https://doi.org/10.59851/imr.15.1.5
A tanulmány az Európai Bizottság digitális méltányosságról szóló jogszabályjavaslatát vizsgálja a nyilvánosságra került információk alapján. Többek között arra jut, hogy az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló irányelv és a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet párhuzamossága nem tűnik olyan kezelhetetlen problémának az Európai Unió Bíróságának ne bis idemre vonatkozó joggyakorlata alapján, hogy szükségessé tenné a fogyasztóvédelmi hatáskörök centralizációját. A tanulmány két magyar ügy alapján mutatja be, hogy egy esetleges európai hatáskör-centralizáció például a gyermekvédelmi és a nyelvi szempontok miatt érintené hátrányosan a nemzeti érdekeket is érvényesítő tagállami fogyasztóvédelmet. A tanulmány levezeti, hogy a centralizáció a szubszidiaritás elve alapján is kifogásolható.
Kulcsszavak: digitális fogyasztóvédelem, Digital Fairness Act, centralizáció, szubszidiaritás
The study examines the European Commission's Digital Fairness Act proposal in light of the information disclosed to the public. Among other things, it comes to the conclusion that the parallelism between the UCP and the DSA does not appear to be such an insurmountable problem based on the EU Court's case law on ne bis in idem that it would necessitate the centralisation of consumer protection competences. Based on two Hungarian cases (TikTok and Microsoft), the study illustrates that the possible centralisation of competences may adversely affect consumer protection in Member States that take national perspectives such as child protection and language aspects into account. The study finds that this is also problematic in view of the principle of subsidiarity.
Keywords: digital consumer protection, Digital Fairness Act, centralization, subsidiarity
A tanulmány célja, hogy bemutassa az Európai Bizottság digitális méltányosságról szóló jogszabályának (Digital Fairness Act, DFA) javaslata kapcsán napvilágra került, a nemzeti
- 100/101 -
fogyasztóvédelmi hatáskörök centralizációjára vonatkozó tervek hátrányos hatásait, figyelemmel a tagállami fogyasztóvédelmi gyakorlatokra. Mivel ilyen gyakorlatok főként Olaszországban és Magyarországon érhetők el, az elemzés elsősorban ezeken alapul. A tanulmány bemutatja a DFA-javaslat eddig nyilvánosságra hozott részleteit és megvizsgálja annak okait.
Az Európai Bizottság 2024. október 3-án "Fitness Check on EU consumer law on digital fairness" címmel tette közzé azt a munkadokumentumot,[1] amely összefoglalja a tagállamokban a digitális fogyasztóvédelem terén tapasztalt problémákat. Az elemzés az európai fogyasztóvédelmi jog három fő jogszabályára: a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról és a fogyasztók jogairól szóló irányelvre irányult,[2] megvizsgálva azok alkalmazását a digitális környezetben, valamint a digitalizáció által támasztott fogyasztóvédelmi kihívásokat.[3] A munkadokumentum öt kategóriába sorolta a három irányelv hatálya alá tartozó, leggyakrabban jelzett problémákat:
1. A munkadokumentum szerint a "sötét minták olyan kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket a digitális felületek vagy a rendszerarchitektúra szerkezetén, kialakításán vagy funkcióin keresztül alkalmaznak, és olyan döntésekre késztethetik a fogyasztókat, amelyeket egyébként nem hoztak volna meg".[4] A Bizottság 2022-es kutatása megállapította,[5] hogy az uniós fogyasztók által leggyakrabban használt webhelyek és alkalmazások 97%-a legalább egy sötét mintát alkalmazott - leggyakrabban információelrejtést, manipuláló választási architektúrákat, ismételt felszólításokat, körülményes lemondásokat és kényszerű regisztrációkat. Számos érdekelt fél és hatóság szerint a végrehajtási intézkedések hatékonyabbak lehetnek, ha a bíróságok és a hatóságok képesek konkrét gyakorlatokra hivatkozni az UCP irányelv feketelistáján.[6]
2. A digitális szolgáltatások addiktív kialakításával kapcsolatos aggodalmak fokozódtak, mivel a fogyasztók egyre inkább a figyelemgazdaságban működnek.[7] A kereskedőknek gazdasági érdekük fűződik olyan interfészfunkciók alkalmazásához, amelyek maximalizálják a fel-
- 101/102 -
használói elkötelezettséget és a szolgáltatás használatával eltöltött időt, különösen akkor, ha üzleti modelljük kiterjedt adatgyűjtésen alapul. Empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy a függést okozó funkciók jelentősen befolyásolják a fogyasztói magatartást: felmérések szerint a fogyasztók körülbelül egyharmada több időt vagy pénzt költ, mint amennyit szándékozott, bizonyos tervezési elemek, például az automatikus lejátszás, a folyamatos használatért járó jutalmazási rendszerek vagy az inaktivitásért járó büntetések miatt.[8] A szabályozási aggodalmak tükröződnek a politikai figyelemben, többek között az Európai Parlament 2023-as állásfoglalásában,[9] amely kiemeli a függőséget okozó online tervezés negatív mentális egészségügyi hatásait, különösen a fiatalabb felhasználók esetében. A videójátékok különösen nagy kockázatot jelentenek a zsákbamacskák (loot boxok), a játékon belüli vásárlások egyre növekvő száma és a túlköltekezésre ösztönző funkciók miatt.[10] A Bizottság több példát is említ: tartalmak automatikus lejátszása, "húzással" manuálisan új tartalmak betöltése (pull-to-refresh), lefelé görgetésekor automatikusan és folyamatosan új tartalmak megjelenítése, megnehezítve a leállást (végtelen görgetés), ideiglenesen elérhető tartalmak, a folyamatos használatra ösztönző különböző eszközök (például jelvények, jutalmak) vagy éppen ellenkezőleg, a használat abbahagyását sújtó büntetések.[11]
3. Bár a vállalkozások és a fogyasztók közötti kapcsolatokban alkalmazott személyre szabott gyakorlatok - például a viselkedésalapú reklámozás, az ajánlások, a keresési rangsorok és az árazás - előnyöket hozhatnak a fogyasztóknak,[12] a bizonyítékok arra utalnak, hogy egyre nagyobb a bizalmatlanság ezek tisztességességével és átláthatóságával szemben. A fogyasztók 70%-a aggodalmát fejezi ki a személyes adatok felhasználásával és megosztásával kapcsolatban.[13] A személyre szabott árazás nehezen felismerhető, ezért az opt-out lehetőség korlátozottsága, a vélemények és a reklámok közötti homályos különbségtétel, az adatgyűjtési és profilalkotási folyamatok és a cookie-gyakorlatok aggasztják a fogyasztókat. Az EU fogyasztóvédelmi joga nem tiltja a személyre szabást, ha az átlátható módon van alkalmazva, és nem
