Amíg a sinológiai tudományok nagyobb hányadában számos magyarul hozzáférhető mű van (legyen elég itt csak a történettudományra[1] utalni); addig a magyar jogi sinológia[2] a szórványos korábbi előzményekkel együtt is
- 421/422 -
csak in statu nascendi - jelleggel van kialakulóban a monográfiák,[3] a könyvfejezetek,[4] a tanulmányok,[5] és a recenziók[6] szintjén. Megállapítható, hogy a
- 422/423 -
történettudományban, vagy a közgazdaságtanban Magyarországon komolyan foglalkoznak Kínával, a jogtudomány kevésbé élt ezzel a lehetőséggel: az ötvenes években (inkább csak a megismertetés szintjén) és a jelen évtizedben van csupán érdeklődés, eközben a történészek és a közgazdászok között Kínával foglalkozó kutatók nevelkedtek fel, sőt, van sinológus, aki maga is Kína és a világgazdaság összefüggéseit vizsgálja hazánkban. A jogtudomány, a közigazgatás-tudomány, a közgazdaságtan, s a politológia, a szociológia, a történettudomány feltáró munkája nélkül nem érthetőek meg azok a folyamatok, amelyek jelenleg a világ legnépesebb, és negyedik legnagyobb területű országában zajlanak. Ezek a zajlóban lévő történések azt a kérdést vetik fel, hogy mi lesz a Kínai Népköztársaság helye és szerepe a világban az olyan feltörekvő gazdaságok mellett, mint Brazília vagy India, illetve milyen hatásokat vált ki az olyan jelentős hatalmak esetében mint Oroszország, vagy az önmagát kereső Európai Unió, és miként tud beleszólni a folyamatokba a magát jelenleg bízvást a világ első számú hatalmának tudó Amerikai Egyesült Államok. A tanulmány célja, hogy a 2009. évben megemlékezzék az ez évben fennállása 60. évfordulóját ünnepelő Kínai Népköztársaság 30 éve tartó folyamatos reformjairól, különös tekintettel a jogi és a közigazgatási reformokra, kitekintve a gazdasági reformok eredményeire is. Kína időközben egy közepesnél is kevésbé fejlett agrárállamból egy világfolyamatokat meghatározó nagyhatalommá vált, úgy, hogy politikai rendszere bár engedékenyebb lett, de szellemi gyökereiben (maoizmus) meg nem változott, és így ért el jelentős gazdasági és társadalmi eredményeket. Ezek az eredmények a világot térdre kényszerítő gazdasági világválság idején is magas gazdasági növekedéssel kecsegtetnek.[7] Nem zárható ki, hogy jelen folyamatok mellett, ha azok iránya időközben meg nem változik, a Kínai Népköztársaság lehet a világ legjelentősebb hatalma néhány évtizeden belül. Ezzel a folyamattal paralell a hazai jogi sinológiai kutatások fentebb érintett megindu-
- 423/424 -
lása, állandósulásának megkezdődése. Az is tény, hogy mindez megkésve történt, ugyanúgy, mint a rendszerváltoztatás utáni magyar politikai és gazdasági elit részéről Kína jelentőségének és megkerülhetetlenségének felismerése, amely nem lehet következmények nélkül való.[8]
A továbbiakban azt a módszert követjük, hogy először a kínai reformok eseménytörténetét ismertetjük a főbb csomópontokra koncentrálva; ezt követően az alkotmányreform; a közigazgatási reform (benne a közszolgálati reformmal); továbbá a polgári jogi reform folyamatai kerülnek ismertetésre.
A "kínai reform és nyitás politikája" (kín. Zhongguo de gaigé kaifang) kezdőidőpontja vitatott. A reformfolyamat kialakulásának fő előzményeként tekinthetünk Mao Zedong (1893-1976) halálára, amely a 82 éves pártelnököt 1976. szeptember 9-én érte.[9] Többen is készültek a hatalom meg-
- 424/425 -
ragadására a diktátor halála után, többek között a hírhedt "négyek bandája"[10] (kín. Siren bang; ang. Gang of Four; or. Банда четырёх) azonban Mao Zedong már életében kijelölte utódát,[11] Hua Guofenget (1921-2008), aki pártelnök lett és a (formálisan) a Katonai Bizottság elnöke, erre a posztra azonban sosem nevezték ki.[12] Hua uralma során a kínai katonai vezetés (a még életben lévő veterán tábornokok) józanabb (a "nagy proletár kulturális forradalmat" kevéssé támogató) részének tanácsaira hallgatott. A "négyek bandája" elkövette azt az óvatlanságot, hogy Huáról pártberkekben azt terjesztették, hogy tanulatlan vidéki káder, aki annak köszönheti, hogy Mao Zedong szülőfalujában[13] volt párttitkár, aki ott egy zarándokhellyé vált Mao Múzeumot rendezett be, és ez által került magas pozícióba.[14] A katonai vezetés, különösen a Deng Xiaopinget támogató Je Jianying marsall gyorsan meggyőzte Huát, hogy a "négyek bandája" könnyen polgárháborús helyzetet idézhet elő, ezért hivatkoztak a KKP 1968-as párthatározatára, mely kifejezetten kimondta, hogy Kínában mindenáron el kell kerülni a polgárháborús helyzetet. Ezért 1976. október 6-áról 7-ére
- 425/426 -
virradó éjjel a "négyeket" letartóztatták, már csak azért is, mert Sanghajból (a csoport fészkéből) az a hír jött, hogy a helyi népi milícia hatalomátvételre készül. A csoportosulás ekkora maga is tisztába jött pozíciójának gyengeségével. Amire a "négyek bandájának" pere megindult (1980. novemberétől 1981. januárjáig tartott[15]), addigra az V. Országos Népi Gyűlés (a kínai parlament) 1980. augusztus 30-a és szeptember 10-e között megtartott 3. ülésszakán Hua Guofenget leváltották a miniszterelnöki posztról (ő csak a KKP XII. kongresszusán, 1982. szeptemberében[16] került ki a legfelsőbb vezetésből) helyére Zhao Ziyang (1919-2005) került 1980 és 1987 között. Az elvi irányítás most már véglegesen Mao igazi utóda, a pragmatista Deng Xiaoping (1904-1997) kezébe került, aki a KNP harmadik elnöke lett (1976 és 1978 között nem volt a poszt betöltve).
1978. decembere táján Anhui tartomány Xiaogang nevű falujában tizennyolc kínai földműves előzetesen összebeszélve éjjeli titkos gyűlést szervezett (Kínában a titkos gyűléseknek, vallási társulatoknak, politikai társaságoknak, mozgalmaknak az ókorra visszamenően nagy hagyományai vannak), ez azonban afféle formátlan gyűlés (lat. concio) volt, ahol a résztvevők megállapodtak abban, hogy a terményfelesleget megtartják maguknak, nem adják be a közösbe, de a kötelező adókat, felmerülő költsé-
- 426/427 -
geket továbbra is fizetik.[17] Később a politika utólagosan jóváhagyta a dolgot. Könnyen lehet, hogy nem egy ilyen akció volt, mindenesetre ez vonult be a történelembe, ez tekinthető a harminc év előtti reformok kezdőpontjának. Azonban, mint kitűnik, ez a kezdet nem volt tudatos, akik részt vettek, nem sejtették, hogy miben is vesznek részt, és sosem lett volna a reformból semmi, ha a politika utólag nem erre vezeti vissza a kezdeteket, illetve azokra a politikatörténeti eseményekre, melyeket a következőkben ismertetünk.[18]
Fontos előzmény az 1977-es gazdasági fellendülés tapasztalataira alapozott, de címében 1976-1985 közötti évekre szóló Tízéves nemzetgazdasági fejlesztési program, amelynek alapjait már 1974-ben kidolgozták, és a programot a KKP X. KB 1978. február 18-23-án megtartott 2. plenáris ülése fogadta el.[19] A Kínai Kommunista Párt XI. KB 1978. december 18-22. között megtartott 3. plenáris ülése jelentette a "szakítópróbát" a Hua Guofeng mögé felsorakozott ortodox szélsőbalosok és maoista kulturális forradalom-párti káderek; valamint a Deng Xiaoping körül csoportosuló centrista-realista (a párton belül) jobboldalinak számító erők között. Ezt a plénumot - jogosan - néhány évvel később nyilvánították a párttörténet-írók mérföldkőnek, mert ez vezetett a "reform és nyitás" politikájának kialakulásához és megszilárdulásához. Itt a személyi rehabilitálások mellett (amely érdekes módon zömmel még a Mao-féle nagy proletár kulturális forradalom előtt üldözött politikusok egy hányadát rehabilitálta) a "szocialista korszerűsítés" volt a fő jelszó, és nem történt említés a Hua-féle 1976-1985 közötti évekre szóló Tízéves nemzetgazdasági fejlesztési programról, de már az is előrevetítette a változtatás igényét. Ugyanakkor az ülés nagy figyelmet szentelt a tömegek demokratikus jogai, a bírálat szabadsága, a demokrácia és a jogrend megerősítése is kiszélesítése
- 427/428 -
kérdésének, továbbá a törvényesség helyreállításának. Egy társadalomtudós vitacikke nyomán felmerült az a kérdés, hogy "valóban a gyakorlat-e az igazság megállapításának egyedüli kritériuma",[20] továbbá, hogy valóban a "tényekből kiindulva kell-e keresni az igazságot". A résztvevők fontosnak találták, hogy a nép szabadítsa fel gondolkodását, mivel: "Ha egy pártban, egy országban, vagy egy nemzeten belül minden kérdésben betű szerint cselekszenek, és megcsontosodik a gondolkodásmód, akkor minden előrelépés lehetetlen, megszűnik az élet, a párt, és az ország tönkremegy."[21]
Mindemellett rögzítették Mao Zedong elévülhetetlen érdemeit, megjegyezve, hogy nem marxista dolog egy forradalmi vezetőtől azt követelni, hogy hibátlan legyen.
