A közérthetőség megteremtésére és fokozására két lehetőség is kínálkozik a szakfordítások elkészítése közben: előbb a fordítói önellenőrzés, majd pedig a lektorálás részeként. Az első munkafázisban a fordító - az egynyelvű fogalmazáshoz hasonlóan - rendszeresen visszatér az általa alkotott mondatokhoz és bekezdésekhez. Ezzel igyekszik megbizonyosodni a célnyelvi változat értelmességéről, helyesírásáról, megfelelő stílusáról, egységes szóhasználatáról és a felhasználói célokra való alkalmasságáról. E tényezők közé tartozik az azokkal több ponton is érintkező közérthetőség. A második munkafázist végző lektor ugyanezeket a szempontokat érvényesíti, csakhogy ő nem létrehozza, hanem készen kapja a fordítást, ezért azt jobb eséllyel tudja összefüggő szövegként (nem pusztán szavak és mondatok halmazaként), sőt az egész közléshelyzethez viszonyítva értékelni (a megrendelői igényeken kívül ideértve a határidőt, a segédeszközöket és az előzményeket is).
A közérthetőségnek a megteremtése és a fokozása is átdolgozásnak tekinthető, hiszen ugyanúgy a befogadók szükségleteit elégíti ki, és ugyanúgy a nyelvtanilag helyes szó szerinti megfeleltetés ellen hat, mint az a fordítás, amelynek révén egy régi színdarab mai nyelven szólal meg, egy önálló tanulmányozásra szánt szöveg felolvasható lesz, vagy egy felnőtteknek írt regény gyermekek számára is befogadhatóvá válik. Eszerint a közérthetőség megteremtése olyan célnyelvi változat létrehozását jelenti, amely a fordító szerint gyorsabban, könnyebben és/vagy több olvasónak érthető, mint a forrásnyelvi szöveg. A közérthetőség fokozása pedig az a művelet, amelynek eredményeként a fordítás helyenként világosabb, egyszerűbb és első olvasásra is érthetőbb lesz, mint az összességében közérthető eredeti szöveg.
A közérthetőséget a fordítók és a lektorok elvben egyformán képesek megteremteni és fokozni, de ez valószínűleg főként az utóbbiakra jellemző, a lektorálás ugyanis inkább a cél-, semmint a forrásnyelvhez közelíti a fordítást (Horváth 2011: 23). A közérthetőség egyébként is - a helyesírás, a nyelvtan, a stílus és a terminológia mellett - célnyelvi szempont, szemben a forrásnyelvi szöveghez kapcsolódó ekvivalenciával. Mindenesetre az eszményi megoldás az lenne, ha a fordítók eleve - persze nem kényszeresen, csak a szöveg rendeltetésétől függően - törekednének a közérthetőségre, a lektorok pedig csupán hozzájárulnának ehhez. A valóság más, mert sok fordító nem tud, illetve nem mer közérthető szövegeket alkotni (az okokat lásd az alábbi 3. pontban), így a lektorra hárul a munka neheze a "csinosítás" és a "finomhangolás" helyett. Másrészt egyes lektorok "visszajavítják" a fordító közérthető szerkezeteit az eredeti szöveg terjengős és életidegen fordulataira.
