https://doi.org/10.59851/mj.72.12.14
Bár a családi jog területe a legtöbbet változott polgári jogi terület az elmúlt bő 100 évben, a Ptk. kodifikációjakor számos érték átmentésre került. Maradtak a szabályozásban ugyanakkor olyan elemek is, melyektől el lehetett volna búcsúzni. A változó társadalom és az emberi, családi kapcsolatainkhoz való hozzáállás leginkább a IV. könyvben tükröződik. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy azonosítsa a korokon átívelő értékeket, és elválassza a történelmi örökséget a házassági jog területén.
Kulcsszavak: házasság; érvénytelenség; vagyonjog; válás; élettársak; régi magyar családjog; szocialista jog
Although family law is the area of civil law that has changed the most in the last 100 years or so, many of its values have been retained in the codification of the Civil Code. At the same time, however, there are still some elements that could have been let go of. The changing society and its approach to human and family relations are best reflected in Book IV of the Civil Code. This paper attempts to identify values that have transcended the ages and to separate the historical legacy in the field of marriage law.
Keywords: invalidity; property law; divorce; cohabitation; old Hungarian family law; socialist law
A magyar családjogban jelen lévő történelmi örökség nem pusztán történeti kuriózum, hanem olyan tényező, amely érezhetően hat a jogrendszer működésére és a társadalom mindennapjaira. A jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak tudatosítaniuk kell ezeket az elemeket és a mögöttük álló értékeket, hogy a családjog képes legyen megfelelni a mai társadalmi és jogi követelményeknek. Véleményem szerint e történelmi örökség hozzájárul ahhoz, hogy a családjogi dogmatika nem alakult ki kellő részletességgel.
A családjogi szabályozás történetének áttekintése során számos ilyen elemre bukkanhatunk. Az 1894. évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról (a továbbiakban: Ht.) ugyan még külön szabályozta a házasság köteléki jogot - hiszen egységes magánjogi kódex még nem létezett -, de a cél már a magánjogi kodifikáció egységessége volt. A kodifikáció során Grosschmid kifejezetten törekedett arra, hogy a polgári jog általános szabályai és megoldásai harmonikus rendszert alkossanak; így például az érvénytelenség szabályozásában nem a kánonjogi vagy a francia Code civil megoldásait, hanem a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályokat követte.[1] A régi magyar házassági jog dogmatikája tehát szerződési jogi alapokon nyugodott, ugyanakkor figyelembe vette a családjogi intézmények sajátosságait. Örökségként jelenik meg a német terminológia is: a Ptk. a háború előtti vagyonjogi kifejezéseket elevenítette fel, a közszerzeményi rendszer elnevezése - amely a német jogi hagyományból származik - nem teljesen pontos, mivel a felek valójában nem közösen szereznek.
A legerősebb ideológiai lenyomatot mégis a szocialista családjog hagyta. A marxista ideológiának sajátos elképzelése volt a családról: feltételezték, hogy a család el fog halványulni, és helyét a kollektív, állami gyermeknevelés veszi át. A jog "elsorvadását" is jósolták,[2] továbbá úgy vélték, hogy a magántulajdon megszűnésével a családi kapcsolatoknak sem lesz szerepük a vagyon vagy tulajdon öröklésében, ahogyan az a polgári társadalmakban történik. Ennek szellemében Szovjet-Oroszországban már az 1917-es forradalom után új családrendszert vezettek be.[3] A bolsevik forradalom idején, a társadalom szovjetizálásának részeként a családjogot is radikálisan átalakították.[4] A kommunista ideológiában egyébként a család sokszor gyanús jelenségnek számított: egyes teoretikusok teljes megszüntetését javasolták, mások úgy gondolták, hogy az anyagi gondoskodás maradhat a családoknál, de az ideológiai nevelést az államnak kell átvennie, megint mások a gyermekeket kívánták eszközként felhasználni a szülők "átnevelésére" a társadalom átalakítása érdekében.[5] Bár átmenetinek szánták a szocialista családjogot, hamar kiderült, hogy a jog nem sorvad el, hanem a diktatórikus ellenőrzés és a társadalomformálás eszköze lesz. Ennek eredményeként született meg a házasságról, családról és gyámságról szóló 1926. november 19-i törvénykönyv,[6] amely bevezette a de facto házasság fogalmát: az anyakönyvezett és az anyakönyvezés nélkü-
- 792/793 -
li, tényleges együttélés azonos jogkövetkezményekkel járt.[7] A válás adminisztratív úton, rendkívül egyszerűen volt intézhető,[8] ami számos egyszülős családhoz (pontosabban egyedülálló anyához), sok elhagyott gyermekhez és növekvő fiatalkori bűnözéshez vezetett.[9] A tarthatatlan helyzet rendezése érdekében 1934-1936-ban új családjogi törvénykönyvet alkottak, amely a családjog "rehabilitációját" jelentette.
