A korrupció ellen küzdő nem kormányzati szervezetként a Transparency International Magyarország Alapítvány (a továbbiakban: TI Magyarország) elsődleges fontosságúnak tartja az államhatalom átláthatóságát, és a közhatalmi döntések számon kérhetőségét. Ez akkor valósul meg, ha a közérdekű, mindenekelőtt a közpénzek felhasználására vonatkozó adatok tömege könnyen és szabadon megismerhető. Az ennek érdekében tett intézkedések azonban nem bizonyultak eléggé hatékonynak, nem tudták leküzdeni a hatalom elzárkózását, és a kormányok titkolózás iránti hajlamát. Az üzleti titok fogalmának 2003-ig a közpénzek felhasználására is kiterjedő értelmezése, valamint számos közpénzből gazdálkodó állami vállalat, illetve intézmény kései beterelése a közbeszerzési rendszerbe hosszú időn át lehetővé tette a közpénzek nem nyilvános elköltését. A közérdekű adatok titkossá minősítése, vagy nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással történő visszatartása pedig a megismerés legerősebb, szinte áttörhetetlen akadályait jelentik.
A 2010-es kormányváltást követően meggyengültek az információszabadságnak a közhatalom elszámoltathatóságát és a közpénzek nyomon követését szolgáló eszközei. 2012-ben életbe lépett az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: információszabadság törvény) felszámolta a végrehajtó hatalomtól független adatvédelmi ombudsman intézményét. Az ekkor létrehozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét nem az Országgyűlés választja, hanem az államfő nevezi ki. Az információszabadság törvény 2013. évi módosításának eredményeképpen a közérdekű adatok kezelőinek elegendő a korábbiaknál szűkebb körben hozzáférést engedni az általuk kezelt adatokhoz. A módosítás hatására sérül a bírói felülvizsgálathoz való jog is: az új szabályozás szerint bizonytalan, hogy a polgárok és a civil társadalom szervezetei bíróság előtt megtámadhatják-e azokat az állami szerveket, amelyek visszatartják a közérdekű adatokat.
A közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adatok megismerhetőségének korlátozását lehetővé tévő jogalapok közül négyel, az üzleti titokkal, a minősített adatokkal, a nemzetbiztonsági érdekkel, valamint, pusztán érintőlegesen, a közhatalmi szereplők méltóságvédelmével foglalkozunk. A közérdekű adatok megismerésének ezen akadályait a TI Magyarország közérdekű adatok iránti perekben szerzett tapasztalataira figyelemmel választottuk ki.
A közpénzek felhasználása megismerésének és ellenőrzésének hosszú időn át korlátot szabott az üzleti titok fogalmának kiterjesztő értelmezése. Az adatvédelmi biztos már az 1998-as beszámolójában rámutatott arra, hogy a "közérdekű adatok nyilvánossága és az üzleti titok védelme folyamatos konfliktusban áll egymással."[1] Az üzleti titok fogalmát a bírói gyakorlat alakította ki, majd azt a parlament az ún. üvegzseb törvény[2] elfogadásával beépítette a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) és más jogszabályok rendelkezései közé.[3] Az üvegzseb törvény egyszersmind azt is kimondta, hogy a költségvetési pénzek felhasználására, valamint a közvagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó adatok nyilvánosságra-hozatalát nem korlátozhatja az üzleti titok védelme. A törvényalkotó ezzel megtiltotta, hogy a közpénzek felhasználására vonatkozó adatot bárki üzleti titokra hivatkozással tartson vissza.[4]
Az Országgyűlés 2003 tavaszán fogadta el az üvegzseb törvényt, vagyis a közpénz felhasználására vonatkozó adat üzleti titokra hivatkozással történő visszatartásának a tilalma a rendszerváltozást követő közel másfél évtizednyi időn át nem érvényesült. Az üzleti titok hatókörének korlátozása jelentős előrelépés volt, mert lehetővé tette, hogy bárki pert indítson a pénzköltéseit titkolni akaró állami intézmények és a közpénzből gazdálkodó cégek ellen. Ezért keltett felháborodást és váltott ki tiltakozást[5] a 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: új Ptk.), 2012-ben, még tervezetként nyilvánosságra került szövege, amely nem tartalmazta az üzleti titok korlátozására vonatkozó szabályt.
