A horvátországi népszavazás intézményével foglalkozó, azt a horvát alkotmányosság fejlődésének tükrében bemutató írás három nagy részre osztható; az első egy általános bevezetés a népszavazás intézményébe, valamint a horvát jogi rendszer fő intézkedéseinek áttekintése a népszavazással kapcsolatban. A második rész felvázolja a népszavazás rövid történelmét a horvát államiság 24 éve alatt. Ebben a részben betekintünk az elmúlt évek népszavazási kezdeményezéseibe, azok hátterébe és röviden megvizsgáljuk az adott kezdeményezés sikerességét. A harmadik, egyben utolsó rész részletesen foglalkozik egy újabb keletű alkotmánybírósági döntéssel, amely a kétnyelvűséget taglalja bemutatva a döntés szövegét, és annak rendelkezéseit, végül körülírja a döntés fontosságát, és annak jövőbeli kihatását a horvát alkotmányjog fejlődésére.
A népszavazás és a referendum két rokon értelmű fogalom. A horvát alkotmányjogban[1] a referendum a kormány kezdeményezése, míg a népszavazás a nép kezdeményezéséből ered.[2] A népszavazás igen fontos mozzanata a demokrácia teljes értékű megvalósulásának. A népszavazás a demokrácia legközvetlenebb formája. Mint ilyen fontos szerepet játszik minden modern állam életében. A horvát állam fontosnak tartotta már az Alaptörvényben megemlíteni, az első cikkely szabályozza a közvetlen döntéshozatal formáját. "A Horvát Köztársaságban a hatalom a népből fakad és a népé, mint szabad és egyenlő polgárok közösségéé. A nép a hatalmat képviselőválasztással és közvetlen döntéshozatallal gyakorolja."[3]
A népszavazásnak igen változatos megnyilvánulási formái lehetnek. Beszélhetünk állami, helyi, alkotmányi vagy törvényhozói, tanácsadó vagy épp kötelező érvényű népszavazásról. A népszavazáson keresztül a nép közvetlenül hozzájárulhat bizonyos kérdések eldöntéséhez. A népszavazás joga meghatározza és korlátozza a képviselők által birtokolt döntéshozatali jogot. A nép a népszavazás alkalmával megkérdőjelezheti és megváltoztathatja a képviselők által hozott törvényt illetve döntést. Ez fontos mozzanata a népszavazásnak, hiszen így nyilvánul meg, hogy a nép által
- 165/166 -
választott képviselőkre ruházott hatalom nem korlátlan. Ennek a hatalomnak alkotmányi korlátai vannak, egyike ezeknek a korlátoknak a népszavazás is.
A horvát alkotmányjog a volt jugoszláv állam jogi hagyatékán nyugszik. Habár ma még csak alig 25 éves államról beszélünk, maga az állam is referendumon döntötte el, hogy kilép az akkori Jugoszláviából és mint önálló állam folytatja tovább fejlődését. A referendumot 7997. május 22-én tartották, és a horvát állam történetében ez volt az eddigi legsikeresebb népszavazás, hisz a választópolgárok több mint 83,56 százaléka vett részt és szavazott.[4]
A referendumra vonatkozó jogi szabályozás alapja a horvát alkotmányban található. A 87. cikkely meghatározza, hogy mikor beszélünk referendumról és mikor népszavazásról, és rögzíti azokat az eseteket, ahol a nép referendum segítségével dönthet bizonyos kérdésekről. Idézve az említett cikkelyt: ,A horvát parlament[5] az Alkotmánymódosítási javaslatról, törvényjavaslatról vagy egyéb, hatáskörébe tartozó kérdésről kezdeményezhet referendumot. A köztársasági elnök a kormány javaslatára és a miniszterelnök ellenjegyzésével referendumot kezdeményezhet az alkotmánymódosításra vonatkozó javaslatról valamint egyéb kérdésről, amely a horvát állam függetlenségét, egységességét vagy megmaradását befolyásolhatja. Ezekről a kérdésekről a horvát parlament referendumot indít, ha ezt a választópolgárok 10 % kérelmezi. A referendumon a választópolgárok többségi szavazattal döntenek."[6] Ez a cikkely továbbá előírja, hogy a referendumról törvényt hoznak, mely tovább taglalja az említett kérdéseket.
