Az AGBG (az általános szerződése feltételekről szóló törvény) 12. §-a, a jogszabály 1976-os hatálybalépése óta sajátos rendeltetéssel bír a nemzetközi jogalkalmazási területeken. Nemzetközi vonatkozásban - a fogyasztón szerződések terén - a külföldi jog elsőbbséget élvez az AGBG-vel szemben, mégis a 12. § rendelkezései külön kapcsolásként jelentkeznek azokban az esetekben, amelyek szoros kapcsolatban állnak az NSZK-val. A Római Egyezmény életbe lépésével felmerült a kérdés, hogy ez a tisztán nemzeti kollíziós jogi rendelkezés, hogyan viszonyul a nemzetközi kollíziós jogi szabályokhoz. Az Egyezmény célja többek között, a nemzetközi fogyasztói szerződések jogának elkülönült szabályozása, ezért az önálló nemzeti intézkedések a 23. cikkelybe ütköznek, és mint ilyenek a nemzetközi joggal ellentétesek. A német jogalkotó szerint, azonban az Egyezmény 7. cikk. (2) bek. lehetőséget nyújt erre. E rendelkezés szerint a tagállamoknak, az Egyezménybe foglalt kötelmi joggal szemben módjukban áll egy speciális kapcsolás alkalmazása, de ugyanakkor leszögezi azt is, hogy az ún. "kényszerítő rendelkezések" alkalmazási területét nem határozza meg, mert ez a jogosultság a tagállamokat illeti. Az AGBG védelmi előírásai - a jogszabály 12. §-a szerint - adott esetben az eljárásjogban is kifejeződnek éppen ezért, meghatározza azt is, hogy milyen feltételek megléte esetén kerülhetnek alkalmazásra a nemzetközi kötelmi joggal szemben.
Az 1993-ban megalkotott Vogellenes klauzulák a fogyasztói szerződésekben) EU irányelvvel összhangban, a német törvényhozás az AGBG 12. §-át is átalakította (1996). Abból a feltevésből indult ki, hogy a kismértékben megváltoztatott törvényszöveg is megvalósítja az irányelv 6. cikk. 2. bek. törvényi utasításait. Ennek megfelelően a tagállamok kötelesek a fogyasztók védelmét az irányelv előírásainak megfelelően biztosítani, egy esetleges jogválasztás kapcsán is, ha a szerződés szoros területi összefüggésben áll az EU-val. A 12. § új változata, akárcsak a korábbi, a Római Egyezmény 6. cikk. (2) bek. szabályozási körén belül marad. Azokon a területeken, amelyeken a 12. § az irányelv törvényi utasítását túllépi, a Római Egyezményhez kell igazodnia (7. cikk. (2) bek.).
A probléma megértéséhez, szükséges azoknak a mozgatóknak (okoknak) az ismerete, amelyek az irányelv alkotóit arra késztették, hogy kollíziós jogi előírásokat iktassanak a fogyasztóvédelmi irányelvek jogába (pld. a Time-Sharing irányelv; a távértékesítésről szóló irányelv; irányelv tervezet a fogyasztói vételről). Ezeknek a speciális szabályoknak az a célja, hogy a fogyasztói szerződésekben az EU-tól független harmadik állam jogának választása esetén is alkalmazásra kerüljenek. Ugyanakkor a Római Egyezmény 5. cikk. (2) bek. védelmet szolgáltat a fogyasztónak egy esetleges jogválasztás hátrányos következményeivel szemben, ezért felmerül a kérdés, miért van szüksége a Közösségnek olyan irányelvek megalkotására, amelyek a kollíziós jogi fogyasztóvédelmet hivatottak biztosítani.
A Római Egyezmény 5. cikk. (2) bek. több szempontból is hiányos. Egyrészt alkalmazási területe túlságosan szűk, csak azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyek ingó dolgok szállatásáról vagy szolgáltatás teljesítéséről szólnak; másrészt három konkrét nevesített jogviszony esetében, a fogyasztó szokásos tartózkodási helyétől teszi függővé a védelmet.