A szakirodalomban is vitatott, hogy a reformok kezdőévének melyik esztendőt tekintsük. Egy neves jogtudományi lapban megjelent orosz forrás arra hívja fel a figyelmünket, hogy a reformok kezdőéve 1978 volt.[22] Kínai szerző angol nyelven írt, a világ közigazgatás-tudományának vezető lapjában megjelent cikke 1979-et tekinti a modern kínai közigazgatási reformok kezdőéveként.[23] Úgy látjuk, hogy szükséges felhívni a figyelmet, hogy a reform léte gyakorlatilag inkább csak 1980-ra vált nyilvánvalóvá, és utólag próbáltak neki kezdetet tulajdonítani. Ezért a leghelyesebb, ha 1978/1979-re egyfajta "folyamatos kezdetként" tekintünk, amely elképesztő
- 428/429 -
változásokat[24] hozott a Kínai Népköztársaság életében. Ezeket a folyamatokat egyes nyugati szerzők "leninista átmenet" (ang. Leninist Transitions) néven tartják számon.[25] (Bár nézetünk szerint a kínai proletárdiktatúra rendszere mindig is inkább volt sajátosan kínai, későbben egyenesen sokkal inkább maoista, semmint leninista. Leninista helyett amúgy a marxista-leninista lett volna a megfelelő szóhasználat a tudományos szocializmus fogalomkészlete szerint.)
Mind a tradicionális kínai jogrendszer,[26] azaz a császárkori Kína (Kr.e. 221-Kr.u. 1911) ismerte; mind a Kínai Köztársaság (1912-1949), illetve a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság (1949 óta) jogrendszere ismeri az írott alkotmány jogintézményét. A kínai írott alkotmányok felsorolása
- 429/430 -
sem egyszerű feladat[27] (bár messze nincs olyan nagyszámú, mint példának okáért Franciaország esetén, ámde 1958 óta ez már nem jellem-
- 430/431 -
ző).[28] Franciaország sokáig olyan alkotmányos instabilitásban élt, mint a Kínai Népköztársaság 1954 és 1982 között, amikor is négy írott alkotmánya (forrásszerű kifejezéssel: államalkotmánya) volt rövid 28 esztendő alatt, azonban említendő, hogy maga az 1982. évi államalkotmány (továbbiakban: alkotmány) azóta gyakorlatilag ugyanennyi ideje hatályos már.[29] A kínai alkotmányjog (kín. xianfa) jelentősége növekvőben van. A reform időbelisége miatt kitűnik, hogy maga az 1982-es alkotmány esik bele a változások "nyomtávjába". Ezért az 1982-es hatályos alkotmány előtörténetét
- 431/432 -
ismertetjük bővebben.[30] Az alkotmány tervezetét 1982. április 28-án bocsátották négyhónapos országos vitára. (Az ONGY 1980. szeptember 7-én egy százfős Alkotmány-felülvizsgáló Bizottságot nevezett ki.) Ezt megelőzően Beng Chen, az Alkotmány-felülvizsgáló Bizottság alelnöke felsorolta a leendő új alaptörvény legfontosabb alapelveit: ragaszkodás a négy (alap)elvhez;[31] a kínai nép alapvető feladata erőfeszítéseit a szocialista modernizációra koncentrálni; az anyagi fejlődéshez elengedhetetlen a szocialista morál építése; a polgárok alapvető jogait a szocialista demokráciának és a szocialista jogrendszernek megfelelően kell biztosítani; a népi gyűlések rendszerét erősíteni és hatalmát bővíteni kell; a nemzetiségi autonómiát fejleszteni kell; erősíteni kell az alapszintű politikai hatalmat egyebek mellett. Különös hangsúlyt helyeztek a törvény előtti egyenlőségre, az emberi méltóság védelmére, arra, hogy sem szervezet, sem egyén nem élvezhet az alkotmányon és a törvényeken túli jogokat, valamint a szocialista gazdasági rendszer erősítésére. Az alkotmányt végül 1982. december 4-én fogadta el az ONGY ötödik ülése. Ekkor az alkotmány 138 cikkelyt tartalmazott, négy fejezetre osztva: I. Általános elvek; II. Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei; III. Az állam felépítése; IV. A nemzeti zászló, a nemzeti címer és a főváros. Az alkotmány korán napvilágot látott
- 432/433 -
kihirdetéskori formájának magyar fordításában, bár mondhatjuk, nem könnyen hozzáférhető formában.[32] Érdemes a konkrét elemzés előtt a négy jelentős (átfogó) alkotmánymódosításról (alkotmánykiegészítésről) szólnunk.[33] Ezek időpontjukat illetően az alábbiak:
A 11. cikk új kiegészítése a következőket írja: "Az állam engedélyezi a gazdaság magán - szektorának létezését és fejlődését a törvény által előírt kereteken belül. Az állam védi a gazdaság magánszektorának törvényes jogait és érdekeit, és irányítást, felügyeletet és ellenőrzést gyakorol a gazdaság magánszektora felett." Jordán e módosításra úgy tekint, mint amely a magánszektor jogi státusát erősíti meg oly' módon, hogy a magánszektor az állami szektor kiegészítőjeként funkcionál.[34] Lin felhívja a figyelmet a 10. cikk alábbi módosítására [ez a (4) bekezdés]: "A földet semmilyen szervezet vagy személy nem foglalhatja el, nem kereskedhet vele, vagy egyéb formában illegálisan nem adhatja át." Lin szerint lényeges a magángazdaság, a magánszektor létének elismerése, és a földhasználati jogosultság átruházásának szabályozása. A módosítások arra mutatnak, hogy a kínai gazdaság egyre inkább piacorientált, és némely szocialista dogmákat felvált a gyakorlatias szemlélet.[35]
- 433/434 -
Az 1993-as módosítás kilenc ponton eredményezett változást az alkotmányban (Lin). A rendelkezésünkre álló szakirodalomból egyedül Jordán ismerteti a preambulum első látásra jelentéktelennek tűnő, valójában nagyon is jelentős három változását. Jordán ezekről így ír: "Az 1993. március 19-én elfogadott módosítás - követve a gazdaságpolitikában 1992-ben bekövetkezett fordulatot - deklarálta, hogy Kína a tervgazdaság helyett a piacgazdaságot gyakorolja, de emellett más kiegészítéseket is végrehajtott. A preambulumnak a szocialista modernizáció feladataival foglalkozó szakaszába bekerült az a kitétel, amelyet lényegében szinte minden vonatkozásban használnak: kínai jellegzetességekkel építeni a szocializmust. A kínai jellegzetességek, sajátosságok, vagy színezet emlegetése nemcsak arra utal, hogy a megoldások keresésénél figyelembe veszik Kína adottságait, sajátosságait, hanem ez egyre inkább a meghatározóvá váló kínai nacionalizmus megnyilvánulási formája is. A kiegészítés egyéb megfogalmazásai a demokráciát, a demokratikus szocialista nemzet építését tették hangsúlyosabbá. Ezt emelte ki a következő kiegészítés is: "A többpárti együttműködés és a politikai konzultáció rendszere a Kínai Kommunista Párt vezetése alatt folytatódni és fejlődni fog a távoli jövőben is." A preambulumba bekerült egy rövid kijelentő mondat is: "Országunk a szocializmus kezdeti szakaszában van." A nem túl jelentősnek tűnő megállapításnak viszonylag hosszú előtörténete volt, de fontosabbak voltak az ebből eredő következtetések, hivatkozások. A tétel tulajdonképpen viszonylagos késéssel került bele az alkotmányba, mert megelőző viták után a KKP 1987. október végén tartott XIII. kongresszusának volt az az elméleti megállapítása, hogy Kína a szocializmus kezdeti szakaszában van, és az ötvenes évektől számítva még legalább száz évig ez lesz a jellemző. A tézis elvileg nagy mozgásszabadságot adott a vezetésnek, alapvető gazdasági és politikai reformlépései és azok ideológiai elfogadtatása számára. Erre lehetett hivatkozni a magántevékenység, a magánszektor széles körű engedélyezése, a "szocialista" munka szerinti elosztás mellett egyéb elosztási formák (profit, osztalék stb.) alkalmazásakor, de - a kapitalizmus és a szocializ-
- 434/435 -
mus korábbi totális szembeállítása helyett - bizonyos kapitalista módszerek átvételekor, a külföldi működőtőke beengedése és más együttműködési formák igazolására is." (Jordán). Lengyel forrásunk az 1993-as alkotmánynovellával kapcsolatban olyan fogalmakat emel ki, mint reform és nyitás [politikája] (kín. gaigé kaifang; len. reformy i otwarcie); kínai típusú szocializmus (kín. you Zhongguo tese shehuizhuyi).
A 7. cikk a gazdaság állami szektorára vonatkozó kérdéseket szabályoz. Itt a szektor "növekedése" helyett a "fejlődése" szó szerepel, mivel a reform együtt járt az állam által felügyelt gazdaság sorvadásával, erőteljes csökkenésével.
A 8. cikkben az egy évtizede (az 1980-as évek elején) megszűnt falusi kommunát felcserélték a falusi szerződéses felelősségi rendszerrel.
Jordán csak a 15. és 17. cikk változásait értékeli, míg a lengyel kötet ehhez hozzáfűzi a 16. cikk módosulását is.[37] A 15. és a 17. cikkből a tervgazdaságra és az állami tervre utaló kifejezéseket hagyták el.