Ez a szocialista családjogi modell vált a második világháború után, a Szovjetunió befolyása alatt Kelet-Közép-Európa országainak is követendő mintájává.[10] A kortárs irodalom dicsérte a szocialista családeszményt, és az 1952. évi IV. házassági, családjogi és gyámsági törvényt a szocialista társadalomépítés egyik kiváló eszközeként méltatta.[11] Tartalmaz a nemek közötti egyenlőség irányába tett lépéseket, továbbá törvénybe iktatták a házasságon belül és kívül született gyermekek közötti megkülönböztetés tilalmát. Nyugat-Európához képest korán bevezették a feldúltsági bontójogot is, amely a házasságok könnyebb felbontását tette lehetővé, ugyanakkor ennek hátrányait leginkább a gyermekek és az egyedülálló szülők szenvedték és szenvedik el.
A közép-európai posztszocialista országokra (például Csehország,[12] Lengyelország,[13] Szlovákia,[14] Románia,[15] Bulgária[16]) jellemző, hogy a kommunizmus idején és közvetlenül utána a családjogot külön törvények szabályozták. Néhány országban az új polgári törvénykönyvekbe már integrálták a családjogot, másutt a különállás tovább él a múlt örökségeként.
A családjog nem tekinthető teljesen önálló területnek sem a polgári jogon belül, sem azon kívül, hiszen számos más jogág szabályai is érintik.[17] Magyarországon az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) már a magánjog részeként tartalmazza a családjogot, visszaillesztve azt a magánjogi rendszerbe. Szladits Károly is hangsúlyozta, hogy a magánjog lényegében két fő területre tagolódik: "a magánjog lényegében vagyonjog és családjog".[18]
A hosszú ideig tartó elszigeteltség azonban nyomot hagyott a szabályozás szerkezetén és szellemiségén is. Az újrakodifikáció során a kommunizmus előtti hagyományokhoz való visszatérés világosabban megmutatkozott,[19] míg a szocialista ideológia nyomai kevésbé voltak láthatóak,[20] így Magyarországon mindmáig felfedezhető a szocialista korszak néhány kínos maradványa.
A Ptk. házassági jogi szerkezete megkötés után már a felbontással foglalkozik. A régi családjogi dogmatika a házasságot a klasszikus rendszerben tárgyalta,[21] követve a házasság életének felépítését: a kötelék létrejöttét követően, annak joghatásait, a felek személyes és vagyoni viszonyait,[22] végül pedig a házasság felbontásának módját.[23] Maga a Ht. nem tartalmazott átfogó szabályozást a házassággal kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről, azokat főként bírói gyakorlat alakította ki.[24] Míg a Magánjogi Törvényjavaslat a klasszikus módon kívánta szabályozni a jogokat és a kötelezettségeket,[25] és a kötelmi szabályokat már a házassági törvény (Ht.) szabályozta,
- 793/794 -
addig az új Ptk. kodifikációs bizottsága, történeti okokra hivatkozva, elutasította a logikusabb szerkezetet, arra utalva, hogy korábban ez az egyházi jog hatáskörébe tartozott[26] - ez az indokolás azonban nem teljesen helytálló.
Az európai polgári törvénykönyvek a klasszikus rendszert követik: a német Bürgerliches Gesetzbuch (BGB)[27] IV. könyve (1297-1568b. §) az eljegyzéssel és házasságkötéssel kezdődik, majd a házasság érvénytelenítését, a házastársi vagyonjogot és a válást tárgyalja. A francia Code civil[28] V. címe foglalkozik a házassággal (144-227. cikk), a VI. cím pedig a válással. A spanyol Código Civil (CC)[29] IV. címében szintén logikusan következnek egymás után a házasságkötés, jogok és kötelezettségek, érvénytelenség, különválás és válás szabályai. Hasonló szerkezet jellemzi az 1964-es lengyel családjogi és gyámsági törvénykönyvet is.
