A közfoglalkoztatás megítélése kapcsán eltérő véleményeket hallunk. Az érvek és ellenérvek mellett a közfoglalkozatás hatékonyságával, hosszabb távon történő fenntartásával összefüggésben is felmerülnek kérdések... A közfoglalkoztatók, álláskeresők részére számos lehetőség biztosított napjainkban... Cikkünkben a fenti témákat vesszük górcső alá, illetve konkrét példán keresztül bemutatjuk egy leghátrányosabb helyzetű kistérség településének körülményeit.
A közfoglalkoztatás a munkaviszony speciális formája. Fő feladata napjainkban, hogy a paternalista hagyományokat követő állami gondoskodás egyik megnyilvánulásaként pótolja a munkaerőpiacról kikerülők jövedelem kiesését, megakadályozza a megélhetési bűnözés kialakulását, valamint korlátozza a segélyezettek számát.
A célok között fogalmazódik meg, hogy a közfoglalkoztatottak sikeresen vissza-, illetve bekerüljenek az elsődleges munkaerőpiacra. Bírálói azonban többek között azt is nehezményezik, hogy sokszor nem valós szükségletet elégít ki, nem hatékony, finanszírozása a költségvetést terheli, ezért hosszabb távon nem életképes munkahelyeket jelent. Sőt, gyakran a munkaerőpiacra való visszavezetés követelményének teljesülését is számon kérik rajta. Ez egyébként nem csupán hazai vita, hasonló dilemma európai szinten is megfigyelhető a "job-rich" és a "job-less" fellendülés előnyeinek és hátrányainak taglalása során.
Eredetileg azonban a köz érdekét szolgáló állami/önkormányzati feladatok, fejlesztések (utak, vízművek stb.) közös költségei munkával való megváltásának kerete volt olyan csoportok esetében, amelyek a közösség által rájuk rótt kötelezettségek teljesítésére a fizikai erejükön túl mással nem rendelkeztek.
2011. január 1-jétől megszűnt az ún. közcélú munka és a közhasznú munkavégzés. Helyettük került bevezetésre a közfoglalkoztatási jogviszony, amelyre - a közfoglalkoztatási törvényben foglalt eltérésekkel - a Munka Törvénykönyve szabályai alkalmazandóak.
Magyarországon közfoglalkoztatottként olyan természetes személy foglalkoztatható, aki a Munka Törvénykönyvének rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet, és aki a munkaügyi kirendeltségen nyilvántartott álláskereső, vagy rehabilitációs járadékban részesül. A jogviszony csak határozott időre létesíthető, próbaidő kikötése nélkül. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony alapján a közfoglalkoztatott jogosultságot szerez társadalombiztosítási- és nyugellátásra (táppénz, nyugdíj). A közfoglalkoztatók pedig támogatást vehetnek igénybe, hogy átmeneti munkalehetőséget tudjanak biztosítani elsősorban a halmozottan hátrányban lévő, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő, illetve álláskeresési vagy szociális ellátásra nem jogosult álláskeresők átmeneti jellegű, határozott időtartamú foglalkoztatására.
Azt, hogy kik lehetnek közfoglalkoztatók, a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény határozza meg.
Ami a közfoglalkoztatási rendszert illeti, a gyakorlatban jelenleg három szinten valósul meg hazánkban közfoglalkoztatás:
- 31/32 -
- a hosszabb időtartamú, ún. hagyományos közfoglalkoztatás,
- az országos közfoglalkoztatási programok,
- a kistérségi START mintaprogramok.
Az első esetben az állami támogatás mértéke a közfoglalkoztatási bér és az ahhoz kapcsolódó járulékok mértékének 70-100%-áig terjedhet. Ezen túlmenően támogatás nyújtható a ténylegesen foglalkoztatottak után meghatározott közvetlen költséghez, amelynek mértéke nem haladhatja meg a közfoglalkoztatási bérhez és az ahhoz kapcsolódó járulékhoz nyújtott támogatás 20%-át. A támogatás a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személy és a kirendeltség által kiközvetített álláskereső 2-12 hónap időtartamra szóló, napi 6-8 órás munkaidőben történő foglalkoztatására nyújtható. A közfoglalkoztatás e típusában a hangsúly a hosszabb időtartamú, 6 órás közfoglalkoztatásra helyeződik.