A 98. cikk ("A területi szintű népi gyűlések megbízatása öt évig tart.") a legalsó szintű népi gyűlések esetében maradt meg a három évig tartó megbízatási idő, míg a megyei, és a vele azonos szintre sorolt közigazgatási egységek népi gyűlései esetében ezt az időtartamot megemelték a tartományi népi gyűlések, és a magasabb szint (az Országos Népi Gyűlés, azaz a kínai parlament) megbízatását jelző öt évre. Lin nem ír részletesen a módosításról, de kifejti, hogy a már említett kínai típusú szocializmus,
- 435/436 -
és a piacgazdaság jegyében fogantak. Az 1993-as alkotmánymódosítás azt mutatta, hogy a KKP valóban a törvényes eljárás útját követi.[38]
Lin szerint hat módosítás történt, ebből Jordánnál négy módosítás jelenik meg 1999-ben, mindebből a lengyel forrás négyet említ meg. A Kínai Kommunista Párt XV. Kongresszusa döntött a változtatások ügyében. Az alapelvek közé (a preambulum 7. §-ába illesztve) Mao Zedong gondolatai mellé felvették az "örök pragmatista" Deng Xiaoping "elméletét" is, ami finoman szólva is ironikus dolog, ha nem egyenesen visszás. Az 5. cikk (1) bekezdésébe került a rule of law,[39] azaz a joguralom/jogállam(iság), mint alapelv. Három módosítás foglalkozott a kínai típusú piacgazdaságra történő áttéréssel, mikor is a magánszektort a szocialista gazdaság kiegészítő összetevőjéből a piacgazdaság fontos és egyenrangú összetevőjévé nyilvánították. Ez alapján a 6. cikkben írt munka szerinti elosztás dominanciája alábbhagyott, mert együtt létezik az elosztás más módozataival. A 11. cikkely foglalkozik a magángazdaság említett megerősítésével, az eredeti mondatot: "A városi és falusi dolgozók egyéni gazdasága, amely a törvény adta kereteken belül működik, a köztulajdonú szocialista gazdaság kiegészítője" felváltotta a következővel: "Az egyéni, a magán és más nem köztulajdonú gazdaság, amelyek a törvény adta kereteken belül léteznek, a szocialista piacgazdaság fő összetevői." A továbbiakban pedig az állam védelmét ígérte az egyéni mellett a magángazdaságnak is.[40] A kínai büntetőtörvénykönyv módosításával összhangban a 28. cikkelyből kikerült az ellenforradalmi bűncselekményekre történő utalás, helyette a nemzet biztonságát veszélyeztető bűncselekmény kifejezés a használatos.[41]
- 436/437 -
A preambulumba felvették Zhiang Zemin "három képviselet" elméletét, amely legalizáltan lehetővé tette azt a tömeges jelenséget, hogy tőkések is lehessenek a KKP tagjai, mondván, hogy "a pártnak képviselni kell a fejlett termelőerőket is" (ez teljesen ellentétes az osztályharcos maoizmussal, a névadó csak azért nem forgott a sírjában, mert történetesen mauzóleumban helyezték el földi maradványait). A 10. cikkely kisajátítási rendelkezéseit kiegészítették azzal, hogy a föld kisajátításáért kártalanítás jár. Ez egy már létező, de nem ilyen szinten szabályozott követelmény volt, rögzítésének oka a földtulajdonosok sérelmére elkövetett számos visszaélés volt. (A lengyel forrás a 10. cikk módosítása kapcsán a változás közérdekűségét emeli ki.) A 11. cikk a magángazdaság érdekeinek hathatósabb védelmét segítette elő. A 13. cikk biztosítja a magántulajdon örökléséhez való jogot, és tovább erősíti azt az elvet, hogy kisajátítás esetén kártalanítás jár. A 14. cikkbe bekerült, hogy társadalombiztosítási rendszert kell kiépíteni. Az állampolgári jogokat és kötelezettséget szabályozó 33. cikk első bekezdése kiegészült egy történeti értékű mondattal: "Az állam tiszteletben tartja és védelmezi az emberi jogokat."[42] A 67. cikkbe a hadiállapot mellé betoldották a rendkívüli állapot kifejezést. Ez a 80. és 89. cikkekben az államelnök és az Államtanács (korábban: Népi Államtanács, a KNK kormánya) jogköreire is kihatott. A 98. cikk minden helyi népi gyűlés megbízatását egységesen öt évre emelte fel.[43] A 136. cikk rögzítette, hogy a kínai nemzeti himnusz az Önkéntesek indulója/dala (kín. Yìyǒngjūn Jìnxíngqǔ); itt gyakorlatilag azért rögzítették ezt külön, mert az aktuális szövegben nem szerepelt a Mao Zedongra való utalás.[44]
A továbbiakban a kínai alkotmány két fontos tárgykörét elemezzük.
- 437/438 -
A Kínai Népköztársaság (ön)meghatározása (1. §)
A Kínai Népköztársaságot e szerint a szakasz szerint a munkásosztály vezeti, ez a népi demokratikus diktatúra (proletárdiktatúra) olyan szocialista állama, melyet a munkás-paraszt szövetség alapozott meg. Fontos, hogy a szocialista rendszer alapvető államberendezkedés, tehát ettől eltérés engedélyezve nincsen. Az utolsó mondat a szocialista rendszer rombolásáról szól, amely tilalmazott mind a természetes személyek, mind a szervezetek (jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező személyegyesülések) számára tilalmazott. A szövegből ugyan nem derül ki, de feltehető, hogy a tiltás a rombolás szó köznapi értelemben használatos jelentésére vonatkozik, nem pedig arra a büntetőjogi értelemre, amely a (magyarországi) államellenes bűncselekmények körében ismert rombolás nevű bűncselekményre vonatkoztatható. A KNK pártállam.
A polgárok alapvető jogai és kötelességei (33-56. §§)
A KNK-val kapcsolatosan fontos az alapvető emberi jogok kérdése. Az alkotmány, dogmatikailag helyesen, az alapvető jogokat és kötelezettségeket együtt tárgyalja. Itt szükséges eloszlatni egy félreértést. Ez abban áll, hogy állítólag az ENSZ Alapokmány fordításakor derült ki, hogy a jog szónak a kínaiban nem lenne megfelelője. A tárgyi jog (lat. ius, norma agendi; ang. law) értelemben vett jognak a falü szó felel meg. Az alanyi jog, jogosultság szóra (lat. facultas agendi, ang. right) valóban nem volt meggyökeresedett kifejezés, ez is megalapozhatta (az eltérő hatalomfelfogás mellett) az emberi jogok eltérő értelmezését. A fentiek azonban nem jelentik azt, hogy az emberi jogok kifejezésnek ne lenne a mai kínaiban ekvivalense, ez a rénquán szó.
Az alkotmány a következő jogokat sorolja fel:
- Állampolgársághoz való jog
- Törvény előtti egyenlőség
- Választójog
- A Kínai Népköztársaság polgárait megilleti a véleménynyilvánítás, a sajtó, a szólás, az egyesülés, a tiltakozás és a gyülekezés szabadsága
- 438/439 -
- Vallásszabadság
- Emberi méltóság
- Személyi szabadság
- Magánlakás szabadsága
- Kommunikációs titkok
- Kritika és javaslattétel joga
- Panaszjog
- Állampolgári jogokban való erőszakos sérelem esetén kompenzációra jogosult a sérelmet szenvedő fél
- Munkavégzés joga
- Pihenéshez való jog
- Nyugdíjhoz való jog
- Az állam segíti a fogyatékkal élőket
- Oktatáshoz való jog
- A tudományos kutatás folytatásának szabadsága, az irodalmi és művészeti alkotás és egyéb kulturális tevékenység szabadsága
- Nők jogai
- A Kínai Népköztársaság védi a külföldön élő kínaiak fennálló jogait és előnyeit, védi a hazatérők és az emigránsok hozzátartozóinak törvényes jogait és előnyeit.
Az alkotmány az alábbi kötelezettségeket sorolja fel:
- A Kínai Népköztársaság polgárainak meg kell tartaniuk az alkotmányt és a törvényeket, meg kell őrizniük az államtitkot, vigyázniuk kell a közjavakra, meg kell tartaniuk a munkarendet, a közrendet és tiszteletben kell tartaniuk a társadalmi közerkölcsöt
- Az alkotmányos jogok élvezetének alapja az alkotmányos kötelezettségek teljesítése
- Az állam számára kötelezettség az emberi jogok védelme
- Tilos a polgárokat bármely módon megsérteni, rágalmazni, és hamisan vádolni
- Munkavégzés kötelezettsége
- Oktatással összefüggő kötelezettségek
- Az "egy gyermek" politikájának megvalósítása
- 439/440 -
- A szülők kötelesek a felnőttkort el nem ért gyermekeiket felnevelni és taníttatni, a felnőtt gyermekek kötelesek a szüleiket támogatni és segíteni.
- A házasság szabadságának megsértése, az idősek, a nők és a gyermekek bántalmazása tilos.
- Más polgárok törvényes jogainak megsértése a szabadságok gyakorlása és a joggyakorlás során tilos, ezeket az állammal, a társadalommal, és a kollektívával szemben sem lehet elkövetni
- Az állam egységének megóvása
- A nemzeti kisebbségek egységének megóvása
- Az anyaország megóvása, védelme
- Adófizetési kötelezettség
Szám szerint 21 jog áll szemben 13 kötelezettséggel, úgy azonban, hogy a munka és az oktatás kötelezettség és jog is egyben. Foglalkozhatnánk itt minuciózusan a egyes jogokkal és kötelezettségekkel, ehelyett a speciálisan a kínai emberi jogokkal foglalkozó szakirodalmat ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.[45] Említendő, hogy a 2004. évi alkotmánymódosítás (alkotmánykiegészítés) jelentősen átformálta a kínai emberi jogi katalógust. Azonban még fél évtized is alig telt el azóta, így nem várható el például számottevő bírói gyakorlat kialakulása ennyi idő alatt. A Kínával kapcsolatos emberi jogokra vonatkozó kritikák közül csak az Európai Parlament 2006. évi "problématérképét" iktatjuk ide: felróják a sok halábüntetést (megjegyezve azonban, hogy minden olyan ügy, melyben alsóbb fokon halálbüntetést szabtak ki, automatikusan a Legfelsőbb Népi Bíróság elé kerül felülvizsgálatra.) A politikai indíttatású bebörtönzést, a kényszermunka kérdését is kiemeli a jelentés. A szólás- és vallásszabadság, a tibeti kérdés és a szervkereskedelem ügye mellett megemlítették a laogai táborrendszer ügyét is.[46]
- 440/441 -
Utaltunk a korábbiakban arra, hogy You cikke 1979-et tekinti a közigazgatási reformok kezdőévének. Más azt emeli ki, hogy a közigazgatási reform 1980. augusztusában, Deng Xiaoping egy beszédével vette kezdetét;[47] azonban a közigazgatási reformok 1949 óta jellemzői a Kínai Népköztársaság mindennapjainak.[48] A kínai közigazgatási reformoknak ismeretes egyfajta korszakokra történő felosztása, amely részben tényszerű, részben didaktikus, ezért a közlésétől eltekinteni nem lehet. A kínai közigazgatási reformoknak az alábbi szakaszai ismeretesek: az 1982-es reform (1982-1988); az 1988-as reform (1988-1993); az 1993-as reform (1993-1998), és az 1998 óta tartó reformok (1998-tól).