- 102/103 -
használnak fel egyes fogyasztók vagy fogyasztói csoportok sebezhetőségére vonatkozó információkat annak érdekében, hogy kereskedelmi kontextusban torzítsák döntéshozatalukat.[14]
4. A közösségi média egyre fontosabb csatornává vált a fogyasztók számára, ezért a Bizottság szerint kulcsfontosságú kérdés a kereskedelmi kommunikáció egyértelmű közzétételére vonatkozó jogi követelmények széles körű betartása, különösen az influenszermarketing területén.[15]
5. A freemium üzleti modellek által ösztönzött digitális előfizetési gazdaság gyors növekedését a fogyasztók fokozódó nehézségei kísérik a digitális szerződéskötés terén (előfizetési csapdák, automatikus megújítás és komplikált lemondás). A fogyasztók gyakran "eszi, nem eszi, nem kap mást" típusú szerződésekkel szembesülnek, és ritkán olvassák el a szerződési feltételeket.[16]
A Bizottság szerint a belső piac működésének harmonizált uniós fogyasztói szabályok révén történő javítására irányuló célkitűzés csak részben valósult meg:[17] azokon a területeken, ahol az irányelvek elveken alapulnak (például UCP irányelv) vagy nem tartalmaznak rendelkezéseket, jogi hézagok és bizonytalanságok jelentek meg, ami egyoldalú nemzeti intézkedésekhez vezetett, amelyek veszélyeztetik a határokon átnyúló kereskedelmet és aláássák a digitális egységes piacot.[18] Például több tagállam nemzeti intézkedéseket vezetett be a digitális szerződések, az influenszermarketing és a loot boxok terén. Bár ezek a kezdeményezések csökkenthetik a fogyasztóknak okozott károkat a tagállamokban, a Bizottság szerint hozzájárulnak a szabályozás széttagoltságához, növelik a kereskedők - különösen a kis- és középvállalatok - megfelelési költségeit, visszatartják a határokon átnyúló tevékenységeket, az innovációt és a piacra lépést. A Bizottság kifejezetten említi a Meta's pay-or-consent (UCP irányelv, a digitális piacokról szóló rendelet, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet, az általános adatvédelmi rendelet[19]) és a Temu (a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet és UCP irányelv) kapcsán kialakult párhuzamos hatósági eljárásokat.[20] A széttagoltság a Bizottság szerint a fogyasztók számára is zavaró, mivel a jogok és a védelem attól a tagállamtól függ, ahol a tranzakciók történnek.[21]
A Bizottság szerint nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű ítélkezési gyakorlat az irányelveknek a digitális (különösen az újszerű és adatalapú) piacokra való alkalmazása terén.[22] Bár a Bizottság iránymutatása összekapcsolta a szakmai gondosságot a platformok felelősségé-
- 103/104 -
vel,[23] valamint a sötét minták és az adatalapú személyre szabás értékelésével, a Bizottság szerint annak nem kötelező jellege miatt jelentős bizonytalanság övezi gyakorlati jelentését és végrehajtását.[24]
A Bizottság 2025 májusában nyilvános konzultációt kezdeményezett "Consumer Agenda 2025-2030 and action plan on consumers in the Single Market" címmel,[25] kiemelve, hogy az egyik tervezett jogalkotási aktus a DFA. Ezen túlmenően a Bizottság felvetette a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló rendelet (CPC rendelet)[26] felülvizsgálatát is, amely az együttműködési mechanizmusokat tartalmazza a fogyasztóvédelem terén. Michael McGrath biztos nyilatkozata szerint a DFA-ra vonatkozó bizottsági jogalkotási javaslat egyik célja a centralizáció.[27]
Ezt követően az Európai Bizottság 2025. november 19-én elfogadta a 2030-ig tartó időszakra szóló fogyasztóügyi stratégiát és az egységes piac fogyasztóira vonatkozó cselekvési tervet.[28] Eszerint
a Bizottság a meglévő jogi keret hatékony végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása mellett javaslatot fog tenni a digitális méltányosságról szóló jogszabályra is, hogy tovább erősítse a fogyasztók online védelmét az olyan gyakorlatokkal szemben, amilyenek például a sötét megoldások, amelyek méltánytalanul befolyásolhatják a fogyasztói döntéseket, a függőséget okozó tervezési jellemzők, a véleményvezérek problémás gyakorlatai, a tisztességtelen személyre szabás, amely kihasználja a fogyasztók sebezhetőségét és a digitális termékek, például a közösségi média, a videojátékok és az ekereskedelem problémás jellemzőit.
Az új fogyasztóügyi stratégia alapján a DFA-javaslat közzététele és a CPC rendelet felülvizsgálata 2026 negyedik negyedévére várható.[29]
Az új fogyasztóügyi stratégia szerint a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat összehangolt fellépése pozitív eredményeket hozott, de a jelenlegi rendszer hiányosságai akadályozzák a hatékonyabb végrehajtást. Például a hosszadalmas eljárások, a nemzeti szintű erőforrások hiánya, a szigorúbb elrettentő intézkedések, például a bírságkiszabás lehetőségének hiánya,
- 104/105 -
valamint az EU-n kívüli kereskedők által elkövetett jogsértések kezelésének nehézségei csökkentik a Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat intézkedéseinek hatékonyságát és visszatartó hatását. A felülvizsgálat előkészítése során a Bizottság értékelni fogja, hogy konkrét esetekben szükség van-e uniós szintű központosított vizsgálati és végrehajtási hatáskörökre, valamint azt, hogyan lehetne tovább erősíteni a nemzeti hatóságok közötti koordinációt.[30]
Az alábbiakban három szempontból vizsgálom a Bizottságnak a DFA megalkotása melletti érvei indokoltságát: a DSA és a UCP irányelv jogérvényesítésének párhuzamossága, az addiktív design és az ügyleti döntés fogalma szempontjából. A Bizottság kifejezetten a párhuzamos eljárások koherenciája kapcsán emeli ki azt az esetet, amikor "ugyanazt a platformot érintik a digitális üzleti-fogyasztói kereskedelmi gyakorlatok és szerződési feltételek, tekintettel a vonatkozó DSA- és fogyasztóvédelmi jogi követelmények közötti szoros összefüggésekre".[31] Ráadásul a Bizottság szerint a DSA és az UCP irányelv közötti kölcsönhatás volt az egyik leggyakoribb probléma, amelyet az érdekeltek jelentettek.[32] Ez azért különös, mert a UCP irányelv és a DSA párhuzamosságát a Bizottság saját DSA-javaslata teremtette meg.[33] Ezért a DSA kifejezetten kimondja, hogy nem érinti a UCP irányelv alkalmazását [25. cikk (2) bekezdés].
