A XXI. századi munkahelyek jogát nagymértékben a munkáltató belső szabályzatai, nyilatkozatai határozzák meg. Az Mt. kísérletet tett az egyoldalú jognyilatkozatok, a kötelezettségvállalás fogalmának beépítésével konkretizálni a munkáltatói nyilatkozatok természetét, ennek ellenére a nyilatkozatok és jognyilatkozatok gyakorlati elhatárolása nehézkes, dogmatikai megalapozásuk pedig kifogásolható. A munkajogviszony tényleges tartalma a munkáltató egyoldalúan megállapított munkahelyi szintű jognyilatkozatai útján eltávolodik a munkaszerződésben egyébként fennállt konszenzustól. A tanulmány célja e munkáltatói egyoldalú hatalmasságokra épülő sajátos szabályozási hierarchia bemutatása. Célja továbbá párhuzamot vonni a polgári jogban hasonlóan érvényesülő egyoldalú alakító jogosítványokkal, az általános szerződési feltételekkel, következtetésként pedig rámutatni a munkaviszonyban tapasztalható konszenzus hiányával kapcsolatos magánjog-dogmatikai összefüggésekre.
1. Bevezető gondolatok
2. A munkajogi és a polgári jogi jognyilatkozatok kapcsolata
3. A munkajog jogforrási rendszere
4. A normatív egyoldalú (jog)nyilatkozatok és azok helye a munkajog rendszerében
5. Az általános szerződési feltételek és a munkáltatói (jog-)nyilatkozatok útján érvényesülő foglalkoztatási feltételek összehasonlítása
6. Következtetések
A nemzetközi és a magyar munkajogi jogirodalomban rendre előkerülő téma a munkahelyi szintű szabályozási eszközök helye a munkajogi szabályozás "jogforrási hierarchiájában". Egyes szerzők úgy foglalnak állást, hogy a munkajog jogforrási rendszere meghaladta azt a modellt, amelyben a munkaszerződés volt a foglalkoztatás feltételeit rögzítő alapdokumentum, és amely struktúrában a kollektív szerződés mint a munkaszerződést kiegészítő jogforrás konkretizálta a lokális, munkahelyi szintű feltételeket.[1] Úgy vélik, mára a munkahelyi szintű szabályozás súlypontja áthelyeződött a különféle helyi, munkáltatói szintű szabályzatok, személyzeti politikák irányába, magával hozva az önszabályozás és a soft law szerepének felértékelődését, sőt az egyéni és a kollektív egyeztetések rendre e szabályzatok megtárgyalását is magukban foglalják.[2]
A normatív nyilatkozatok vizsgálatához elsősorban definiálnunk kell, mit is értünk nyilatkozat, jognyilatkozat és normatív nyilatkozat alatt. A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat[3], ami abban különbözik a jognyilatkozatnak nem minősülő nyilatkozattól, hogy kifejezetten joghatás kiváltását célozza, azaz a jogviszony tekintetében jogosultságot vagy kötelezettséget keletkeztet, annak tartalmát módosítja vagy éppen megszünteti azt. A nyilatkozat egyrészről akkor normatív, ha annak címzettje és érvényesülési köre valamennyi, a munkáltatónál foglalkoztatott[4] személy vagy azok csoportja, és általánosságban - nem pedig in-
- 17/18 -
dividuálisan - érvényesül egy bizonyos körben.[5] Másrészről, a normativitás az adott szabály kötelező erejét és kikényszeríthetőségét fejezi ki.[6] Kiemelendő azonban, hogy munkajogban érvényesülő nyilatkozat normativitását nem feltétlenül a jognyilatkozati minősége adja, adott esetben a nyilatkozatok is bírhatnak közvetett módon kötelemfakasztó erővel.[7]
A munkajogi jogfejlődés tendenciáit követve az Mt. - elődjével[8] ellentétben - igyekezett egyfajta keretet adni a munkajogviszonyban érvényesülő nyilatkozatoknak, ezért külön cím alatt szabályozza az egyoldalú jognyilatkozatokat, az (egyoldalú) kötelezettségvállalást és a munkáltatói szabályzatot is mint speciális nyilatkozatokat, elismerve ezáltal növekvő jelentőségüket a munkajog sajátos jogforrási hierarchiájában.[9] A tanulmány célja e munkáltatói egyoldalú hatalmasságokra épülő sajátos szabályozási hierarchia bemutatása. A tanulmány célja továbbá e szabályozási hierarchia mentén párhuzamot vonni a polgári jogban hasonlóan érvényesülő egyoldalú alakító jogosítvánnyal, az általános szerződési feltételekkel. Hipotézisem, hogy a munkajogviszony tényleges tartalma a munkáltató egyoldalúan megállapított munkahelyi szintű jognyilatkozatai útján oly mértékben eltávolodik a munkaszerződésben egyébként meghatározott tartalomtól, hogy kétséges, ez esetben egyáltalán beszélhetünk-e a munkaszerződés megkötése során egyébként fennállt konszenzusról.
