Az 1988-as első Gt. után a második (1977) és a harmadik (2006) Gt. véleményem szerint megfontoltan haladt - a társasági kultúra, növekedésével, illetve a gyakorlat finomodásával párhuzamosan - a szabályozás liberalizációja, azaz a társasági jog deregulációja útján. A 2006-os Gt. jelentősen fellazította a tevékenységi körrel kapcsolatos szabályozást, csökkentette a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos adminisztratív korlátokat (pl. a három megbízásos felső határt) jelentősen felgyorsította a cégeljárást, lényegében 30 napon belülre szorítva a cégbejegyzést. A 2006. évi IV. törvény vezette be - először a magyar törvényalkotásban - az önként választható törvényi szerződésmintákat az "egyszerűbb" társaságok (kkt., bt., kft.) vonatkozásában. Nem vitás azonban, hogy főleg pénzügyi, illetve adminisztratív nyomásra még maradtak a Gt.-ben, és főleg a hozzá kapcsolódó Ctv.-ben felesleges korlátok - pl. a cégiratoknál a tag anyja nevének megjelölése, ami főleg külföldön nevetségesnek tűnt. Ezeket is felhasználva a Világbankhoz kötődő Doing Business adatai alapján részben nemzetközi üzleti körök, részben az Európai Unió szervei részéről az az erős kritika érte a magyar társasági jogot, hogy gátolja a piacra lépést és így korlátozza az üzleti vállalkozások lehetőségeit, a külföldiek befektetéseit. Lényegében a szlovák vagy a román előretörést a magyar politikai vezetés is hajlamos volt úgy értékelni, hogy a cégalapítás magyarhoz képest nagyobb gyorsasága miatt előztek meg minket a befektetéseknél.
Ennek a nyomásnak nem sokáig állt ellen az igazságügyi kormányzat, és 2007-ben - akkor, amikor az 1997-es társasági törvényről az új Gt.-re való átállás be sem fejeződött - kiadásra került a Ctv. novellája (2007. évi LXI. törvény), amely átfogóan megváltoztatta a társaságok alapítási feltételeit. Ezzel a nyilvánvaló kodifikációs hibával próbált a magyar kormányzat előretörni abban az ún. szabályozási versenyben, amely az egész világon a külföldi befektetésekért folyik.
A Ctv. 2007-es novellája - amellett, hogy több pozitív újdonsága volt, számos feleslegessé vált többletelőírást megszüntetett, pl. a cégnévvel kapcsolatban, továbbá olcsóbbá és gyorsabbá tette a cégeljárást - szerintem túlment a valóban indokolt liberalizáción. Főleg az alábbi előírásokról lehet szó:
a) a teljesen laza székhelyszabályozás, amely nagymértékben lehetővé teszi a cégfantomizálást (elsődleges tevékenység székhelyen kívül folytatása, ügyvédi iroda, mint társasági székhely);
b) a kft. és a zártan működő rt. törvényes minimumtőkéjének túlzott (az 1988-as szabályozásnál is kisebb mértékre való) leszállítása. Például egyszemélyes kft.-t már 100 000 Ft-tal lehet alapítani, és ezen összeg rendelkezésre állását is a társaság saját ügyvédje igazolja. A zártan működő rt.-nél is túl csekély szerintem az 5 millió Ft-os minimumtőke, nem is beszélve a társas kft. 500 000 Ft-jánál ;
c) a fakultatív törvényi szerződésminták kiterjesztése a zártan működő rt.-re, ami a kontinentális Európában példátlan.