A DSA és a UCP irányelv hatásköreinek a DSA által elismerten egymást kiegészítő jellege védhető, hiszen míg a DSA ex ante általánosan érvényesülő követelményeket fogalmaz meg (például a platform kialakításából fakadó rendszerkockázatok értékelése és enyhítése, 34-35. cikk; a kereskedők és maga a kereskedelmi kommunikáció jellege azonosíthatóságának az előmozdítása, 26. és 30. cikk), addig a UCP irányelv kifejezetten ügyleti döntést befolyásoló konkrét kereskedelmi kommunikációhoz köti az ex post beavatkozás lehetőségét. A DSA tehát bizonyos esetekben megelőzheti a UCP irányelvbe is ütköző kereskedelmi gyakorlatokat, de a sötét mintázatok nem tartoznak ide [lásd DSA 25. cikk (2) bekezdés], mert arra a UCP irányelv vonatkozik. Szintén lényeges ebben a körben, hogy az online platformok eleve nem felelnek a DSA 6. cikke értelmében jogellenes tartalomért mindaddig, amíg arról tudomást nem szereznek, de nem hivatkozhatnak a közvetítők felelősség alóli mentességére a saját kereskedelmi gyakorlataikkal kapcsolatban,[34] mivel az kizárólag a harmadik felek kérésére tárolt jogellenes információkra vonatkozik.[35]
Tehát ha a DSA és a UCP irányelv alkalmazását illetően párhuzamosság alakul ki, akkor a DSA esetében annak alapja nem egy konkrét kereskedelmi gyakorlat lesz, hanem a platfor-
- 105/106 -
mot terhelő gondossági kötelezettségek megsértése, vagy a platform kialakításából fakadó rendszerkockázatok értékelésére és enyhítésére vonatkozó átfogó, vállalkozásszintű működési elv megsértése. Ettől még a két szankció büntetőjogi karaktere miatt a ne bis in idem elv alkalmazható lesz, de az Európai Unió Bírósága (EUB) vonatkozó gyakorlatának fényében ez nem is tűnik kezelhetetlennek. Az EUB a bpost-ügyben a szabályozó hatóság által kiszabott bírság és a versenyfelügyeleti bírság viszonyát vizsgálta a ne bis in idem elv szempontjából,[36] és kifejtette, hogy a szankciók halmozása még akkor sem eredményezi automatikusan a ne bis in idem elv sérelmét, ha a tényállások eljárás alá vont egyezése és a jogerős döntések fennállása megállapítható, mert az elv érvényesülése az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikke alapján korlátozható. Az EUB hozzátette, hogy két büntető jellegű közigazgatási szankció kiszabása per se nem sérti a ne bis in idem elvét, amennyiben a szankciók halmozása jogszabályon alapul és előrelátható, az eljárás összehangolt, megvalósul a szankcionáló hatóságok közötti koordináció, valamint a szankciókat egymásra tekintettel szabják ki.
Tehát vizsgálni kell, hogy a párhuzamosan kiszabott szankciók megfelelnek-e a szükségesség és az arányosság feltételeinek, mert ha igen, akkor nem az elv sérelméről, hanem annak jogszerű korlátozásáról beszélhetünk. A bpost-ügyből kifolyólag a Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak koordinálniuk kell jogérvényesítési erőfeszítéseiket, hogy a kiszabott pénzbírságok és a kényszerítő bírságok összege megfeleljen az elkövetett jogsértések súlyosságának - különösen azokat kell figyelembe venniük, amelyeket ugyanazon jogi személyre ugyanazon tények miatt más uniós vagy nemzeti szabályok megsértésével kapcsolatos eljárásokban jogerős határozat útján kiszabtak.[37]
A digitális funkciók függőséget okozó kialakítása valóban az egyik olyan terület, amellyel kapcsolatban az EU - a digitális szabályozási cunami ellenére - egy nagyon lényeges ponton le van maradva.[38] A közösségi médiával töltött napi átlagos idő 2025-ben 2 óra 23 perc volt.[39] Egyre több kutatás mutat ok-okozati összefüggést a közösségi médiával eltöltött idő és a fiatalok mentális egészsége romlása között.[40] Különös paradoxon, hogy az EU éppen a közösségi média függőséget kialakító designjával kapcsolatban van lemaradásban:[41] az EU-hoz képest nem szabá-
- 106/107 -
lyozásközpontú megközelítést alkalmazó Amerikai Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt elindultak a közösségimédia-szolgáltatók elleni perek, amelyek az egykor a dohánygyárakkal szemben indítottakra emlékeztetnek. Kalifornia és New York vezetésével 2024 októberében több mint egy tucat állam indított peres eljárást a TikTok ellen, azzal vádolva a népszerű videómegosztó platformot, hogy szándékosan félrevezeti a közvéleményt a biztonságával kapcsolatban, és olyan funkciókat tervez, amelyek függőséget okoznak a fiatal felhasználóknál.[42] Több mint negyven állam 2023-ban pert indított a Meta ellen, azzal vádolva a közösségimédia-óriást, hogy szándékosan függőséget okozó termékeket tervez, és ezzel mentális egészségügyi válságot okoz a fiatalok körében.[43] A hatóságok szerint a Meta "dopaminmanipuláló" funkciói megmérgezték egy egész generáció mentális egészségét (hivatkozva egy ajánló algoritmusra, amely meghatározza, hogy az emberek mit látnak, amikor bejelentkeznek az Instagramra és a Facebookra, valamint a posztok "lájkolása" és a végtelen görgetés lehetőségére).[44]
A Bizottság szerint a meglévő uniós fogyasztói irányelvek csak korlátozottan képesek kezelni a digitális környezetben felmerülő károk teljes spektrumát. Míg a digitális funkciók függőséget okozó kialakítása pszichológiai, fizikai, társadalmi és gazdasági károkat okoz, beleértve a mentális egészségre gyakorolt hatásokat és a kényszeres fogyasztást, a jelenlegi fogyasztói jogi keret továbbra is elsősorban a fogyasztók vásárlási döntésekben megnyilvánuló közvetlen gazdasági érdekeinek védelmére összpontosít. Ebből az Európai Bizottság szerint két akadály származik: az ügyleti döntések szűk értelmezése és a UCP irányelv értelmében figyelembe vehető fogyasztói károk terjedelme.
A Bizottság szerint az irányelvek nem foglalkoznak kifejezetten a fizikai vagy a mentális egészségügyi kérdésekkel. Azt állítja, hogy a UCP irányelv 3. cikk (3) bekezdése nem érinti a termékek egészségügyi és biztonsági szempontjait,[45] ezzel szemben az általános termékbiztonsági rendelet[46] a fogyasztóvédelem tágabb fogalmát alkalmazza, amely kifejezetten magában foglalja a fizikai, a mentális és a társadalmi jólétet. A Bizottság kívánatosnak tartaná, ha az EU fogyasztóvédelmi jogába hasonló értékeket építenének be.[47] Ehhez képest 2024 márciusában az olasz fogyasztóvédelmi hatóság tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat címen elmarasztalta a TikTokot függőséget okozó tervezési jellemzők alkalmazása, különösen az ajánlórendszere
- 107/108 -
miatt.[48] Az olasz hatóság az addiktív designt agresszív kereskedelmi magatartásnak minősítette, amely indokolatlanul befolyásolja a felhasználókat, és kihasználja azok sebezhetőségét, különösen a serdülőkorúakét. A felhasználói adatok gazdasági értékkel bírnak, és a platformon töltött idő növekedésével nő a kiaknázható felhasználói adatvagyon értéke is. Tehát a torzított ügyleti döntés középpontjában nem mentális vagy fizikai kár állt, hanem egy monetizált szolgáltatás (adat- és figyelemátadás), amelynek a megszakításával kapcsolatos ügyleti döntést torzult. Ez a TikTokkal szembeni olasz eljárás alátámasztja a UPC irányelv alkalmazhatóságát az addiktív designra vonatkozóan is.