Az eddigiekben úgy esett szó a közérthetőségről, mint indokolásra nem szorulóan kívánatos szövegsajátosságról, pedig fontos tisztázni, hogy az kire nézve előnyös, és milyen értelemben. A közérthető szakfordítás azért hasznos a megrendelők számára, mert gyorsan és könnyen, azaz első olvasásra és szakember segítsége nélkül értelmezhető. Ez főleg a hiteles fordítások esetén elengedhetetlen, amelyeket hatóságokhoz és közintézményekhez kell benyújtani, mivel a nyelvtanilag helyes, tartalmilag pontos, de nehézkes célnyelvi szöveg annyira meggátolhatja az ügyintézést, hogy javítás céljából vissza kell vinni a fordítóirodába. Ez időveszteséggel és sok bosszúsággal jár. A megrendelők azonban nemcsak a konkrét ügyben, hanem általában is nyerhetnek a közérthetőséggel. Egyrészt azt, hogy a lefordított szakszövegeket egy idő után nem automatikusan a homályos, bürokratikus, bántóan bennfentes stb. stílusba beletörődve és ezért viszolyogva fogják kézbe venni. Másrészt a közérthetőség megerősítheti az államba és a jogba vetett bizalmat, "elősegíti a jogalkalmazást, a jogbiztonságot szolgálja, miközben hozzájárul a magyar szaknyelv folyamatos fejlődéséhez" (Szoták-Tamás 2021: 46). Ami pedig a fordítót illeti, a közérthető fogalmazással kivédheti azt a vádat, hogy a szöveg nehézkességéről ő tehet (kivéve akkor, ha a megrendelő éppen a szolgai fordítással akarja bizonyítani, hogy a forrásnyelvi szöveg miatt szenvedett kárt).
- 36/37 -
Bár a közérthetőség több szempontból előnyös, a szakfordítók sokszor ódzkodnak attól, hogy az eredetinél világosabb célnyelvi szöveget alkossanak. Ez a jelen szerző tapasztalatai szerint különösen az alábbi - az egyszerűség kedvéért itt táblázatba foglalt - okokra vezethető vissza.
| Az ódzkodás lehetséges oka | Egymondatos megfogalmazása |
| 1. Hiányos vagy szűkszavú fordítási utasítás | "Talán a szöveg szakembereknek szól, vagy meg kell őrizni az előzmények nyelvezetét." |
| 2. A forrásnyelvi szerző túlzott tisztelete | "Fordító vagyok, nem magyartanár." |
| 3. A szaknyelv túlzott tisztelete | "Ha ezt így mondják, nem nyúlok bele." |
| 4. A szaknyelv hiányos ismerete | "Átfogalmazva biztosan mást jelent." |
| 5. A megrendelő túlzott tisztelete | "Nem kérte, úgyhogy nem csinálom." |
| 6. Konfliktuskerülés | "Ne róják fel, hogy önhatalmú voltam." |
| 7. A fölösleges munka mellőzése | "Ezt a pluszmunkát senki nem fizeti meg." |
| 8. A felhasználói visszajelzés hiánya | "Úgysem ez számít, csak a gyors munka." |
Egy nagymintás interjúban bizonyára további kifogások is elhangoznának, de már ez a nyolc is több, mint a 2. pontban rögzített három előny. Az ellenérvek tehát akkor is túlsúlyban vannak, ha némelyiket nagyrészt alaptalannak tekintjük. A kérdés attitűdvizsgálatot követel, de az a fentiekből is látszik, hogy a közérthetőségnek mint a fordítás egyik vezérelvének az érvényesülését főleg maguk a szakfordítók akadályozzák, bár az 1., az 5. és a 8. példa szerint a megrendelőkkel folytatott egyeztetés hiányosságai is.
A közérthetőség "ügye rosszul áll" a jelen tanulmány szerzője által ismert fordítók, tolmácsok és lektorok körében: a többségben nem tudatosult annak fontossága, azon kevesek viszont, akik hallottak vagy olvastak róla, a 3. pontban felsorolt ellenérvek miatt elzárkóznak a kérdéstől. Mindezen javíthatna a (nem eseti, hanem rendszeres) továbbképzés, valamint az ilyen tárgyú cikkek és példatárak tanulmányozása (pl. Horváth 2018), de aki hosszú évek, sőt évtizedek óta gyakorolja a szakmát, annak nehéz elérnie a kívánt szemléletváltást. Célravezetőbbnek látszik tehát, hogy a közérthetőség fogalma, eszközei, lehetőségei és korlátai kezdettől fogva épüljenek be a leendő nyelvi közvetítők tananyagába. Sokkal jobb, ha a közérthetőség már a képzés során természetessé válik, mint ha csak jóval a pálya elkezdése után merül fel, akkor is időigényes többletfeladatként, azaz teherként.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
