Az off-shore területek, vagyis a cégbejegyzés helye alapján beszélhetünk például panamai, ciprusi, liechtensteini vagy akár magyar off-shore cégről. A cégre a nemzetközi egyezmények és a bejegyzés helyének országa szerinti jogszabályok az irányadók, így a magyar off-shore cégre a magyar jogszabályok vonatkoznak.
Magyarországon is nyilvántartanak off-shore cégeket, tekintettel arra, hogy hazánk is off-shore központnak minősül. A magyar off-shore vállalkozások számbeli illetve jegyzett tőkebeli aránya az utóbbi években jelentősen növekedett. Mindez nem azt jelenti, hogy Magyarország adóparadicsom lenne. Az offshore központ fogalma alatt az off-shore cég bejegyzésére alkalmas államokat értem, tehát a definíció tágabb, mint az adóparadicsom fogalma. A 8011/1997. (XII. 31.) PM tájékoztató tételesen felsorolja azokat az államokat, amelyekben a külföldi személy jövedelmére a jogszabály nem ír elő társaságiadó- vagy annak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, illetve ahol bizonyos feltételek mellett adómentességet élveznek. Hazánkban az off-shore cégek 3 százalékos társasági adót fizetnek. 2000-ben azokkal a társaságokkal együtt, amelyeknek 18 százalék a társasági adója, összesen 11 százalék körül volt az átlagos adókulcs. Ez alig 1 százalékkal haladta meg azt a határt, amely alatt már adóparadicsomnak minősült volna Magyarország. Megjegyzendő, hogy az off-shore cégek nélkül is jóval alacsonyabb az átlagos adókulcs (2000-ben 12,57 százalék) a Tao. tv-ben rögzített 18 százaléknál, amelynek oka a Tao. tv-ből adódó kedvezményekben keresendő.
A káros adózási gyakorlatokról szóló 2001. évi OECD-beszámoló hazánk adózási rendszerét a kockázati tőkevállalatok és a belföldön bejegyzett, de külföldön tevékenységet végző vállalatok tekintetében potenciálisan károsnak minősítette. Más szóval olyan adózási gyakorlattal rendelkező országnak, ahol a gyakorlat képes károssá válni. Az OECD 4 adóparadicsomi ismérv alapján 35 joghatóságot nevezett meg, amelyeknek 5 éven belül - azaz 2003. áprilisára, illetve legkésőbb 2005. december 31-ig - ki kell küszöbölniük káros jellemzőiket azon adófizetők vonatkozásában, amelyek 2000. december 31. napján még a fent említett előnyökhöz jutottak. A nyílt politikai kötelezettségvállalás határidejét 2001. július 31-ről 2002. február 28. napjáig hosszabbították meg.
Többen attól tartottak Magyarországon, hogy a magyar törvényhozás ezt a speciális adózást biztosító formát meghatározott időn belül újra fogja szabályozni, úgy hogy a módosítás megszünteti az off-shore cégeket. Úgy vélték, azok a társaságok, amelyek 2000. december 31. napja előtt már megkezdték működésüket, bizonyosan részesedhetnek majd az adókedvezményben 2005. december 31-ig.
Magyarország azonban nem szerepelt az OECD "feketelistáján". A konferencia országunk szempontjából annyiban mégis fontos, hogy Magyarország is OECD-tagállam. Indokolt lenne részvétele a nemzetközi konferenciákon az alkalmazási feljegyzések megismerése érdekében, hogy felülvizsgálhassa saját adózási rendszerét, és változtatni tudjon rajta. Megjegyzendő, hogy míg a konferenciákon még a nem OECDtag Málta vagy Ciprus (off-shore központ) is aktívan képviselteti magát, addig Magyarország nem.
Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az OECD-irányelvek "nyugalmi intézkedése" sem, amely megkövetelte, hogy a tagországok tartózkodjanak minden olyan új intézkedéstől vagy a már meglévők kiterjesztésétől, amelyek káros adózási gyakorlatot alakíthatnak ki. Az OECD folyamatosan felül fogja vizsgálni tagállamainak - így Magyarországnak is - az adózási rendszerét. Célszerű lesz az off-shore cégekkel kapcsolatos szabályoknak az OECD-célkitűzésekkel történő összehangolása, módosítása, szigorítása.
Magyarországon off-shore társaságok alapítására 1994 óta nyújt lehetőséget a hazai szabályozás, amikor a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 3. §-ának 20. pontjában bevezetésre került a "külföldi befektető" intézménye. A külföldi befektetőre vonatkozó szabályozás az elmúlt években több ponton változott, és az elnevezés "külföldön tevékenységet végzőre" módosult (a továbbiakban "off-shore társaság" vagy az angol Hungarian Off-shore Company megnevezés rövidítéséből "HOC").
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának 28. pontja a magyarországi off-shore cégekkel kapcsolatban hat feltételt határozott meg:
2002. január 1. napjától az off-shore cég definíciója a következő elemekből áll:
a) az a belföldön b) a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltak szerint alapított, c) belföldi székhellyel rendelkező d) korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, e) amely az adóévben folyamatosan megfelel a következő pontokban megjelölt valamennyi feltételnek.
A Gt. 16. §-ának (2) bekezdése alapján a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. Figyelemmel arra, hogy a Tao. tv itt alapításról szól, a külföldön tevékenységet végző társasági státus már az alapítással megszerezhető, azaz a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) ügyvédi-közjegyzői ellenjegyzésétől fogva külföldön tevékenységet végzőnek minősíthető. Ellentétben áll ez a korábbi szabályozással, amikor leghamarabb csak a cégbírósági bejegyzés után kaphatták meg ezek a cégek a státust.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