A Bizottság is érzékelteti munkadokumentumában, hogy a kár és az ügyleti döntés között szoros összefüggés lehet. Azt is felveti, hogy az ügyleti döntés fogalmát is bizonytalanság övezi, például a UCP irányelv szerinti ügyleti döntés nem teszi lehetővé a jog alkalmazását azokra a digitális üzleti modellekre, amelyek a figyelem felkeltését és az elkötelezettséget helyezik előtérbe a vásárlás helyett[49] (ahogyan a magyar Facebook-ügyben hozott kúriai döntésben is történt[50]). Ennek eredményeként az irányelvek hatása a digitális piacokon a hagyományos gazdasági-vásárlási károkra korlátozódik. A Bizottság szerint ennek oka az, hogy az ügyleti döntés tágabb értelmezése nem tükröződik a nemzeti joggyakorlatokban.[51] Kérdés persze a magyar Facebook-ítélet alapján, hogy ez az ügyleti döntés szűk értelmezéséből vagy a közösségi média platformjellegű működésének félreértéséből származik-e, ugyanis a Bizottságnak a UCP irányelvről szóló útmutatója tágabban értelmezi az ügyleti döntést:[52] az nemcsak a vásárlási döntéseket, hanem a szolgáltatás további használatára (például a görgetésre) vonatkozó döntéseket is magában foglalja, amelyek relevánsak a figyelemfelkeltő gyakorlatok szempontjából:
Ebben az értelemben a tranzakciós döntés fogalma magában foglalja a vásárlás előtti és utáni döntéseket is. A fogyasztó egy termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban a vásárlási döntésen kívül számos tranzakciós döntést hozhat. Ezek a tranzakciós döntések olyan cselekvésekhez vezethetnek, amelyek a nemzeti szerződési jog szerint nem járnak jogi következményekkel, és amelyek a fogyasztó első marketingkapcsolatba kerülésétől a termék élettartamának végéig vagy a szolgáltatás végső felhasználásáig bármikor meghozhatók. Például egy kereskedelmi ajánlat eredményeként egy weboldalon való kattintásról szóló döntés.[53]
A Trento Sviluppo-ügyben az EUB is a tág értelmezést erősítette meg: a tranzakciós döntés nemcsak a termék megvásárlásáról szóló döntést foglalja magában, hanem az ahhoz közvetlenül kapcsolódó más döntéseket is, például az üzletbe való belépésről szóló döntést.[54] Azonban a Bizottság szerint ez a tág megközelítés nem tükröződik a nemzeti joggyakorlatokban,[55] például a német legfelső bíróság nem tekinti tranzakciós döntésnek, ha a fogyasztó rákattint egy
- 108/109 -
kereskedőre utaló közösségimédia-bejegyzésre a tap tag segítségével, és további információkat szerez a hirdetett termékről.[56] A német bíróság szerint a reklám hatására felkeltett további érdeklődés (amikor a fogyasztó intenzívebben foglalkozik egy hirdetett ajánlattal) még nem tranzakciós döntés, csak a weboldal, üzlet vagy platform meglátogatása.
A Bizottság a Kúria Facebook-ügyben hozott döntését is említhette volna az ügyleti döntés szűk nemzeti bírósági értelmezésének példájaként. A Kúria az ügy jogi alapjának azt a kérdést nyilvánította, hogy lehet-e az ingyenesség állítása kapcsán megtévesztésről beszélni, ha a Facebook a fogyasztó által átadott személyes adatokat továbbadja üzleti partnereinek, hogy azok alapján a fogyasztó célzott, személyre szabott hirdetéseket kapjon.[57] A Kúria megítélése szerint "ellenszolgáltatásnak is csak az olyan hátrány tekinthető az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában, amely a szolgáltatás természetéből immanens módon nem következik, közvetlenül hat és szignifikáns, tehát ügyleti döntés befolyásolására érdemben képes, vagy arra alkalmas".[58] Ez tökéletesen példázza az ügyleti döntés szűk megközelítését, amely a figyelemre és a reklámmegtekintésre fókuszál. Ugyanakkor a Facebook szolgáltatásának elsődleges jellemzője nem az, hogy a felhasználó reklámot, hanem hogy élményt, kapcsolatokat stb. kap (ettől közösségi média). Az üzleti modellből következik, hogy a Facebookon reklámok is elérhetők (fizetni kell a reklámmentességért, ami közvetlenül kifejezi az adatmonetarizáltság összefüggéseit), de miként a médiapiac esetében, a felhasználók nyilván elsődlegesen nem a reklám miatt veszik igénybe a szolgáltatást; mindenki tudja, hogy az szűkös erőforrást (figyelmet) igényel - a felhasználók ezért cserébe joggal várnak el ellentételező tartalmat.[59]
A Kúria szerint az ingyenesség állítása azért nem torzítja a fogyasztói döntéshozatalt, mert a fogyasztónak nem "fáj", ha a Facebook az adatain keres, továbbá mert a célzott reklámok még hasznosak is a fogyasztónak, a nem célzott reklámok kapcsán pedig elfogadják, hogy így működik a média.[60] Ez utóbbi két kijelentés igaz,[61] viszont a fentiek alapján a platform fogyasztói oldalán nem az a kérdés, hogy a személyes adatok célzott hirdetések elhelyezésére vonatkozó használata árnak minősül-e (díjnak, amelyet a felhasználó tudomásul vesz), hanem az, hogy az adattal fizetés ellenére ingyenesnek mondható-e a Facebook felhasználói szolgáltatása (ami nem a reklám, hanem maga a közösségi média). A Kúria is elismerte, hogy személyes adattal is lehet fizetni.[62] Ennek fényében fontos körülmény, hogy az ingyenesség hamis állítása (hiszen adattal és figyelemmel is fizet a felhasználó, aminek a káros mentális hatásairól fentebb már volt szó) elaltatja a felhasználó éberségét, így sokkal több figyelmet és ezzel adatot adhat át a szükségesnél, mert az ingyenesség állítása azt üzeni, hogy a tranzakciónak nincs költsége (a Kúria szóhasználatával: hátránya).[63]
- 109/110 -
A Booking-ügyben hozott Kúriai döntés is megerősíti, hogy az "ingyenesség lehetősége ténylegesen olyan kedvező képet generál, amely arra ösztönzi [a felhasználót], hogy [...] tovább ne vizsgálódjon. [...] Az ingyenességre utalás a fogyasztót önmagában a szolgáltatás igénybevételére ösztönözi, és nem vizsgálódik tovább."[64] Tehát a Kúria a Facebook-ügyben kizárta az ügyleti döntés köréből az adatátadást, de ez inkább egy olyan megközelítésből fakadt, amely összekeveri a közösségi média platformjának különböző oldalait, és az ügyleti döntés szempontjából a reklámot tekintette döntő tényezőnek, nem a platform fogyasztói oldalán elsődleges figyelem- és adatátadást.