Ezt tartja a szakirodalom az első nagy volumenű reformnak, amelyet a "reform és nyitás politikája" megvalósított. Ekkoriban a problémák közé számított a központi közigazgatás és a helyi igazgatás[50] kapcsolata; a közszolgálat elöregedése és az élethosszig tartó kinevezések (főként a Nagy Proletár Kulturális Forradalomnak köszönhetően); a túlzott nagyságú kormányzat. A reform keretében a következő intézkedések születtek: a gazdaságirányítást decentralizálták, ami a közigazgatás személyi állományát illeti, mind a létszámot, mind a költségvetésben az erre fordítandó előirányzatot lecsökkentették. Ezzel egy időben bevezették a "négy célt" (kín. Si Hua), amely a kádereket (kín. ganbu) illetően kívánatos tulajdonságokat summázta, imígyen: forradalmi, fiatal, ismeretekkel rendelkező, szak-
- 441/442 -
értő. Az Államtanács, azaz a kínai kormány, amely a Szovjetunió után a világ legnagyobb kormánya volt, szintén jelentős csökkentést könyvelhetett el a háttérintézmény számát, illetve az ott dolgozók létszámát illetően. A 100 háttérintézményből, ügynökségből a nyolcvanas évekre 61 maradt meg, és a létszám egyharmaddal csökkent.[51] 1987-ben Deng meghirdette az érdemrendszerű közszolgálatot.[52]
1988-tól tovább folytatódott az Államtanács reformja. A minisztériumok száma 45-ről 41-re, a háttérintézményeké 22-ről 19-re csökkent, az Államtanácsnak dolgozók létszáma pedig 19,2%-kal lett kevesebb. A reformokat nem sikerült a helyi szinten olyan mértékben alkalmazni a helyi önkormányzatok vonatkozásában, mint ahogy azt korábban tervezték. Megkezdődött a hagyományos tervgazdálkodás lebontása is, külön a városi reformok, és külön a vidéki reformok keretében. A városi reformok végrehajtása bizonyult jóval összetettebbnek e körben.[53] 1988-ra az Államtanácsnak dolgozók száma 29.600 főre csökkent.[54]
Ebben a szakaszban hangsúlyozottabbá vált a szocialista piacgazdaság kiépítése. Jelentés jelszó lett a "kormány és a vállalkozások elválasztása egymástól." Növelték a makrogazdasági kontrollt és a szervezetek feletti felügyeletet, csökkentették a kormányzat direkt vállalatirányítási jogosítványait. Az Államtanács 42 általános irodáját 1(!)-re redukálták. A 19 háttérintézményből 13 maradt meg, a kormányügynökségek száma 9-ről 5-re módosult.[55] 1993-ra a káder rendszert felváltotta a köztisztviselői rend-
- 442/443 -
szer, a káderekből köztisztviselők (kín. gongwuyuan) lettek, a közigazgatás nem kizárólag a direkt párthűségre épült.[56]
A IX. ötéves terv idejére a reformok új fázisba érkeztek, új problémák kezdtek mutatkozni. A gazdasági rendszer reformja megkívánta a kormányzati funkciók további reformját, és a kormányzati háttérintézmények számának csökkentését. 1998 óta a reformok lényeges tartalma az alábbiakban foglalható össze: makrogazdasági kontroll, társadalom irányítása, közszolgáltatások nyújtása. Az egyszerűsítés, az egységesítés, és a hatékonyság elve megalapozó jellegű Kína közigazgatásában, továbbra is fontos a kormányzat mennyiségi csökkentésére tett erőfeszítések folytatása. Törekednek a szervezetek között a funkciók világos megosztására. Javítani kell a közigazgatási rendszer jogi megalapozását.[57] Az 1998-as reformok 16.700-ra vitték le az Államtanácsnak dolgozók számát (ne feledjük, induláskor 51.000 fő volt ez a létszám, ennek a kétharmadát sikerült lefaragni).[58]
Az 1958 táján 8 milliós apparátusi réteg a nyolcvanas évekre 18 millióra duzzadt. Egyes források szerint ez a szám ma 35 millió, ami a teljes lakosságnak nagyjából 2,5%-a, szemben a körülbelül világátlagnak mondható 1%-kal szemben. Az 1996-os adatok szerint 6.285.000 fő ebből vezető (csoportvezetőtől a miniszterig), ez nagyjából az összlétszám 18%-a, ezek közül csupán 1 millió a nő. (A kínai közigazgatásban a férfiak aránya 70%, a nőké 30%). Elmondható, hogy a létszámkérdés sok feladatot ró még a Kínai Népköztársaságra.[59] Tény, hogy a közigazgatási jog (kín. xingzhengfa) eszközeivel kell tenni a még fennmaradó problémák megoldása érdekében.
- 443/444 -
A tradicionális kínai jog nagyobbrészt büntetőjog, kisebb részt közigazgatási jog volt. Ebben a konstellációban a magánjognak alig jutott hely.[60] Jelen tanulmányban kifejezetten a kínai polgári törvénykönyv helyzetét vizsgáljuk, a családjog, a kereskedelmi jog, és a munkajog nem a vizsgálat tárgya.[61]
Az első kínai polgári törvénykönyv megalkotása 1906-ban vette kezdetét, mikor a mandzsu eredetű Qing-dinasztia japán jogi szakértők bevonásával új büntető törvénykönyv, az első polgári törvénykönyv, és kereskedelmi törvénykönyv összeállíttatásába kezdett.[62] Ez a tervezet 1911-re készült el. A kínai polgári törvénykönyv 1929 és 1931 között fokozatosan lépett hatályba.[63] A funkcionálást megelőzően a tervezet három része 1911-ben, két része 1916-ban készült el, és a Qing-dinasztia Magánjogi Törvénytervezete néven ismert.[64] Az 1929-es és 1931-es hatálybaléptetést követően csak 1936-tól tekinthető a törvény teljes egészében hatályba lépettnek.[65] A szöveg angol,[66] továbbá latin nyelven is napvilágot látott.[67] Ez
- 444/445 -
a kínai Ptk. csak Tajvanon él tovább.[68] E Ptk.-val kapcsolatosan Jordán azt jegyzi meg, hogy a svájci Ptk.-n alapult,[69] míg Hamza a japán polgári törvénykönyv, német BGB, a svájci polgári törvénykönyv (ZGB), a svájci kötelmi törvénykönyv (OR), a sziámi polgári törvénykönyv, a szovjet-orosz polgári törvénykönyv, és a török polgári törvénykönyv hatását emeli ki. A törvény a svájci code unique-modellt követi.[70] Ezt a Ptk.-t nevezték Hatoskönyvnek is, mivel hat részből állott.[71] 1949-ben, a KNK kikiáltása után annyi történt, hogy kidolgozták a "Hat kódex teljes könyve" fogalmat, amely a következőket foglalta magában: alkotmánytörvény, büntető törvénykönyv, polgári törvénykönyv, kereskedelmi törvénykönyv, polgári perrendtartás, büntető eljárási törvény.[72] (Ez nem tévesztendő össze a Hatoskönyvvel). Ezt azért dolgozták ki, hogy direktívát hozhassanak a "Guomindang hat kódexe teljes könyvének megsemmisítéséről", amely az 1949-es Általános Program azon pontján alapult, mely szerint a Guomindang valamennyi népelnyomó törvényét, rendeletét, és bíróságát megszűntetik (17. cikk).[73] Mivel a Kínai Népköztársaság Ptk. nélkül maradt, ezért felmerült, hogy egy újat kell alkotni. A munkát már 1954-ben megkezdték.[74] Mao Zedong halálát (1976) követően, 1979 és 1982 között négy tervezet látott napvilágot, 1981-ben a harmadik, 1982-ben a negyedik tervezet is megjelent.[75] 1986-ban került sor a Kínai Népköztársaság Polgári Jogának Általános Elvei elnevezésű dokumentum elfogadására, amely 1980 és 1986 között készült el, 1987-ben jelent meg, kilenc feje-
- 445/446 -
zetből és 156 cikkből állott.[76] Rendeleti formában tették közzé.[77] Fontos előrelépés történt 2002. decemberében, amikor a kínai Országos Népi Gyűlés, tehát a törvényhozó szerv elfogadta a polgári törvénykönyv tervezetét. Ez a tervezet 216 oldal terjedelmű, és 1209 szakaszból áll. Kilenc könyvet foglal magában, mégpedig az alábbiak szerint:
- Általános elvek;
- Dologi jog;
- Szerződések;
- Az emberi méltóság és a polgári jogok;
- A házasság;
- Az örökbefogadás;
- Az öröklési jog;
- A polgári jogi felelősség rendje;
- Nemzetközi magánjog.[78]
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy már az általános elvek szövege is külön tárgyalja a szerződéseket, és a felelősségtant. Ez gyakorlatilag common law-hatás. Nem kívánhatunk egyebet, mint hogy a Kínai Népköztársaság mielőbb megalkossa polgári törvénykönyvét.
