Amiről a következőkben szó lesz, az egyáltalán nem tipikus jegyzői feladat. Ma már nem is újdonság, nem egyedi megoldás, de aktuálisabb mint az elmúlt tíz-tizenöt évben bármikor...
Szeretném egy kis múltidézéssel kezdeni. Egy akkor még nyolcszáz lakosnál is kisebb faluban, a Pest megyei Pusztazámoron voltam jegyző 1992-től. A sok szempontból fejletlen község több évtizedes közös tanácsi múlt után éppen csak ízlelgette az önálló önkormányzat lehetőségét. Ismertük a problémákat - sok volt - és kerestük a megoldásokat. Mindenki többet és jobbat akart. Úgy is, hogy nem volt túl sok pénz rá.
Sok tényező együttes hatásaként az a helyzet alakult ki a faluban, hogy alig volt olyan helybeli, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Számuk még az ötöt sem érte el, ezért az önkormányzat úgy határozott, hogy legalább jelképes támogatást nyújtva megpróbálja jelezni a fiataloknak, mennyire fontosnak tartja a tanulást. Nem csak a tanulást, hanem azt is, ha a művészet vagy a sport területén kiemelkedő eredményt ér el egy gyermek. A támogatást községi ösztöndíj alapításával önkormányzati rendeletben szabályoztuk. Az ösztöndíjat az általános iskolát befejező és a középiskolai tanulmányokat folytató tanulók kaphatták meg. A falu anyagi erejének gyarapodásával később ezt kiterjesztettük a felsőfokú tanulmányokat végzők támogatására is. Úttörők voltunk az országban, mert amikor elindítottuk a programot, alig volt olyan kis falu, aki alkalmazta ezt a megoldást. Abban is egyediek voltunk, hogy a támogatást csak az eredménytől tettük függővé, nem kötöttük jövedelemhatárhoz vagy más feltételhez. A képviselő-testület, élén a polgármesterrel úgy gondolta, hogy azok a fiatalok, akik maguk mögött érezhették az egész község támogatását és elismerését, a megszerzett tudásukkal viszonozzák majd azt. Éljenek, lakjanak bárhol is, szívesen emlékeznek majd az életük indításához kapott segítségre.
Azzal kezdtem, hogy ez a kérdés aktuálisabb, mint a közelmúltban bármikor. A tisztelt olvasók valószínűleg tudják, hogy mire gondolok.
A főiskolai, egyetemi tanulmányok megkezdése jelentősen megnehezült. Az országos önkormányzati ösztöndíj program, a Bursa Hungarica korábban három lábon állt. A csatlakozó települési önkormányzatok által megállapított juttatásból, a megyei önkormányzat hozzájárulásából, és az ezt kiegészítő állami támogatásból. Keretek között ugyan, de többen is jogosultak lehettek erre a támogatásra.
Ma már ezt az ösztöndíjat csak a képzésben részt vevő, nappali tagozatos munkarendben tanuló hallgatók kaphatják meg. A levelező szakon vagy a távoktatásban tanulók eleve ki vannak zárva. Sokszor a megyei önkormányzatok sem támogatják már az ösztöndíjas tanulókat, így az összeg jelentősen kevesebb.
A Bursa fénykorában a települési és a megyei önkormányzatok által együttesen nyújtott támogatást az állam megduplázta. A megyei rész kiesésével az állami rész is csökkent. Ez azt eredményezte, hogy a korábbinál sokkal kevesebben kapnak jóval alacsonyabb összeget. Mindemellett a keretszámok folyamatos csökkenése miatt egyre kevesebb az államilag támogatott nappalis hallgatók száma, egyre többen csak költségtérítéses szakon tudnak tanulni.
Ebben a helyzetben még fontosabb, hogy azok az önkormányzatok, amelyek képesek és készek segíteni a helyi fiataloknak, nagyobb szerepet vállaljanak a tanulmányok támogatásában. Érdemes tehát megfontolni az önkormányzati ösztöndíjak alapítását vagy a meglévő ösztöndíjfeltételek módosítását.
Kevés önkormányzat engedheti meg magának, hogy az összes helyi hallgatót támogassa, ezért körültekintően kell meghatározni a részleteket. A legfontosabb azonban az, hogy egyetlen fiatalt se zárjunk el a lehetőségtől a képzés formája és a finanszírozás módja miatt. Nem túl igazságos az olyan szabályozás, amely csak a nappalin tanuló államilag támogatott képzésben részt vevők számára teszi hozzáférhetővé a helyi ösztöndíjat. Azokat is segíteni kellene, akik ide nem tudnak bekerülni, mert a csökkenő keretszámok miatt nem nehéz átcsúszni a költségtérítéses képzésbe vagy a levelező munkarendbe, távoktatásba. Sok olyan fiatal van, akinek családja erőn felül vállal áldozatot azért, hogy esélyt adjon a gyermekének, és megpróbálja előteremteni a költségtérítést.
A mai munkaerő-piaci helyzet ismeretében az sem biztos, hogy a levelezőn tanuló diákok tanulmányaik mellett dolgozni is tudnak. Diákmunkára szinte kizárólag csak aktív, nappali tagozatos jogviszonyban lévőket alkalmaznak. Sok munkáltató pedig elzárkózik a levelezős főiskolai, egyetemi hallgató alkalmazásától, mert a kialakult munkarend nem mindenhol egyeztethető össze azzal a rendszeres távolléttel, amit a konzultációk és a vizsgák jelentenek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