Az alábbiakban két olyan magyar fogyasztóvédelmi ügy bemutatása következik, amely azt példázza, hogy a nagy technológiai cégekkel szembeni fogyasztóvédelmi hatáskör Bizottság általi központosítása - a DMA-hoz és a DSA-hoz hasonlóan[65] - megfosztaná a UCP irányelv tagállami alkalmazását a nemzeti sajátosságok figyelembevételétől. A UCP irányelv (18) preambulumbekezdése kifejezetten rögzíti, hogy "az arányosság elvével összhangban és az abban foglalt védelem hatékony alkalmazása érdekében ez az irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki a Bíróság értelmezése szerint megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, a kulturális és a nyelvi tényezőket is". Mivel a preambulumbekezdés azt is rögzíti, hogy "a nemzeti bíróságok és hatóságok - az Európai Bíróság esetjogának figyelembevételével - saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztó adott esetben tanúsított jellegzetes viselkedését", kijelenthető, hogy "a társadalmi, a kulturális és a nyelvi tényezők" figyelembevétele a nemzeti sajátosságok érvényre juttatásának "interfésze" és a szubszidiaritás alapja az uniós jogban.[66]
A UCP irányelv (23) preambulumbekezdése rögzíti, hogy az "arányosság - ugyanezen cikkben megfogalmazott - elvével összhangban ez az irányelv nem haladja meg a belső piaci korlátok felszámolásához és a fogyasztóvédelem magas közösségi szintjének eléréséhez szükséges mértéket". Az EUB szerint a szubszidiaritás jegyében az uniós intézkedéseknek "a lehető legnagyobb mértékben teret kell hagyniuk a nemzeti döntéshozatalnak".[67] A Gut Springenheide-ügyben az EUB kijelentette, hogy "a nemzeti bíróságoknak általában képesnek kell lenniük értékelni [...] az értékesítés ösztönzésére szánt, félrevezető hatású szöveget vagy állítást".[68] Lényegében az a strukturális hatáskörmegosztás tükröződik a UCP irányelvben,
- 110/111 -
hogy az uniós jog (adott esetben a UCP irányelv) biztosítja az egységes jogi tesztet, míg a nemzeti bíróságok és hatóságok a kulturálisan beágyazott értékelést. Az Estée Lauder-ügyben az EUB ezt a feladatkör-megosztást közvetlenül a nyelvi, kulturális körülményekhez köti.[69] Ráadásul az alább ismertetett magyar jogesetek éppen a digitális ágazatra vonatkozó európai szabályokat konkretizálják a nemzeti sajátosságok alapján, ahogy azt a szubszidiaritás elve hangsúlyozza. Tehát az ilyen típusú ügyek kétszeresen is a szubszidiaritás áldozatai lehetnek a Bizottság fogyasztóvédelmi központosítási törekvései miatt.
Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (AVMS irányelv)[70] 28b. cikk (1) bekezdés a) pontja előírása szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megvédjék a kiskorúakat az olyan műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek károsíthatják a fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket. Az AVMS irányelv 4. cikk (3) bekezdése szerint "[a] tagállamok továbbra is szabadon előírhatják a médiaszolgáltatóknak, hogy [...] részletesebb vagy szigorúbb szabályokat tartsanak be". Ez a (szubszidiaritási) mozgástér különösen fontos a kiskorúak védelme szempontjából, mivel az AVMS irányelvnek a tartalom káros hatásaira vonatkozó fogalmai szándékosan nem teljes mértékben harmonizáltak. Egy tanulmány megjegyzi, hogy a károsnak tekintett tartalmak felfogása országonként eltérő, és hogy ennek következtében "a tagállamok feladata a káros tartalmak szintjének értékelése [...] a nemzeti standardok alapján".[71] A DSA 28. cikk (1) bekezdése előírja, hogy a kiskorúak számára hozzáférhető platformok "megfelelő és arányos intézkedéseket hozzanak a kiskorúak magánéletének, biztonságának és védelmének magas szintjének biztosítása érdekében". Mivel a DSA (10) preambulumbekezdése szerint a "rendelet nem érinti a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós jogot", a UCP irányelv nemzeti végrehajtásakor lehetőség van az online platformok DSA által elvárt kiskorúvédelmi intézkedéseinek továbbspecifikálására az irányelv (18) preambulumbekezdése alapján.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a VJ/24/2020. számú eljárásban a TikTok kereskedelmi kommunikációinak fogyasztóvédelmi megfelelőségét vizsgálta, és kötelezettségvállalás elfogadásával zárta le az ügyet. A kötelezettségvállalás több ponton konkretizálta és a magyar körülményekre adaptálta a DSA és az AVMS irányelv kiskorúvédelmi elvárásait:
- partneri és hatósági jelzési csatornák kialakítása a kiskorúak védelmében (notice-and-action);
- 111/112 -
- hathavonta kerekasztal-beszélgetések szervezése magyarországi civil szervezetek és egyéni szakértők számára a vállalat munkájának bemutatása céljából és a kiskorúak biztonságával kapcsolatos helyi aggályok megismerése érdekében, támogatva a TikTok belső szabályzatokkal foglalkozó csoportjának döntéshozatali folyamatait;
- a felhasználók biztonságával, például a kiskorúak mentális egészségével kapcsolatos területekre szakosodott magyarországi civil szervezetek és magánszemélyek kiválasztása (Melléklet 17. pont): a partnerek közvetlen kommunikációs csatornát és közvetlen rendszerszintű hozzáférést kapnak a biztonsági vagy tartalmi aggályok jelentésére (Melléklet 18. pont);
- a GVH és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság számára egyedi bejelentési csatorna létrehozása (Melléklet 17 és 36. pont), amelyen keresztül a GVH és az NMHH eltávolítást vagy felülvizsgálatot kérhet, jellemzően 72 órás reakcióval;
- életkor-ellenőrzés:
= további fejlesztések megvizsgálása és megfelelőség esetén bevezetésük az életkor-ellenőrzési rendszerbe;
= annak az időtartamnak a növelése Magyarországon, ameddig a regisztrációs folyamat során a TikTokhoz való hozzáférésnek az európai gazdasági térségen belüli alsó korhatárát el nem érő életkort beíró felhasználó letiltható (Melléklet 22-23. pont);
- napi képernyőidő:
= a TikTok vállalta, hogy a 18 év alatti magyarországi felhasználók körében aktívan népszerűsíti az alkalmazáson belül elérhető képernyőidő-kezelési eszközöket, beleértve az éjszakai használatot korlátozó alvásemlékeztetőt és az alapértelmezett egyórás napi képernyőidő-korlátozást;
= a platform magyar nyelvű, animációs edukációs videót készít a kiskorúak számára kialakított képernyőidő-korlátozó és szüneteltető funkciók bemutatására, amelyet hosszú távú digitális jóléti kampány részeként valamennyi magyar felhasználóhoz eljuttat a "Neked" (For You) hírfolyamon keresztül;
= minden 18 év alatti magyar felhasználó esetében alapértelmezettként aktiválja a heti és a napi képernyőidőről szóló tájékoztatási funkciókat;
= valamennyi magyarországi felhasználóra kiterjedően 20%-os felső korlátot vezet be a "Neked" hírfolyamban megjelenő, az Ads Manageren keresztül közzétett in-feed hirdetések arányára (Melléklet 32. pont).
