Magyarországon a Public Private Partnership konstrukció 2003-ban kapott lendületet. A nagy érdeklődés oka részben az, hogy 2007-re a költségvetésnek ki kell elégítenie az EU által előírt maastrichti követelményeket. Vagyis a bruttó államadósság legföljebb a GDP 60 százalékára rúghat, a büdzsé hiánya pedig nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. A PPP módszer lényege, hogy az állam a magántőke bevonásával valósít meg egy olyan beruházást, amely közfeladat ellátását szolgálja. A magánbefektető nemcsak a finanszírozásban és a tervezési - építési feladatokban vállal szerepet, hanem az általánosan jellemző 20-30 éves együttműködés során az üzemeltetésben is. A közszolgáltatás nyújtásának felelősségét és kockázatait a magánbefektető és az állam közösen viseli, az állam, mint megrendelő pedig jellemzően szolgáltatási díjat fizet. Egy tipikus PPP beruházásnál az adósság a hitelt felvevő magánszektornál jelentkezik és nem az állam költségvetési hiány rovatában. A konstrukció másik nagy előnye lehet, hogy az egyes uniós támogatások lehívásához szükséges saját részt a magántőke biztosítja. Ha a közszolgáltatás ellátását a tőkével nem rendelkező önkormányzat magánbefektetőre bízza, nem esik el a brüsszeli pénzektől.
Nincsen PPP törvényünk vagy egyértelmű jogi meghatározásunk a PPP fogalmára és működésére. PPP konstrukcióban megvalósuló beruházások esetében ezért elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy a jogi feltételeket a magyar szabályozás megteremtette-e, valamint, hogy a magyar szabályozási környezet PPP szempontból milyen problémákat vet fel.
Egy magyarországi PPP projekt jogi háttere több szabályozási szintből tevődik össze. EU - tagságunkra és az uniós finanszírozási forrásokra tekintettel be kell tartani az európai szabályozás általános alapelveit és az Unió közbeszerzési irányelveit, valamint az uniós projektfinanszírozási szabályokat. A szabályozás második szintje a nemzeti szabályozás. Ha Magyarországon megszületne a PPP-t szabályozó törvény, nem kellene lavírozgatni a különböző jogszabályok között. Jelenleg viszont több jogszabályt kell figyelembe venni egy projekt kialakításánál. A Polgári Törvénykönyv, a koncesszióról szóló törvény, az önkormányzati törvény és közbeszerzésről szóló törvény, valamint az államháztartásról szóló törvény is tartalmaz PPP projektre nézve szabályokat. A szabályozás harmadik szintje az adott projekt szerződésrendszere, amely megoldásaiban projektenként eltérő lehet.
Az egyenlő hozzáférés uniós alapelve szerint nem megengedett magyar vállalatok előnyben részesítése a pályáztatás során. Ezzel összhangban írja elő a magyar közbeszerzési törvény, hogy az ajánlati felhívást az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Az átláthatóság uniós alapelve érvényesül, amikor a PPP projekt megvalósításához a befektetőt áttekinthető eljárással választják ki és tájékoztatják a lebonyolítás módjáról, a pályázati követelményekről, az értékelés kritériumairól. A tisztességes verseny elvét is uniós alapelvként kell betartanunk, emellett a Magyar Állam érdeke is az, hogy minimalizálja a kockázatát annak, hogy egy hosszú távon nem versenyképes partnerrel szerződjön. A projekt élete során is törekszik ezért a verseny fenntartására és olyan klauzulákat épít a szerződésbe, amelyek minőség és ár szempontjából a piachoz igazítják a szolgáltatást.
Az uniós alapelveken felül az Unió közbeszerzési irányelveiben rögzített szabályokat is figyelembe kell venni egy PPP projektnél. Az Unióval folytatott tagfelvételi tárgyalásokon a közbeszerzések területén Magyarország nem kért átmeneti mentességet, teljes egészében átvettük ezeket a közbeszerzési irányelveket. Csatlakozásunk előtt a magyar törvény három nemzeti preferenciát biztosított a magyar közbeszerzőknek. Közbeszerzési eljárás kiírható volt csak Magyarországon bejegyzett vállalatok részére, illetve azonos pályázati feltételek esetén a magyar cégek 10% árelőnyt élvezhettek. Az elbírálásnál figyelembe lehetett venni a helyi munkaerő alkalmazását. Ezek a nemzeti preferenciák a jogharmonizált közbeszerzési törvényünkből kikerültek.
Ha a PPP projektbe uniós forrást is bevonnak, a szerződés az alapelvek és a közbeszerzési irányelvek betartásán felül meg kell feleljen az uniós projektfinanszírozási szabályoknak is.
Ahhoz, hogy Magyarországon PPP konstrukció egyáltalán létrejöhessen, módosítani kellett a Ptk.-t. A Legfelsőbb Bíróság ítélete (BH 2001. 332) ugyanis alapjaiban rengette meg a befektetői bizalmat, amikor a budapesti 4-es metróvonal perében (Fővárosi Önkormányzat mint felperes és a Magyar Állam mint alperes között) a bíróság kimondta, hogy az állam nem köteles pénzügyileg hozzájárulni a metróvonal építéséhez annak ellenére, hogy korábban magát arra elkötelezte. Az ítélet négyéves pereskedés után válaszolta meg azt a kérdést, hogy az állam, mint polgári jogviszony alanya, bírósági úton kötelezhető-e egy érvényes szerződéssel vállalt polgári jogi kötelezettsége teljesítésére.
Kötelezhető-e az állam szerződés teljesítésére, ha például a szerződést politikai okok miatt mondja fel? Vagy ha például a költségvetési törvény módosításával teremt olyan helyzetet, amely miatt a kötelezettsége teljesítése lehetetlenül és így a korábban érvényes szerződés megszűnhet?
Ez az ítélet bontotta ki először az állam jogalanyiságának polgári jogi tartalmát úgy, hogy a költségvetési vonatkozásokat is elemezte. Az ítélet szerint az állam polgárjogi felelőssége a kötelezettségvállalások tekintetében nem számon kérhető. Az indokolásban kifejtettek szerint az állam a szerződésben azt vállalta, biztosítani fogja, hogy a központi költségvetésből a metróépítéshez az állami támogatás rendelkezésre álljon. A szerződés tehát nem pénz fizetésére irányult, hiszen a pénz nem állt rendelkezésre. Az állam így csak arra vállalhatott kötelezettséget, hogy törvényjavaslatot terjeszt elő, de arra már a lehetőségein túl vállalkozott, hogy a költségvetésben fedezetet biztosít a metróépítéshez, hiszen nem biztosíthatja, hogy az országgyűlés a kívánt törvényt meg is hozza. Ugyanígy a bíróság sem tudja pótolni ítéletével a törvényjavaslatot, pláne nem a törvényt. Amennyiben pedig egy jognyilatkozatot a bíróság nem pótolhat, a kötelezettség teljesítését sem lehet kikényszeríteni. Ezért nem alkalmazhatóak a teljesítés megtagadásának a jogkövetkezményei sem.
Annak érdekében, hogy az állam részéről egy sajáterős hozzájárulás kikényszeríthető legyen, másrészt az állami garanciavállalást visszavonni ne lehessen, a Ptk. 28. §-ába kiegészítést építettek be: az államnak a kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettségét és a jóhiszemű személyek irányában vállalt szerződéses kötelezettségét még abban az esetben is teljesítenie kell, ha költségvetési fedezet erre nem áll rendelkezésre, illetve ha a kötelezettség teljesítéséhez az előirányzott fedezet nem elégséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
