Az építészeti alkotások többségükben nem csak funkcionális célt szolgálnak, hanem tartós, akár több évszázadon át fennmaradó művészeti alkotásokként esztétikus megjelenésükkel és formavilágukkal a mindennapi életünk és környezetünk hangulatát is befolyásolhatják.1 Az építészet körében a szerzői művek megszületését mindig valamilyen építési igény indukálja, a megvalósítás költségei társadalmi méretűek. A szerző saját társadalmi és gazdasági erejéből adódóan csak a mű megalkotására (megtervezésére) és első rögzítésére, valamint a megvalósítás felügyeletére alkalmas, a kivitelezés pedig egy rendkívül tőkeigényes és időben elhúzódó folyamat keretei között realizálódik.
Az épület teljes megvalósítása és kivitelezése általában egy többszereplős, bonyolult beruházási rendszer és szerződéses hálózat keretében zajlik.
A folyamat első lépcsőjeként a megrendelő/beruházó/építtető megrendeli a terveket, amelyeket saját elképzeléseivel kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhat, determinálhat.2 Már az építészeti alkotások tervezési folyamata is több szakaszt ölel fel, ahol a munkálatok további folytatása végett a már korábban elkészült tervfázis felhasználása sokszor természetszerű, még akkor is, ha a továbbfejlesztést vagy az áttervezést más tervező végzi el. A tervek megváltoztatásának a szükségessége a beruházási, építési munkálatok sajátja, amely nem csupán a tervezési és az engedélyezési szakban jelenhet meg, hanem a kivitelezés során is.3 Számos alkotás és terv azonban sokszor el sem jut a megvalósítás fázisáig, például elfogy a támogatás, vagy a megrendelő mégsem készíti (készítteti) el azokat, vagy új helyszínen, olcsóbb költségekből építi meg az épületet. Ha a terv mindezek ellenére mégis eléri a kivitelezés szakaszát, akkor sem biztos, hogy a megépített épület pontosan a terveknek megfelelően kerül megvalósításra, valamint a szerzői jogi védelmi idő fennállása alatt is többször jelentkezhet igény az épület átalakítására, korszerűsítésére vonatkozóan. A tervező által elkészített terveket az építtetővel kötött szerződés alapján maga, vagy alvállalkozói útján egy a beruházási folyamatba bekapcsolódó újabb szereplő, a kivitelező valósítja meg.4
Az építészeti művek esetében nem csupán az alkotó és építési szakasz többelemű, hanem a felhasználás is többszereplős: a tervezőn és megrendelőn túlmenően az egyes szerzőtársak (tervezőtársak), munkaviszonyban alkotott művek esetében a munkáltató, az örökösök és jogutódok, más - felhasználásra jogosult - személyek, az építészeti alkotásokon nyugvó származékos művek szerzőinek, valamint az épület tulajdonosának az érdekei is előtérbe kerülnek. Azt, hogy az egyes jogosultságok pontosan kit illetnek meg ezen széles személyi körön belül, legtöbbször csak a felek közötti szerződéses viszonyrendszer elemzéséből fejthetőek vissza.
