A német polgári perrendtartás (ZPO) választottbírósági eljárásra vonatkozó új, 1998. január 1-jén hatályba lépett tizedik könyvében, amely a nemzetközi választottbíráskodásról szóló UNCITRAL Modelltörvény szabályait veszi át a német jogba, a német jogtörténetben először került szabályozásra, hogy miként kell a választottbíróságnak az alkalmazandó jogot meghatároznia. (A hatályos magyar szabályozás, a Választottbíráskodásról szóló törvény 49. §-a már a német reformot jóval megelőzve, 1994 óta az UNCITRAL Modelltörvény rendelkezéseit tartalmazza.) A ZPO 1051. §-ának második bekezdése szabályozza az alkalmazandó jognak objektívan történő meghatározását, tehát amikor a felek nem határoztak az irányadó jogról. A törvény szóhasználata teljesen megegyezik a német kollíziós jogot szabályozó EGBGB 28. § első bekezdésével.
Az EGBGB, amely az 1980-ban aláírt, a szerződéses viszonyokra alkalmazandó jogról szóló Római Egyezményt foglalja magába, az Európai Unión belül a szerződési jogban egységesen alkalmazandó az állami bíróságok számára. Eszerint "jogválasztás hiányában a kötelmi viszonyokban azon állam jogát kell alkalmazni, amely a tényállással legszűkebb kapcsolatban ("engste Verbindung") áll." Az EGBGB 28. § második bekezdésében törvényi vélelmek segítségével határozza meg, hogy mit kell legszűkebb kapcsolat alatt érteni.
A Modelltörvény 28. cikkének második bekezdése ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy a "választottbírónak azt a jogot kell alkalmaznia, amelyet az általa alkalmazandónak ítélt kollíziósjog határoz meg."
Felmerül tehát a kérdés, hogy a ZPO és a Római Egyezmény (illetve az EGBGB) normaszövegeinek egyezősége miatt a kereskedelmi ügyekben eljáró nemzetközi választottbíróságok kötelesek-e a ZPO 1051. § alkalmazásakor a Római Egyezmény alapján meghatározni az alkalmazandó jogot, vagy a Római Egyezmény alkalmazhatósága kizárható. Ha a ZPO alapján a Római Egyezményt kell alkalmazni, akkor az szakítást jelentene a XX. század második felében kialakult tradicionális jogintézménnyel. A választottbíróságok az 1961-es Genfi Európai Kereskedelmi Választottbírósági Egyezmény óta széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. E norma szerint az alkalmazandó jog meghatározásakor törvényi vélelmek nem érvényesülnek.
A kérdés különös fontossággal bír mindazok számára, akik szerződéses kapcsolataikban gyakran kénytelenek olyan választottbírósági klauzulát kötni, amelyben a választottbíróság székhelye Németországban van. Van-e tehát kötöttség egy Németországban lefolytatott nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárás során a német, illetve az Uniós jogokhoz?
A ZPO választottbíráskodásra vonatkozó régi tizedik könyve (amely a régi ZPO 1025-1048 §-ait foglalta magába) 1789-ből származott, és nem tartalmazott kifejezett rendelkezést az alkalmazandó jog meghatározására. Egy 1930-ban és egy 1986-ban bekövetkezett reformtól eltekintve a választottbírósági eljárás ugyanaz maradt, még olyan erős kritikák ellenére is, hogy "a törvényi rendelkezések nem felelnek meg a jogi valóságnak, és a felek azt rendszeresen kizárják." 2 Az utóbbi évtizedekben több európai állam reformálta meg a választottbíráskodásra vonatkozó szabályait, részben az 1961-es Genfi Egyezmény, részben az UNCITRAL Modelltörvény alapján, amelyet az UNCITRAL a nemzeti választottbírósági szabályok összehangolására dolgozott ki.
A Modelltörvény hatására a német Igazságügyi Minisztérium egy Bizottságot állított fel azzal a céllal, hogy javaslatokat dolgozzon ki a választottbírósági eljárás megreformálására.3 Kétéves tanácskozás után, 1994-ben a Bizottság egy Zárójelentést adott át az Igazságügyi Minisztériumnak, amely alapján a Bundestag meghozta a Választottbírósági Reformtörvényt (Schiedsverfahrens-Neuregelungsgesetz vom 22. 12. 1997.) amely 1998. január 1-jén lépett hatályba. Az új törvény 1051. §-a a német jogban először kifejezetten és általános jelleggel szabályozza az alkalmazandó jog meghatározásának szabályait.
