkészítő Kormányközi Konferencia (IGC) mellett működő "Reflection Group" tagja is volt. Ezenkívül a konferencia keretében beszédet mondott még Günter Verheugen, az Európai Bizottság bővítésért felelős tagja, A. Korthal Hollandia igazságügyi minisztere, Richard Corbett, az Európai Parlament tagja, Francis G. Jacobs az Európai Közösségek Bírósága (EKB) Főügyésze, Ken Lenaerts professzor és Manuel Mura Rámos, az EKB Elsőfokú Bíróságának tagjai, de hozzájárult a konferencia sikeréhez még Valter van Gervenu, volt Főügyész illetve Frans Andriessen, az Európai Bíróság volt alenöke gondolatébresztő értekezése is. Hazánkat az előadók és levezető elnökök között Harmathy Attila akadémikus, a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának tagja, és jómagam képviseltem. A konferenciáról beszámolt az Agence Europe több alkalommal is, valamint több tagállam vezető napilapja.
A konferencia szervezőit dicséri, hogy a konferencia megrendezését a lehető legjobban időzítették, hiszen éppen a biarritz-i rendkívüli EU csúcs előtt tartották meg (amelynek keretében, mint tudjuk, inter alias döntés született az Európai Alapjogi Charta sorsáról is) valamint Nizza előtt, ahol - ma már ismeretes, hogy - a tagállamok végül is kompromisszumra jutottak az intézményi reformokról és elfogadták az integráció történeti fejlődését tekintve oly fontos Nizzai Szerződést. Nem vitatható a konferencia aktualitása azonban a tagjelölt országok szempontjából sem, hiszen ez a hágai konferencia volt az első az elmúlt tíz évben, mely a kibővítési folyamatnak egy eleddig nem igen pertraktált oldalát helyezte reflektorfénybe, nevezetesen a bővítéssel összefüggő alkotmányossági implikációkat. Találóan foglalta ezt össze Verheugen főbiztos beszédének következő gondolati szeletében:
"In parallel to the accession negotiations, one should also keep in mind the constitutional requirements to he met before new Members can join the European Union. As you know the constitutional implications of enlargement are manifold. At the national level, the accession treaties will need to be ratified by the existing and future Member States according to their own constitutional requirements. As the contributions to this Conference demonstrate there is also another side of the coin that is often forgotten: any constitutional changes or other constitutional implications in the candidate countries themselves which will be necessary to meet the obligations of EU membership. These issues are indeed very important; the earlier we know exactly what will be needed, the more time will be gained later when the applicants are about to cross the threshold of membership. "
Ami a konferencia szakmai értékét érinti, azt röviden - követve a konferencia egyes paneljeit - az alábbiakban foglalhatjuk össze, előre bocsátva azonban, hogy inkább koncentrálok azokra a szintetizálható gondolati felvetésekre, amelyek a tagjelölt országok szempontjából fontosak lehetnek.
Az első panel az EU szintjén vizsgálta az új EU architektúra alkotmányjogi és közjogi dimenzióit. Ezen belül két téma különös figyelmet kapott: 1. a szeptemberben még csak formálódóban levő ún. Európai Alapjogi Charta (European Charter for Fundamental Rights), illetve 2. a jövőben az alapszerződések egy alapszerződési keretbe integrálása kérdése és ehhez kapcsolódóan egy de lege ferenda Európai Unió Alkotmánya elfogadásának szükségessége.
Számomra e két témát illetően elhangzott referátumokból az Alapjogi Chartát illetően a következő főbb gondolatok érdemesek említésre a teljesség igénye nélkül:
a) Az Alapjogi Chartát illetően az előadók többsége, így pl. Joseph H.H. Weiler professzor, vagy Gregorio G. Clariana professzor amellett érvelt, hogy ha a nizzai csúcs végül is elfogadja a Chartát, akkor annak csak akkor van értelme, ha annak részben vagy teljesen de jogi kötelező erőt is tulajdonít. Weiler professzor ezzel összefüggésben aláhúzta, hogy a Charta gondolata nem szabad, hogy pótcselekvés legyen az EU részéről. Pótcselekvés abban az értelemben, hogy valójában az Uniónak közösségi szinten nincs az em-
- 145/146 -
beri jogokat érintően még ma sem kiérlelt politikája, nincs pl. egy ilyen politikát összefogni, menedzselni képes - és kifejezetten erre létrehozott - Főigazgatósága az Európai Bizottságnak. Ezt a policy-szinten meglevő strukturális hiátust egy politikai deklarációként elfogadott Alapjogi Charta nem fogja tudni pótolni. Az emberi jogok EU szinten történő "institucionalizált politizációjára" már pedig rendkívül nagy szükség lenne a XXI. század egységesülő Európájában - mutatott rá több hozzászóló.
b) A leideni egyetem professzora, Henry G. Schermers előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a Charta elfogadása hatásköri összeütközéseket, nem szerencsés párhuzamosságokat eredményezhet a strassbourg-i Európai Emberi Jogi Bíróság és a luxembourgi Európai Közösségek Bírósága között az alapjogi ítélkezés terén, mely intézményközi rivalizáció leginkább az Unió állampolgárai számára okozhat később zavart.
c) Többen így pl. Jaap W. de Zwaan professzor Rotterdamból feltette a kérdést: vajon a luxembourgi EKB felkészült-e arra, hogy egy de lege lata kötelező Chartát alkalmazzon? A válaszok során egyöntetű volt, hogy jelenleg a Bíróság erre nem felkészült, valamint hogy nemcsak a Chartával, hanem a kibővítéssel összefüggésben is rendkívül fontos az EKB intézményi reformjának sikeres megvalósítása a következő 3 évben.
d) Stefán Griller bécsi professzor végül felvetett egy másik potenciális konfliktus lehetőséget, nevezetesen a Charta értelmezésével összefüggő esetleges különbözőségeket az EKB olvasata illetve a tagállami alkotmánybírósági joggyakorlat (alapjogi ítélkezést megvalósító tagállami rendes bírósági jogértelmezés) között. Ezért igen fontosnak tartotta aláhúzni annak szükségességét, hogy az ún. "European judicial dialogue" befogadja a Chartát. A másik témát illetően Bruno de Witte professzor, a firenzei Európai Egyetem Intézet jogi tanszékének vezetője tartott nagy sikerű referátumot. Ebben elkerülhetetlennek tartotta az alapszerződések egységes szerkezetbe illesztését, valamint egyszerűsítését textuálisan is. Rámutatott, hogy ma már annyira bonyolult az alapszerződések egész rendszere - széttagoltság, oda-visszautalások stb. -, hogy lassan már gyakorló jogászok számára is igen nehéz eligazodni bennük. Ezen az Amszterdami Szerződés újraszámozása sem segített sokat szerinte. Mindez fontos, ha azt vesszük számításba, hogy e dokumentumok ma már az EU állampolgáraihoz címzettek meghatározóan. Többen hangsúlyozták- már csak de Witte felvetéseivel összefüggésben is-, hogy fontos lenne 2004-ben legalább összehívni (!) egy alkotmányozó EU kormányközi konferenciát, melyre az új tagállamokat meg kell hívni, és a többi tagjelöltet is valahogy érdemben be kell vonni. Ennek keretében lehetne foglalkozni egy EU Alkotmány tartalmi kibontásával, melyhez vezető úton fontos jelentőséghez juthat az, hogy az Alapjogi Charta milyen fogadtatásban részesül a következő években - beleértve a mindennapi gyakorlatot is - az EU-n belül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