Az érvénytelenség két típusa - a semmisség és a megtámadhatóság - különböző joghatásokat szolgál: a semmisség a közrendet védi, míg a megtámadhatóság a magánérdeket.[30] Ahol a jog megkülönbözteti e két formát, a semmis házasságot a bíróság ítélet nélkül is érvénytelennek tekinti, míg a megtámadható házasságot mindaddig érvényesnek kell vélelmezni, amíg jogerős ítélet másként nem rendelkezik.[31] A magyar jogban e kettő joghatásai keverednek: szükséges az érvénytelenítés iránti kereset, és ha a határidőben nem nyújtják be, a házasság visszamenőleg érvényessé válik.
A Csjt. indokolása szerint: "A törvényjavaslat a házasság érvénytelenségi eseteinek megállapításánál - a ma hatályos joggal ellentétben (1894-es Ht.) - nem tesz különbséget az ú.n. semmisségi és megtámadási okok között, mert a megkülönböztetésnek gyakorlati jelentősége nincsen. A javaslat csak »érvénytelenségi« okokat ismer, s az eltéréseket az egyes érvénytelenségi okoknál külön szabályozza...".[32]
A házassági akadályokat a Ptk. nem nevesíti külön, a házasság érvénytelenségének okai azonban lényegében azok, amelyeket más jogrendszerek akadályként kezelnek: a beleegyezési képesség hiánya, a tiltott rokonsági fok,[33] valamint a fennálló házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat.[34] Más jogrendszerek ugyanakkor további okokat is elismerhetnek a házasság érvénytelenségeként. Ezen okok a szerződési jog dogmatikájához hasonlóan csoportosíthatók: formai hibák, a belátási képesség hiánya, valamint a célzott joghatás, a házasság céljában rejlő hiba.
A Ht. még elismerte a kényszert, a megtévesztést és a fenyegetést mint érvénytelenségi okokat,[35] ám a szocialista családjog ezeket megszüntette. Az indokolás szinte cinikusan fogalmazott: "A házasságra kényszerítés a szabad emberek szocialista társadalmában aligha fordulhat elő és a tévedés és megtévesztés hatása alatt kötött házasságok száma gyakorlatilag, elenyésző. Ha ilyen házasságok mégis előfordulnak és az érintett fél úgy találja, hogy az ily módon létrejött házasság ránézve elviselhetetlen, ebből az okból kérheti a házasság felbontását (18. §). A javaslat ezért nem ad lehetőséget a házasságnak kényszer, tévedés vagy megtévesztés okából való érvénytelenítésére."[36] A közelmúlt kodifikációs folyamata e kérdést csupán röviden érintette, megállapítva, hogy erről már 1952-ben döntöttek, és azóta nem okozott problémát.[37] Ugyanakkor a kényszer, megtévesztés és fenyegetés nem ismeretlen a családjogi könyvben, például az apasági elismerésnél hivatkozhatók.[38]
A házassági vagyon jogi terminológiája igen zavaros, amit részben a 19. század második felében az ABGB és a BGB által befolyásolt szokásjog, részben pedig a szocialista családjog idézett elő, amely igyekezett minden hagyománnyal szakítani. A Ptk. sajnos átvette ezt a terminológiai zavart.[39]
A házastársak személyes jogai és kötelezettségei hiányoztak az 1894-es Ht.-ből, bár a magánjogi kodifikáció tervezeteiben már szerepeltek.[40] Mivel a történelmi körülmények akadályozták a kodifikációt egészen az 1946. évi XII. törvényig, a házasság pénzügyi következményeit társadalmi osztályok szerint különbözőképpen szabályozták. A nemesek, a honoráciorok és a jászkunok számára vagyonelkülönítési rendszert írtak elő, amelyben a férj általában nem képviselte a feleséget, és mások is vá-
- 794/795 -
laszthatták ezt a rendszert.[41] A közrendűeknél a közszerzemény rendszere volt irányadó:[42] a házasság alatt külön vagyonuk volt, a rendszer megszűnésekor pedig egyenlő arányban részesedtek egymás szerzeményeiből. Ez a rendszer egyszerre védte a harmadik személyeket, és biztosította a közös szerzeményből való részesedést. Eredetileg a szokásjogi közszerzemény intézménye nem kötelmi igényként jelent meg, és vita folyt arról, hogy azt vagyonközösségként értelmezzék-e.[43] Idővel azonban a "közszerzemény" a szerzeményi részesedés intézményévé vált, és az 1952-es szocialista családjogi törvény ezt elvetve vezette be a korlátolt vagyonközösséget.
