https://doi.org/10.59851/mj.73.07.7
Az Alkotmánybíróság contra constitutionem jogértelmezés miatt semmisítette meg a Budaörsi Járásbíróság szabálysértési ügyben hozott végzését, amely nem tárta fel, hogy a gazdasági társaság gépjárművét érintő szabálysértést mely természetes személy követte el, hanem helyette a Polgári Törvénykönyv képviseleti szabályai alapján állapította meg a vezető tisztségviselő szabálysértési felelősségét.
Kulcsszavak: contra constitutionem jogértelmezés; közlekedési szabálysértés; nullum crimen sine lege elv; szabálysértési felelősség
A határozat száma: 1231/2026. (V. 7.) AB határozat
The Constitutional Court annulled a decision of the District Court of Budaörs in administrative offence proceedings on the ground that it was based on contra constitutionem interpretation of the law. Rather than identifying the natural person who had committed the traffic offence involving a vehicle operated by a business entity, the court imputed liability for the administrative offence to the company's managing director on the basis of the rules on legal representation contained in the Civil Code.
Keywords: contra constitutionem interpretation; traffic offence; nullum crimen sine lege principle; liability for administrative offences
Az alkotmányjogi panaszeljárás alapjául szolgáló ügyben megállapított tényállás lényege, hogy egy gazdasági társaság tulajdonában álló gépjárműnek a műszaki érvényességi ideje lejárt, ennek ellenére azt a forgalomban használták. Ez a magatartás a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 5. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott közlekedési szabály megszegését jelenti, amiért a gépjármű vezetőjét terheli felelősség. A vezető felelőssége mellett azonban felmerül még az üzembentartó felelőssége is, hiszen a hivatkozott törvényhely a) pontja előírja, hogy az üzembentartó nem engedheti meg, hogy a vezető a járművel elinduljon, és az elindulást köteles megakadályozni. E két KRESZ-szabály megszegésére pedig szabálysértési felelősség épül: a 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 224. § (1) bekezdése szerint minősülő közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése.
A konkrét ügyben a közúti ellenőrzés során az intézkedő rendőrök a gépjármű vezetőjével szemben helyszíni bírságot alkalmaztak, egyúttal feljelentést tettek a gépjármű tulajdonosának és üzembentartójának minősülő gazdasági társaság ügyvezetőjével mint vezető tisztségviselővel szemben. A szabálysértési hatóság az ügyvezető felelősségét a Szabs. tv. 224. § (1) bekezdése alapján megállapította, és őt figyelmeztetésben részesítette.
E határozattal szemben az ügyvezető kifogást terjesztett elő, amelyet a Budaörsi Járásbíróság - tárgyaláson kívül, pusztán az iratok alapján - bírált el. A bíróság hivatkozott a Szabs. tv. 2. § (1) bekezdésére, amely szerint a szabálysértési cselekmény emberi magatartást jelent. Egy jogi személynek minősülő gazdasági társaság által előidézett sérelem vagy veszély, illetve mulasztás mögött mindig egy természetes személy jogsértése keresendő, vagyis azt kell vizsgálni, hogy kinek a tevőleges magatartása vagy mulasztása folytán következett be a szabálysértés.
