A címben foglaltakról való értekezést nem könnyíti meg az a tény, hogy az ügyvéd szó egyáltalán nem szerepel az Alkotmányban, így az ügyvédség alkotmányos helyzetéről beszélni talán korainak tűnhet.
Nem mehetünk el azonban szótlanul amellett, hogy amíg az ügyvédség létszáma és feladatköre, a jogállamiság garancia rendszerében betöltött szerepe a rendszerváltás óta folyamatosan bővül, addig a tételes jog síkján, a jogállami alkotmány rendszerében az ügyvédség mintha alig lépett volna ki az ismeretlenség homályából.
A továbbiakban kísérletet teszünk arra, hogy meghatározzuk az ügyvédségnek a jogállami alkotmányos renden belül ténylegesen elfoglalt helyét, és összefoglaljuk az ügyvédi hivatásnak az Alkotmánybíróság és az Európai Közösségek Bírósága gyakorlatában kialakult fogalmi elemeit.
Az ügyvéd a mai viszonyok között egyre inkább egy sajátos híd szerepet tölt be a magánszféra és a közszféra között, s ez a híd szerep tükröződik az ügyvédekre vonatkozó jogállami jogi szabályozásban is.
Az ügyvédi működés lényegét tekintve kétféle módon biztosítja a jogállamiság érvényesülését. Az egyik oldalon a jogot kereső, a joghoz hozzáférni kívánó személyek számára1 a törvénykezés által megszabott jogi keretek között biztosítja a jogszabályok megismerésének, a jogalkalmazáshoz való kapcsolódásnak, a védelemhez való jog illetve a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének tényleges lehetőségét, és e tekintetben az ügyvéd tevékenysége a közérdekhez kapcsolódik.
A másik oldalon az ügyvéd részt vesz a magánérdek alapján a személyeket megillető jogi igényeknek a törvényben előírt módon történő érvényesítésében, mely körben az ügyvéd tevékenysége alapvetően a magánérdekhez kapcsolódik.
Közös sajátossága az ügyvédi tevékenységnek, hogy akár a közérdek, akár a magánérdek áll annak középpontjában, az ügyvéd feladata és hivatása mindkét esetben a jogszabályok érvényre juttatása.2
Szinte már közhelyszerűnek érezzük azt a kijelentést, hogy az ügyvédség társadalmi súlya és szakmai presztizse a rendszerváltás óta töretlenül növekszik.
Ha mérlegre tesszük az 1991 óta eltelt 17 évet, nemcsak a létszámbeli, hanem a minőségi növekedés is szembetűnő az ügyvédség társadalomban betöltött szerepe és társadalmi megítélése vonatkozásában.
Mindezekhez még hozzászámíthatjuk az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk által a magyar ügyvédek számára az Európai Unió joga által nyújtott újabb lehetőségeket, melyek megfelelő kihasználása az ügyvédi munkának mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból való további fejlődéséhez vezet el.
A hazai jogfejlődés adta lehetőségek az elmúlt években folyamatosan szélesítették az ügyvédségnek az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó funkcióit, melynek következtében az ügyvédek az igazságszolgáltatás fontos, némely esetekben mellőzhetetlen szereplőivé váltak.
Ugyanakkor az Európai Unió jogának belső joggá válása miatt az ügyvédség nemzeti határok által védett piaca megszűnőben van, s az ügyvédnek, mint a hazai és az európai uniós belső piac szereplőjének olyan új jogi helyzettel kell szembesülnie, mint a versenyjogi jogalanyiság, s ennek jogi és gazdasági következményei.
Az ügyvédség jogi helyzetére alapvetően jellemző hídszerepből következő kettős kötődést - azaz egyszerre szereplője az igazságszolgáltatásnak és a szabad piacnak - napjainkban az a helyzet is színezi, hogy ez a kettős kötődés egyre inkább kettős jogi kötődéssé is válik, hiszen az igazságszolgáltatáshoz való kapcsolat a belső jog szabályaival, míg a piachoz való kapcsolódás egyre inkább a közösségi jog szabályaival írhatóak le.
