Elmondható, hogy előbb-utóbb a gyermekek jelentős része találkozik valamilyen módon az igazságszolgáltatással, illetve közigazgatási eljárásokkal. A szülők válása, a gyermek örökbefogadása, a gyermek sérelmére vagy az általa elkövetett bűncselekmény mind olyan helyzetek, amikor a gyermek kapcsolatba kerül az eredetileg felnőttekre szabott bírósági és más hatósági eljárásokkal. Ez az élmény a gyermekek számára sokszor keserű tapasztalattal járhat, pedig a nehézségek egy részét meg lehetne szüntetni. Jóllehet nemzetközi és európai szinten is megtörtént az alapelvek rögzítése, a gyakorlatban mégsem valósul meg hiánytalanul a gyermekközpontú igazságszolgáltatás.
A gyermekek nemcsak a hatóságok, a bíróság előtt védtelenek és kiszolgáltatottak, hanem sokszor a legszűkebb környezetük, a családjuk sem veszi megfelelően figyelembe az érdekeiket. A szülők válásakor például gyakran alakul ki olyan helyzet, amelyben a közös gyermek a játszma része lesz. Amint azt Gyurkó Szilvia írja, a gyermek afféle zálogtárggyá válik, amelynek a kiváltásához a másik szülőnek teljesítenie kell valamit.[1] Ha a szülő nem teljesít, elveszíti a jogot a gyerekre, így a gyermek könnyen zsarolás eszközévé válhat.
E folyóirat hasábjain már több olyan cikk is megjelent, amely a gyermekbarát igazságszolgáltatás koncepciójának polgári jogi, családjogi ügyekben való alkalmazása szükségességéről értekezik. Legalább ilyen fontos, hogy a gyermek életkori sajátosságait a büntetőeljárás során is figyelembe vegyék, akár sértettként, tanúként vagy elkövetőként van jelen a gyermek az eljárásban. A gyermekbarát igazságszolgáltatás általános alapelvei ugyanúgy érvényesek a speciális büntetőeljárási elvek mellett az eljárás során, így azokat is áttekintem.
Az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásának kidolgozását megelőzően széles körű konzultáció keretében mérték fel a gyermekek tapasztalatait. Többségük arról számolt be, hogy nem kaptak elegendő információt az őket érintő eljárásról, amelyet legszívesebben a szülőktől, vagy pedig olyan, számukra ismert embertől szeretnének megkapni, akiben megbíznak. A gyermekek beszámolói alapján kirajzolódik a rendszerrel szembeni általános bizalmatlanság, sérelmezik az eljárások alatt a félelmet keltő környezetet, valamint a hosszadalmas vagy éppen túl gyorsan lezáruló eljárásokat. Összességében a gyermekek által artikulált vágyak nem okoznak nagy meglepetést. Azt szeretnék, ha az eljárás alatt méltósággal kezelnék őket, beleértve a meghallgatásukat és az érettségi szintjüknek megfelelő tájékoztatást.[2]
A gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósításával a gyermekek az egyébként is nehéz élethelyzetben nem traumatizálódnak újra, viszont úgy érezhetik, hogy részesei a folyamatnak. Az eljárások sebessége a gyermekhez igazodik: a nem túl gyors, de nem is hosszadalmas, észszerű tempójú eljárás a gyermek érdekét szolgálja.
Dolgozatomban a gyermekközpontú igazságszolgáltatás koncepcióját mutatom be, melyhez a legfontosabb forrásom az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról című kiadvány és az IDEA-projekthez tartozó e-handbook és tananyag. Áttekintem a gyermekbarát igazságszolgáltatás alkalmazási körét és célját, a kapcsolódó alapvető fogalmakat és alapelveket. Megvizsgálom, hogy mik a gyermekközpontú igazságszolgáltatás elemei, illetve hogy az eljárás különböző szakaszaiban miként lehet megvalósítani a koncepciót. Végezetül egy nemzetközileg elismert jó gyakorlatról, a Barnahus-modellről szólok majd, amelyet a gyermekközpontú igazságszolgáltatás részeként itthon is sikerrel alkalmaznak.