A törvényi indokolás szerint ez a tulajdonjogi váltás a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a polgári társadalomban elnyomott nők helyzetének javítását szolgálta.[44] Ugyanakkor tény, hogy a II. világháború előtti magyar jogban a nők több joggal rendelkeztek, mint kortársaik a nyugati jogrendszerekben.[45] A magyar szokásjogban a férj nem gyakorolt sem római manus, sem germán Munt hatalmat a felesége felett.[46] Az 1874. évi XXIII. törvény a nők teljes jogképességét biztosította:[47] 24 éves kortól vagy a házasságkötéssel teljes cselekvőképességet nyertek. A század eleji magánjogi törvénytervezetek anyagi értelemben is egyenjogúságot biztosítottak a nőknek, például a vagyonelkülönítés és a szerzeményekben való részesedés révén. Grosschmid kifejezetten elutasította a BGB azon megoldását, amely a férjnek igazgatási jogot adott a feleség vagyona felett.[48] A szakirodalom ettől függetlenül beszél férji elsőségről,[49] holott Nizsalovszky maga úgy fogalmaz, hogy az 1946 előtti vagyonjogi rendszerek a társadalmi berendezkedéstől függően kedveznek annak a személynek, aki jövedelmet szerez, és a nőket hátrányos helyzetbe csak addig hozták, amíg a nők kereső tevékenységet nem folytattak.[50]
A vagyon elkülönítése a nők tulajdonjogi autonómiáját volt hivatott biztosítani, lehetővé téve számukra, hogy önállóan gazdálkodjanak vagyonukkal,[51] ami a forgalom biztonságát, ugyanakkor a gazdaságilag gyengébb fél számára kockázatot is jelentett a részesedés szempontjából. Érdekes módon a korai szovjet jog - az 1926-os családjogi törvényben - a vagyonközösség bevezetésével megfosztotta a nőket attól, hogy szabadon rendelkezzenek a szerzett vagyonukkal.[52] Ezért fenntartásokkal kell kezelni azt az állítást, hogy a kommunizmus radikálisan előmozdította volna a nők jogait a korábbi joghoz képest.[53]
A volt szocialista országokra általánosan jellemző a szerzeményi alapú osztatlan tulajdonközösség rendszere, bár "vagyonközösség" néven honosodott meg. Dogmatikailag inkább reálszerzésen alapuló közszerzeményi rendszernek kellett volna nevezni, ám mivel ennek a régi magyar polgári jogban nem volt hagyománya, ezt elvetették.[54] A vagyonközösséget azzal indokolták, hogy más rendszerekkel szemben jobban védi a nemek közötti egyenlőséget.[55] Valóban a vagyonközösség akár családbarát rendszernek is tekinthető, amely a házassági közösséget személyi és vagyoni közösségként fogja fel, és ezért számos nyugati jogrendszerben (például Franciaország, Olaszország, Hollandia) is alkalmazzák. Ugyanakkor a piacgazdaságban hátrányai is vannak. A kommunista blokkban azonban, ahol a vállalkozást nem ösztönözték, és a családjogot elvileg el kellett választani a polgári gazdasági érdekektől, ez kevésbé jelentett problémát. E koncepció azonban sohasem valósult meg teljesen: megmaradt némi magántulajdon, és a kommunizmusból való átmenet után a korlátozott vagyonközösséget módosították a tulajdonkezeléssel kapcsolatos konfliktusok kezelése érdekében, de alapértelmezett rendszerként fennmaradt.[56]
A szocialista jog megszüntette az "ágytól és asztaltól való szétválasztás" polgári jogi intézményét,[57] amely eredetileg a kánonjogból eredt. A különélés jogintézménye az együttélés formális megszüntetését szolgálja, és az egyházi jogban is jelen van. A kánonjog ugyan nem ismeri el a bontást, de a különélés bizonyos jogrendszerekben - például Spanyolországban - opcionális lépésként szerepelhet a házasság
- 795/796 -
felbontása felé vezető úton. A különélés nem szünteti meg a házastársi köteléket, amely kibékülés esetén könnyebben helyreállítható, ugyanakkor a különválás idejére felfüggesztenek egyes jogkövetkezményeket (például a közös vagyonszerzést).[58] Ennek a megoldásnak a hatékonysága a szocializmus előtti hazai joggyakorlatban is megfigyelhető volt.[59] A "vinculo matrimonii" bontás mellett a "mensa et thoro" válást is újra bevezették Lengyelországban 1999-ben, kifejezetten házasság-helyreállító funkcióval.[60] Ez a megoldás akkor is előnyös lehet, ha végül a házasság felbontására kerül sor, mivel segítheti a megegyezést például a gyermekelhelyezés, a tartásdíj vagy a vagyonmegosztás kérdéseiben, és az így létrejött megállapodás a felek számára is jobban fenntartható.
