Budai Balázs Benjámin-Vajkai András: A közszolgálat informatikai hatékonysága (IJ, 2014/2. (58.), 55-65. o.)

Magyarország a közszolgálat informatikai hatékonysága vonatkozásában a régiós felmérésekben közepes teljesítményt mutat, míg a nemzetközi felmérésekben egyre hátrébb kerül. Bár a fejlődés folyamatos e téren, mégsem mondható, hogy a legújabb technológiákat adaptáló társadalomra felkészült volna a hazai közigazgatás. Az innovációkat csak korlátozottan fogadja be az államapparátus (innovációs teljesítményünk az EU egyik leggyengébb eredményét mutatja1), s így a lemaradásunk - az állampolgári és vállalkozói elvárokhoz viszonyítva is - egyre jelentősebb2. A technológia és innovációs adoptáció sebességének tekintetében a társadalom és a gazdaság szereplői, valamint az államapparátus és a közigazgatás között egyre nagyobbra nyíló "olló" figyelhető meg. Jelen tanulmányunkban a közszolgálat informatikai hatékonyságának kérdéseit több aspektusból is vizsgáljuk. A technológiai megoldások és az operatív feladatok elemzése helyett, inkább a stratégiai kérdésekkel foglalkozva egy ún. "high level" nézőpontból közelítjük meg a kérdéskört.

Az informatikai hatékonyság tartalmának tisztázását követően foglalkozunk az infrastruktúra menedzsmenttel, kiemelve a leggyakoribb (ITIL) módszertant. Ezt követően az Informatikai rendszerek és szolgáltatások kiszervezési irányvonalai lehetőségeit vizsgáljuk meg a majd a szoftver / applikáció portfólió menedzsment (APM) és az Enterprise Appclication Stores (EAS) területét tekintjük át, végül a licenszkezelés aktuális kérdéseit vesszük nagyító alá.

Mindenekelőtt tisztáznunk kell, mit is értsünk a hatékonyság fogalomköre alatt. A hatékonyság a kibocsátás és a ráfordítás viszonyszáma. Egy adott tevékenység során előállított, termékek, szolgáltatások és egyéb eredmények, valamint az előállításukhoz felhasznált források közötti kapcsolatot jelöli. A kiinduló állapot és az elérendő célok viszonylatában a hatékonyság fogalmát két oldalról vizsgálhatjuk. Egyrészről a meghatározott cél elérését a lehető legkisebb ráfordítással, másrészről pedig az adott ráfordítással a lehető legjobb eredmény elérését érthetjük alatta.

Amennyiben a hatékonyság alatt a meglévő erőforrások optimális kihasználását értjük, akkor ebben a megközelítésben kétség nem férhet az e-közigazgatás eszközrendszerének bevetéséhez. Azonban a hatékonysága alá ma már a gyorsaságot, a mérhetőséget, az elérhetőséget és a fenntarthatóságot is hívószóként kapcsolják. Így vizsgálni kell, hogy az informatikában rejlő lehetőségek kombinálása hogyan erősíthető szinergikus hullámmá, mely minőségi változást hoz a közigazgatás fejlesztésében.

Jelenleg több nagy akadály áll az elektronikus ügyintézés hazai útjába: többek között ilyenek az elektronikus aláírás-, az elektronikus fizetés-, az elektronikus számlázás-, az elektronikus adat- és dokumentum-szolgáltatások alkalmazásnak technikai és normatív akadályai, a területi és intézményi ICT feltételrendszerbeli különbségekből fakadó aránytalanságok, a közigazgatási IT infrastruktúra konszolidációjának elégtelensége, az interoperabilitás hiánya. Ennek eredménye az online e-közszolgáltatások alacsony száma és színvonala, melyből fakad az alacsony lakossági felhasználás.