Az építészeti alkotások szerzői jogi védelmével foglalkozó nem jogászi, hanem építészeti szakirodalmak azt a gyakorlati tapasztalatot tükrözik vissza, hogy az építészeti alkotások szerzői jogi védelme a mindennapi életben való nehézkes alkalmazása és hagyományok nélkülisége miatt igen borús képet mutat.5 Az építészeti alkotások kettős jellege, a terv és az épület együttes védettsége, valamint a beruházási-tervezési-kivitelezési folyamatok sajátos egymásra épülése és többlépcsős megvalósulása szerzői jogi szempontból is speciális kérdéseket vet fel a jogvédelem tárgyára, alanyaira, valamint a felhasználás eseteire vonatkozóan. A fejezet célja éppen ezért az, hogy az építészeti művek szempontjából jogi oldalról megvizsgálja a hatályos szerzői szabályozás nyújtotta lehetőségeket, áttekintse és leltárt készítsen a szerzői művek felhasználására vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről.6 A felvetett problémákat és az építészeti alkotások felhasználásának szerzői jogi aspektusait építészeti szaktudás hiányában elméleti megközelítésben és gondolatébresztő jelleggel tárgyaljuk. A fejezet elején egy rövid kitekintést teszünk a nemzetközi szabályozásra és a történeti fejlődésre, majd pedig a témakör megközelítésének előkérdéseként az építészeti alkotásokhoz kapcsolódóan elemezzük a szerzői jog által védett művek körét és a jogvédelem alanyait. Ezt követően az építészeti művek szerzői jog területére eső felhasználásával, az egyes hasznosítási módokkal, a tervek és az épületek megváltoztatásával, a szabad felhasználással és a származékos művek jogi védelmével foglalkozunk kitérve az építészeti alkotások másodlagos felhasználásának esetköreire is. Tekintettel arra, hogy kifejezetten az építészeti alkotások szerzői jogi aspektusaival foglalkozó jogszabályi rendelkezéseket csak igen keveset találunk, legfőképpen a törvény általános rendelkezéseit hívhatjuk segítségül az építészeti művek szerzői oltalmának a megítélésére vonatkozóan. A témakör feldolgozásánál a specifikus szakirodalom és az építészeti alkotások szerzői jogi kérdéseivel foglalkozó művek korlátozott voltára tekintettel a szerzői jogi törvényre, a szűk körű bírósági gyakorlatra, a Magyar Építész Kamara etikai normáira és a Szerzői Jogi
-537/538-
Szakértő Testület vonatkozó szakvéleményeire támaszkodhattunk.
Általánosságban elmondható, hogy a nemzeti szerzői jogok hatálya csupán annak az államnak a területére terjed ki, amelyben a szerző művére vonatkozóan a szerzői jogi oltalmat igényli.7 Igaz ez a magyar szerzői jogi törvényre is: a védelem csak a magyar állampolgárokat (a megjelentetés helyétől függetlenül), a Magyarországon elsőként nyilvánosságra hozott művek szerzőit honosságtól függetlenül, valamint a külföldi szerzőket illeti meg abban az esetben, ha azt nemzetközi szerződés vagy viszonosság biztosítja.8
A szerzői jogi védelem e territoriális jellegéből fakadóan a nemzeti szabályozás keretei között önmagában nem nyújthat elegendő garanciát a külföldi szerzők hatékony oltalmának a biztosítására.9 A nemzetközi áruforgalom és a technika fejlődése azonban a határokat átlépve a szerzői jog területén is megkívánta a külföldi szerzők megfelelő védelmi rendszerének a kiépítését, melynek következtében számos szerzői jogi tárgyú bilaterális, regionális és multilaterális nemzetközi egyezmény született. Ezek közös célja, hogy minimális keretszabályokat, a szerzők számára egy alapszintű, minden államban érvényesülő védelmet biztosítsanak.10
Az építészeti alkotások nemzetközi védelmét elemezve nem találunk olyan államközi megállapodást, amely kifejezetten az építészeti művekre vonatkozóan tartalmazna univerzális jellegű szabályozást. Emellett magukban a szerzői joghoz kapcsolódó általános jellegű nemzetközi szerződésekben sem fedezhetünk fel olyan, az építészeti alkotások szerzői jogi oltalmára fókuszáló rendelkezéseket, amelyek figyelemmel lennének az épület teljes megvalósulási folyamatának a specifikus jellemzőire, a tervezési, kivitelezési és felhasználási fázisok sajátos egymásra épülésére. Az alábbiakban az univerzális nemzetközi szerzői jogi megállapodások tartalmát, valamint az Európai Unió jogforrásait tekintjük át az építészeti alkotások szerzői jogi védelme szempontjából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