A bíróság ezt követően a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a jogi személyek képviseletére vonatkozó szabályaira hivatkozott. Okfejtése szerint "a jogi személy cselekvőképtelensége okán megkívánt törvényes és szükségszerű képviselet az, amely megalapozza a jogi személynek minősülő gazdasági társaság önálló képviseleti joggal felruházott vezető tisztségviselőjének a jogi személy által elkövetett közlekedési szabályszegés miatti felelősségre vonhatóságát, és ezzel annak a joghézagnak a vonatkozó jogszabályi rendelkezések összefűzésével és egymásból történő levezetésével történő áthidalását, amely a konkrét szabályozás hiánya miatt tenné lehetővé egy jogi személy számára a felelősség alóli mentesülést".[1]
A határozat kiemelte továbbá, hogy sem a KRESZ, sem pedig a Szabs. tv. nem rendelkezik arról, hogy abban az esetben, ha az üzembentartó jogi személy, az üzembentartót terhelő kötelezettség elmulasztása miatt tartozik-e valaki felelősséggel, és ha igen, akkor ki az. Azonban az üzembentartónak az érintett közlekedési szabály, illetve más jogszabály megszegése miatti felelősség alóli mentesülését nem eredményezheti az a tény, hogy jogi személynek minősül.[2] Ez alapján a járásbíróság az ügyvezető szabálysértési felelősségét megállapíthatónak tartotta, és a jogorvoslati kérelmét elutasította.
E bírósági határozattal szemben az ügyvezető alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben - egyebek mellett - az önkényes, contra legem értelmezés miatt a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], valamint a nullum crimen sine lege elv sérelmére [Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdés] hivatkozott.
A jogkérdés lényege úgy foglalható össze, hogy ha a közlekedési szakigazgatási szabályokban meghatározott üzemben tartó jogi személy, akkor az üzembentartóra telepített jogszabályi kötelezettségek megszegése miatt terhelheti-e szabálysértési felelősség az ügyvezetőt mint természetes személyt, pusztán e jogállására, illetve a Ptk.-ban meghatározott törvényes képviseleti jogára tekintettel.[3]
- 474/475 -
A panaszban állított alapjogsérelmek közül az Alkotmánybíróság először a tisztességes eljárás követelményét sértő, ún. contra constitutionem jogértelmezés kérdésével foglalkozott. Kiindulásként, a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatra hivatkozással összefoglalta az ezzel kapcsolatos joggyakorlatát. Eszerint: a contra legem jogalkalmazás csak kivételesen, szigorú feltételek fennállása esetén ér fel a contra constitutionem alaptörvény-ellenesség szintjére, és vezethet a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelméhez. A bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája jellemzően akkor merülhet fel, ha a következő (egymást erősítő) feltételek együttes fennállása megállapítható. Egyrészt a bíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog mint eljárásjogi jellegű alapjognak egy aspektusát, az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolja meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó hatályos jogi normákat miért nem alkalmazta. Másrészt, ezzel párhuzamosan, ha a bíróság a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem veszi figyelembe. Harmadrészt, ha a bíróság döntését egy olyan bírósági joggyakorlatra alapítja, amelynek az alapjául szolgáló jogi normákat a jogalkotó új jogi szabályozás elfogadásával és hatálybaléptetésével összefüggésben kifejezetten hatályon kívül helyezte. A 23/2018. (XII. 28.) AB határozat megállapította továbbá, hogy a bírói jogértelmezés akkor is contra constitutionem önkényessé válik, ha a bíróság az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályokat kifejezetten figyelmen kívül hagyja.[4]
A határozat rámutat, hogy gazdasági társaság szabálysértési eljárás keretében nem vonható felelősségre, és sem a KRESZ, sem pedig a Szabs. tv. nem tartalmaz konkrét rendelkezést a kötelezettségek elmulasztása miatti felelősség kérdéséről arra az esetre, ha az üzembentartó jogi személy. Ezért a bíróság a jogi személy törvényes és szükségszerű, a vezető tisztségviselőt illető önálló képviseleti jogból indult ki. Ezzel a KRESZ-ben meghatározott közúti közlekedési szabályt megszegő személyt, azaz a szabálysértési tényállás alanyát meghatározó szabályt kiterjesztő módon, a Ptk. rendelkezéseire alapítottan értelmezte. E kiterjesztő értelmezés a szabálysértési felelősség megállapítását célozta.[5]