Az országos közfoglalkoztatási programoknál a támogatás mértéke a közfoglalkoztatási bér és az ahhoz kapcsolódó szociális hozzájárulási adó mértékének 100%-áig, valamint a ténylegesen foglalkoztatottak után meghatározott közvetlen költségek tekintetében az előbbi támogatás 20%-áig, továbbá legalább száz fő foglalkoztatása esetén a szervezési költségek 3%-áig terjedhet. A támogatás legfeljebb 12 hónapra nyújtható. Az odaítéléséről közvetlenül a közfoglalkoztatásért felelős miniszter - az Országgyűlés vagy a Kormány által meghatározott cél eléréséért felelős miniszter, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, az egyenlő bánásmód biztosításáért és társadalmi felzárkózásért felelős miniszter véleményének figyelembevételével - mérlegelési jogkörben dönt. Itt valósíthatók meg az egész ágazatokat érintő átfogó, országos közfoglalkoztatási programok. Ez a szint fogja össze az állami tulajdonú infrastruktúra és vagyonkezelés vertikumát. Az ár- és belvízvédelem, a közutak, vasutak, az állami erdőterületek mellett újabb területként vizsgálják a megújuló energiaforrásokhoz és az energiatakarékossághoz kapcsolódó közfoglalkoztatás lehetőségét.
A 375/2010. (XII. 31.) Kormányrendelet 7/B. §-a alapján a közfoglalkoztatásért felelős miniszter közfoglalkoztatási mintaprogramokat indíthat. A START mintaprogramok keretében a beruházási és dologi költségek és kiadások teljes összegben támogathatóak. A mintaprogramokban végrehajtandó tevékenységek az alábbi hat plusz egy pillér mentén történnek:
1. mezőgazdasági projekt,
2. belvízelvezetés,
3. mezőgazdasági utak rendbetétele,
4. közúthálózat javítása a települések belterületén,
5. illegális hulladéklerakó helyek felszámolása, valamint
6. téli és egyéb értékteremtő közfoglalkoztatás;
+1. bio- és megújuló energiafelhasználás.
Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatásért felelős államtitkára elmondta, hogy a kormány döntése értelmében bővítik azoknak a településeknek a körét, amelyek pályázhatnak a teljes állami finanszírozással futó START mintaprogramokra. Ezentúl a hátrányos helyzetű kistérségek mellett azok a kistérségek is megtehetik ezt, ahol a települések legalább fele hátrányos helyzetűnek minősül.
A Nemzetgazdasági Minisztérium által koordinált közfoglalkoztatási programokban résztvevők többsége a rövid, 1-4 hónap időtartamú, napi 4 órás munkaidejű közfoglalkoztatás keretében dolgozott. A 2012. évben a Belügyminisztérium irányításában a hangsúly a hosszabb, 2-12 hónap időtartamú, napi legalább 6 órás munkaidejű közfoglalkoztatásra helyeződött.
A programok megfelelő felépítés esetén nem csupán munkalehetőséget, s így jövedelmet biztosítanak a legelesettebbeknek, de elősegítik a társadalmi beilleszkedést, illetve mérsékelhetik a nemek közti egyenlőtlenségeket.
A közfoglalkoztatás finanszírozása azonban az állam számára egyre többe kerül. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy míg az ezredforduló előtt a közfoglalkoztatásra fordított költségvetési források mértéke nem érte el az évi 10 milliárd forintot, addig a 2002-2005-ös évekre ez a korábbinak csaknem a háromszorosára nőtt, 2002-ben például 26,9 milliárd forint, 2005-ben 34,3 milliárd forint volt. A 2009-es költségvetésben már 49 milliárd forint került elkülönítésre, de a tényleges felhasználás meghaladta a 100 milliárd forintot. 2012-re pedig a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban 132 milliárd forint kiadási előirányzat állt rendelkezésre közfoglalkoztatási programok támogatására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