A DSA 14. cikk (3) bekezdése alapján ha "a közvetítő szolgáltatás elsősorban kiskorúakat céloz meg, vagy azt túlnyomórészt kiskorúak veszik igénybe, e közvetítő szolgáltatás nyújtójának oly módon kell elmagyaráznia a szolgáltatás igénybevételének feltételeit és az arra vonatkozó korlátozásokat, hogy az a kiskorúak számára érthető legyen". A GVH által elfogadott kötelezettségvállalások több ponton a DSA céljait teszik operatívvá, részben a tájékoztatás, részben a kiskorúak kereskedelmi kitettségének csökkentése révén:
- a TikTok vállalta, hogy a Súgóközpontban és Biztonsági központban elérhető információkat és edukációs anyagokat (például a fiók adatvédelmi beállításai, szülői felügyelet) magyar nyelven elérhetővé teszi (Melléklet 3-4. pont);
- az európai gazdasági térségbeli és egyesült királyságbeli 18 éven aluli felhasználók számára szóló összefoglalót az adatvédelmi kérdésekről szóló magyar nyelvű tájékoztató videókkal egészíti ki (Melléklet 10. pont), és a regisztráció során valamennyi új magyarországi
- 112/113 -
felhasználó számára bemutatja a tájékoztató videókat a regisztrációs folyamat részeként (Melléklet 11. pont);
- létrehoz a tájékoztató és oktatási anyagokat tartalmazó központosított online Adatvédelmi központot, hasonló formában, mint a Súgóközpont és a Biztonsági központ (Melléklet 12. pont).
Ez a magyar döntés azt támasztja alá, hogy a gyermekvédelem a digitális platformokon nemcsak média-platformszabályozási vagy adatvédelmi kérdésként jelenik meg, hanem egyre inkább fogyasztóvédelmi kérdésként is.[72]
A másik ügy a GVH VJ/20/2023. számú, a Microsofttal szemben indított versenyfelügyeleti eljárás, amely szintén kötelezettségvállalással zárult. A nagy nyelvi modellek képzése során a gyakorlatban használható (gépi formátumban olvasható) szövegek nyelvenkénti elérhetősége nagyon egyenlőtlen, és a világ nyelveinek csak egy kis része van megfelelően képviseltetve. A magyar nyelv sajátosságai (például viszonylag szabad szórendje) tovább növeli a modell által megtanulandó formák számát, ami a magyart eleve magas tokenarány felé tolja, ahol a pontosság korlátozott adatok mellett még lassabban javul. Emiatt a nagy nyelvi modellek által generált magyar szöveg nem elhanyagolható nyelvtani hibákat tartalmazhat.
A GVH ebben az eljárásban éppen azt vizsgálta, hogy a böngészőjébe integrált mesterségesintelligencia-alapú szolgáltatás pontatlanságát megfelelően kommunikálta-e a Microsoft a kereskedelmi közleményeiben. Az eljárás végül olyan kötelezettségvállalással zárult, amelyben a cég vállalta, hogy tízmilliárd szavas, gépi formátumban olvasható magyar adatbázist épít és tesz közzé nagy nyelvi modellek fejlesztői számára [Melléklet 1.(ii.a) és (v) pont] a magyar nyelvű változatok támogatása érdekében. Ez a kötelezettségvállalás előmozdítja a nagy nyelvi modellek magyar nyelvű működésének javulását. Ez a kötelezettségvállalás is szorosan összefügg a UCP irányelv (18) preambulumbekezdésével, és kifejezetten a nyelvi sajátosságok alapján való értékékelés mellett érvelt a szubszidiaritás jegyében. A UCP irányelv szerinti hatáskör centralizációja esetén ez a lehetőség veszélybe kerülne, hiszen a szubszidiaritás lényege éppen az, hogy az adott szempontot ott kell figyelembe venni, ahol annak igénye felmerül, mert így biztosítható a megfelelő érvényesülése.[73]
A Bizottság szerint a fogyasztóvédelmi hatáskör centralizációja melletti egyik érv az, hogy a gyakorlatban problematikus a DSA és az UCP irányelv összeegyeztetése. Ez azért különös, mert a UCP irányelv és DSA párhuzamosságát a DSA kifejezetten elismeri, és nem látszik érv arra, hogy ez a párhuzamosság az EUB gyakorlata (például a bpost-ügy) fényében ne lenne
- 113/114 -
hatékonyan kezelhető centralizáció nélkül is. Szintén cáfolható az a bizottsági érv, hogy a meglévő uniós fogyasztói irányelvek nem képesek maradéktalanul kezelni a digitális környezetben felmerülő problémákat. Éppen a TikTokkal szembeni olasz eljárás támasztja alá a UPC alkalmazhatóságát az addiktív designra vonatkozóan. Az, hogy két tagállami bíróság az ügyleti döntések kapcsán a digitális tér tekintetében szűkítő álláspontot fogadott el, szintén nem tűnik olyan súlyúnak, hogy hatáskörcentralizációt indokolna. Ellenben a UCP irányelv (18) preambulumbekezdése és az EUB szubszidiaritási joggyakorlata együttesen alátámasztja azt az állítást, hogy a tagállami végrehajtó szervek (a nemzeti bíróságok és közigazgatási hatóságok) intézményileg jobb helyzetben vannak, mint az Európai Bizottság, hogy a "társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket" beépítsék a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok konkrét értékelésébe. Az említett két magyar ügy (a TikTok és a Microsoft) jól szemléleti, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma nemcsak szankciós eszköz, hanem - megfelelően strukturált vállalásokkal - a digitális környezet kockázatcsökkentő szabályozásának (compliance-by-design) egyik nemzeti eszköze is, egyúttal az EU digitális szabályozásának nemzeti konkretizálása.
Evans, David S.: The Economics of Attention Markets. SSRN, 2020, https://bit.ly/4uG3Dgq.
https://doi.org/10.59851/imr.11.1.8
Hámori Balázs: A figyelem ökonómiája. Közgazdasági Szemle, 2021/1., 96-124.
https://doi.org/10.18414/KSZ.2021.1.96
https://doi.org/10.59851/imr.12.2.4
Huszár Daniella: Az algoritmusok szerepe a közösségimédia-platformokon alkalmazott sötét megoldások tekintetében: az interfész mögötti manipulatív technikák kora. In Lendvai Gergely Ferenc - Papp János Tamás (szerk.): Digitális dilemmák. Fiatal kutatók válogatott tanulmányai a közösségi média egyes szabályozási kérdéseiről. Budapest, Médiatudományi Intézet, 2025, 191-222.