Annak érdekében, hogy a munkajogban fellelhető nyilatkozatokat górcső alá vegyük, érdemes röviden párhuzamot vonni a polgári jogi és a munkajogi jognyilatkozatok között, ugyanis a jognyilatkozatokra vonatkozó polgári jogi szabályok a munkajogot is áthatják. A munkajogi megállapodások a Ptk.-hoz hasonlóan konszenzuál szerződések, vagyis a megállapodások a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése (konszenzusa) útján jönnek létre.[10] Az Mt. a jognyilatkozatokra a Ptk. egyes, tételesen felsorolt szabályait rendeli alkalmazni, ennek ellenére azonban a munkajogi jognyilatkozatok gyakorlatilag saját dogmatikai elvek mentén érvényesülnek, a rájuk vonatkozó szabályok jelentősen eltérnek a polgári jogi szabályoktól, ami különösen a jognyilatkozatok érvénytelensége és annak jogkövetkezménye tekintetében érhető tetten.[11]
A munkaszerződés mint a munkaviszony alapdokumentuma - a polgári jogi kötelmi viszonyokhoz hasonlóan - egy szinallagmatikus kötelem, mely alapján a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik. A munkaviszony azonban a magánjogi jogviszonyok között - álláspontom szerint - talán az egyedüli olyan, amelyet természetszerűleg áthatnak a szerződésen kívül, illetőleg azzal párhuzamosan érvényesülő normatív tartalmú jognyilatkozatok, és e tekintetben más magánjogi, polgári jogi jogviszonyoktól lényegesen eltér.[12] A polgári jogban ugyanis nem találunk olyan szerződést, amely alapján bármelyik félnek olyan terjedelmű, jogviszonyt alakító egyoldalú és normatív hatású jogosítványai lehetnének, mint a munkajogban a munkáltatónak, továbbá olyan jogviszonyt sem találunk, ahol létezne a kollektív megállapodásokhoz hasonló, a megállapodásban egyébként nem részes felek jogviszonyát is alapvetően meghatározó jogintézmény.
- 18/19 -
A fenti elvi alapok lefektetése mellett a munkajogi és a polgári jogi jognyilatkozatok közötti különbséget a munkajog "jogforrási" (és "kvázi-jogforrási") rendszere érzékelteti. A munkajogviszonyban ugyanis a jogforrások kettős jellege érvényesül, a jogszabályi rendelkezések a szerződéses rendelkezések által nem szabályozott területeket tartalommal töltik ki, azonban a jogszabályi és a szerződéses rendelkezések mellett, azok elvi felhatalmazása alapján a normatív jognyilatkozatoknak és más nyilatkozatoknak is döntő jelentősége van. Evidens azonban, hogy a gyakorlati szempontokat, valamint a munkaviszony tartósságát, a munkáltatói utasítási és irányítási jog terjedelmét is figyelembe véve, a normatív, egyoldalú jognyilatkozatok és a munkaviszonyt alakító megállapodások szabályozó funkciója kiemelt jelentőségű a munkajogban.[13] Ezek megismerése nem kötött olyan szabályokhoz, mint az általános szerződési feltételek esetén a megismertetés és az elfogadás követelménye, sőt túlzás lenne azt állítani, hogy az egyes munkáltatói szabályzatokban foglalt rendelkezésekre a felek konszenzusa egyáltalán kiterjed, illetőleg hogy azok a szerződés részévé válnának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
