2008-ban kezdődő pénzügyi és gazdasági válság kezelése komoly feladatot adott az európai intézmények számára, amelyek közül az állami támogatások ellenőrzéséért felelős Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) tevékenységét korábban sohasem látott szabályalkotás[1] és bankok megmentését és szerkezetátalakítását engedélyező - akár egy munkanapon belül meghozott - határozatok kiadása jellemezte.[2] A Bizottság által a pénzügyi és reálágazat stabilizálása érdekében kialakított különleges szabályok lehetővé tették, hogy a tagállamok azonos feltételek és elvárások mentén avatkozzanak be a piaci folyamatokba és a támogatás által okozott versenytorzulást korlátozzák és az eltérő megoldásokkal ne fragmentálják a belső piacot. A Bizottság az állami forrásokból megmentett és szerkezetátalakításban részesült bankoktól a 2008 óta elvárta, hogy különböző vállalások útján csökkentsék a támogatás versenyre gyakorolt hatását. Ugyanakkor a válság első éveiben (2008-2011) a gyors állami beavatkozás lehetősége és az esetleges tovagyűrűző hatások kizárása a Bizottság számára elsődlegesnek bizonyult, és az igazán nagy vagy több alkalommal is támogatásban részesített bankok számára csak a szerkezetátalakítási támogatás érdekében tett vállalások mértékében, illetve a szerkezetátalakítás során vállalandó kényszerű és fájdalmas divesztíciók képében jelentkeztek negatív hatások. A tulajdonosokra vonatkozóan a szabályozás tehermegosztást (burden sharing) írt csak elő, ami nagyrészt kimerült az állami tőkéért vagy garanciáért fizetendő méltányos ár megfizetésében. A Bizottság a válság enyhülésével fokozatosan szigorította a pénzügyi ágazat megmentése érdekében alkalmazható állami támogatási szabályokat,[3] majd 2013-ban alapvető változtatásokat is eszközölt a támogatás összeegyeztethetőségi feltételei tekintetében.
2013-ig a bankoknak nyújtott támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatakor a Bizottság az egyes bankok által kapott támogatási összeggel arányos, legalább minimális szintű teherviselést írt elő, különösen a veszteségek rendelkezésre álló tőkéből való fedezésével és az állami beavatkozások utáni megfelelő ellentételezés fizetésével. A Bizottság azonban nem állapított meg előzetes határértékeket a saját hozzájárulásokra vagy bármely más további követelményekre vonatkozóan.
A Bizottság 2013-as bankok állami támogatására vonatkozó közleménye (továbbiakban: új banki közlemény) azonban több szigorítás mellett három tekintetben írt elő lényeges módosításokat.
Egyrészt, a likviditási segítségen kívüli tőkenyújtások és értékvesztett eszközök kivásárlása (szerkezetátalakítási támogatások) esetén automatikusan megkövetelte az érintett pénzügyi intézmény szerkezetátalakítását. Másrészt, a szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának előzetes feltételeként szabta a szerkezetátalakítási terv benyújtását és bizottsági engedélyezését (korábban a támogatás nyújtását követő 6 hónapon belül kellett ezt benyújtani). Harmadrészt, előírta, hogy az állami segítség nyújtására csak "végső esetben" és csak a tulajdonosok és egyes hitelezők bevonását követően fennmaradó hiány lefedése érdekében kerülhet sor, amennyiben a pénzintézet tulajdonosai és hitelezői, illetve egyéb mobilizálható magánforrások nem alkalmazhatóak a tőkehiány kezelésére és az életképesség biztosításához. Tehát a Bizottság 2013 augusztusa óta - érzékelve, hogy elmúlt a gyors állami beavatkozás szükségessége - az állam forrásait csak a legvégső esetben engedi mobilizálni.[4] Ezzel párhuzamosan a bankok tőkekövetelményeire vonatkozó nemzetközi[5] és uniós[6] előírások is fokozatosan szigorodnak és magasabb tőkeképzést írnak elő a bankokra, valamint a bankrendszer strukturális ellenálló képességét az Európai Központi Bank és az Európai Bankfelügyelet is ún. stressz-tesztekkel is ellenőrzi.[7]
Az új banki közlemény 19. pontja alapján "Mielőtt egy bank bármilyen szerkezetátalakítási támogatásban - feltőkésítés vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedés - részesül, ki kell meríteni valamennyi tőkeképzési lehetőséget, többek között az alárendelt kölcsön átalakítását is, feltéve hogy az alapvető jogok nem sérülnek, és nem forog veszélyben a pénzügyi stabilitás. Amennyiben egy bank szervezetlen felszámolásának megakadályozásához szerkezetátalakítási támogatásra van szükség, a támogatás minimálisra csök-
- 46/47 -
kentése érdekében a bank kezdeti fizetőképességétől függetlenül tiszteletben kellene tartani az említett teherviselési intézkedéseket. Egy bank szerkezetátalakítási támogatásban való részesítése előtt ezért a tagállamnak biztosítania kell, hogy a bank részvényesei és az alárendelt hitelezők megállapodjanak a kért hozzájárulásról, vagy megteremtsék a szükséges jogi keretet a hozzájárulások megszerzéséhez."