Kis Kelemen, Bence - Hohmann, Balázs: Is There Anything New Under the Sun? A Glance at the Digital Services Act and the Digital Markets Act from the Perspective of Digitalisation in the EU. 19(1) Croatian Yearbook of European Law and Policy (2023) 225-248.
https://doi.org/10.3935/cyelp.19.2023.542
Leijten, Eline L. - Hof, Simone van der: Dissecting the Commercial Profiling of Children: A Proposed Taxonomy and Assessment of the GDPR, UCPD, DSA and AI Act in Light of the Precautionary Principle. 57 Computer Law & Security Review (2025).
https://doi.org/10.1016/j.clsr.2025.106143
- 114/115 -
Mujica, Alejandro et al.: Addiction by Design: Some Dimensions and Challenges of Excessive Social Media Use. 10(2) Medical Research Archives (2022).
https://doi.org/10.18103/mra.v10i2.2677
Németh Erzsébet: A közösségi média a fogyasztó társadalom terméke. Lélektani okok és következmények. Symbolon, 2024/2.
Petrić, Davor: The Principle of Subsidiarity in the European Union: "Gobbledygook" Entrapped Between Justiciability and Political Scrutiny? The Way Forward. 6(3) Zagrebačka pravna revija (2017) 287-318.
Riehm, Kira E. - Feder, Kenneth A. - Tormohlen, Kayla N.: Associations Between Time Spent Using Social Media and Internalizing and Externalizing Problems Among US Youth. 76(12) JAMA Psychiatry (2019) 1266-1273.
https://doi.org/10.1001/jamapsychiatry.2019.2325
Savolainen, Iina - Oksanen, Atte: Keeping You Connected or Keeping You Addicted? Weekly Use of Social Media Platforms Is Associated with Hazardous Alcohol Use and Problem Gambling Among Adults. 59(3) Alcohol and Alcoholism (2024).
https://doi.org/10.1093/alcalc/agae024
Verdoodt, Valerie - Lievens, Eva - Chatzinikolaou, Argyro: The EU Approach to Safeguard Children's Rights on Video-Sharing Platforms: Jigsaw or Maze? 11(4) Media and Communication (2023) 151-163.
https://doi.org/10.17645/mac.v11i4.7059
Wilhelmsson, Thomas: Harmonizing Unfair Commercial Practices Law: The Cultural and Social Dimensions. 44(3) Osgoode Hall Law Journal (2006) 461-500.
https://doi.org/10.60082/2817-5069.1282
Woodward, Matthew J. et al.: Time Spent on Social Media and Associations with Mental Health in Young Adults: Examining TikTok, Twitter, Instagram, Facebook, Youtube, Snapchat, and Reddit. 10(3) Journal of Technology in Behavioral Science (2025) 661-671.
https://doi.org/10.1007/s41347-024-00474-y ■
JEGYZETEK
[1] Fitness check of EU consumer law on digital fairness. Commission Staff Working Document. Európai Bizottság, 2024. október 3., SWD(2024) 230 final.
[2] A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről; az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (UCP irányelv); az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.
[3] Fitness check (1. lj.) 2.
[4] Uo. 19-20.
[5] Behavioural Study on Unfair Commercial Practices in the Digital Environment: Dark Patterns and Manipulative Personalisation. Európai Bizottság, 2022, https://bit.ly/3QS8qNf.
[6] Fitness check (1. lj.) 149.
[7] Uo. 20.
[8] Uo. A felsorolás nem említi a görgetést, de felmerül, hogy mint szerencsejátékból átvett funkció szintén növeli a függőséget. Lásd Alejandro Mujica et al.: Addiction by Design: Some Dimensions and Challenges of Excessive Social Media Use. 10(2) Medical Research Archives (2022), https://doi.org/10.18103/mra.v10i2.2677; Iina Savolainen - Atte Oksanen: Keeping You Connected or Keeping You Addicted? Weekly Use of Social Media Platforms Is Associated with Hazardous Alcohol Use and Problem Gambling Among Adults. 59(3) Alcohol and Alcoholism (2024), https://doi.org/10.1093/alcalc/agae024; Németh Erzsébet: A közösségi média a fogyasztó társadalom terméke. Lélektani okok és következmények. Symbolon, 2024/2.
[9] European Parliament resolution of 12 December 2023 on addictive design of online services and consumer protection in the EU single market, 2023/2043(INI), https://bit.ly/3R0hIXs.
[10] A Bizottság szerint a virtuális tárgyak értékesítése és az alkalmazáson belüli köztes pénznemek használata megengedett az uniós fogyasztóvédelmi jog értelmében, feltéve, hogy a kapcsolódó marketinggyakorlatok nem tisztességtelenek (tisztességtelen például a "reklámban a gyermekek közvetlen felszólítása a reklámozott termékek megvásárlására, vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg nekik a reklámozott termékeket", UCP irányelv, I. Melléklet, 28. pont). Lásd Fitness check (1. lj.) 159.
[11] Uo. 154.
[12] Lásd Gellén Klára: A keresőmotorok és az átláthatóság követelménye fogyasztóvédelmi jogi nézőpontból. In Medias Res, 2022/1., https://doi.org/10.59851/imr.11.1.8, 109-121.
[13] Fitness check (1. lj.) 21.
[14] Uo. 164.
[15] Uo.
[16] Uo. 23.
[17] Uo. 38.
[18] A Bizottság szerint az irányelvekben szereplő, széles körű jogi rendelkezések nem elég konkrétak ahhoz, hogy hatékonyan alkalmazhatók legyenek a digitális környezetben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra. Uo. 87.
[19] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról; az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról; az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.
[20] Fitness check (1. lj.) 59.
[21] Uo. 38.
[22] Uo. 48.
[23] Iránymutatás a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezéséhez és alkalmazásához.
[24] Fitness check (1. lj.) 53.
[25] Consumer Agenda 2025-2030 and action plan on consumers in the Single Market, https://bit.ly/4uGk5x9.
[26] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.
[27] "Számos felkérést kaptam - fogyasztói szervezetektől, nemzeti hatóságoktól, vállalkozásoktól, sőt e Ház képviselőitől is -, hogy vizsgáljam meg annak lehetőségét, hogy bizonyos rendszeres és nagyszabású jogsértések esetében a közvetlen vizsgálati és szankcionálási hatásköröket közvetlenül uniós szinten tovább központosítsuk." Lásd a 2025. július 7-i ülés részletes jegyzőkönyve, https://bit.ly/4uLtrYx.
[28] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A 2030-ig tartó időszakra szóló fogyasztóügyi stratégia és az egységes piac fogyasztóira vonatkozó cselekvési terv - "Új lendület a fogyasztóvédelemnek, a versenyképességnek és a fenntartható növekedésnek." COM(2025) 848 final, Brüsszel, 2025. november 19.
[29] Uo. 11. és 19., a CPC rendelet felülvizsgálatáról.
[30] Uo. 16.
[31] Fitness check (1. lj.) 61.
[32] Uo. 150.
[33] Javaslat a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról, COM(2020) 825 final, Brüsszel, 2020. december 15., 10. preambulumbekezdés.
