A szakirodalomban számosan megkísérelték már a joghatóság fogalmát szabatosan körülírni, azonban mindenki által elfogadott konszenzust napjainkig nem sikerült kialakítani. Miként a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.) Kommentárja arra fel is hívja a figyelmet, eltérő megközelítésekkel találkozhatunk. Így Németh János szerint a joghatóság a legtágabb értelemben vett, azt az államot kijelölő hatáskör, amelynek bíróságai az adott ügyben kötelesek, illetve jogosultak eljárni. Szászy István ugyanakkor Nemzetközi polgári eljárásjog c. monográfiájában úgy foglalt állást, hogy a joghatóság lényegében az ügyek államok közötti, területi alapon történő megosztása, tehát az illetékesség nemzeti jogokban ismert fogalmával rokonítható.[1]
Uniós viszonylatban kartellkár iránti perekben rendszerint a 2015. január 10-étől indított eljárásokra alkalmazandó, az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-ei, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU (átdolgozott) rendelete (a továbbiakban: Brüsszel IA Rendelet) az iránytű. Gyakran előfordul, hogy a Brüsszel IA Rendelet 4. cikk (1) bekezdésének általános szabálya a joghatóságot honosság hiányában nem alapozza meg, nevezetesen, ha az alperes (alperesek) székhelye nem a megkeresett bíróság államának területén fekszik.
A Brüsszel IA Rendelet a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is nevesít; a (16) preambulumbekezdés rögzíti is, hogy a szoros kapcsolat megléte egyrészt jogbiztonságot nyújt, másrészt így elkerülhető, hogy az alperes ellen olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre ésszerűen nem számíthatott. Ilyen különös joghatósági szabály a kartellkár iránti perekben rendszerint hivatkozott 7. cikk 2. pontja is, melynek értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy[2] más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bíróság előtt is, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
A kartell által okozott károk megfizetése iránti perekben - miként más tagállami bíróságok mellett a magyar bíróságok előtt az ún. kamionkartell kapcsán jelentős számban jelenleg is folyamatban lévő ügyekben is[3] - a Brüsszel IA Rendelet 7. cikk 2. pontjának alkalmazásakor jellemzően felmerül két vitás kérdés: egyrészt az, hogy a felperesek részéről érvényesített igény - vagy annak egy része - az uniós jog autonóm fogalma szerint kárként értékelhető-e,[4] másrészt pedig, hogy miként állapítható meg az a hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet. Mivel szó szerint azonosan rendelkezett a Tanács 2000. december 22-ei, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendeletének (a továbbiakban: Brüsszel I Rendelet) 5. cikk 3. pontja, így az erre - sőt ezt megelőzően a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i Brüsszeli Egyezményre - vonatkozó praxis változatlanul követendő.[5]
Arra figyelemmel, hogy az uniós jog értelmezésekor elsődlegesen az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) gyakorlatára kell figyelemmel lenni, az alábbiakban részletesen elemezzük az EUB-nak a Brüsszel IA Rendelet 7. cikk 2. pontját versenyjogi kártérítési ügyekben értelmező döntéseit, kitérve arra is, mi minősülhet eszerint valamely tagállam bíróságainak joghatóságát megalapozó kárként.[6]
Bár az Európai Unió jogpolitikai céljába illeszkedik, s az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 101. és 102. cikkének a magánjogi jogalanyok közti jogviszonyok tekintetében közvetlen hatálya van, a versenyjogi jogsértésekből származó magánjogi jogérvényesítés (private enforcement) elterjedtsége messze elmaradt a kívánatostól.[7] A jogérvényesítés megkönnyítése indokolta az Európai Parlament és a Tanács 2014. november 26-ai, a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/104/EU irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) elfogadását. Tény, hogy az Irányelv a joghatóság kérdésével nem
- 39/40 -
foglalkozik,[8] azonban célkitűzése egyértelmű: a hatékony versenyjogi jogérvényesítés elősegítése az elszenvedett kár teljes megtérítésének kötelezettségével, a torzulásoktól mentes belső piaci verseny erősítése, a belső piac működése akadályának elhárítása érdekében.[9] A hatóságok a versenykorlátozó magatartások miatt nem tudják garantálni a kárt szenvedett magánszemélyek kompenzálását, így szükségszerű, hogy ők a bíróságokon keressenek jogvédelmet, ami a versenyjogi jogsértéshez kapcsolódó releváns információk jelentős részének hiányában tagadhatatlanul nehéz feladat. Abban az esetben, ha a jogérvényesítés követő (follow-on) jellegű, a hatóság versenyjogi jogsértést megállapító határozata a sérelmet szenvedett fél jogérvényesítésének alapja.[10]
Ahhoz, hogy a kárt szenvedett magánszemélyek hatékony jogérvényesítése biztosított legyen, a joghatósági szabályok jelentősége vitathatatlan. Bár a kartellkár iránti perekben a felek pozíciója - szerződéses kapcsolat híján is - rendszerint B2B jellegű,[11] azaz professzionális gazdasági szereplők állnak egymással szemben, így a Brüsszel IA Rendelet - ellentétben más privilegizált jogalanyokkal, a biztosítóval jogviszonyba kerülő személlyel, a fogyasztókkal, illetve az egyedi munkaszerződést kötő munkavállalókkal[12] - a joghatósági szabályok körében "kedvezményezettként" nem nevesíti a kartellkár elszenvedőjét, az EUB tudatában van az említett körülményeknek, s eddigi gyakorlata alapján a szoros kapcsolaton alapuló különös joghatósági ok, a Brüsszel IA Rendelet 7. cikk 2. pontjának értelmezésekor a károsultra előnyös választ ad. Teszi ezt akként, hogy gyakorlata szerint e joghatósági okot önállóan és megszorítóan kell értelmezni,[13] s kizárólag a jogvita és a káresemény bekövetkezésének helye szerinti bíróság közötti különösen szoros kapcsolat igazolhatja a joghatóságnak e bíróság számára biztosítását.[14] A kartellkár elszenvedője rendszerint perelhet abban az államban, ahol gazdasági tevékenységét kifejti.[15] Az EUB elismeri, hogy ennek az államnak a bíróságai a legalkalmasabbak, tekintettel a jogvita tárgyához való közelség elvére, valamint a könnyebb bizonyításfelvétel folytán is, az ügy eldöntésére.[16] Az említett felfogásnak ugyanakkor veszélye, hogy a forum actorisnak túlságosan tág teret engedhet.
A Brüsszel IA Rendelet 7. cikk 2. pontjának rugalmas megfogalmazása versenyjogi jogsértésre alapított igény esetén a károsultnak lehetővé teszi, hogy akár a kartellmegállapodás megkötésének helye szerinti államban, akár abban az államban indítson pert, ahol a kár bekövetkezett, vagy bekövetkezhet.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