A járásbíróság a szabálysértési felelősség megállapításához a Ptk. 2:8. § (1) bekezdésére, 3:1. § (1) és (2) bekezdéseire, illetve 3:29. § (1) és (2) bekezdéseire támaszkodott. Figyelmen kívül hagyta ugyanakkor, hogy a Ptk. - 1. § (1) bekezdése alapján - a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait szabályozza, annak hatálya nem terjed ki a személyek büntetőjogi, illetve szabálysértési felelősségére. A képviseleti jog a jogi személynek betudható magatartások, jogcselekmények külvilágban való megjelenését szolgálja. Önmagában a jogi személy képviseletére való jogosultság szabálysértési felelősséget nem keletkeztet.[6]
Az AB határozat hangsúlyozza, hogy a szabálysértési felelősség a természetes személy jogellenes magatartása esetére, felróhatósági alapon megállapítható felelősségi forma. A szabálysértési jog gyakorlatilag "bagatell büntetőjog", ezért az anyagi büntetőjogra vonatkozó alkotmányos követelmények a szabálysértési jogra is irányadók.[7]
Az Alkotmánybíróság a Budaörsi Járásbíróság döntésének vizsgálatát követően arra a következtetésre jutott, hogy a bíróság nem a vonatkozó, az ügyre alkalmazandó jog figyelembevételével járt el, amikor a szabálysértési felelősséget a Ptk. rendelkezéseire alapította, figyelmen kívül hagyva a Szabs. tv. szabályait. Jogalkalmazása során a bíróság arra törekedett, hogy kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában elkerülje azt a nem kívánt állapotot, hogy egy jogellenes magatartás felelősségre vonás nélkül maradjon. Azonban a fenti cél érvényesítése érdekében sem hagyható figyelmen kívül az, hogy a Szabs. tv. 1-2. §-a alapján a szabálysértési jog a természetes személy jogellenes cselekményére felróhatósági alapon alkalmaz jogkövetkezményt. A jogi személy által előidézett veszélyhelyzet mögött is valamely természetes személy jogsértését kell keresni. Vizsgálni kell ezért, hogy a jogellenes magatartás mely természetes személynek tudható be, továbbá azt is, hogy e személy magatartása tekintetében a szándékosság vagy a gondatlanság megállapítható-e. E körülményeket a bíróság nem vizsgálta, ezért a felelősség alapjául szolgáló törvénytől eltérő másik törvény értelmezésén alapuló jogalkalmazással jutott a személyes felelősség megállapítását megalapozó következtetésre, így lényegében nem a Szabs. tv., hanem a Ptk. rendelkezéseire alapította döntését. A Szabs. tv. rendelkezéseit indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta.[8]
Az így megállapított contra constitutionem jogértelmezés miatt az Alkotmánybíróság a bírósági határozatot - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozással - megsemmisítette. Ezt követően az indítványban állított másik alapjogsérelemmel, a nullum crimen elv sérelmével már nem foglalkozott. Sőt, hangsúlyozta, hogy a Budaörsi Járásbíróság végzésének megsemmisítése nem zárja ki az indítványozó szabálysértési felelősségének megállapítását a megsemmisítés folytán megismételt eljárásban, amennyiben a bíróság az alkotmányos követelmények figyelembevételével jár el.[9]
Az AB határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó párhuzamos indokolást csatolt. Álláspontja szerint az elkövetőt - jogi személlyel összefüggésbe hozható szabálysértés esetén is - a jogalkotónak kell megjelölnie. Az elkövető személye tekintetében alkalmazott kiterjesztő értelmezés tehát nem a contra legem jellege miatt, hanem azért alkotmányellenes, mert sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdését.[10]
- 475/476 -
A jogértelmezési kérdés nehézségét elsősorban az adja, hogy a felelősség alapjául szolgáló szabálysértési tényállás, a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése egy rendkívül tág kerettényállás, ún. tisztán blankettáris diszpozíció, amely tartalmának meghatározása csak többszörös jogszabályi hivatkozások rendszerén keresztül lehetséges. A Szabs. tv. 224. § (1) bekezdése szerint, aki a KRESZ-ben meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi, ha a 217-222. § szerinti szabálysértés nem valósul meg, szabálysértést követ el. E tényállás szerint minősül minden olyan KRESZ-szabály megszegése, amely:
- nem valósít meg a Szabs. tv.-ben nevesített más közlekedési szabálysértést (ezek találhatók a 217-222. §-okban);
- továbbá nem minősül közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegésnek, amelyet a 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet alapján kell bírságolni.[11]
A jogkérdés azért is igényel különös figyelmet, mert - a közlekedési szabályszegésekre irányadó heterogén felelősségi rezsimben - a közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegések esetén a jogi személy üzembentartó probléma nélkül bírságolható. A 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet szerinti közigazgatási felelősség ugyanis objektív felelősség, ami lehetővé teszi például a gyorshajtásnak a jogi személy terhére történő beszámítását. A Szabs. tv.-en alapuló szabálysértések esetén azonban nincs erre lehetőség.
