Az európai bűnügyi nyilvántartás gondolata évek óta foglalkoztatja a jogtudomány képviselőit. A büntetőjog teljes területét lefedő európai bűnügyi nyilvántartás megvalósításának lehetőségét egy holland kutatócsoport 2002-ben vizsgálta1, munkálkodásuk eredményének bemutatása e folyóirat hasábjain már megtör-tént2. A regiszter ügye azonban már ezt megelőzően több konferencia, illetve kutatóprogram témájául is szolgált, amelyek a büntetőjog egy-egy részterületére terjedtek ki3. Ezek egyikeként tarthatjuk számon a Falcone-programot, amely a szervezett bűnözéssel kapcsolatban vizsgálta az európai bűnügyi nyilvántartás megvalósításának a lehetőségét. Álláspontom szerint igazán érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel, tekintettel arra, hogy az európai regiszter létrehozása olyan mértékű és színtű egyeztetést igényel, amely egy-egy részterületre korlátozva is komoly feladat elé állítja a tárgyaló feleket. Mindemellett a szervezett bűnözés terjedése is szükségessé és indokolttá teszi, hogy a nyilvántartás legalább e vonatkozásban működőképes legyen (tartalma természetesen a későbbiek során bővíthető és bővítendő is).
A programot, amely a maffiával kapcsolatos nyomozásai miatt meggyilkolt híres olasz vizsgálóbíróról kapta a nevét, 1998-ban fogadta el a Miniszterek tanácsa4. A projekt működését az 1998 és 2002 közötti időszakra tervezték, ma AGIS néven folytatják. A program résztvevői voltak mindazon személyek és szervek, illetve szervezetek, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez (így például, bírók, ügyészek, a végrehajtó hatalom egyes képviselői, a rendőrség, az adóhatóság tagjai, kutatók stb.). A program összekapcsolódott a szervezett bűnözéssel szemben kidolgozott akcióterv5 végrehajtásával. Célja a szervezett bűnözés megfékezésével megbízott, illetve ezért felelős személyek és hatóságok, illetve szervezetek közötti együttműködés fejlesztése egy egész Európára kiterjedő rendszer segítségével, amely megteremti az információcsere lehetőségét. A gyakorlati együttműködés képzések, konferenciák lebonyolításában és közös, mul-tidiszciplináris alapokon szervezett kutatások képében realizálódott.
A Falcone-program keretei között sor került az egységes európai bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos kutatásra. E vakmerő, mégis időszerű vizsgálat célja a központi európai bűnügyi nyilvántartás hatékonyságának, törvényességének és megvalósíthatóságának vizsgálata, amely a rohamosan növekvő, határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni harc eredményességét hivatott elősegíteni. A kutatásba az akkori 15 EU-tagállamot, valamint az akkori 5 csatlakozó országot vonták be.
A Falcone-program keretében folytatott kutatás eredményeit összefoglaló záró tanulmány feltétlenül megérdemli a figyelmünket. A tanulmány két részből áll: a kutatás során levont következtetések, valamint az ezekre épülő ajánlások felsorolásából, illetve a kutatás folyamatának és eredményeinek összegzéséből. A bevezetést követően a vizsgálatok jogi hátterét és módszerét ismertetik, majd az európai bűnügyi nyilvántartás létrehozásával kapcsolatban megoldandó kérdéseket veszik számba. Ezt követi az általános alapelvek, illetve a nyilvántartást kezelő intézmény problémájának vizsgálata, a nyilvántartás tartalma, a hozzáférés, az adattörlés, végül az adatátvitel kérdésének elemzése.