A 32. pont alapján "Amint felmerül annak a valószínűsége, hogy a tőkehiány állami támogatási kérelemhez vezet, minden intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy minimalizálják a tőkehiány orvoslásának tagállamra háruló költségeit." A Bizottsággal előzetesen egyeztetett, a tagállam és a bank által kidolgozott tőkebevonási terv felsorolja a bank által végrehajtandó tőkebevonási intézkedéseket és a részvényesekre, valamint az alárendelt hitelezőkre vonatkozó esetleges teherviselési intézkedéseket és biztosítékokat tartalmaz, hogy megakadályozzák a források bankból történő kiáramlását, amely például úgy fordulhat elő, hogy a bank más vállalkozásban részesedést szerez, vagy osztalékot, illetve kamatszelvény után kamatot fizet. A Bizottság a közleményben az alábbi tőkebevonási lépéseket nevezi meg, amelyeket kötelező végrehajtani, amennyiben a tőkehelyzet javulását eredményezik:
a) meglévő részvényeseknek történő kibocsátás;
b) hitelviszonyt megtestesítő alárendelt értékpapírok saját tőkévé történő önkéntes átalakítása kockázatalapú ösztönző alapján;
c) teljes mértékben tőkeképzésre irányuló forrásmenedzsment-tevékenységek, amennyiben a tőkehiányt nem lehet teljes egészében orvosolni, és ezért állami támogatásra van szükség;
d) eszközök és portfóliók tőkeképzési célú eladása;
e) portfólió-értékpapírosítás az alaptevékenységeken kívüli tevékenységekből történő tőkeképzés érdekében;
f) tartalékképzés;
g) a tőkeszükségletet csökkentő egyéb intézkedések.
A Bizottság érvelése szerint ezekkel a feltételekkel minimalizálható az állami támogatás és a versenytorzítás mértéke, valamint az érintett bank is rászorul, hogy minden egyéb lehetséges forrást bevonjon, mielőtt az államhoz fordul.[8] Nem utolsósorban a Bizottság ezzel az előírással csökkenteni kívánta annak a lehetőségét, hogy a piaci problémák automatikusan áttolják a bankok tőkeigényének finanszírozási megoldását a közforrások oldalára és ezzel tovább növeljék az érintett tagállamok államadósságát,[9] illetve az állam megmentő szerepében bízva a piaci döntéshozók szükségtelen kockázatokat vállaljanak (moral hazard, erkölcsi kockázat korlátozása). Ugyanakkor a tőkebevonás nem csak a bank tulajdonosait, hanem egyes (alárendelt, vagy junior) hitelezőit is érinti,[10] akiknek követeléseit a teherviselés keretében tőkévé konvertálják és a bank tulajdonosai lesznek, így a korábban általuk biztosított források megtérülésére csak a bank nyereségessége esetén osztalék kifizetésével kerülhet sor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