Az alapul fekvő ügyben elkövetett szabálysértés, azaz a gépjárműnek a műszaki érvényességi idő lejárta utáni vezetése tehát az ún. "maradék elv" alapján tartozik a Szabs. tv. 224. §-a szerinti átfogó kerettényállás alá. A minősítés nehézségét az adja, hogy a szabálysértés elkövetési magatartásának tartalmát, továbbá az elkövető személyét is a keretkitöltő jogszabály, azaz a KRESZ 5. § (3) bekezdésének a) pontja határozza meg. Eszerint az üzembentartó nem engedheti meg, hogy a vezető a járművel elinduljon, és az elindulást köteles megakadályozni. Az üzembentartó fogalmára a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 2. § 9. pontja irányadó, amely szerint az üzembentartó a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek. Az alapul fekvő ügyben az üzembentartó a gépjármű tulajdonosa, egy gazdasági társaság volt.
Az üzembentartó szabálysértésének konkrét elkövetési magatartása tehát mulasztásban áll, az elkövető személye pedig - elvileg, azaz az idézett szakigazgatási szabályok alapján - a természetes személy és a jogi személy üzembentartó is lehetne. A szabálysértési felelősség azonban csak a természetes személy saját cselekményére alapított felelőssége lehet, ami a Szabs. tv. 2. § (1) bekezdéséből következik. Ilyen cselekményt a jogi személy mint üzembentartó nem tud kifejteni. Az Alkotmánybíróság pontosan ragadja meg ezt a helyzetet, és rámutat a bírósági határozat hiányosságára. Tartalmilag világosan leírja, hogy a járásbíróság határozatában megállapított tényállás felderítetlen (még ha maga az AB határozat ezt a bevett eljárásjogi terminust nem is használja): a járásbíróság nem vett fel bizonyítást arra nézve, hogy az adott gazdasági társaságon belül kinek milyen feladatai voltak a gépjárművek kezelésével kapcsolatban, és nem állapította meg, hogy konkrétan melyik személy vagy mely személyek mulasztása áll a felrótt cselekmény mögött. Így a releváns tények megállapításának hiányában abban sem foglalt állást a bíróság, hogy e mulasztásokért e természetes személy(eke)t szándékos vagy gondatlan felelősség terheli-e.
E ténykörülmények megállapítása helyett, annak pótlására a bíróság a Ptk.-ban található - és az adott helyzetre egyáltalán nem vonatkozó - normát általános felelősségi beszámítási normaként hívta fel. Mindeközben kifejezetten joghézagra hivatkozott, holott valójában nincsen szó joghézagról. A felelősség megállapításához szükséges tények hiányoznak, nem pedig a felelősségi norma .
Ezért is zárul az AB határozat azzal, hogy akár az ügyvezető felelőssége is megállapítható, ha a Szabs. tv. alkalmazásához szükséges tényeket a bíróság feltárja.