Noha a szocialista jogdogmatika hangsúlyozta a családjog és a polgári jog szétválasztását, az 1959-es Polgári Törvénykönyv az élettársi kapcsolatot mégis magánjogi intézménnyé tette. Ez is mutatja, hogy már a szocialista korszakban sem volt tartható a két terület közötti éles határ. Érdekesség, hogy ez a megkülönböztetés a Ptk.-ban is fennmaradt: az élettársi kapcsolat nem a Családjogi Könyvben, hanem a Kötelmi Könyvben kapott helyet. Ennek oka, hogy az élettársi kapcsolat 1995-től nemileg semleges fogalommá vált,[61] míg a Ptk. IV. könyve csak azokat az élettársi kapcsolatokat szabályozza, amelyekből gyermek születik. Ez a megoldás egyértelmű értékválasztást tükröz, különösen annak fényében, hogy a Szakértői Javaslat még a családjogi körben helyezte volna el az élettársakat, és az Emberi Jogok Európai Bírósága is családi életként ismeri el az élettársak együttélését.[62]
Az élettársi kapcsolat szabályozása szocialista örökség abban az értelemben, hogy paternalista, házasságszerű és kiterjedt jogokat biztosító rendszer alakult ki a volt szocialista országokban, míg a nyugati jogrendszerekben a szabályozás többnyire vázlatos, szerződéses jellegű, vagy egyáltalán nem létezik.[63] A Ptk. a korábban az élettársakra irányadó "közreműködés-arányú vagyonközösség" helyett közreműködés-arányú, de szerzeményi rendszert vezetett be. Ezzel az intézmény egy lépéssel eltávolodott a házasságtól, ugyanakkor a házasság előtti együttélésre utólagosan mégis kiterjeszti a házassági vagyonközösség szabályait, amely viszont egy másik irányban közelíti a két intézményt egymáshoz.
Megállapítható, hogy bár a gyakorlat mindennapjaiban talán nem is feltűnő hiányokra mutatott rá a kutatás, a dogmatikai igényesség szempontjából a házassági jog szabályozásának szerkezete, a köteléki jogban az érvénytelenség pontatlansága, vagyonjogi terminológiájának megtévesztő mivolta, az élettársak jogának következetlensége mind történelmi hordalékként rakódott jelenlegi jogunkra. Számos ilyen örökséget felszámolt a kodifikáció folyamata, de néhány továbbra is velünk él. ■
JEGYZETEK
[1] A családi jog és azon belül a házasságjog kánonjogi gyökerű, így a szekuláris szabályozása során a jogalkotók különféle megoldásokat választottak. Például a francia Code civil sem egyházi, sem szerződési, hanem autonóm módon szabályozza az érvénytelenséget, míg a BGB szerződési alapon. Nizsalovszky Endre: A család jogi rendjének alapjai. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963. 422-423.