2019-ben Magyarországon 174 000 gyermek volt veszélyeztetettként nyilvántartva, mintegy húszezren éltek gyermekvédelmi gondoskodásban. Több tízezer gyermek és fiatal van a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében, a gyermek- és fiatalkorú elkövetők száma közel tízezer, és évente körülbelül 6000 gyermek lesz valamilyen bűncselekmény áldozata.[3] Az e statisztikákban sze-
- 30/31 -
replő gyerekek már kapcsolatba kerültek az igazságszolgáltatással. Kérdés, hogy a nagyszámú, gyermeket is érintő ügyekre mennyire van felkészülve az intézményrendszer - hiszen a gyermekek helyzete és szükségleteik speciálisak. Vajon képes-e az adott intézmény szakembere a gyermek korának megfelelő nyelvezettel és módon kommunikálni a gyermekkorú áldozattal, elkövetővel, szemtanúval vagy szülei válóperének érintettjével? Fontos megvizsgálni ezeken felül azt is, hogy a gyermeket milyen környezetben és módon hallgatják meg, tájékoztatják-e arról, hogy mi várható a rendőrségen, a javítóintézetben vagy legrosszabb esetben a büntetés-végrehajtásban. Kap-e információt arról, hogy kihez és hogyan fordulhat segítségért, ha zárt intézményben élve panasza van a társaira vagy a gondozójára?
Az alábbiakban a hivatkozott Iránymutatás alapján mutatom be a gyermekbarát igazságszolgáltatás koncepciójának alkalmazási körét és célját, alapvető fogalmait és elveit. Bemutatom továbbá azt is, hogy milyen módon lehet gyermekközpontú az igazságszolgáltatás az eljárás különböző szakaszaiban.
Az Iránymutatás a bírósági eljárásokra, valamint ezek alternatíváira vonatkozik, az eljárásokban részt vevő gyermek szerepével, véleményének figyelembevételével, jogaival és szükségleteivel foglalkozik. Érvényes mind a büntető-, polgári és közigazgatási jogi eljárásokban, amelyek során a gyermek kapcsolatba kerül az eljárásban érintett szervvel. Annak biztosítását célozza, hogy bármely eljárás közben tiszteletben tartsák a gyermekek jogait, a gyermek érettségi és értelmi szintjének figyelembevételével. A gyermekek jogainak tiszteletben tartása nem veszélyeztetheti a többi érintett fél jogait, azok megfelelő egyensúlyban kell legyenek az egyéb érintett felek jogaival.
Gyermeknek tekintjük a 18 évesnél fiatalabb személyeket. Szülő az, aki a nemzeti jog szerint szülői felelősséggel bír - ennek hiányában a gyám vagy kijelölt jogi képviselő. Gyermekbarát igazságszolgáltatás alatt olyan igazságszolgáltatási rendszert értünk, amely az elérhető legmagasabb szinten biztosítja a gyermek jogainak tiszteletben tartását, figyelembe veszi a legfontosabb elveket, tekintetbe véve a gyermek érettségét, értelmi szintjét és az ügy körülményeit. A gyermekbarát igazságszolgáltatás az életkornak megfelelő, gyors és gondos. A gyermekek jogaihoz és szükségleteihez igazodik és azokra fókuszál, továbbá tiszteletben tartja a gyermek jogát tisztességes eljáráshoz, valamint a részvételi jogát az eljárásban. Tiszteletben tartja a jogot a magánélethez, a családi élethez és a méltósághoz.
Tiszteletben kell tartani a gyermek tájékoztatáshoz való jogát, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez fűződő jogát, valamint azt, hogy az őt érintő eljárásokban kikérjék a véleményét, meghallgassák, és figyelembe is vegyék azt. A részvétel elve alatt a gyermek azon jogát értjük, hogy az őt érintő ügyben elmondhassa véleményét - ez a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény egyik vezérelve. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy automatikusan olyan döntés születik majd, amely a véleményükkel egyező, az iránymutatás azonban megköveteli, hogy ezeket a véleményeket komolyan figyelembe vegyék és kellően tiszteletben tartsák. Ebbe beletartozik a gyermekek véleményének megfelelő súllyal történő figyelembevétele, tekintettel az érettségükre, annak érdekében, hogy ez a részvétel érdemi legyen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