Az AB határozat világos okfejtéssel vezeti le, hogy a járásbíróság a Szabs. tv. megkerülésével, félretételével, valójában a Polgári Törvénykönyv alapján állapította meg a gazdasági társaság ügyvezetőjének szabálysértési felelősségét. Ennél az esetnél az alkotmányellenesség szintjét elérő contra legem, egyben contra constitutionem jogértelmezés, és ennek következtében a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének megállapítása következetesen illeszkedik az Alkotmánybíróság gyakorlatába.
A párhuzamos indokolást jegyző Hörcherné Marosi Ildikó a megsemmisítés többségi határozatban megjelölt jogalapjával nem ért egyet, amikor a XXVIII. cikk (4) bekezdésében garantált nullum crimen elv sérelmét állítja. Az elbírált ügyben azonban nincsen szó a nullum crimen garancia sérelméről, mert nem a felelősségi norma hiányzik, hanem a norma alkalmazásához szükséges tények megállapítása maradt el. Bár annyiban tényleg sajátos az idézett kerettényállás, hogy még az elkövető személyét is a kitöltő igazgatási szabály (a KRESZ) határozza meg, de meghatározza. A jogi személy üzembentartó körében pedig a releváns kötelezettségekkel rendelkező természetes személy beazonosítása szüksé-
- 476/477 -
ges: ő lesz a szabálysértés elkövetője. Ahogy ez a büntetőjogban is számos gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekmény esetén is így történik, ha azokat jogi személy működése körében követik el.
Ezen túlmenően is érdemes azonban röviden kitérni a contra constitutionem jogértelmezés és a nullum crimen elv viszonyára. A büntetőjogban ugyanis fel kell tenni azt a kérdést, hogy a contra legem jogértelmezés mikor sérti a nullum crimen sine lege garanciális követelményét. Az anyagi büntetőjog (és a szabálysértési anyagi jog) esetében ugyanis a törvényesség követelményét sui generis alapjog, a nullum crimen, nulla poena sine lege elve védi. A büntetőjognak ez a közvetlen "alkotmányos kapcsoló szabálya" egyértelműen megkülönbözteti a büntetőjogi törvényességet a más szakjogokkal szemben elvárt törvényességtől.
A nullum crimen elvnek a német alkotmánybíráskodásban kikristályosodott alapjogi, tehát alkotmányos védelmet élvező tartalmi elemeit a magyar büntetőjogi gondolkodás is már évtizedekkel ezelőtt recipiálta.[12] Az alapjog részkövetelményei közé tartozik a felelősséget alapító szokásjog és analógia tilalma. Az Alkotmánybíróság által megsemmisített bírósági határozat első ránézésre olyan benyomást is kelthet, mintha ezt a tilalmat sértené. A felelősséget kiterjesztő analóg gondolkodás világosan tetten érhető a bíróság érvelésében, amikor azért hivatkozik a polgári jogi szabályokra, mert a felelősség hiányát nem lenne kívánatos megállapítani, ezért - a bíróság által is nevén nevezett - joghézagot értelmezéssel kellene betölteni. Ez azonban a büntetőjogban - alkotmányos garancia által védetten - tiltott.
Ahogy azonban az AB határozat helyesen levezeti, valójában nincsen szó joghézagról. A felelősséget megalapozó norma létezik, a Szabs. tv.-ben, amelynek a keretkitöltő KRESZ-szel való egymásra vonatkoztatott értelmezésével a felelősség köre aggálymentesen megállapítható.
A nullum crimen alapjogi garanciája - a jogalkalmazáson keresztül - akkor sérülne, ha:
- felelősségi norma nem létezne, és azt a bíróság pusztán szokásjogi alapon vagy más jogszabály analóg alkalmazásával pótolná;
- vagy ha a felelősségi norma létezik ugyan, de azt kiterjesztő módon olyan magatartásokra vagy elkövetőkre alkalmazzák, amelyekre vagy akikre nem vonatkozik.