A tanulmány kiindulópontja az volt, hogy az éppen csak születőben lévő magyar jogi sinológia, példának okáért a nagyobb múltú történeti sinológiával a magyar, vagy magyarra fordított szakirodalmat tekintve bázis gyanánt erősen hátrányban van. Éppen ezért szükséges egy jogi szempontú összefoglalás az elmúlt 30 év óta folyamatban lévő kínai reformokról, különös tekintettel a 60 éve fennálló Kínai Népköztársaságra. A történészek és a közgazdászok (különösen a világgazdaság iránt érdeklődők) az oktatás és a kutatás szintjén jóval előbb szakosodtak Kínára, mint a folyamatoknak fittyet hányó jogászság. Ez a diszciplína csupán az ötvenes években
- 446/447 -
mutatott némi, szakirodalmi megjelenéssel is alátámasztható érdeklődést Kína iránt, de ez alig volt több az oroszból fordított ismertetések szintjénél. Mára azonban a Kínai Népköztársaság megkerülhetetlen világhatalmi, világgazdasági, és ha tetszik, "világjogi" tényező. A 30 éve kezdődött reformok voltak azok, amelyek - Mao halálát követően engedve az osztályharcos szemléletből - a maoista államot a szociális piacgazdaság elemeivel elegyítették, elősegítve a zömmel kereskedésre termett kínai földműves nép természet adta jellemének kibontakoztatását. Munkánk világossá tette, hogy a reform kezdőidőpontja, mivel spontán volt, nem adható meg sem az alsó szélsőértékkel (1978), sem a felső szélsőértékkel (1979), tehát sem a titkos terményfelesleg-elsajátító mozgalom; sem az efféle szerveződéseket később legitimáló Kínai Kommunista Párt, amely a reform megindulását később tényként kezelte. 1978-1979 folyamatos reformkezdetnek tekinthető, ahol a lényegi szerepet 1978-ban Deng Xiaoping pragmatista irányvonalának győzelme játssza, mindez azonban csak Mao halála (1976) fényében értelmezhető, aki az ortodox maoista s kulturális forradalom pártján álló Hua Guofenget jelölte utódának. A reformok jogi irányvonalát tartva szem előtt, három kérdést vizsgáltunk a történeti gyökerek elemzése után. Az alkotmányreformot, a közigazgatási reformot, és a polgári jogi reformot. Az alkotmányjogi reform eredményeképpen a KNK IV. alkotmánya (a kínai állam IX. alkotmánya) 1982-ben, a reformok idején lépett hatályba. Eddig négy átfogó módosítása volt (1988, 1993, 1999, 2004). A főbb irányvonalak körében kiemelnénk, hogy a szocialista piacgazdaság felváltotta a tervutasításos gazdálkodási rendszert, a magántulajdon védelme, a kisajátítással együtt járó kártalanítás ténylegessé tétele mellett a leglényegesebb, elvi irányú változás, valóságos alkotmányjogi "kopernikuszi fordulat", hogy a Kínai Népköztársaság alkotmánya 33. cikk (1) bekezdése 2004-ben kimondta, hogy az emberi jogokat az állam védelmezi és tiszteletben tartja. A közigazgatási reformot ez alkalommal időbeliségében tártuk fel. Eszerint 1982, 1988, 1993, 1998 tekinthető az egyes reformszakaszok éveinek, mikor is a kínai kormány, az Államtanács kiszolgáló-hatósági munkát végző személyzetének létszáma, de a politikusok létszáma is nagyarányúan lecsökkent. Az Államtanács 51.000 fős apparátusa 16 év alatt 16.700 főre csökkent (kb. mínusz 66%). A reformok a helyi igazgatásban is éreztették hatásukat, itt a számadatok kevésbé ismertek. A közigazgatási létszám még így is felduzzasztottnak mondható.
- 447/448 -
Jelentős még a polgári jogi reform is, amelynek célja a Guomindang burzsoá törvényeinek hatályon kívül helyezését követően új kódexek megalkotása lett. A munka 1954-ben megkezdődött, de csupán 1979 és 1982 között, azaz a reform időszakában látott napvilágot négy tervezet. 1980 és 1986 között készült, és 1987-ben lépett hatályba a Kínai Népköztársaság Polgári Jogának Általános Elvei elnevezésű dokumentum, amely rendeletként funkcionál. 2004-ben jelent meg a kínai polgári törvénykönyv tervezetét. Bizonyosnak mondható, hogy a reformok folytatódnak a jövőben is. Kizárt azonban, hogy a jelenlegi maoista politikai irányvonal megszűnjön. Mindazonáltal a demokratizálódás jelei érzékelhetőek a Kínai Népköztársaság területén is.
* * *
by Gyula Koi
This paper shows the current problems of the different levels of the first three decades of the Chinese administrative reforms from 1978-1979 to 2008-2009. The discipline of Legal Sinology is a relatively new scientific field in Hungary. We adopt the methods of Legal Sinology in this research. The first part and second part studied on the grounds of the most modern historical sources the antecedents of the reforms. The third part of this work analyses the reform of the State Constitution of the People's Republic of China. The most important result of this process was the ackowledgement and protection of the basic human rights by the State Constitution of People's Republic of China. The fourth part emphasizes the recent administrative reforms period-by-period. This administrative reform has an interesting element: the reform of the State Council (the Government of the PRC). The number of the staff of the State Council diminshed from 51.000 to 16.700. The last part of this essay shows the Civil Law reforms. In 1949, the Chinese Communists abrogated the Guomindang Laws (inclusive of the Civil Code). Put into force of the new Civil Code was sorely needed. The Draft Civil Code came into existence in 2004.■
- 448 -
JEGYZETEK
* Az anyaggyűjtés lezárva 2009. december 20-án. A kézirat befejezésének időpontja: 2010. március 5. Ez a tanulmány a "Nagy közigazgatási rendszerek és a magyar közigazgatás" elnevezésű, az MTA Jogtudományi Intézet Közigazgatási jogi Osztálya által gondozott ötéves kutatási főirány (2010-2014) keretében készült.
[1] A magyarul hozzáférhető főbb (átfogó és általános, esetenként csak az ókorra, vagy csak az 1911/1912 utáni korszakra koncentráló) eredeti vagy fordításként megjelent összefoglaló történettudományi művek Kínáról a hazai kiadás időrendjében (mellőzve a kisebb korszakokról szóló műveket): LIGETI L.: Kína. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935. 80. A Magyar Szemle Társaság Kiskönyvtára 20. sz., EFIMOV, G. V.: Kína újkori és legújabbkori története (ford.: Kozma G.). Szikra, Budapest, 1951. 427. [TUNG, Ch. M.]: Kína rövid története (ford.: Forgács M.). Gondolat, [Budapest], 1960. 374. MASPERO, H.: Az ókori Kína (ford.: Csongor B.). POLONYI P.: Kína története. Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1994. 317. JORDÁN Gy.: Kína története. Aula, Budapest, 1999. 570. SCARPARI, M.: A kínai civilizáció a kezdetektől a Tang - dinasztia végéig, i. sz. 10. század (ford.: Székely A.). Officina 96 Kiadó, Budapest, 2001. 291. GERNET, J.: A kínai civilizáció története (ford.: Antóni Cs.). Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 626. DAWSON, R. S.: A kínai civilizáció világa (ford.: Antóni Cs.-Salát G.). Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 271. JORDÁN Gy.-TÁLAS B.: Kína a modernizáció útján a XIX-XX. században. Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 459. POLONYI P.: Kína rövid története. Corvina, Budapest, 2008. 91. PALUDAN, A.: A kínai császárok krónikája: a császári Kína története az uralkodók sorrendje szerint (ford.: Zsuppán A.). Móra Kiadó, Budapest, 2009. 224.
[2] A jogi sinológia fogalmához lásd: KOI Gy.: Jogi sinológia. In: Jogi lexikon (szerk.: Lamm V.). CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2009. 350. Második, átdolgozott és bővített kiadás.
[3] ECSEDY I.: A kínai állam kezdetei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 406. DEZSŐ Cs.-JANY J.-SALÁT G.: Szemelvények az ókori Kelet jogforrásaiból. Válogatás az ókori Irán, India, és Kína jogemlékeiből. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Orientalisztikai Intézete, Piliscsaba, 2003. 140. SALÁT G.: Büntetőjog az ókori Kínában. Qin állam törvényei a shuihudi leletek alapján. Balassi Kiadó, Budapest, 2003. 263. JORDÁN Gy.: "Az ég magas, a császár messze van." Igazságszolgáltatás, jog, és politika Kínában. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest, 2008. 284. SALÁT G.: Az Első Császár törvényei. Az ókori Qin állam büntetőjogának rendszere. Balassi kiadó, Budapest, 2010.
[4] SALÁT G.: Az ítélkezést befolyásoló tényezők Qin állam törvényeiben. In: Orientalista nap 2001 (szerk.: Birtalan Ágnes-Yamaji Masanori). MTA Orientalisztikai Bizottság-ELTE Orientalisztikai Intézet, Budapest, 2002. 90-102. SALÁT G.: Az első kínai "jogtörténet" - Ban Gu értekezése a büntetésekről. In: Kínai filozófia és vallás a középkor hajnalán (szerk.: Hamar I.-Salát G.). Balassi Kiadó, Budapest, 2005. 13-75. DAVID, R.: Betekintés a kínai jog világába (ford.: Mezei P.). In: Betekintés a jogrendszerek világába (szerk.: Badó A.-Bencze T.). Studio Batiq, Szeged, 2007.2 205-220. KOI Gy.: A közérdek fogalmának megjelenése egyes ókori szöveghagyományokban. In: Közérdek és közigazgatás (szerk.: Szamel K.). MTA Jogtudományi Intézet, Budapest, 2008. 333. Az adott fejezetet lásd: 288-296. Közérdek az ókori kínai szöveghagyományban című alfejezetet lásd: 291-292.
[5] VECSEKLŐY J.: A kínai közigazgatási vizsgarendszer. Közigazgatástudomány, V. évf. (1942) 1. sz. 15-25. SÁRKÖZY T.: A kínai gazdasági reform jogáról I-V. Jogtudományi Közlöny, XLI. évf. (1986) 12. sz. 605-614.; XLII. évf. (1987) 1. sz. 7-15.; 2. sz. 79-86.; 3. sz. 132-137.; 4. sz. 189-197. SALÁT G.: Büntetőjog a régi Kínában I-II. Selyemút, I. évf. (1997) 2. sz. 31-34.; I. évf. (1997) 3. sz. 17-21. SALÁT G.: A "büntetőjog" (xing) Konfuciusz államelméletében. [Elektronikus publikáció]. Terebess Ázsia E-tár, Budapest, 2000. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/salat5.html JORDÁN Gy.: Az igazságszolgáltatás egyes kérdései Kínában Mao alatt. Jogtörténeti Szemle, VIII. évf. (2006) 1. sz. 25-32. KOI Gy.: A kínai közigazgatási reform egyes kérdései. Állam- és Jogtudomány, XLVII. évf. (2006) 3. sz. 495-509. KORMÁNY A.: Vázlat a császárkori Kína jogrendszeréről. Jogtörténeti Szemle, X. évf. (2008) 2. sz. 41-51.
