https://doi.org/10.59851/mj.72.11.1
A börtöntűrő képesség mint a büntetés elviselésének képessége rendszeresen felmerül az igazságügyi szakértői bizonyítás körében. Az ítélet végrehajtására gyakorolt hatása miatt az elítélt és a büntetőeljárás egyéb alanyai számára is jelentőséggel bír. A tanulmány áttekintést ad a fogalom lényegi elemeiről, jogi környezetben való felhasználhatóságáról, a véleményezés főbb szempontjairól. Bemutat egyes gyakori hivatkozási okokat, érint általános elveket, valamint a jogszabályi követelmények teljesítéséhez és büntetés-végrehajtási körülményekhez adaptált egyes ellátásszervezési megoldásokat. Ezt követően foglalkozik a gyakorlatban felmerülő nehézségekkel, továbbá megkísérel megfogalmazni objektív és megalapozott véleményalkotást elősegítő javaslatokat.
Kulcsszavak: börtöntűrő képesség; szabadságvesztés; igazságügyi orvostan; igazságügyi szakértés
The fitness for a custodial sentence, as the ability to endure punishment, regularly arises in the field of forensic evidence and is of importance to the convicted person and other subjects of criminal proceedings due to its impact on the execution of the sentence. The study provides an overview of the essential elements of the concept, its applicability in a legal environment, and the main aspects of opinion-making. It presents some common reasons for reference, touches on general principles, and some care organization solutions adapted to the fulfillment of legal requirements and the circumstances of the execution of the sentence. It then deals with the difficulties arising in practice and attempts to formulate proposals that facilitate objective and well-founded opinion-making.
Keywords: fitness for a custodial sentence; imprisonment; forensic medicine; forensic expertise
A szabadságelvonással járó büntetések végrehajthatóságát és végrehajtását meghatározott körülmények átmenetileg vagy tartósan befolyásolhatják, megalapozva akár a büntetés megkezdésének elhalasztását. Néhány közelmúltbeli, médianyilvánosságot kapott eset is rávilágít az egészségi állapot és a büntetés-végrehajtási körülmények összeegyeztethetőségének (közbeszédben börtöntűrő képesség) jogi és társadalmi jelentőségére. Alapvető, hogy az ügydöntő határozatban meghatározott joghátrány ne okozzon az egészségi állapotban romlást, illetve a szabadulás után se jelentsen a társadalomba visszailleszkedést akadályozó körülményt. Egyes, börtönkörülmények között nem, vagy csak korlátozottan kivizsgálható vagy kezelhető betegség esetén a halasztás egészségvédelmi funkciót tölthet be, egyúttal nyitva hagyja a lehetőséget, hogy egy későbbi elbíráláskor eltérő döntés szülessen (például az újabb leletek alapján az intézetbe befogadás már lehetséges).
A börtöntűrő képességnek általánosan elfogadott definíciója nincsen. Pozitív értelemben jelentheti azt, hogy a büntetés-végrehajtási körülmények az elítélt egészségét, életét nem veszélyeztetik, azaz a fogva tartás a meglévő kórképek, aktuálisan fennálló testi és mentális állapot rosszabbodásában nem hat közre. A megfogalmazás tartalmilag megfelel annak, hogy az egészségi állapot lehetővé teszi az egyén fenti speciális körülmények közötti elhelyezését. Negatív értelemben felfogható a büntetés-végrehajtás keretében az előírt módon és ideig nem kezelhető betegség, állapot hiányaként.