Az uniós szemléletmód hiányosságai a Gran-Canarfla esetben (Német turistáknak spanyolországi nyaralásuk során kisebb tárgyakat ajánlottak fel megvételre. Az eladó cég német volt ugyan de a szerződésre irányadó jogként a spanyol jogot kötötték ki, amely a német joggal ellentétben nem ismerte el a fogyasztó visszalépési jogát.), majd ezt követően a Time-Sharing esetben váltak nyilvánvalóvá. (Német turisták, az év bizonyos időszakában, előre meghatározott időtartamra nyaraló használatra kötöttek szerződést. Mivel a visszavonás jogára vonatkozó irányelv majdnem minden tagállamban kötelező érvényű volt, a szerződésben a Man-sziget jogát kötötték ki, hogy kizárhassák a visszalépés lehetőségét.) Ezek az esetek bebizonyították, hogy a fogyasztók nem bízhatnak hazai joguk védelmében, ha külföldön lemondtak róla. Az eladóknak sikerült kijátszani a visszalépési jogot biztosító irányelvet, annak ellenére, hogy a szerződési viszonyok az irányelv érvényességi körébe tartoztak.
A Római Egyezmény 5. cikk. (2) bek. egységes fogyasztóvédelmi standardokat állapított meg, ezek azonban a közösségen kívüli jogválasztással megkerülhetők. Ugyanezt eredményezi adott esetben egy olyan tagállam jogának a választása is, amelynek jogrendjébe még nem épült be az irányelv. Tehát az Egyezmény előírásainak megfelelő védelem csak azon fogyasztók esetében bír kényszerítő jelleggel, amelyek szokásos tartózkodási helye az egyezményt elfogadó tagállamban található. A ter-ritorialitás elvéhez való szoros kötöttség ellentmond az Unión belül egyre erőteljesebben érvényesülő tagállamok közötti határok lebontásának. Az ún. "ELT-tur-isták" számára pedig garantálna kellene egy olyan minimális védelmet, amely minden tagállamban azonos mércékben érvényesül.
Ilyen körülmények között a kollíziós jogi szabályozások a fogyasztóvédelmi arányelvek új generációját képviselik: a tagállamoknak garantálniuk kell azt, hogy a védelmi standardokat az európai vonatkozású szerződéses viszonyokban ne lehessen kijátszani.
Kétségesnek tűnik, hogy ez a csere megfelelő módon megvalósulhatna, mert a 12. § egyrészt a törvényi szabályozás hátterében marad, másrészt jól kivehetően áthágja azt.
A két jogi norma területi vonatkozásai eltérőek, az irányelv az EU területén mindenütt érvényesül, míg az AGBG területi hatálya az NSZK-ra korlátozódik. Az AGBG 12. §-a egyoldalú kollíziós jogként, a német általános szerződési feltételek jogának javára kiszorítja a harmadik, illetve a tagállamok hasonló rendelkezéseit. A territorialitás elvét is teljes mértékben alátámasztja, azzal, hogy az Irányelv védelmi standardjait nem szavatolja abban az esetben, ha a szerződés egy másik tagállamhoz kötődik szorosan. A rendelkezés hasonló szer-ződéstíposokat sorol fel, mint az Egyezmény 5. cikkelye, és közben szem elől téveszti az AGB irányelvek 6. cikk. 2. bek.-nek a célját. Az előadói tervezet szerint az NSZK-hoz fűződő szoros kapcsolatra vonatkozó rendelkezést, a tagállamokhoz való szoros kötödés fogalmára kell kicserélni. A javaslat hiányossága az volt, hogy ezzel a német AGBG alkalmazásának hiányát váltotta volna ki.
A 12. § szövegét vizsgálva két szempont miatt is hibásnak minősülhet felcserélése az irányelvvel: még az irányelv által garantált minimális védelmet sem nyújtaná a fogyasztók számára, valamint az, hogy a német jogot a tagállamok jogával szemben is érvényesítené, annak ellenére, hogy sem, a szükségessége nem indokolná sem a felhatalmazása nem lenne meg. A felhatalmazás hiánya miatt konfliktusba kerülne a Római Egyezmény 5. cikk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