[34] Lásd Bence Kis Kelemen - Balázs Hohmann: Is There Anything New Under the Sun? A Glance at the Digital Services Act and the Digital Markets Act from the Perspective of Digitalisation in the EU. 19(1) Croatian Yearbook of European Law and Policy (2023), https://doi.org/10.3935/cyelp.19.2023.542, 225-248.
[35] Iránymutatás (23. lj.) 4.2.1. alpont.
[36] C-117/20 bpost.
[37] Lásd analógia útján az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet; DMA) (86) preambulumbekezdés.
[38] Lásd Huszár Daniella: Az algoritmusok szerepe a közösségimédia-platformokon alkalmazott sötét megoldások tekintetében: az interfész mögötti manipulatív technikák kora. In Lendvai Gergely Ferenc - Papp János Tamás (szerk.): Digitális dilemmák. Fiatal kutatók válogatott tanulmányai a közösségi média egyes szabályozási kérdéseiről. Budapest, Médiatudományi Intézet, 2025, 191-222.
[39] Lásd Most popular social networks worldwide as of October 2025, by number of monthly active users, Statista, https://bit.ly/4dA56Pn.
[40] Matthew J. Woodward et al.: Time Spent on Social Media and Associations with Mental Health in Young Adults: Examining TikTok, Twitter, Instagram, Facebook, Youtube, Snapchat, and Reddit. 10(3) Journal of Technology in Behavioral Science (2025), https://doi.org/10.1007/s41347-024-00474-y, 661-671.; Kira E. Riehm - Kenneth A. Feder - Kayla N. Tormohlen: Associations Between Time Spent Using Social Media and Internalizing and Externalizing Problems Among US Youth. 76(12) JAMA Psychiatry (2019), https://doi.org/10.1001/jamapsychiatry.2019.2325, 1266-1273.
[41] Néhány korlátozott kivételtől eltekintve, amely nagyrészt a TikTokot érinti (az olasz hatóság UCP irányelv szerinti eljárása, a Bizottság két, a DSA szerinti eljárása és egy németországi csoport perkezdeményezése formájában), lásd https://bit.ly/4wVLzAM; https://bit.ly/42r9JVO; https://bit.ly/4njczFQ. Jeric A. Cruz: TikTok and X Faces Class Action Suit for Violations of DSA, GDPR and AI Act. MediaLaws, 2025. február 19., https://bit.ly/4wj9xpe.
[42] Caroline Petrow-Cohen - Queenie Wong: Atty. Gen. Rob Bonta Files Lawsuit Against TikTok for Exploiting Young Users. Los Angeles Times, 2024. október 8., https://bit.ly/4eAl1OP.
[43] Brian Fung: Dozens of States Sue Instagram-Parent Meta over "Addictive" Features and Youth Mental Health Harms. CNN, 2023, október 24., https://bit.ly/4tqEYeu.
[44] Bobby Allyn: States sue Meta, claiming Instagram, Facebook fueled youth mental health crisis. NPR, 2023, október 24., https://bit.ly/4ubk18U.
[45] Fitness check (1. lj.) 81.
[46] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/988 rendelete (2023. május 10.) az általános termékbiztonságról, az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 87/357/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.
[47] Uo.
[48] Lásd https://bit.ly/4wVLzAM.
[49] Fitness check (1. lj.) 81.
[50] Kúria Kfv.II.37.243/2021/11.
[51] Fitness check (1. lj.) 154.
[52] Uo.
[53] Iránymutatás (23. lj.) 2.4. alpont.
[54] C-281/12 Trento Sviluppo és Centrale Adriatica [35].
[55] Fitness check (1. lj.) 154.
[56] I ZR 129/13 ("Schlafzimmer komplett"); I ZR 90/20 ("Influencer I").
[57] Uo. [57].
[58] Uo. [62].
[59] Hámori Balázs: A figyelem ökonómiája. Közgazdasági Szemle, 2021/1., https://doi.org/10.18414/KSZ.2021.1.96, 109.
[60] Kúria Kfv.II.37.243/2021/11. [69]-[70].
[61] David S. Evans: The Economics of Attention Markets. SSRN, 2020, https://bit.ly/4uG3Dgq, 26-27.
[62] Kúria Kfv.II.37.243/2021/11. [69].
[63] Lényegében az olasz TikTok-ügy is úgy ragadta meg a UCP irányelv alapján az addiktív designt, hogy az elnehezíti az ügyeleti döntést, miáltal a felhasználó több figyelmet és adatot ad át.
[64] Kúria Kfv.V.38.235/2021/9. [54].
[65] Lásd Hohmann Balázs: A Digital Services Act és a Digital Markets Act termékekre és digitális szolgáltatásokra irányuló fogyasztói jogviszonyokat érintő rendelkezései. In Medias Res, 2023/2., https://doi.org/10.59851/imr.12.2.4, 70-72.
[66] "[É]szszerűnek tűnik azt feltételezni, hogy a megfigyelt országonkénti eltérések relevánsnak tekinthetők." Thomas Wilhelmsson: Harmonizing Unfair Commercial Practices Law: The Cultural and Social Dimensions. 44(3) Osgoode Hall Law Journal (2006), https://doi.org/10.60082/2817-5069.1282, 496.
[67] C-58/08 Vodafone és társai [73], lásd még [72]-[79].
[68] C-210/96 Gut Springenheide és Tusky kontra Oberkreisdirektor des Kreises Steinfurt [32].
[69] C-220/98 Estée Lauder [29]: "Ahhoz, hogy ezt a kritériumot a jelen ügyre alkalmazni lehessen, több szempontot is figyelembe kell venni. Különösen azt kell megállapítani, hogy társadalmi, kulturális vagy nyelvi tényezők indokolhatják-e a kifejezés használatát; ezt a nemzeti bíróságnak kell eldöntenie, figyelembe véve az összes releváns tényezőt."
[70] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1808 irányelve (2018. november 14.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról.
[71] Valerie Verdoodt - Eva Lievens - Argyro Chatzinikolaou: The EU Approach to Safeguard Children's Rights on Video-Sharing Platforms: Jigsaw or Maze? 11(4) Media and Communication (2023), https://doi.org/10.17645/mac.v11i4.7059, 151-163.
[72] Eline L. Leijten - Simone van der Hof: Dissecting the Commercial Profiling of Children: A Proposed Taxonomy and Assessment of the GDPR, UCPD, DSA and AI Act in Light of the Precautionary Principle. 57 Computer Law & Security Review (2025), https://doi.org/10.1016/j.clsr.2025.106143.
[73] "[A] közösségi intézkedéseket a hatékonyság és a következetesség érdekében a kormányzás legalsó szintjén kell meghozni." Davor Petrić: The Principle of Subsidiarity in the European Union: "Gobbledygook" Entrapped Between Justiciability and Political Scrutiny? The Way Forward. 6(3) Zagrebačka pravna revija (2017) 288.
Lábjegyzetek:
[1] A tanszékvezető egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Digitális és Technológia Jogi Tanszék.
Visszaugrás
