Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, amikor Kukorelli István Professzor Úr megkért, hogy írjak recenziót a Három István, három nemzeti ünnep, három példakép című munkájához. Kíváncsian vettem kezembe a könyvet, és a szerző előzetes, rövid jellemzése alapján már tudtam, hogy nem egy tipikusan tudományos munkát fogok olvasni, amelyről a könyv címe is határozottan árulkodik.
A könyv négy szerkezeti részből áll, amelyből az első, bevezető részben Kukorelli István a három Istvánnal történő találkozását mutatja be. A három István: Szent István, Széchenyi István és Bibó István. Három személyiség, akik annak ellenére, hogy a magyar történelem különböző korszakaiban éltek, mégis meghatározó részeivé váltak nemzetünk történelmének, alkotmányos kultúrájának. Ami a bevezető részt illeti, a három Istvánnal történő megismerkedés részletes bemutatása során Kukorelli István életútja is kirajzolódik. Ezáltal a bevezető rész a leíró történelmi gondolatok mellett egy személyes hangvételű memorandumként is meghatározható, ahol a szerző kellő részletezettséggel mutatja be életének főbb csomópontjait, ami határozottan közelebb viszi az olvasót őhozzá is.
A bevezető rész első részében Szent István királyunkkal való megismerkedésről olvashatunk, ahol Kukorelli István egyrészről a pannonhalmi Bencés Gimnáziumban eltöltött éveire emlékezik vissza. Itt megismerkedhetünk Pannonhalma történelmével, és a szerző városhoz fűződő viszonyával. Államalapító uralkodónkkal történő második nagy találkozás azonban már hazánk egyik meghatározó eseményéhez kapcsolódik, nevezetesen a rendszerváltáshoz. A szerző meghitten idézi fel Szent Istvánnal való kapcsolatát, a magyar államalapítás ünnepét.
A Széchenyi Istvánnal történő találkozáshoz egészen az általános iskolai évekig kell visszamenni, a szerző ugyanis az ottani történelemórák egyikén ismerkedik meg a "legnagyobb magyarral". Ebben a részben bepillantást nyerhetünk Kukorelli István gyermekkorába, illetve részeletes leírást kapunk szülőfalujáról, Tétről is. Itt Széchenyi István Téthez fűződő viszonya elevenedik fel, amelyhez nélkülözhetetlen bemutatni a téti literátorok egyik kiemelkedő alakját, Kisfaludy Károlyt, szintén téti születésű, neves magyar költőt, illetve Széchenyi és Kisfaludy kapcsolatát. Az igazi nagy találkozás azonban a Nagycenki Népfőiskolához köthető, 1991-ből. Az ezt követő részben a szerző a rendszerváltás utáni legfontosabb, Széchenyihez fűződő pillanatait idézi fel, mint például a Tétiek Baráti Társaságának 1999-es megalapítását, vagy a 2000. március 15-én, a Bencés Gimnáziumban elmondott ünnepi beszédét.
A bevezetés utolsó részében a Bibó Istvánnal való kapcsolat kezdetei elevenednek fel, ami az 1973-1974-es évekre datálható. E találkozás meghatározó volt, hiszen ahogy Kukorelli István is megjegyzi, szemináriumvezetőként elsők között adta ki referátumkét Bibó István akadémiai székfoglalójának beszédét. A szóban forgó bekezdésekben nyomon követhetjük a Bibó István Szakkollégium történetét, illetve Kukorelli István szakkollégiumban betöltött szerepét. A szerző mindezt egy vele készített interjú idézésén keresztül mutatja be, valamint többek között visszaemlékezik a szakkollégium alapításának 25. és a 35. évfordulója apropóján rendezett találkozókra, továbbá a 2011. szeptember 10-én megtartott Bibó emléktábla avatására is.