Ugyanakkor az is tény, hogy a Ctv. novellája külföldön (lásd a Doing Business új kiadását) osztatlan sikert aratott, de a magyar vállalkozói érdekképviseletek is elismerően nyilatkoztak, - mód van már Magyarországon is gyorsan a piacra lépni, pl. egy szerződésmintával létesítendő zárt részvénytárasságot egyszerűsített cégeljárásban az ügyvédi ellenjegyzést követően egy munkanapon belül érdemi vizsgálat nélkül bejegyez a cégbíróság. A 2008-as amerikai pénzügyi válság eseményeit látván azonban felvethető, hogy a piacra lépés túlzott megkönnyítése, a "könnyelmű" társaságalapítás, a cégfantomizáció lehetőségeinek megnövelése nem jár-e több hátránnyal - pl. az egyébként állandóan elsődleges közérdekbeli prioritásként említett hitelező- és fogyasztóvédelem szempontjából - mint előnnyel? És egy kicsit általánosabban, vajon az amerikai pénzügyi válság nem függ-e össze a jelzáloghitelezés abszurditásain túlmenően az angol-amerikai társasági jog tőkepiaccal való túlzott összekötésével, a tulajdonosi ellenőrzés átfogó leépítésével? És ebből a szempontból felvethető, hogy az elmúlt 10 évben nem tettünk-e mi is túlzott engedményeket az amerikai szemléletnek a magyar társasági jogban. Szerintem igen, és a következőkben erre több példát is fogok mondani.
Az angol-amerikai társasági jogban a nyilvánosan működő és a tőkepiacon részt vevő részvénytársaság abszolút fölényben van, ez az egyik oka, hogy a bankválságból villámgyorsan tőzsdeválság is lett Amerikában. A német-francia jog azonban cizellált, több társasági formából álló társasági jog, amelyben a kft. - mint a XIX. század végének alapvető új tulajdonsága - központi helyet kapott. Az 1988-as Gt. óta állandóan megjelent Magyarországon is egy olyan irányzat, amely uniformizálni kívánja a társasági formákat, és amelynek a középpontjában a hagyományos kft. elleni támadások állnak. Nem magyar jelenség ez - Svájcban évtizedekig sikerült háttérbe szorítani a kft.-t, a legújabb német törvényhozásban is megjelent a kft.-t fellazító tendencia.
A magyar jogban - a már említett túlzott törzstőke-minimum leszállításon és a mintaszerződés eltúlzásán túlmenően - erre a tendenciára utal Kisfaludi Andrásnak az új Ptk.-hoz tett Szakértői Javaslatában a kkt. és a bt. jogi személlyé nyilvánítása, és a törzstőke nélküli kft. intézményesítése. De már a 2006-os Gt.-ben is fellelhető ez az irány: a kkt. és a bt. tagsági jogainak átruházhatósága, de különösen a nyilvánosan működő részvénytársaságok ellentmondásos szabályozása jelzi ezt.
Az utóbbi ellentmondás alap oka, hogy Magyarországon a nyilvánosan működő rt.-k nem automatikusan tőzsdei rt.-k, azaz két csoportra oszlanak: tőzsdei és nem tőzsdei részvénytársaságokra. Ezért volt kénytelen előírni a magyar törvényhozás jelentős költségeket okozva - egyedül Európában - a zrt.-nyrt. elnevezés kötelező felvételét a cégnévben. A Gt.-ben háromszintű rt.-szabályozás tapasztalható: nagyon kevés általános szabály, a zártan működő rt.-k részletes szabályozása, mint uralkodó szabályozás, majd a nyilvánosan működő rt.-k külön szabályozása. De a nyilvánosan működő rt.-k mögöttes jogterülete a zártan működő részvénytársaság, ugyanakkor szabályozásának jelentős része a tőkepiaci törvényben van (a vállalatfelvásárlás joga), és ehhez jön még hozzá a Budapesti Értéktőzsde szabályozása. Ezzel a magyar konszernjog formálisan kettévált: a kft.-k és a zártan működő rt.-k konszernjoga a Gt. V. fejezetében, a nyilvánosan működő rt.-k konszernjoga a Tptv. V. fejezetében, és ez utóbbi - az 1997-es szabályozással ellentétben - 2006-tól formálisan sem kötődik a Gt.-hez.
Mindennek hátrányos következménye szerintem a kft. és a zártan működő rt. túlzott közeledése (pl. a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló igénybevételének túlzott fellazításával), illetve a nyilvánosan működő rt.-nél a Board rendszer fakultatív igénybevételének általános bevezetése, amely intézménynek szerintem csak a tőzsdei társaságoknál lenne helye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