Az információszabadság törvény módosítása[6] eredményeként az üzleti titok alkalmazásának a korlátozását elrendelő, korábban a Ptk.-ban található rendelkezés 2014. március 15-ei hatállyal tulajdonképpen betűhíven átkerült az információszabadság törvény 27. § (3) bekezdésébe. Ezzel a megoldással akár elégedettek is lehetnénk, ha a törvényalkotó nem illesztett volna egy félmondatot a Ptk.-ból átvett rendelkezéshez. Az információszabadság törvény 27. § (3b) bekezdése értelmében ugyanis abban a nem várt esetben, amikor a közpénzre vonatkozó adatot kezelő szerv az ilyen adatot mégis üzleti titoknak minősíti, és erre hivatkozva megtagadja az adat kiadását, a polgár az adatkezelő "felett törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárását kezdeményezheti."
Ez alapján azonban nem lehet megnyugtatóan eldönteni, hogy ha a közpénzhasználat megismerésére irányuló közérdekű adatkérést a jövőben az igényelt adat üzleti titok mivoltára hivatkozással tagadják meg, akkor a megtagadás sérelmezhető-e a bíróságon. Erre a dilemmára három válasz is elképzelhető: 1) a megtagadó adatkezelővel szemben kezdeményezhető törvényességi felügyeleti eljárás az egyedüli jogorvoslat, 2) a törvényességi felügyeleti eljárás kimerítése a bírói út előfeltétele, illetve 3) a törvényességi
- 25/26 -
felügyeleti eljárás és a bírósági jogorvoslat egymástól függetlenül igénybe vehetőek. Ennyiben tehát a törvényességi felügyeleti eljárás jogorvoslati eszközként való bevezetése ugyanolyan jellegű kétségeket ébreszt, mint a közérdekű adatkérés "közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére" irányulónak minősítése esetére a NAIH által végzendő hatósági vizsgálat kezdeményezésének a lehetővé tétele. Ennél súlyosabb probléma, hogy a közérdekű adatot kezelő legtöbb szervezet vonatkozásában nem egyértelmű, hogy mely szerv gyakorolja felettük a törvényességi felügyeletet. A legkomolyabb gondot azonban a közpénzből (is) gazdálkodó cégek és az állami, önkormányzati vállalatok helyzete jelenti, hiszen gazdasági társaságok esetében nem beszélhetünk törvényességi felügyeletről.
Mivel csak nemrég hatályba lépett rendelkezésről lévén szó, ítélkezési gyakorlat hiányában az imént vázolt dilemma feloldására egyelőre nincsen mód. Az azonban bizonyos, hogy a közpénzekkel kapcsolatos közérdekű adatok visszatartása esetén a bíróhoz fordulás lehetőségének az ilyen mértékű elbizonytalanítása önmagában a jogbiztonság súlyos sérelmét idézi elő.
A közérdekű adatok nyilvánosságának a legerősebb korlátai közé tartozik az adatok "államtitokká" minősítése, miközben a titkosítás felülvizsgálata a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) és az információszabadság törvény értelmében igen korlátozott körben lehetséges, ráadásul annak kezdeményezésére az állampolgárok nem jogosultak. A közhatalmi szervek igen széles körben élhetnek a közérdekű adatok titkosításának az eszközével.[7] Az indokolatlan és jogszerűtlen minősítésekkel szemben nem áll az állampolgárok és a civil társadalom rendelkezésére valódi jogorvoslati eszköz, hiszen bírósági úton nem kezdeményezhető a titkosítás indokoltságának a tartalmi felülvizsgálata.[8] A közérdekű adat minősítése körében érdemes utalni az Alkotmánybíróság 29/2014. (IX. 30.) AB határozatára, amely megállapítja, hogy a Mavtv. 5-6. §-ai "az Alaptörvénnyel ellentétes értelmezést is megengednek, mivel nem írják elő egyértelműen a minősítéshez fűződő közérdek mellett a minősítendő adat nyilvánosságához fűződő közérdek figyelembevételét".[9] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor úgy látta, hogy "alkotmányos követelmény meghatározásával biztosítható, hogy a Mavtv. 5. és 6. §-ának alkalmazása alkotmányossá váljon"[10], ezért nem semmisítette meg a Mavtv. támadott rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Mavtv. szerinti, az információszabadsághoz fűződő jogot az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető módon korlátozó minősítési gyakorlat alkotmányossá tételéhez elegendő annak előírása, hogy a minősítő a Mavtv. 5. § (2) bekezdésének, valamint 6. § (4) bekezdésének alkalmazása során, "a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat minősítése felőli döntés során a minősítéshez fűződő közérdek mellett a minősítendő adat nyilvánosságához fűződő közérdeket is vegye figyelembe, és csak akkor döntsön az adat minősítéséről, ha a minősítéssel elérni kívánt cél arányban áll a minősített adat nyilvánosságához fűződő érdekkel."[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