[6] LIGETI L.: Hamblis, Louis: Le chapitre XVIII du Yuan che. Les fiefs attribués aux membres de la famille impériale et aux ministres de la cour mongole d'après l'histoire chinoise officielle de la dynastie mongole. Acta Orientalia Hungarica, Vol. 5. No. 1. 315-323. VARGA Cs.: Kínai állásfoglalások a jogrendszer építéséről és a jogátvétel lehetőségéről I-II. Jogi Tudósító XII. évf. (1981) 9-10. sz. 4-5.; 21-22. UDVAROS M.: Jog a Kínai Népköztársaságban. Állam- és Jogtudomány XXXII. évf. (1991) 1-4. sz. 195-199. KOI Gy.: A fejlődőképes állam: a kelet-ázsiai nézőpont. In: CZIGLER D. T.-FERENCZY E. H.-HORVÁTHY B.-KOI Gy.-PAP A. L.: Nemzetközi kitekintés a kormányzati tevékenység fejlődésére. Közigazgatási Szemle, I. évf. (2007) 1. sz. 127-140. KOI Gy.: Francia monográfia a modern kínai magánjogról. Acta Facultatis Politico - Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Tom. XLIV. (2007) 233-242. KOI Gy.: A kínai közigazgatás fejlődésének időszerű kérdései. Acta Facultatis Politico - Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Tom. XLIV. (2007) 243-256.
[7] Lásd erre Wen Jiabaonak, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének a Davos World Economic Forum Davos Annual Meeting 2009 találkozón kínai nyelven mondott beszédéről készült videófelvételt a következő linken: http://www.youtube.com/watch?v=Rs9fqfvYiXw Ekkor a 2008-as GDP értékhez képest, ha nehezen is, de 8%-os évi növekedéssel számoltak 2009-re.
[8] Minderre egy sinológus tollából való idézet félreérthetetlenül rámutat: "Az 1990-es évek derekára a történelemtől ‘ajándékba kaptuk' azt a körülményt, hogy Magyarország vált a kínai fogyasztási cikkek kelet-közép-európai elosztóközpontjává. Annak ellenére, hogy mindig is a térség valamiféle gazdasági-pénzügyi centrumává kívántunk válni, nemhogy sáfárkodni nem tudtunk ezzel a váratlan ajándékkal, de jószerével fel nem ismertük ezt a tényt, s csak egy évtizedes késéssel [...] próbálkozunk valamiféle kínai hídfőállássá válni az EU-ban, amikor a lehetőségek - a megváltozott körülmények között - jórészt elszálltak már. Amit ma tenni lehetne, az az itt meggazdagodott kínai nagykereskedők teljes jogú tagként történő befogadása lenne a magyar társadalomba, amivel még megakadályozhatnánk, hogy tőkéjüket kivonva eltávozzanak Magyarországról." Megemlítendő, hogy a sinológus szerző mindezen szavai még az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válságból kiindult globális pénzügyi válságból a 2008-2009-es gazdasági világválsággá terebélyesedő folyamat azon pontja (2008. szeptember 15.: a Lehmann Brothers, az USA negyedik legnagyobb kereskedelmi bankja csődvédelmet kért) előtt íródtak, mikor a válság világos lett mindenki előtt. Az idézet forrása POLONYI P.: Gondolatok a magyarországi kínai kolóniáról. In: POLONYI P.: Múlt a jövőben. Írások Kínáról. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2007. 301. Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 39.
[9] Mao a Kínai Kommunista Párt (kín. Zhongguo Gongchan Dang; röv.: KKP) addigi történetének 55 évéből 41 esztendőn át volt a politikai alakulat első számú vezetője, a párt maroknyi (a - téves - hagyomány szerint 12 főt számláló) alapító tagjainak egyike. Valójában 53 alapító tagot képviselt 13 küldött. Mao elnök haláláról bővebben: GERNET: i. m. 502-503.; JORDÁN: Kína... i. m. 381.; JORDÁN-TÁLAS: i. m. 234-235.; POLONYI: i. m. 243.; POPOV, A. P.: Политические системы и политические режими в Китае XX века. Екзамен, Москва, 2007. 174-175. Az 1949 és 1976 közötti köztörténetre és párttörténetre: SAICH, T.: Governance and Politics of China. Palgrave MacMillan, New York, 2004. 25-56.
[10] A csoportosulás nevét állítólag leplezetlen hatalmi ambícióik és intrikus magatartásuk miatt attól a Mao Zedongtól kapta, aki részben maga is támogatta a kezdetben "sanghaji csoport" néven induló formációt, amely főleg Zhou Enlait és Deng Xiaopinget támadta. A csoport tagjai szélsőbalos kulturális forradalmárok voltak, a KKP PB négy tagja: az 1991-ben, 77 évesen elhunyt Jiang Qing (Mao negyedik felesége, aki "Madame Mao" néven ismertebb Nyugaton); Zhang Chungqiao, Yao Wenyuan PB tagok, továbbá Wang Hongwen kooptált PB tag volt. JORDÁN-TÁLAS: i. m. 230. főszövege, illetve ugyanezen oldal 141. lábjegyzete. SAICH, T.: i. m. 54. skk.
[11] Ennek írásos bizonyítéka is van. A nagybeteg diktátor az utolsó időben gyakorlatilag alig volt már beszédképes, emiatt parancsait írásban osztogatta. Vélhetően 1976. májusából származik az a kis (a címzett jelölése nélküli) cédula, amely Mao összetéveszthetetlenül egyedi, és nem egykönnyen hamisítható írásával a következőket tartalmazta: "(Ha) Te intézed az ügyeket, én nyugodt vagyok." (kín. Ni zou shih, wo fang xin). A cédula fénymásolatát a Mao halála utáni napon az összes kínai napilap címlapon hozta. JORDÁN-TÁLAS: i. m. 235.
[12] JORDÁN: Kína... i. m. 388.
[13] A pártelnök születési helye Shaoshan, Hunan tartomány volt.
[14] JORDÁN-TÁLAS: i. m. 235.
[15] Az időtartamra: JORDÁN: Uo. A per a "négyek bandája" és a "Lin Piao összeesküvők" csoportjához tartozó korábban letartóztatott személyek (tíz katonai vezető), és emellett Mao személyi titkára, Chen Boda (1904-1989) kerültek vád alá. A per (amelyet különleges bírói fórum folytatott le) a kulturális forradalom jogszerű feltárása mellett koncepciós per (ang. show trial) is volt, melyet két hónapon át az állami televízió is nyilvánosan közvetített, és amelyben a fő vádlottakat el is ítélték. Jiang azzal védekezett, hogy Mao utasításait hajtotta végre. A per azonban nem vezetett Mao tetteinek éles elítéléséhez, ugyanakkor itt nemcsak a vádlottakat, hanem a mérhetetlen károkat okozó és teljességgel értelmetlen kulturális forradalmat is elítélték. A per során mintegy 730.000 ember üldözése és 35.000 ember halála ügyében találták a fő vádlottakat felelősnek. Jiang Qinget (Madame Maót) és Zhang Chungqiaót halálra ítélték, de a halálbüntetést végrehajtásában felfüggesztették, majd 1983-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták át. A többi vádlottakat 16-18 évig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A perre: JORDÁN: Uo.; JORDÁN-TÁLAS: i. m. 254.; POLONYI: i. m. 243. A katonai vádlottakra: POLONYI: i. m. 243. A per koncepciós jellegére: áttételesen utal ("a politikai perek minden jegyét magán viselő aktus"): JORDÁN: Uo. Az életfogytig tartó büntetésre történő átváltoztatás pontos időpontjára:JORDÁN: Kína... i. m. 530.
[16] A pártkongresszus pontos időpontjára: JORDÁN: Uo.
[17] Kínában a szerződéses termeltetésen alapuló termelési felelősségnek, és az ezt szabályozó szerződésfajtáknak egész rendszere jött létre 6-8 alapformával, és számtalan helyi alfajjal attól függően, hogy a termelő ki volt (pl. egyéni munkavállaló, család, csoport) és mi volt a nyújtandó szolgáltatás (pl. növénytermelés, állattenyésztés, speciális szakmunka). JORDÁN-TÁLAS: i. m. 255. A magyar jogban e cél megvalósítására a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a bevett forma.
[18] A "reform és nyitás" politikáját magyarul ismerteti: JORDÁN-TÁLAS: i. m. 255-348.
[19] Uo. 238. skk.
[20] Történt ez Hua Guofeng alábbi, 1977. február 7-én, a Renmin Ribao hasábjain megjelent formulája ellenében: "Bármit határozott is Mao elnök, mi azt következetesen támogatjuk, bármiféle útmutatást adott is Mao elnök, mi azt tántoríthatatlanul követjük." Ez volt az úgynevezett "két bármi" (kín. liang ge fanshi) formula, amelyről Deng Xiaoping 1977. májusában kijelentette, hogy az nem felel meg a marxizmusnak. A formuláról: JORDÁN-TÁLAS: i. m. 236. Deng kijelentésére: DENG, X.: "Liang ge fanshi" bu fuhe makesizhuyi. In: Deng Xiaoping Xuanji (1975-1982). Beijing, 1983. 35-36. Idézi: JORDÁN-TÁLAS: i. m. 237. 2. lábjegyzet. Hua politikájának értékelésére: SAICH: i. m. 55-56.
[21] Az idézetre: Zhongguo Jingji Nianjian 1981 II/24. Idézi: JORDÁN-TÁLAS: i. m. 245. főszöveg és 13. lábjegyzet.
[22] KUMANIN, E. V.: Китайское право в условиах реформ. Советское государство и право Vol. LXI. (1988) No. 9. 91 skk.
[23] YOU, Ch.: Current administrative reform in China. International Review of Administrative Sciences Vol. LII. (1986) No. 3. 123 skk.