Amikor azonban azt állítjuk, hogy kétség nem férhet az e-közigazgatás eszközrendszerének bevetéséhez, általában költségmegtakarításról beszélünk. (Elég csupán a papír alapú dokumentumok valamennyi járulékos költségét szembeállítani egy év során, az elektronikus megoldás fejlesztésének és fenntartásának költségeivel3.) Ugyanakkor látnunk kell a hatékonyság fokozatait is. Ebben egy norvég szerzőpáros adja az első kapaszkodót4.

1. ábra. Az e-közigazgatás hatékonyságának értékelési kerete

Forrás: Lasse Berntzen, Morten Goodwin Olsen: "Benchmarking e-Government - A Comparative Review of Three International Benchmarking Studies," icds, pp.77-82, 2009 Third International Conference on Digital Society, 2009

Berntzen és Olsen koordinátarendszere a hatékonyságot az összetettség és az integráltság dimenzióiba helyezi. Az origóhoz közeli "éretlen szolgáltatási" dobozok-tól az "érett" távolabbiakig négy kategóriát különböztetnek meg.

- Katalógus: ezek megelégednek az online jelenléttel, a letölthető formanyomtatványokkal.

- Tranzackió: Szolgáltatások és formanyomtatványok online elérhetők, a szolgáltatások mögött olyan adatbázisok találhatók, amelyek az online tranzakciókat támogatják.

- 55/56 -

- Vertikális integráció: A helyi rendszereket magasabb szintű rendszerekbe integrálják, hasonló funkcionalitással.

- Horizontális integráció: Különböző funkcionalitású rendszereket kapcsolnak össze. Valódi egyablakos megoldás az állampolgároknak.

Hatékonyságról tehát első megközelítésben akkor beszélhetünk, ha a horizontális integráció megvalósul. (Különös lehet ez a megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy az alább bemutatott mutatócsoportok döntően megrekednek az első két szint vizsgálatával, és sem a vertikális, sem a horizontális integráció szempontjait nem mérik. Talán ez adja a mai mutatók legfőbb kritikáját is, hiszen nem foglalkoznak azzal, ami a színfalak mögött van. Ma még többre értékelnek egy több funkcionalitású, ám nem integrált szolgáltatás-halmazt, mint egy egyszerűbb, ám integrált megoldást.)

Ugyanakkor a Gartner szerzője rámutat arra, hogy az e-közigazgatás evolúciója a 2000-es évektől kezdve nem csupán az integrációról szól, hanem a szolgáltatások hozzáférhetőbbé, átláthatóbbá, személyre szabottabbá és vonzóbbá válásáról, majd napjainkra a fenntarthatóságról, megfizethetőségről, határokon átívelőségéről.

Meg kell jegyezni, hogy számos közigazgatás (így hazánké is) az online szolgáltatások kialakításánál és az életesemény alapú - integrált - ügyintézés kialakításánál tart. A fejlettebb közigazgatások az adatok valós idejű rendelkezésre állását, az intézmények közötti adatátviteli és elemzési képességek (interoperabilitás) minőségének javítását tűzték ki célul.

Janssen és társai5 18 e-kormányzati mutatót elemezve öt csoportba osztotta az e-közigazgatást mérő mutatókat:

- Inputmutatók: amelyek azt mutatják, hogy az adott ország mennyit fektet be az e-közigazgatásba.

- Környezeti / készenléti mutatók: az adott ország e-közigazgatásra való felkészültséget mutatják

- Outputmutatók: a megvalósult e-közigazgatási alkalmazások mennyiségét mutatják meg.

- Használat / intenzitásmutatók: a polgárok tényleges e-közigazgatással kapcsolatos alkalmazási szokásait mutatják.

Hatás / eredménymutatók az e-közigazgatási szolgáltatások hatását méri (pl.: feldolgozási idő változása, várakozási idő változása stb.)

Már önmagában a mutatóhasználat a közigazgatási modernizációs gondolkodás fejlettségét türközi. A mutatócsoportok viszonyrendszerét a 2. sz. ábra mutatja.

2. ábra. Mutatócsoportok, a szemlélet fejlettsége alapján

(Forrás: saját ábra)