Mindkét eset egyúttal contra constitutionem jogértelmezés is, amelyhez képest a XXVIII. cikk (4) bekezdése szerinti büntetőjogi alapelv speciális alapjogi garanciát jelent, így a fenti helyzetekben annak a sérelmét kellene megállapítani. A jelen ügyben azonban nem ilyen helyzetről volt szó.
Zárásként érdemes még elhatárolni ezt az ügyet a vezető tisztségviselők speciális büntetőjogi (szabálysértési) felelősségétől, amelynek az általános jellemzője az, hogy a vezetőnek a felügyeleti, ellenőrzési kötelezettségeinek az elmulasztása okozati összefüggésben állhat egy, a szervezeten belül más által elkövetett bűncselekménnyel. Erre a Btk. Különös Részében sui generis bűnkapcsolati tényállások vonatkoznak a korrupciós bűncselekmények és a költségvetési csalás körében.[13]
A külföldi minták közül érdemes megemlíteni a német szabálysértési törvény (OWiG) 130. §-át, amely a vezető felügyeleti kötelezettsége elmulasztásának esetére önálló szabálysértési tényállást tartalmaz.[14] A jelen ügyben azonban nem erről van szó, nem a vezető felelőssége a kérdés, hanem az, hogy a szervezeten belül a közlekedési szabálysértésért melyik természetes személyt terheli a felelősség - aki természetesen akár a vezető tisztségviselő is lehet. ■
JEGYZETEK
[1] Indokolás [7].
[2] Indokolás [8].
[3] Indokolás [21].
[4] Indokolás [27]-[28].
[5] Indokolás [40]-[41].
[6] Indokolás [50].
[7] Indokolás [51]-[52].
[8] Indokolás [54]-[57].
[9] Indokolás [60].
[10] Indokolás [62].
[11] E szabályszegéseket a Szabs. tv. 2. § (4) bekezdése zárja ki a törvény tárgyi hatálya alól. Lásd Cserép Attila: Nagykommentár a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Hungary, 2026. évi Jogtár-formátumú kiadás. Magyarázat a 224. §-hoz.
[12] Nagy Ferenc: A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről. Magyar Jog, 1995. (5), 257-270. Az alapjog magyar szakirodalomban legrészletesebb feldolgozását Hollán Miklós adja. Hollán Miklós: A nullum crimen elve - a (4.) bekezdés magyarázata. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány Kommentárja. 2. kötet. Budapest, Századvég, 2009. 2060-2088.
[13] A vezetői felelősség büntetőjogban megjelenő egyes szabályozási modelljeihez lásd Molnár Erzsébet: A gazdálkodó szervezet vezetőjének speciális büntetőjogi felelőssége. Szeged, Iurisperitus Kiadó, 2020.; Molnár Erzsébet: Vezetői felelősség mint önálló bűnkapcsolat. Jogelméleti Szemle, 2017. (2), 107-118. DOI: https://doi.org/10.59558/jesz.2017.2.107
[14] Dogmatikai karakterét elemzi Molnár: Vezetői felelősség mint önálló bűnkapcsolat. 44-46. Az OWiG 130. §-a: Aki gazdálkodó szervezet vagy vállalkozás vezetőjeként szándékosan vagy gondatlanul elmulasztja azoknak a felügyeleti intézkedéseknek a megtételét, amelyek szükségesek a gazdálkodó szervezetben vagy vállalkozásban a vezető tisztségviselő felügyeleti körébe tartozó olyan kötelezettségszegések megakadályozásához, amelyek büntetéssel vagy pénzbírsággal fenyegetettek, szabálysértést követ el, amennyiben ilyen kötelezettségszegés megvalósul és a szükséges felügyeleti intézkedés teljesítése ezek megszegését megakadályozhatta volna, vagy az elkövetést lényegesen megnehezíthette volna. (A fordítást közli Molnár: uo.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