A kettős kötődés meghatározásánál azért indulunk ki az igazságszolgáltatás és a piac dichotomiájából, mert az ügyvédség közérdek által meghatározott szerepe az igazságszolgáltatásban ellátott feladataihoz kötődik, míg a magánérdekek kiszolgálásához kapcsolódó feladatkör elsősorban a személyek gazdasági - piaci tevékenységéhez kapcsolódik.
Az ügyvédi hivatás3 fenti kettős kötődése mögött - mint erre a bevezető sorokban is utaltunk - az ügyvédi tevékenység kettős érdek meghatározottsága húzódik meg.
Az ügyvédi hivatás kettős kötődése tehát abból a helyzetből és szerepből vezethető le, melyet az ügyvédség a jogállamban a közérdek - magánérdek konfliktusainak kezelésében, harmonizációjában, és az egyéni jogok érvényesülésében tölt be.
Az ügyvédi hivatásnak a jogállamban minden tekintetben függetlennek kell lennie az államhatalomtól, de nem lehet független a közérdektől. Az ügyvédi tevékenység közérdek általi meghatározottságának a jogállami alkotmányokból levezethető elvi alapja az, hogy a jogállamok gyakorlatában az ügyvéd az egyetlen olyan személy, aki a jogrendszer transzparenciáját, a jogintézmények elérését, az állami hatalom jogi keretek között való működése követelményének tényleges érvényesülését az állampolgárok és azok szervezetei számára biztosítani tudja.
Az ügyvédség működéséhez fűződő közérdek jól megragadható abban, hogy olyan alapvető alkotmányos jogok, jogállami alapelvek, mint a törvény előtti egyenlőség, a jogbiztonság, a tisztességes eljáráshoz való jog, a védelemhez való jog, az ártatlanság vélelme nem tudna érvényesülni egy államban sem az ügyvédség aktív szerepe hiányában.
Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy ügyvédség nélkül nincsen modern jogállam.
Ebből a nézőpontból határozható meg helyesen az ügyvédség és az ügyvédi hivatás társadalmi súlya, értéke, és ezen helyzet szolgál kiindulópontul az ügyvédi hivatás alapértékeinek meghatározásakor is.
Leger főtanácsnok a Wouters - ügyben kifejtett véleményében a következők szerint határozta meg az ügyvédségnek a jogállami rendben elfoglalt helyzetét és ebből adódó szerepét:
"Az ügyvédek központi szerepet játszanak az igazságszolgáltatásban, mint az egyének és a hatóságok közötti közvetítők. Az ügyvédek olyan tevékenységet folytatnak, amely nélkülözhetetlen a jogállamban, ők biztosítják a jogérvényesítés és bírósághoz fordulás hatékonyságát, vagyis hivatásuk gyakorlása nélkülözhetetlen a jogállamisághoz és megfelelő igazságszolgáltatáshoz."4
A főtanácsnok ehhez kapcsolódóan foglalkozott az ügyvédi hivatás alapvető értékeivel5 is, melyeket három fő elv mentén határozott meg: függetlenség, titoktartás és az érdekellentét elkerülésének szükségessége.
Az ügyvédi hivatásnak a közérdek által létrehívott területein az ügyvéd az igazságszolgáltatásban való részvételén keresztül fejti ki tevékenységét.
Az igazságszolgáltatás fogalmát e körben tágan határozzuk meg, az Európai Közösségek Bíróságának azt a szemléletét követve, amely szerint a bírói eljárások körébe minden kontradiktórius típusú bírói vagy quasi bírói eljárás besorolható.
Az ügyvéd közérdek által meghatározott tevékenysége tehát az igazságszolgáltatásban való részvétel, amely a jogállamban olyan mértékű érdemi és tartalmi részvételt jelent, hogy a jogszabályok által kijelölt bizonyos körben - pl. kötelező védelem vagy kötelező jogi képviselet - az ügyvéd részvétele nélkül az igazságszolgáltatás, a bírói hatalom működésképtelen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