[24] Példának okáért elég arra utalni a városfejlődés témakörében, hogy a mintegy 17 millió főnyi állandó, és 4 millió ideiglenes lakossal rendelkező Sanghaj lett a Távol-Kelet gazdasági központja; illetve érdemes belegondolni abba, hogy a kezdetben kis halászfalu, majd megapolisz Shenzhen, Deng alatt lett a Különleges Gazdasági Övezet része, főleg azért, mert Hongkonggal határos. Ebbe a városba áramlott 30 milliárd amerikai dollár az utolsó két évtizedben, ma Kína legnagyobb kikötője, és a világ egyik leggyorsabban fejlődő városa. Napjainkban közel 8.700.000 lakosa van. A lakosságon belül kiugróan magas a 30 év alattiak aránya. A PhD fokozattal rendelkező kínaiak 20%-a itt él. 2011-ben Shenzhen ad otthont a XXVI. Nyári Sportuniverziádénak. Shenzhennel kapcsolatos jelentős forrás: Má li Shenzhen. Glamourous Shenzhen. Shenzhen shi renmin zhenhfu xinwen hangong shi, [Shenzhen, 2009.] 24.
[25] WINCKLER, E. A.: Describing Leninist Transitions. In: Transition from Communism in China. Institutional and Comparative Analyses (ed.: Winckler, E. A.). Lynne Rienner Publishers, Boulder (COL, US)-London, 1999. 3-48. WINCKLER, E. A.: Explaining Leninist Transitions. In: Transition from Communism in China. i. m. 259-294.
[26] A témával kapcsolatos szakirodalmak közül: BALAZS, É.-MASPERO, H.: Histoire et institutions de la Chine ancienne des origines au XIIe siècle après Jésus-Christ. Presses Universitaires de France, Paris, 1967. 303. passim. BODDE, D.-MORRIS, C.: Law in Imperial China. Exemplified by 190 Qing Dynasty Cases. (Translated from the Xingan Huilan). With Historical, Social, and Judicial Commentaries. Harvard University Press, Cambridge (MA), 1967. XIII, 615.
[27] Jordán Gyulától eltérően külön soroljuk fel az alkotmánytervezeteket; külön az ideiglenes alkotmányokat; illetve külön az alkotmánytörvényeket (funkcionális felsorolás), mert ezek eltérő minőséget képviselnek. (Megjegyezzük, hogy a korai-császárkori-kínai alkotmányjogi jogalkotási termékeket nem is mindig egyszerű kategorizálni.) Az alkotmánytörvényeket - újdonságként - számozással is ellátjuk. Alkotmánytervezetek: A Kínai Köztársaság alkotmánytervezete (ún. "Ég Temploma tervezet", 1913. október 13.); A Kínai Köztársaság alkotmánytervezete (ún. Anfu parlament tervezet, 1919. augusztus 12.); A Kínai Köztársaság alkotmánytervezete (előkészítette a Tuan Chiruj kormány Nemzeti Alkotmánytervező Bizottsága, 1926. december 12.); a Kínai Köztársaság ideiglenes alkotmánytervezete (előkészítette a Yen Xishan-Wang Zhingwei-kormány ideiglenes Alkotmánytervező Bizottsága, ún. Taijuan-tervezet, 1930. október 27.); A Kínai Köztársaság alkotmánytervezete (előkészítette a Törvényhozó yuan és életbe léptette a nemzeti kormány (ún. Május 5-e tervezet, 1936. május 5.). Ideiglenes alkotmányok: A Kínai Köztársaság ideiglenes alkotmánya, életbe léptette az ideiglenes kormány (1912. március 11.); A Kínai Köztársaság ideiglenes alkotmánya, életbe léptette Yuan Shikai (1914. május 1.). Alkotmánytörvények: I. alkotmány: az alkotmány elvei, életbe léptette a mandzsu kormányzat (1908. augusztus 27.); II. alkotmány: a 19 cikkely, életbe léptette a mandzsu kormányzat (1911. november 2.); III. alkotmány: a Kínai Köztársaság alkotmánya, életbe léptette Zhao Kun (1923. október 10.); IV. alkotmány: a Kínai Szovjet Köztársaság [Tanácsköztársaság] alapvető alkotmányos programja, elfogadta a szovjetek II. Összkínai Kongresszusa (1934. január); V. alkotmány: a Kínai Köztársaság alkotmánya, életbe léptette a nemzeti kormány (1946. december 26.) - Tajvanon (önmegnevezésével élve: a Kínai Köztársaságban) ma is ez van hatályban; VI. alkotmány: a Kínai Népköztársaság alkotmánya, elfogadta a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlésének I. ülésszaka (1954. szeptember 20.); VII. alkotmány: elfogadta a Kínai Népköztársaság IV. Országos Népi Gyűlésének I. ülésszaka (1975. január 17.); VIII. alkotmány: a Kínai Népköztársaság alkotmánya, elfogadta a Kínai Népköztársaság V. Országos Gyűlésének I. ülésszaka (1978. március 5.); IX. alkotmány: a Kínai Népköztársaság alkotmánya, elfogadta a Kínai Népköztársaság V. Országos Népi Gyűlésének V. ülésszaka (1982. december 4.). Az alkotmányokat a kínai szerzők által írt nyugati nyelvű szakirodalomban az alábbi mű sorolja fel időrendben: ZHIAN T.: The Government and Politics of China. Harvard University Press, Cambridge (Mass.) 1950. 435. A magyar változat (szintén időrendi felsorolás): JORDÁN Gy.: "Az ég magas"... i. m. 261. A KNK alkotmányainak időrendi felsorolása: SALÁT G.: Vallások Mao Kínájában. In: Mítoszok és vallások Kínában (szerk.: Hamar I.). Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 142., 156. A köztársaságkori kínai alkotmánytörténetre: CHEN R.: Zhongguo xianfa shi. K.n., Sanghaj, 1933. KUHN, P. A.: Les origines de l'Etat chinois moderne. Armand Colin, Paris, 1999. 205. Cahiers des Annales. Az 1908-as első alkotmányra tévesen "a mandzsu udvar 1906-ban életbe léptetett új alkotmányként" hivatkozik: Britannica Hungarica Világenciklopédia 10. kötet Kína címszó (szerk.: McHenry, R.) Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1998. 483. 2. hasáb. Az 1946-os alkotmányra: Constitutions of Nations. Vol. I. Afganistan to Finland (ed.: Peaslee, A. J.). Martinus Nijhoff, The Hague, 1956.2 506-515., az alkotmány szövege: Uo. 515-535. Az 1946-os alkotmány Tajvanon: A Brief Introduction to the Republic of China. Government Information Office, Taipei, 1998. 19. skk. Az 1954-es alkotmányról: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 189-192. POPOV: i. m. 197-202. SU, J.-H.-TOMSON, E.: Regierung und Verwaltung der Volksrepublik China. Verlag Wissenschaft und Politik, Verlag Wissenschaft und Politik, Köln, 1972. 17-36., 70-113. (Dokumente zum Ostrecht Band VII.). Tudomásunk szerint az 1954-es kínai alkotmány szövege magyarul teljes egészében napvilágot látott: ZHOU, Enlai-LIU, Shaoqi-MAO, Zedong: A Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlésének I. ülésszaka 1954. szeptember 15-28. A Kínai Népköztársaság alkotmánya. Szikra, Budapest, 1954. Az 1975-ös alkotmányról: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 196-202. POPOV: i. m. 202-203. Az 1978-as alkotmányról: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 196-202. LESAGE, M.: Les institutions Chinoises. Presses Universitaires de France, Paris, 1978. 21. POPOV: i. m. 203-221. Az 1982-es (hatályos) alkotmányról: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 202-211. POPOV: i. m. 221-224. Jakóbiec, W.-Rowinski, J.: System konstytucyjny Chinskiej Republiki Ludowej. Wydawnictwo Sejmowe, Warszawa, 2007. 98. SAICH: i. m. 123-124. és passim. A témakörrel foglalkozó önálló monográfiák: Lin, F.: Constitutional Law in China. Sweet and Maxwell Asia, Hong-Kong-Malaysia-Singapore, 2000. 378. Palmer, M.: The Chinese Constitution. A Contextual Analysis. Hart Publishing, Oxford, 2012. (megjelenés alatt).
[28] Franciaországnak 1791-es első írott alkotmánya óta 1944-ig mintegy 15 írott alkotmánya volt. Ezek fennállása a 10 és fél hónaptól (1791-es alkotmány) 65 évig terjed (1875-ös alkotmány). A francia alkotmányokról: AUBY, J.-M.-AUBY, J.-B.: Közjog. Alkotmányjog, közszabadságok, közigazgatási jog (ford.: Horváth É.). Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda-JATE Alkotmányjogi Tanszék-JATE Politológiai Tanszék, Budapest, 1995. 50. skk. Továbbá általános összefoglalásként lásd a témakörhöz: ÁDÁM P.: Franciaország alkotmányos rendje és politikai intézményei. Corvina, Budapest, 2007. 267. (Főként a hatályos alkotmány elemzése.) La Constitution. Lois organiques et ordonnances relatives aux pouvoirs publics. Direction des journaux officiels, Paris, 1999. XXXVII, 291. (Az alkotmány, és a kapcsolódó jogszabályok szövege.)
[29] Az írott, vagy kartális, vagy merev alkotmány (általános elnevezése: írott alkotmány); ellenpólusa az íratlan, történeti, vagy hajlékony alkotmány (általános elnevezése: történeti alkotmány; tehát semmiképp sem ‘történelmi alkotmány' mint egyes írók újabban nevezik, ugyanis történelmi [jelentőségű] lehet az írott alkotmány is, azonban történeti alkotmány az írott alkotmány nem lehet sohasem).
[30] Alapvetésül ehhez felhasználtuk: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 203.
[31] Fontos szót ejtenünk a fentebb említett úgynevezett négy elvről (ang. Four Cardinal Principles fr. quatre principes fondamentaux), melyet az alkotmány tartalmaz. A négy elv a következő:
- A kínai Kommunista Párt vezető szerepe elismerésének elve (ang. The Principle of Leadership of the Communist Party; fr. La reconnaissance du rôle dirigeant du Parti communiste chinois);
- A marxizmus-leninizmus vezető szerepére és Mao Zedong tanításaira vonatkozó elv (ang. The Principle of Guidance of Marxism-Leninism and Mao Zedong Thought; fr. Les instructions du marxisme-léninisme et des idées du Mao Zedong);
- A népi demokratikus diktatúra elve (ang. The Principle of People's Democratic Dictatorship; fr. L'attachement á la dictature démocratique populaire);
- A szocializmushoz (a szocialista úthoz) való ragaszkodás elve (ang. The Principle of Adherence to Socialism; fr. L'attachement á la voie socialiste).