A könyv következő három nagyobb szerkezeti részében Szent István, Széchenyi István és Bibó István munkásságának, a magyar nemzet életében betöltött szerepüknek részletes leírása történik meg. Első helyen Szent István királyunkról olvashatunk, ahol elénk tárul az államalapítás, a Szent Korona-tan, illetve államalapító királyunk máig élő emlékezete. Az uralkodóhoz kapcsolódó nemzeti ünnep Magyarország államalapításának ünnepe, amely augusztus 20-ra esik. Magyarország Alaptörvényének J) cikke szerint azonban e nap nemcsak a magyarság egyik nemzeti ünnepe, hanem hivatalos állami ünnep is, amelynek máig ható üzenetei vannak. Ezek közül legegyértelműbb az, hogy hazánknak állandóan stabil, erős államra van szüksége, amely tiszteli és védi a polgárok jogait. Kukorelli István második üzenetként fogalmazza meg, hogy mindenkor emlékeznünk kell a szuverén állam és a szabadság fontosságára. Harmadik üzenetként emelhető ki, hogy ez a nap az államalkotó magyar nép több mint ezeréves európaiságának az ünnepe, amelynek fundamentális eleme a kereszténység felvétele, a keresztény értékrend meghonosítása. Az üzentek köréből kiemelendő még az államhatalom és a moralitás szoros kapcsolata is. A könyv a Szent Korona fontosságára is felhívja a figyelmet, amelyről számos - majdnem félszáz - törvény született a 2000. évi I. törvényt megelőzően. A szerző hangsúlyozza, hogy a Szent Korona a független magyar államiság jelképe, amelynek lényege a következőképpen foglalható össze: a szuverenitás a nemzeté. Érdemes megemlíteni a Szent Korona kérés legendájának ismertetését, illetve a könyvben idézésre kerül Szent István, Imre fiához intézett intelmei, valamint a Pannonhalmi Kolostor, mint az első magyar iskola kiváltságlevele. A jelenlegi magyar alkotmányos rendszert nagymértékben meghatározó történeti alkotmányunkról is olvashatunk. Annak ellenére, hogy történeti alkotmányunk vége nehezen ítélhető meg, kezdetét egyértelmű-
- 317/318 -
en a Szent István-i államalapításhoz köthetjük. Kukorelli István neves szerzők, tudósok gondolatait is idézi, amelyből kirajzolódik államalapító királyunk korunk köztudatában élő megítélése. Hivatkozásra kerül a Szent István király dicső emlékének megörökítéséről szóló 1938. évi XXXIII. törvénycikk, illetve a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény. A fejezet egy egyházi énekkel zárul, melynek címe: Hol vagy István király?
A következő fejezet Széchenyi Istvánról szól, akihez március 15-ei nemzeti ünnepünk kapcsolódik. Kukorelli István ezek közül is a "legnagyobb magyar" alkotmányfilozófiáját emeli ki, illetve érdemévé teszi a történeti alkotmányunkat meghatározó sarkalatos törvények felsorolását. Széchenyi sokat foglalkozott a rendi alkotmánnyal, és rendkívül fontos megállapítása volt, hogy a szuverenitás a nemzeté és Magyarországot saját alkotmánya nélkül nem lehet kormányozni. Kiemeli, hogy Széchenyi műveinek (többek között: Hitel, Világ, Stádium) nélkülözhetetlen szerepe volt a rendi alkotmány alapjainak lebontásában. Szó esik Széchenyi István Angliában tett látogatásairól, az angol és a magyar alkotmányos rendszer összehasonlításáról, valamint a Széchenyi által olvasott és feldolgozott számos mennyiségű könyvről. Megismerhetjük Széchenyi munkásságának korszakait, ahol egyesek szerint három, más vélemény szerint meghatározható egy negyedik periódus is. A szerző végül kísérletet tesz Széchenyi alkotmányfilozófiájának összefoglalására, amelyben megállapítja, hogy a "legnagyobb magyar" nem volt revolucionista, nem volt híve a kartális alkotmányoknak, és nézetei egyértelműen összeegyeztethetőek az alkotmányosság alapelveivel, aminek alapja az általa tanulmányozott és feldolgozott hihetetlen mennyiségű irodalom. Kiemeli azonban, hogy talán az emberi jogokkal kapcsolatos filozófiája volt a legnehezebben azonosítható. E gondolatmenetet a szerző a következő, teljes mértékben helytálló megállapítással zárja: "Széchenyi, mint intézmény, maga volt a magyar alkotmány egyik legfőbb biztosítéka."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
