Az immár tizenhárom éve hatályba lépett választottbírósági törvény (a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény, Vbtv.) szélesre tárta a kaput a választottbíráskodás előtt, lehetővé téve a túlterhelt állami bíróságok bizonyos fokú tehermentesítését a választottbíróságok útján. A választottbíróságok előtti eljárást a felek azért is részesítik előnyben, mert speciális szakismeretet biztosít, viszonylag gyors lefolyású, nem nyilvános, az ítéletek pedig véglegesek és azonnal végrehajthatók.
Bár a Vbtv. szerint több állandó és ad hoc jellegű választottbíróság működik, a rendelkezésre álló adatok alapján túlzás és elfogultság nélkül állítható, hogy a legtöbb tapasztalat és ismeretanyag a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróságnál (a továbbiakban: Választottbíróság) gyülemlett fel, ami következménye annak is, hogy a Vbtv. 46. § (3) bekezdése értelmében nemzetközi ügyekben állandó választottbíróságként csak ez a választottbíróság járhat el.
Mivel a kereskedelem - beleértve a külkereskedelmet is - ma már földrajzi értelemben sem korlátozódik kizárólag Budapestre, a Választottbíróságnak megyei tagozatai is működnek, feltéve, hogy a Vbtv., valamint a Választottbíróság saját eljárási szabályzatában meghatározott személyi és tárgyi feltételek a rendelkezésére állnak. Így a jogkeresők a Választottbírósággal mind szélesebb körben kerülnek kapcsolatba, és ezáltal a választottbírósági gyakorlat megismerése alapvető fontosságúvá vált. Ezt a célt szolgálja - többek között - lapunk állandó rovata is, amely egyes elvi jelentőségű választottbírósági határozatok leírását, elemzését tartalmazza.
Ez az összeállítás a Választottbíróság gyakorlatának kiemelkedően időszerű kérdéseibe kínál bepillantást.
A bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárásnak a Vbtv. 3. § (1) bekezdése együttes feltételei alapján akkor van helye, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, továbbá a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek és a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték. Ebben a szerződésben a felek szabályozhatnak olyan eljárási kérdéseket is, amelyekre vonatkozóan a Vbtv.-ben nincs kógens rendelkezés (pl. szabadon dönthetnek az eljáró bírók számáról). Ha pedig a felek jogvitájuk elbírálását az intézményes választottbíróságra, vagyis adott esetben a kamarai Választottbíróságra bízták, úgy az eljárásra a megjelölt intézmény eljárási szabályzatában foglaltak az irányadók.
Fontos garanciális szabály, hogy a Választottbíróság csak akkor járhat el, ha hatásköre az ügy elbírálására fennáll. Ezért a Választottbíróság hatáskörét mind a Vbtv., mind pedig a Választottbíróság eljárási szabályzata alapján hivatalból vizsgálni köteles. Ennek során a Választottbíróság azt észleli, hogy a hatásköre fennállásának kérdése ma is számos ügyben problematikus, még mindig számos probléma merül fel atekintetben, hogy a Választottbíróság hatásköre fennáll vagy sem. Az eljáró tanácsnak ezért első és alapvető teendője a hatáskör helyes megállapítása. A választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat előterjesztésével egyidőben kell megtenni. A Választottbíróság hatásköri kifogásnak később is helyt adhat, ha az arra hivatkozó fél a kifogásolás késedelmét igazolni tudja. Lényeges - amint ezt a Vbtv. 24. §-ának (4) bekezdése ki is mondja -, hogy önmagában az a tény, hogy a fél választottbírót jelöl, vagy részt vett a kijelölésben, nem zárja őt el attól, hogy a Választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást terjesszen elő.
A választottbírósági eljárás alapjául tehát a választottbírósági szerződés szolgál, amellyel a felek jogvitájuk elbírálását kiemelik az állami bíróságok hatásköréből. Az érvénytelenítési okok között előkelő helyet foglal el az az eset, hogy ha a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, alávetési kikötés hiányában pedig a magyar jog szerint érvénytelen. A hatáskör vizsgálata és helyes megállapítása tehát döntő jelentőségű eljárási cselekmény.
Az elmúlt időszakban a Választottbíróság előtt számos olyan ügy folyt és folyik, amelyekben a felek a választottbírósági szerződést az általános szerződési feltételek (ÁSzF) közé foglalták, így azt nem az egyedi szerződés tartalmazza. Ez esetekben alapvető, hogy a - rendszerint a felek által nem is jegyzett, többnyire blanketta formában megjelenő - ÁSzF és az egyedi szerződés kapcsolata egyértelmű legyen, azaz nyomon követhető legyen, hogy a feltételt a fél megismerte és elfogadta.
E feltételek jogszabályhelyi hátterét a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) adja, amikor a 205/A. §-ának (1) bekezdése támpontot nyújt az ÁSzF megítéléséhez, míg a 205/B. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy azok a felek szerződésének csak akkor válnak részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és azt kifejezetten, vagy ráutaló magatartással elfogadta. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen speciális feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha a másik fél - a külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - azt kifejezetten elfogadta.
Az állami bíróságok e vonatkozásban - a törvényi szabályozással egybecsengő módon - elvi éllel mondták ki, hogy a választottbírósági kikötés a Ptk. 205/B. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásában olyan speciális feltételnek minősül, amelyre bizony külön fel kell hívni a másik fél figyelmét.
A figyelemfelhívás akár szóban, akár írásban történhet, de minden esetben bizonyíthatónak kell lennie. Egy szakszerűen eljáró, ÁszF-et alkalmazó cég az egyedi szerződéseiben kifejezetten rögzíti, hogy az ÁSzF-nek a választottbírósági hatáskört szabályozó feltételére külön is felhívta a másik fél figyelmét. Fontos a gyakorlat szempontjából, hogy az ÁSzF-re való hivatkozás, illetve annak a választottbíráskodásról rendelkező feltételére való külön figyelemfelhívás a felek aláírása fölött szerepeljen, hiszen ellenkező esetben a Választottbíróság hatásköre nem állapítható meg, ugyanis a szerződéses akarat nem nyilvánul meg. E körben további körülmények vizsgálata is szükségessé válhat. A felek ugyanis az ilyen jellegű szerződéseket gyakran a kellő körültekintés nélkül kötik meg, és nem fordítanak megfelelő figyelmet az ÁSzF-nek a laikusok számára száraz és elvont feltételrendszerére.
A Vbtv. 25. §-a lehetővé teszi, hogy ha a választottbíróság megállapítja hatáskörét, az ezen döntésről kapott értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül bármelyik fél kérje a Vbtv. 51. és 52. §-aiban megjelölt állami bíróságot, hogy határozzon a Választottbíróság hatásköréről. A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyekben az a megyei bíróság illetékes, amelynek területén az alperes székhelye (telephelye) található, vagy amelynek területén a jogvitához vezető szerződéskötés történt. Ha az illetékes bíróság ily módon nem állapítható meg, a Fővárosi Bíróság jár el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