Az angol ekvivalensekre, s az elvek tartalmára lásd: LIN: i. m. 25-35. (2.06., 2.13. pontok). A francia nyelvű ekvivalensekre, valamint a tartalmukra lásd az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete akkori munkatársának tollából: BÁNYAI L.: Quelques problèmes de la modernisation du système politique de la République Populaire de Chine. In: La modernisation du droit (ed.: Lukic, R.). Colloques scientifiques Vol. LII.; Classe des sciences sociales No. 11. Académie serbe des Sciences et des Arts, Beograd, 1990. 6.
[32] MTI Nemzetközi dokumentumok XXVI. évf. (1983) 3. sz. 3-25. Jelenleg van kiadás alatt magyar nyelven az azóta jelentősen módosult alkotmány fordítása, illetve az alkotmánytörvény szövegének magyarázata. Az alkotmány szövege angolul: The Constitution of the People's Republic of China. Foreign Languages Press, Beijing, 1983. A kínai szövegkiadások egyikére lásd: Zhonghua Renmin Gongheguo Falu Fagui Quanshu Vol. I. (1994) 20. skk.
[33] JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 208-211. POPOV: i. m. 221. skk. passim. Jakóbiec-Rowinski: i. m. 34. A III. és a IV. alkotmánymódosítás pontos időpontjára csak a lengyel forrás tér ki.
[34] JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 208.
[35] "They are concerned with the economic system and with the intention to legitimise the existence of a private economy and the transfer of land-use rights. Such amendments have demonstrated that the Chinese economy is more market-oriented and that some of the socialist dogmas have given way to pragmatism." LIN: i. m. 17. (1.23. pont). Hasonlóképpen az 1988-as novelláról a magángazdaság vonatkozásában, a másik két forrással azonosan a lengyel kiadvány: Jakóbiec-Rowinski: uo.
[36] 1993. március 19-ét említ: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 208. 1993. március 29-ét határozza meg az alkotmánymódosítás időpontjaként: Jakóbiec-Rowinski: uo.
[37] "15. cikk Az állam megvalósítja a szocialista piacgazdaságot. Az állam fokozza a gazdasági törvényhozást, és tökéletesíti a makrogazdasági felügyeletet. Az állam törvényei tiltják azt, hogy bármely személy megzavarja a társadalmi-gazdasági rendet.
16. cikk Az állami vállalatok a törvény keretei között önállóan igazgatják magukat. Az állami vállalatok a törvényi szabályok szerint a munkásképviseletek gyűlésein és egyéb formákon keresztül megvalósítják a demokratikus igazgatást.
17. cikk A kollektív gazdasági szerveződések az irányadó törvények tiszteletben tartásával szabadon folytathatnak gazdasági tevékenységet, és hoznak döntéseket. A kollektív gazdasági szervezetek megvalósítják a demokratikus igazgatást, a törvényi szabályok szerint választják és hívják vissza a vezetőségi tagokat, döntenek a szervezetirányítás fontos kérdéseiben. Kína területén a külföldi vállalatok és egyéb külföldi gazdasági társaságok, mint a kínai-külföldi vegyesvállalatok kötelesek tiszteletben tartani a Kínai Népköztársaság törvényeit. E vegyesvállatok törvényes jogosultságai és érdekei a Kínai Népköztársaság törvényeinek védelme alatt állnak."
[38] Az 1993-as alkotmánymódosításról: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 208-209. LIN: i. m. 18. (1.23a. pont); 87. (4.14. pont). Jakóbiec-Rowinski: i. m. 35.
[39] Ezt JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 209., a szerző, mint politológus, tévesen ‘jogrend' alakban adja meg a 'rule of law' kifejezést.
[40] JORDÁN: Az ég magas... Uo. Jakóbiec-Rowinski: i. m. 36-37.
[41] LIN: i. m. 18. (1.23a. pont); 364-365. (a III. alkotmánymódosítás angol szövege, 16. módosító cikk).
[42] Wen Jiabao, a KNK miniszterelnöke egy amerikai lapnak adott interjúban azt mondta, hogy a 2004-es alkotmánymódosítások rendkívül fontosak Kína fejlődése szempontjából. Itt alighanem az emberi jogok védelmének kimondására célzott leginkább.
[43] JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 209-211. Jakóbiec-Rowinski: Uo.
[44] Jakóbiec-Rowinski: i. m. 37.
[45] LIN: i. m. 265-284. (10.32.-10.76. pontok) BIDDULPH, S.: Legal Reform and Administrative Detention Powers in China. Cambridge University Press, Cambridge, 2007. 143-145. SAICH, T.: i. m. 266-267.
[46] Az Európa Parlament 2006. évi emberi jogi jelentésének szövegére lásd az alábbi forrást:http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=IMPRESS&reference=20070426IPR05964&language=HU
[47] BURNS, J. P.: The Civil Service System of China: The Impact of the Environment. In: Civil Service Systems in Asia (eds.: Burns, J. P.-Bowornwathana, B.). Edward Elgar, Cheltenham (UK)-Northampton (USA), 2001. 103.
[48] Az 1978-1979 előtti időszak közigazgatására a német szakirodalomból lásd az alábbiakat: SU-TOMSON: i. m. 37-69., 114-155., 156-197.
[49] Az időbeliség szintjén a folyamatokat ismerteti: TANG, T.: China's Administrative Systems Reforms and Trends in their Development. In: Windows on China. IASIA Monograph (eds.: Gordon, M.T.-Meininger, M.-C.-Chen, W.). IOS Press, Amsterdam-Berlin-Oxford-Tokyo-Washington, DC, 2004. X-XII.
[50] A kínai helyi önkormányzatokról: XIONG, Y.: Redefining the Role of Local Goverments. In: Windows on China. i. m. 127-133.
[51] Az Államtanács reformjára: XIONG: i. m., YOU, X.: i. m. 138. KOI: A kínai közigazgatási reform... i. m. 504. Az Államtanács munkatársainak száma 51.000-ről 39.000-re csökkent. A miniszterhelyettesek száma 1984 végén (minisztériumonként) 13-ról 4-re csökkent. Az 52 minisztérium 43-ra változott. (Más források szerint 45 a helyes szám, lásd a főszövegben az 1988-as reformokról írtakat).
[52] KOI: A kínai közigazgatási reform...i. m. 505.
[53] XIONG: i. m. 10-11.
[54] KOI: A kínai közigazgatási reform... i. m. 504.
[55] XIONG: i. m. 11.
[56] KOI: A kínai közigazgatási reform... i. m. 503., 505.
[57] XIONG: i. m. 11-12.
[58] KOI: A kínai közigazgatási reform... i. m. 505. A kínai ekvivalensre: KOI: A kínai közigazgatási reform ... i. m. 504.
[59] A kínai közszolgálatról bővebben: KOI: A kínai közigazgatási reform... i. m. 500-507.
[60] A kínai tradicionális jogról; valamint a három-négy évtizeddel ezelőtti hatályos kínai magánjogról az alábbi fő magyar, vagy magyar nyelvre is lefordított összehasonlítójogi művek tájékoztatnak: DAVID, R.: A kínai jog. In: DAVID, R.: A jelenkor nagy jogrendszerei. Összehasonlító jog (ford. Nagy Lajosné Dusa M.). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 422-433. EÖRSI Gy.: Összehasonlító polgári jog. Jogtípusok, jogcsoportok, és a jogfejlődés útjai. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975. 41-42, 177, 185, 188, 367, 370, 455. HAMZA G.: Kína (A Kínai Népköztársaság és Tajvan). In: HAMZA G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002. 301-303. A kínai polgári jogra, polgári törvénykönyvre utal: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 6, 27, 31, 32, 53-54, 107, 224-225, 234. Az összehasonlítójogi módszerről egy programadó tanulmány: PÉTERI Z.: Goals and Methods of Legal Comparison. In: The Comparison of Law. La comparaison de droit. Selected Essays for the 9th International Congress of Comparative Law. Essais choisis pour le 9e Congrès International de droit comparé (ed.: Péteri Z.). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 45-58.
[61] A kínai családjogról (valamint ezen belül külön a házassági jogról is) részletesen: JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 213-240.
[62] JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 6, 27.
[63] HAMZA: i. m. 302.
[64] KOI: Francia monográfia a modern kínai magánjogról... i. m. 237.
[65] PIQUET, H.: La Chine au carrefour des traditions juridiques. Bruylant, Bruxelles, 2005. 118.
[66] A latin nyelvű kiadás: JARRE, C. R.: Codex Juris Civilis Reipublicae Sinicae (translatus in linguam latinam). Zhinanfu, 1934. Idézi: HAMZA: i. m. 301. 369. lábjegyzet.
[67] Az angol nyelvű kiadás: The Civil Code of the Republic of China I-V. Shanghai, 1931. Idézi: HAMZA: i. m. 301. 369. lábjegyzet.
[68] HAMZA: i. m. 303. JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 31-32. KOI: Francia monográfia a modern kínai magánjogról... i. m. 238.
[69] JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 32.
[70] HAMZA: i. m. 302.
[71] PIQUET: i. m. 122.
[72] JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 53-54.
[73] JORDÁN: "Az ég magas"... i. m. 53.
[74] KOI: Francia monográfia a modern kínai magánjogról... i. m. 239. 21. lábjegyzet.
[75] HAMZA: i. m. 303. 371. lábjegyzet.
[76] HAMZA: i. m. 303. FÖLDI A.-HAMZA G.: A római jog története és instituciói. 12. kiadás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007. 131. KOI: Francia monográfia a modern kínai magánjogról... i. m. 238.
[77] KOI: Francia monográfia a modern kínai magánjogról... Uo.
[78] PIQUET: i. m. 201.
Lábjegyzetek:
[1] Koi Gyula, Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., E-mail: koi@mta.jog.hu
Visszaugrás