[2] Peter H. Juviler: Soviet Marxism and Family Law. The Columbia Journal of Transnational Law, 1985. (2), 388. DOI: https://doi.org/10.1163/9789004635562_166
[3] B. L. Glass - M. K. Stolee: Family law in Soviet Russia, 1917-1945. Journal of Marriage and Family, 1987. (4), 893. DOI: https://doi.org/10.2307/351982; Horváth Attila: A szovjet család- és házassági jog. Iustum Aequum Salutare, 2008. (3), 56.; Harold J. Berman: Soviet Family Law in the Light of Russian History and Marxist Theory. The Yale Law Journal, 1946. (1), 36. DOI: https://doi.org/10.2307/793249
[4] A Központi Végrehajtó Bizottság és a Népbiztosok Tanácsa rendelete a polgári házasságról, a gyermekekről és az anyakönyvek vezetéséről 1917. december 18(31). Online: http://www.hist.msu.ru/ER/Etext/DEKRET/17-12-18.htm, 1918. szeptember 16. szovjet törvénykönyv az anyakönyvi okmányokról, valamint a házasságról, a családról és a gyámságról.
[5] Glass - Stolee: Family law in Soviet Russia, 1917-1945. 894-896.
[6] Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége házasságról, családról és gyámságról szóló törvénykönyve 1926. november 19. 1926. (82).
[7] Sanita Osipova: Soviet Family Law: Genesis and Evolution from the Perspective of the Latvian SSR Experience. Miscellanea Historico-iuridica, 2017. (1), 75.
[8] Az úgynevezett "képeslap bontás". Glass - Stolee: Family law in Soviet Russia, 1917-1945. 898.
[9] Horváth: A szovjet család- és házassági jog. 60.
[10] Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a házasságról, családról és gyámságról szóló 1936. évi törvénykönyve.
[11] A diktatúra legsötétebb napjaiban megfogalmazott dicséret őszintesége megkérdőjelezhető például: Szladits Károly: Az új családjogi törvény bemutatása és méltatása. Budapest, 1952. 12.
[12] Zdeňka Králíčková: On the Family and Family Law in the Czech Republic. In: Tímea Barzó - Barnabás Lenkovics (eds): Family Protection From a Legal Perspective. Budapest-Miskolc, Ferenc Mádl Institute of Comparative Law - Central European Academic Publishing, 2021. 81. DOI: https://doi.org/10.54237/profnet.2021.tbblfl_3
[13] Ustawa z dnia 25 lutego 1964 r. Kodeks rodzinny i opiekunczy.
[14] 36/2005 Z. z. o rodine a o zmene a doplnení niektorých zákonov, de a családi jog különállása az 1950-es polgári törvénykönyv megszületése óta fennáll, mivel Szlovákia Csehszlovákia része volt. Lilla Králíčková: On the Family and Family Law in the Czech Republic. In: Tímea Barzó - Barnabás Lenkovics (eds): Family Protection From a Legal Perspective. Budapest-Miskolc, Ferenc Mádl Institute of Comparative Law - Central European Academic Publishing, 2021. 223. DOI: https://doi.org/10.54237/profnet.2021.tbblfl_3
[15] Az új polgári törvénykönyv hatálybalépéséig (Legea nr. 287 din 17 iulie 2009 privind Codul civil) a családi jogot külön törvény szabályozta: Legea nr. 4 din 1953 (Codul familiei).
[16] Bulgarian Family Code Promulgated State Gazette 41/1985. Семеен Кодекс.
[17] Hegedűs Andrea: A családjog mint identitás. In: Görög Márta - Hegedűs Andrea (szerk.): Lege Duce, Comite Familia - Ünnepi tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára. Szeged, 2017. 182-184.
[18] Szladits Károly: Magyar magánjog I. Budapest, Grill Kiadó, 1941. 38.
[19] Králíčková: On the Family and Family Law in the Czech Republic. 81.
[20] Piotr Fiedorczyk - Agnieszka Zemke-Górecka: Polish Family Law: Socialist Roots, Astonishing Evolution. In: Bill Atkin (ed.): International Survey of Family Law 2016. Bristol, Family Law, Jordan Publishing, 2016. 374.
[21] Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata II. rész. Budapest, 1933. 314-340.
[22] Szladits: A magyar magánjog vázlata II. rész. 340-358.
[23] Szladits: A magyar magánjog vázlata II. rész. 358-369.
[24] Almási Antal: Házassági jog. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. II. kötet Családi jog. Budapest, Grill, 1940. 265-293.
[25] 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat 111-173. §.
[26] Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója. Magyar Közlöny, 2002. (15), II. kötet 35.
[27] Bürgerliches Gesetzbuch Reichsgesetzblatt 18. August 1896.
[28] Le Code civil des Français, 21 mars 1804.