Tágabb megközelítésben a meghatározott környezet elviselésére vagy tevékenységek elvégzésére való alkalmasság kérdése más területeken is felmerülhet, különösen:
- munkaköri alkalmasság (szervezett munkavégzés keretében ellátott munkakör): a vizsgált személy mennyire képes annak az igénybevételnek megfelelni, melyet a tevékenységgel járó megterhelés okoz - ez a generális szabály a munkáltatásban érintett fogvatartottra is érvényes;[1]
- közúti járművezetők egészségügyi alkalmassága: a cél az alkalmasság megállapítása mellett az érvényes vezetői engedélyhez jutáshoz szükséges feltételek, korlátozások meghatározása;
- a büntető igazságszolgáltatás más területein is vizsgálható az egészségi állapot mint szakkérdés: az eljárásban részvételi képességnél állást kell foglalni, hogy a fennálló kórképek alapján a jogok érvényesítése, a kötelességek teljesítése, az eljárás lényegének megértése, a saját érdekek képviselete biztosítható-e. A döntés nem jelent minden esetben igent vagy nemet: a büntetőeljárásban részvételre alkalmas állapot automatikusan nem zár ki minden korlátozást (például köztes szünetek, tárgyalási idő csökkentése, bíróságra utazás biztosítása stb.). Hangsúlyos elem lehet a szellemi állapot, különösen mentális hanyatlás vagy markáns tünetekkel járó elmebetegség esetén.[2]
Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogait, valamint egyéb jogait és kötelezettségeit - a törvényben, a bíróság ügydöntő határozatában, valamint a bíróság és az ügyészség egyéb határozatában meghatározott korlátozásokkal vagy
- 669/670 -
tilalmakkal - a büntetés-végrehajtás rendjével összhangban gyakorolja, illetve teljesíti.[3]
Az egészségi állapot, életkor mint a büntetést befolyásoló alanyi tényezők (személyi körülmény) nemcsak a szabadságvesztés tényleges kiszabásakor, hanem ezt megelőzően, sőt a végrehajtás során is jelentőséggel bírhatnak. Az elkövető betegsége, jelentős mértékű rokkantsága vagy egyéb körülmény a büntetés elviselését megnehezítve enyhítő hatású lehet, és akkor is értékelendő, ha a bűncselekmény elkövetése után állott elő.[4] Az időskor - jelen esetben a nyugdíjkorhatárt meghaladó - a vele többnyire együtt járó testi/szellemi képességek romlása, tűrőképesség-csökkenése miatt szintén enyhítő körülménykénti értékelést alapozhat meg.[5]
Az egészségi állapotra hivatkozás a rendkívüli perorvoslatként szereplő perújítás esetén is lehetséges.[6] E körben is a büntetéselviselési képességet lényegesen befolyásoló betegségnek van jelentősége, akkor is, ha az ugyan később került felfedezésre, de az elítélés előtt is fennállt vagy fennállhatott, mely különösen a sorsszerű, az életkor előrehaladtával súlyosbodó kórképek (érszűkület, koszorúér-betegség stb.) esetében életszerű. Fogalmilag azonban kizárt a betegségre hivatkozás, ha a kórfolyamat a jogerős ítéletet követően alakult ki.
Történetileg a szabadságvesztés-büntetés egészségügyi okból történő halasztása már az első büntetőeljárási kódex (1896. évi XXXIII. törvény a büntető perrendtartásról) óta ismert, mely megkülönböztette a kötelező és a megengedett halasztás intézményét. A kötelező eset elmebetegséget vagy olyan súlyos betegséget jelentett, amely miatt a büntetés végrehajtása az életet veszélyeztetné; e vonatkozásban a hatóság az orvosszakértői véleményt fogadta el. A megengedett halasztás pedig ragályos betegséget vagy olyan terhességet foglalt magában, melynél a szülés bekövetkezte a büntetés tartama alatt várható volt. Ragályos betegségnél fogházban végrehajtható volt a szabadságvesztés, ha a teljes elkülöníthetőség biztosított volt. A későbbi eljárásjogi kódexekben a halasztás egészségügyi oka nem szerepelt, csak utasítások tartalmazták (fekvőbeteg vagy bizonyítvánnyal igazolt életet veszélyeztető betegsége megléte), majd a kódexbe ismételten visszakerültek nevesített okok, végül ezeket 2015. január 1-jétől a büntetés-végrehajtási kódexbe (Bv. tv.) helyezték át. A jelenleg hatályos Be.-ben a büntetés elhalasztására rendelkezés nincsen.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