A "Zakon o referendumu i drugim oblicima osobnog sudjelovanja u obavljanju drľavne vlasti i lokalne i područne (regionalne) samouprave"[7] törvényt a horvát parlament 1996-ban szavazta meg. A törvény a mai napig több módosításon ment keresztül, alkalmazkodva az adott pillanat követelményeihez. A törvényhozó a törvényt 9 részre osztotta és jelenleg 68 cikkelyt tartalmaz. Az első szakasz meghatározza az alapfogalmakat, és taglalja az Alkotmányban megfogalmazott 87. cikkelyt. Közelebbről meghatározza a referendum fogalmát, így idézve a második cikkelyt ,A referendum a közvetlen döntéshozatal formája, amely az alkotmányban meghatározott kérdésekre irányulhat. Referendumot rendezhetnek önkormányzati szinten is, itt az önkormányzat hatáskörébe tartozó kérdésekről döntenek."[8]
Meghatározza, hogy a már említett kérdések mellett a horvát parlament köteles referendumra bocsátani a kérdést, ha a horvát állam más államokkal szeretne (állam)szövetséget kötni.[9] Továbbá olyan kérdésekkel is foglalkozik, mint, hogy ki szavazhat a népszavazáson, milyen következményekkel jár a szavazás, és meghatározza az így született döntés kötelességét is.
A nyolcadik cikkely szabályozza a népszavazás kezdeményezését. Itt a már említett 10%-ra gondolunk. A törvény meghatározza, hogy ha a 87. cikkelyben említett kérdésről van szó, a kezdeményező csoport szervezőbizottságot alapít. A szervezőbizottság fő feladata, hogy meghatározza a népszavazás kérdését. A kérdést olyan formában kell feltenni, hogy az világos legyen a választópolgároknak, és hogy erre a kérdésre "ZA" vagy ,"PROTIV"-val tudjanak válaszolni.[10] A másik fő feladata az aláírásgyűjtés. A kérdés meghatározása
- 166/167 -
mellett, pontosan meg kell határoznia az időintervallumot, amelyben az aláírásokat gyűjthetik. Az időintervallum két hét, amely alatt aláírásgyűjtő helyek nyílnak a városokban és falvakban. A város illetve falu vezetősége engedéllyel meghatározhatják, hogy mely pontokon lehetséges az aláírásgyűjtés. Az aláírásgyűjtő személyek ezt önkéntes alapon vállalhatják. Ezért fizetés nem kapható. Az aláírásokat egy egyszerű mintaíven gyűjtik. Minden ív fejlécén szerepel a népszavazásra bocsátandó kérdés. A kérdés alatt pedig táblázat formában helyezkednek el a sorok, amelyeket a népszavazást támogató polgárok töltenek ki nyomtatott betűvel. A sorszám után, nyomtatott betűvel írt nevüket, személyes azonosító számukat[11] és saját kezű aláírásukat kell megadniuk, hogy aláírásuk érvényes legyen. Ezt az ívet, csak azok a lakosok tölthetik ki, akik a törvény által jogosultak a referendumon szavazni. Két hét leteltével az aláírásgyűjtés befejeződik, és a szervezőbizottság begyűjti az ország összes pontjáról érkezett íveket. A következő lépésként azt kell megállapítani, hogy sikerült-e elég aláírást összegyűjteni. Csak azok az aláírások vehetők figyelembe, amelyek tartalmazzák a már említett követelményeket. A választópolgárok legalább 10%-nak az aláírása szükséges a következő lépéshez.
A továbbiakban a szervezőbizottság az összes aláírást és a pontosan megfogalmazott kérdést továbbítja a horvát parlament elnökének. A parlamentben a beérkezett dokumentumokat külön bizottság vizsgálja, és megállapítja, hogy elég aláírás érkezett-e. Ha az összes jogi követelmény teljesült, vagyis legalább 10%-a a választópolgároknak aláírta a kérdőívet, a parlament az Alkotmánybíróság véleményét kéri, hogy alkotmányos e a kérdés, amit a szervezőbizottság továbbított. Az Alkotmánybíróság döntése után két lehetőség áll fenn. Az első esetben, ha az Alkotmánybíróság a kérdést nem találja alkotmányellenesnek, akkor a parlament a népszavazás idejét megtervezi, és elkezdi az adminisztrációs teendők lebonyolítását. Ha az Alkotmánybíróság a kérdést alkotmányellenesnek ítéli, a folyamat itt befejeződik, és erről a kérdésről nem lehet népszavazást tartani. Az Alkotmánybíróságnak kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy figyelmesen és alaposan vizsgáljon meg minden szemszöget, és pártatlan ítéletet hozzon ebben az esetben, hisz a népszavazáson igen fontos és becses jogokról döntenek. Az Bíróság ítéletét zártkörű tárgyaláson hozza meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