Meg kell jegyezni, hogy az alkalmazandó jogra már korábban is léteztek szabályok, elsősorban a Genfi Egyezmény VII. cikke, amelyet az NDK és az NSZK is ratifikált4, illetve olyan bilaterális megállapodások, mint a Német-Tunéziai Egyezmény 49. cikk második bekezdése5. Sőt, mint ahogy arra a Zárójelentést kidolgozó Bizottság is rámutatott, a ZPO új, 10. könyve alapján a választottbírósági eljárás szabályait a hatályos egyezményekkel együtt olvasva kell megállapítani, mert a ZPO 10. könyve nem kizárólagosan szabályozza az alkalmazandó jog megállapítására vonatkozó eljárás szabályait.
A Szövetségi Kormány a ZPO javaslatának 1051. §-ához fűzött hivatalos indokolásában kifejtette: a javaslat abból indul ki, hogy a választottbírósági eljárásban az alkalmazandó jog tekintetében az 1980. június 19-én aláírt, a szerződéses viszonyokra alkalmazandó jog meghatározásáról szóló (Római) Egyezmény 3. cikkén nyugvó EGBGB 27. §-a érvényesül. A Szövetségi Kormány indokolása teljesen ellentmond a Bizottság Zárójelentésének és a Modelltörvény rendelkezéseinek. A ZPO 1051. §-ának második bekezdése ezáltal ellentmondásba kerül a Modelltörvény 28. §-ának második bekezdésével. Ezt az eltérést azonban a Szövetségi Kormány nem minősíti lényeges eltérésnek.
Az alkalmazandó jog meghatározásával kapcsolatos minden anomália abból adódik tehát, hogy a Szövetségi Kormány egyrészt az ENSZ részéről fennálló nemzetközi nyomásnak, másrészről az Európai Unió felé fennálló jogharmonizációs törekvéseknek kívánt eleget tenni, amikor mind a Modelltörvény 28. cikkét, mind pedig a Római Egyezmény 3. cikkét alapul véve a két normaszöveg keverékéből álló szabályozást fogadott el.
A kérdés tehát valójában az, hogy létezik-e egy, a Szövetségi Kormány által vélelmezett jogharmonizációs kötelezettség a nemzetközi választottbírósági eljárás szabályozásakor (II). Kérdés továbbá, hogy köteles-e a jelenleg hatályos német szabályok alapján a konkrét ügyben eljáró választottbíróság az alkalmazandó jogot a Római Egyezményben felállított vélelmek szerint elbírálni (III). További kérdés, hogy a választottbíróságnak a Római Egyezményben szabályozott speciális kollíziósjogi normákra, így munkavédelmi szabályokra, fogyasztóvédelmi szabályokra is tekintettel kell-e lennie, nem is szólva azon, a Római Egyezmény 7. cikkében szabályozott imperatív jellegű normák alkalmazásáról, amelyek a lex causae-tól függetlenül feltétlen érvényesülést kívánnak (ún. "Eingriffsnorm") (IV).
Tekintettel arra, hogy a felek szabad jogválasztása tekintetében a ZPO 1051. §-ának első bekezdése a felek autonómiáját mind a Modelltörvénnyel, mind pedig a Genfi Egyezménnyel teljesen megegyezően tárgyalja, a felek választásakor a fenti probléma fel sem merül, ezért a felek jogválasztására nem térek ki. Igaz ugyan, hogy a szabad jogválasztást a Római Egyezményen alapuló EGBGB 27. §-a sokkal részletesebben szabályozza, azonban ezek a szabályok mind a Modelltörvény, mind pedig a Genfi Választottbírósági Egyezmény alkalmazási gyakorlatában érvényesülnek.6 Olyan kérdésekről van szó, mint az ügyhöz semmilyen módon nem kapcsolódó (neutrális) jog kiköthetősége, a hallgatólagos jogválasztás lehetősége, a jogválasztás idejének kérdése, a dépeçage lehetősége, a Lex Mercatoria választásának lehetősége stb. Megjegyzendő, hogy a renvoi tilalmával kapcsolatosan a ZPO 1051. §-ának első bekezdése megenged egy olyan értelmezést, hogy a felek a szerződésre irányadó jog kollíziós normáira is kiterjedő jogválasztást hajtsanak végre (a normaszöveg szerint: "hacsak a felek kifejezetten nem másban állapodtak meg", - ún. "Gesamtverweisung"), amely a Modelltörvény 28. §-ának első bekezdés szó szerinti átvétele miatt került bele a ZPO-ba. A kollíziós normákat is magába foglaló jogválasztás azért nem lenne szerencsés, mert a vissza- és továbbutalás lehetőségét teremtené meg. A Szövetségi Kormány véleménye az üggyel kapcsolatban az, hogy egy ilyen jogválasztás - azaz a kollíziósjogi és anyagi normák együttes választása - nem ütközik a Római Egyezmény lényeges tartalmával, és az a lehető legszélesebb jogegységesítésre tekintettel teljes egészében átvehető volt az új jogba.7
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