[29] Código Civil Español (Real Decreto de 24 de julio de 1889).
[30] Ronald J. Scalise, Jr.: Rethinking the doctrine of nullity. Louisiana Law Review, 2014. (3), 670.
[31] P. M. Bromley - Gillian Douglas - N. V. Lowe: Family law. 9th ed. London, Butterworths, 1998. Void and voidable marriages 78.
[32] T/57. számú törvényjavaslat indokolása - a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényhez.
[33] A közeli rokonok közötti házastársi és szexuális kapcsolat tiltására vonatkozó érvek részletes elemzést lásd: Stübing v. Germany (Application no. 43547/08) 13 April 2012 ECHR.
[34] Ptk. 4:13. §. A bejegyzett élettársi kapcsolat nem kerül felsorolásra mint házassági akadály. A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény 3. § (1) bekezdés a) pont szerint a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a bejegyzett élettársakra is.
[35] Ht. 53-55. §.
[36] T/57. számú törvényjavaslat indokolása - a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényhez.
[37] Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója. 37.
[38] Ptk. 4:107. §, 4:109. §.
[39] Herger Csabáné: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében. Passau, Schenk Verlag, 2017. 374.
[40] 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat 111-173. §.
[41] Herger Csabáné: Kötések és törések: gondolatok az európai jogi kultúráról Szeibert Orsolya "A házasság Európában a jogegységesítő törekvések tükrében" című monográfiája apropóján. Családi Jog, 2014. (3), 22.
[42] Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezete 1900.
[43] Herger: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében. 213-216.; Kriston Edit: Szerződési szabadság a családi vagyonjog klasszikus szerződéseiben. Miskolc, Bíbor Kiadó, 2022. 62.
[44] T/57. számú törvényjavaslat indokolása - a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényhez.
[45] Herger: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében. 359.
[46] Szladits Károly: A házastársak közötti személyes jogviszony. In: Márkus Dezső (szerk.): Magyar jogi lexikon IV. Budapest, 1903. 118-120.
[47] 1874. évi XXIII. törvénycikk a nők teljeskorúságáról.
[48] Herger: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében. 247.
[49] Szeibert Orsolya: A házassági vagyonjogi rendszerek közötti eltérések áthidalhatósága, különös tekintettel a házastársi vagyonközösségre és a közszerzeményi rendszerre. Családi Jog, 2016. (1), 1.
[50] Nizsalovszky: A család jogi rendjének alapjai. 152. és 158.
[51] Herger Csabáné: A közszerzemény intézménye a 19-21. századi magyar házassági vagyonjogban. Jogtudományi Közlöny, 2014. (12), 565.
[52] Herger: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében. 356.
[53] T/57. számú törvényjavaslat indokolása - a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény.
[54] Herger: A modern magyar házassági vagyonjog kialakulása és rendszere a német jogfejlődés tükrében. 360.
[55] Nizsalovszky: A család jogi rendjének alapjai. 158.
[56] Fiedorczyk - Zemke-Gorecka: Polish Family Law: Socialist Roots, Astonishing Evolution. 382.
[57] Ht. 104-107. §.
[58] Código Civil Español (Real Decreto de 24 de julio de 1889) 81-84. artículos.
[59] Herger Csabáné: A házastársi hűség szerepe a magyar szekularizált házassági köteléki jogban. In: Somfai Balázs (szerk.): Ünnepi tanulmánykötet Filó Erika kandidátus egyetemi docens 70. születésnapjára. Pécs, PTE Állam- és Jogtudományi Kar, 2010. 154.
[60] Fiedorczyk - Zemke-Gorecka: Polish Family Law: Socialist Roots, Astonishing Evolution. 376.
[61] 14/1995. (III. 13.) AB határozat, ABH 1995.82., 84.
[62] Schalk and Kopf v. Austria, no. 30141/04., 2010. június 24-i ítélet.
[63] Így például Franciaország, Németország vagy Svájc lásd: Brienna Perelli-Harris - Nora Sánchez Gassen: How Similar Are Cohabitation and Marriage? Legal Approaches to Cohabitation across Western Europe. Population and Development Review, 2012. (3), 457. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1728-4457.2012.00511.x
Lábjegyzetek:
[1] A szerző docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék. https://orcid.org/0000-0002-0708-1574.
Visszaugrás
