A gyermektartásdíj behajtása világszerte súlyos nehézségekkel jár együtt, elégedettségre okot adó teljesítési, behajtási arányt (az önkéntesen megfizetett vagy kikényszerített gyermektartásdíj a megítélt vagy egyezségben kikötött összes gyermektartásdíj százalékában) még a legfejlettebb országok sem érnek el, miközben a kérdés jelentősége nőtt, hiszen a hagyományos családmodell visszaszorulása mellett robbanásszerűen emelkedett a csonka, egyszülős családokban nevelt gyermekek száma.
Nem véletlen, hogy a vonatkozó nemzetközi jogi instrumentumok is kifejezetten azt a kötelezettséget róják a részes államokra, hogy a gyermektartásdíj behajtása érdekében aktív magatartással támogassák a gyermekeket. Az állam nem nézheti tétlenül, ha a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő nem teljesít.
A multilaterális megállapodások közül a gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény1 rendelkezéseit kell kiemelni, különösen a 27. cikket, mely szerint "az Egyezményben részes államok2 elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését", igaz a "gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket" a szülőknek csak "lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között" kell biztosítaniuk.3 Az államnak pedig nemcsak a 27. cikk 3. pontjában rögzített általános jellegű, a költségvetési korlátok (4. cikk.4) miatt nehezen számonkérhető feladatai vannak e tekintetben, mert a 4. pont5 a gyermektartásdíj belföldi és külföldi behajtását támogató intézkedéseket is kötelezővé tesz.
Feltétlenül megemlítendő továbbá az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága nem kötelező jellegű, mindazonáltal az európai demokráciák jogi szemléletét tükröző ajánlásai, köztük is elsősorban a (84)/4-es és a (91)/9-es. Az előbbi 8. alapelve alapján "minden esetben mindkét szülőt terheli a gyermek eltartásának kötelezettsége", az utóbbi szerint az államnak meg kell tennie a "szükséges intézkedéseket", ha "a gyermek, vagy védelmet, segítséget igénylő más személy érdekeit komoly veszély fenyegeti"..
Írásom a fenti bevezetőt követően két európai és magyar (kontinentális jogi szemlélethez szokott) szemmel szokatlan egyesült államokbeli gyermektartásdíj behajtására irányuló jogintézményt vázol, helyenként összehasonlító jogi következtetésektől sem tartózkodva. Gyermektartásdíj behajtásán nem pusztán a végrehajtási eljárást érintő előírásokat, gyakorlatot értem, hanem a végrehajtást és még inkább az önkéntes teljesítést akár többszörösen közvetetten elősegítő szabályozást is6.
Az Amerikai Egyesült Államok bírói gyakorlatában is erősen vitatott, az államok többsége által el sem ismert jogintézmény a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek7 (a továbbiakban: jogosult szülő) a kapcsolattartás megtagadására szóló törvényi ill. bírói felhatalmazása a különélő kötelezett szülő8 (a továbbiakban: kötelezett szülő) gyermektartásdíj-nemfizetése esetére (a továbbiakban: felhatalmazás).
