A Kodifikációs Bizottság 2003. év június hó 20. napján megtartott ülésén dr. Wiener A. Imre: "A Btk. általános része de lege ferenda", szövegjavaslatot is tartalmazó előkészítő tanulmányát tárgyalta meg. A tanulmány nem a Bizottság eddigi munkájának az összegzése, hanem részben a Bizottság döntéseit követő, részben a szerző önálló elképzeléseit tükröző javaslat az Általános Rész felépítésére és megszövegezésére.
A Bizottság tagjai között ismét élénk vita alakult ki a tekintetben, hogy az egységes Btk., vagy a büntetőjogi melléktörvényekben történő szabályozás a megfelelőbb. A szerző álláspontja szerint a nullum crimen sine lege elvnek akkor lehet a legteljesebben érvényt szerezni, ha a Btk. a külön jogszabályok megsértését mondja ki bűncselekménynek és ahhoz fűz szankciót, kiemelten a gazdasági bűncselekmények körében tartja ezt indokoltnak. Más vélemény szerint a jogbiztonságot inkább szolgálja az egységes Btk. szerkezet. Ellenérvként hozható fel, hogy már jelenleg is léteznek külön büntető törvények (a népbíráskodásról, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről), és várhatóan külön törvény születik a Nemzetközi büntetőbíróság Statútumáról, illetőleg a nemzetközi büntető törvényről. A kerettényállások kérdését majd a Különös Rész vizsgálata kapcsán lehet végelegesen eldönteni, ekkor fog kiderülni, hogy a kerettényállások mentén meg lehet-e fogalmazni a gazdasági bűncselekményeket.
További vita tárgyát képezte a bűncselekmény fogalmának a meghatározása is, miszerint a büntethetőség vagy a felróhatóság a jobb fogalmi elem. Ez esetben a tárgyi jogellenesség, valamint az alanyi felróhatóság lenne a bűncselekmény tartalmi összetevője. Dogmatikai kérdés, hogy az életkor bűnösségi, avagy felróhatósági kérdés. A javaslat szerint az életkort nem negatív, hanem a felelősség pozitív feltételeként kellene szabályozni.
Ugyancsak élénk vitát váltott ki a szándékosság-gondatlanság szabályozása körében az az elképzelés, miszerint elegendő lenne három kategória meghatározása: szándékos (egyenes) és gondatlan (hanyagság) elkövetés, illetőleg egy köztes kategória, amikor is az elkövető látja magatartásának következményét, de mégis cselekszik, azonban az érzelmi oldal nem kapna jelentőséget, csupán a tudati. A Bizottság többségében arra a véleményre jutott, hogy a "tudva és akarva" fordulat a szándékosság minden esetét átfogja, ugyanakkor az érzelmi oldal teljes negligálása nem lenne megfelelő.
A felelősséget kizáró vagy korlátozó okok kapcsán a Bizottság támogatta azt az elképzelést, hogy a kódex meghatározza az engedély fogalmát, amivel a társadalomra veszélyesség hiánya is helyettesíthető. A Bizottság abban is állást foglalt, hogy a megszüntető okok körében a csekély súlyú cselekmények esetén kerüljön kodifikálásra a jóvátétel intézménye, amelyhez bírói intézkedés, a megrovás társulna. A jóvátétel mögött konszenzusos megoldás van. Az elkövető javára kell értékelni azt, hogy elismeri, hogy okot adott arra, hogy vele szemben a büntető hatalom eljárjon, és hogy igyekszik a cselekmény hátrányos következményeit jóvátenni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