Egy ilyen kutatás elkerülhetetlenül felvet bizonyos problémákat. A legjelentősebb ezek közül az, hogy az európai bűnügyi nyilvántartás kedvezőtlenül érinti az EU-polgárok, természetes és jogi személyek emberi jogait, gyengíti az Unió és az EU-tagállamok, valamint a csatlakozó országok adatvédelmi rendszerét. Ezeket a problémákat előtérbe helyezve a záró tanulmány az európai nyilvántartás tartalmával, az ahhoz való hozzáférhetőséggel, a nyilvántartásnak otthont adó megfelelő intézménnyel, valamint a nyilvántartás szervezetével kapcsolatos kérdéseket vizsgálta. Egy olyan megoldás körvonalazására törekedett, amely a programban résztvevő valamennyi ország jogrendszerének megfelel és az új intézmény bevezetése nem jelent kényszert a tagállamok számára jogszabályaik módosítására.
A program résztvevői azzal is tisztában voltak, hogy egy újabb központosított, egységesített terület kidolgozásának az EU büntetőjogon belül politikai visszhangja is lesz, amely gátolhatja a tanulmányban tett javaslatok megvalósítását. Erre figyelemmel vizsgálódásaikat az európai bűnügyi nyilvántartás politikai megvalósíthatóságának tanulmányozására is kiterjesztették.
Az, hogy a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos információcsere uniós szintű - és nem pusztán kormányközi - kidolgozása szükséges, már a program elindítása idején sem volt kétséges, tekintettel arra, hogy a nemzeti hatóságok közötti ilyen irányú együttműködés szinte nem is létezett (a tanulmány elkészítése óta ugyanakkor számos kezdeményezés született6, amely bár nem uniós szinten, hanem a tagállamok közötti együttműködésként jelenik meg, mégis előrelépést jelent, s ma már nem állíthatjuk, hogy a nemzeti hatóságok kooperációja teljességgel hiányzik).
A záró jelentés megállapítja: a hatékonyabb információcsere érdekében számos nemzetközi, illetve kétoldalú egyezmény született a nemzeti bűnügyi nyilvántartások adatainak cseréjéről, ezek azonban rendre kudarcba fulladtak és e tapasztalatok egyértelműen alátámasztják és indokolják egy új EU-intézmény felállításának szükségességét, egy központi nyilvántartást, amely egyebek mellett tartalmazza a szervezett bűnözéssel kapcsolatban fontosnak ítélt bűncselekményeket. Az egységes regiszter gyors és könnyű hozzáférést biztosítana a releváns információkhoz a szakmai egyesületek, valamint a pénz- és hitelintézetek számára, annak érdekében, hogy eleget tehessenek a pénzmosással kapcsolatos irányelvek előírásainak (kivéve természetesen azokat a személyeket, akiknek a büntetőjogi múltja nem garantálja, hogy hatékonyan közre tudnak működni a szervezett bűnözés megakadályozásában). Az európai bűnügyi nyilvántartás hozzáférhető lenne a közbeszerzési pályázatokon résztvevő ajánlattevők vonatkozásában is, annak érdekében, hogy - ha garantálni nem is, de - valószínűsíteni lehessen, hogy a pályázó nem került kapcsolatba a szervezett bűnözéssel.
A korábbi, bűnügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos Falcone-kutatások során a tagállamok között a nyilvántartások léte és működése kapcsán tapasztalt jelentős eltérések arra engedtek következtetni, hogy az uniós büntetőpolitika fejlődésének ezen a területén a korábbi büntető elítélések egy-egy országban észrevétlenek maradnak, míg máshol azok ismertnek számítanak. A hiányosság, amelyet ez a helyzet teremt, az egyre növekvő mértékben terjedő, határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni harc terén (különösen a pénzmosás és a közbeszerzés jogellenes befolyásolása esetében) elfogadhatatlan mértékben veszélyezteti az Unió polgárainak biztonságát.
A probléma jelentőségét fokozza, hogy a nemzeti bűnügyi nyilvántartásokban nem szerepelnek sem a külföldi állampolgárságú elkövetők, sem pedig a külföldön elkövetett bűncselekmények terheltjei.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