Ohio, Oregon és New York államban a törvény kifejezetten utal e lehetőségre, ezen államok egymástól függő (interdependent) szülői felügyeleti jogoknak tekintik a kapcsolattartáshoz és a gyermektartásdíjhoz való jogot (azaz a kapcsolattartásra jogosult szülő is elveszítheti gyermektartásdíjra való jogosultságát, nemcsak fordítva). New York még a házastársi tartás (alimony) és a kapcsolattartás vonatkozásában is megengedi az összekapcsolást, s ez azért sem elhanyagolható körülmény, mert az USA-ban a gyermektartásdíjat magasabb adókulcs terheli, mint a házastársi tartást, ezért számos bontóperben mindkét fajta tartásban megállapodnak, miközben a valóságban a házastársi tartás is a gyermektartásdíj szerepét tölti be.9
A jogirodalom sem egységes a kérdésben, inkább a kapcsolattartás és a gyermektartásdíj-fizetés összekapcsolását túlnyomórészt ellenző álláspontok vannak többségben10 államonként változó mértékben.11
A jogintézmény keletkezési körülményei nem igényelnek elmélyült magyarázatot, hivatalos adatok12 szerint 1983-ban a jogosult szülők nagyjából 50%-a meggátolta vagy legalábbis megnehezítette a kapcsolattartást, s szintén ezt az arányt képviselik a gyermektartásdíjat egyáltalán nem vagy csak részben megfizető kötelezett szülők. A kapcsolattartás megtagadásának indoka leggyakrabban a gyermek kötelezett szülőtől való féltése (a kötelezett szülő vélt vagy valós testi vagy lelki bántalmazásától, alkoholizmusától, szexuális abúzustól), vagy egyszerűen így bünteti a jogosult szülő a válás okozta keserűség, gyűlölet miatt a kötelezett szülőt, az utóbbi motiváció a gyermektartásdíj-nemfizetésnél is érvényesül.
Az életben természetesen maguk a szülők viselkednek nagyon gyakran a felhatalmazás belső logikájának megfelelően ("ha nem fizetsz, nem láthatod a gyermekedet !" ill. "ha nem láthatom a gyereket, nem fizetek"). Sok amerikai bíróság még a felek ilyen önkényes (azaz előzetes bírói felhatalmazás nélküli) reakcióját is jogszerűnek minősíti, ha az adott eset összes körülményei alapján ez indokolt magatartásnak volt tekinthető13. A gyakorlat jogelméleti alátámasztása tetszetős, bár kissé elnagyolt, mindenesetre az ilyen bíróságok szerint a kapcsolattartást akadályozó szülők e magatartásukkal lemondtak a gyermektartásdíjról, míg a gyermektartásdíj megfizetésének elmulasztása a kapcsolattartási jogról való lemondással egyenértékű. E gondolatmenet nem számol ugyanakkor azzal, hogy a kötelezettségét megszegő szülő indokai között nem pusztán a gyermeke sorsa iránt tanúsított közömbösséget eláruló szempontok szerepelhetnek, s e kérdés elfogulatlan megítélésére a másik szülő nem képes. Magyarországi bevezetése esetén a fenti gyakorlat megsértené a nem kötelező erejű, de mégis tekintélyes vonatkozó ET-ajánlást14, nem is szólva a gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény 9. cikkének 3. pontjáról. Ez utóbbi szerint az "Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik", az utolsó fordulat fennállásának vagy fenn nem állásának bírói értékelése tehát nem takarítható meg15.
Más bírói fórumok olyan értelemben biztosítanak előzetes lehetőséget a kapcsolattartás megtagadására, hogy gyermektartásdíj-nemteljesítés hiányában is, már a bontóperi ítéletben rendelkeznek arról (jóváhagyják az ilyen tartalmú egyezséget), hogy a gyermektartásdíj jövőbeni nemfizetése esetén a jogosult szülő minden további hatósági határozat nélkül is megtagadhatja a kapcsolattartást.16 E megoldás hátulütője lehet, hogy azt a fizetésre hajlamos, akár hosszú időn át maradéktalanul teljesítő szülőt is sújthatja, aki nehéz helyzetbe kerülve átmenetileg képtelen a tartásra. Álláspontom szerint ezért e jogintézmény esetleges átvétele csak az adott eset összes körülményei, a kötelezetti önhiba, a gyermek érdekei alapos bírói mérlegelését követő felhatalmazó határozat követelményének érvényesítésével lehetséges, ettől azonban még nem minősíthető feleslegesnek a fentiek szerinti ítéletbeli vagy egyezségbeli elvi felhatalmazó rendelkezés, mint a megtagadásra konkrét tényállás mellett feljogosító döntés előfeltétele.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
