Az utóbbi időben született néhány bírósági határozat rámutatott arra, hogy a közjegyzői okiratok záradékolásával kapcsolatos végrehajtási szabályok (Vht. 21. § és 22. §) az eddigitől eltérő bírói értelmezésnek is alapjául szolgálhatnak, amelynek elterjedése esetén az eddigi gyakorlat szerint a törvényi előírásokat kielégítő szerződések záradékoláson alapuló végrehajthatósága megkérdőjeleződik. Más esetekben pedig a végrehajtást kérők fűznek a közjegyzői okirathoz olyan misztikus erőt, melynek birtokában az igényérvényesítésüknek, sőt a követelésük megtérülésének nem lehet akadálya.
Közjegyzői okirat elkészülte után jogosult, vagy a kötelezett személyében bekövetkezett jogutódlás esetén az okirat vh. záradékkal történő ellátása a gyakorlatban problémákhoz vezethet.
Bizonyos körben elterjedt az a vélemény, ha a hitelező a követelését engedményezi, az engedményes által kért közvetlen végrehajtásnak csak akkor van helye, ha az engedményezési szerződést, vagy az alapján a kötelezettnek címzett engedményezés megtörténtéről szóló értesítést közjegyzői okiratba foglalták. Úgy gondoljuk, ezt a jogi álláspontot el lehet fogadni. A Vht. 21. § b) pontja szerinti feltétel akkor teljesül, ha a kötelezett és jogosult nevét tartalmazza az okirat. Alihoz, hogy a bíróság a végrehajtási záradékkal ellássa a kérelmet, jogszerűen követelheti meg, hogy engedményes közjegyzői okirattal bizonyítsa, hogy a korábbi közjegyzői okiratba foglalt szerződés jogosultjának jogutódja. Ebben az esetben csak az pótolhatja a közjegyzői okiratot, ha az engedményes nemperes eljárásban a bíróságtól kéri a jogutódi minőségének megállapítását, és erről a bíróság határozatot (közokiratot) hozott. [Vht. 39. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott eljárás.]
A közjegyzői okirat kiállítása és a vh. záradék iránti kérelem bírósághoz történő benyújtása közötti időben akár a jogosulti, akár a kötelezetti oldalon bekövetkezhet számos más okból is jogutódlás. Pl. Gt. szerinti átalakulás, egyesülés, beolvadás. Ezekben az esetekben véleményünk szerint nélkülözhetetlen, de egyben elégséges a közjegyzői okirat mellé csatolni a változást bizonyító cégmásolatot, mint közokiratot.
A gyakorlatban többször előfordul, hogy a hitelező él a Ptk. 525. íjában, vagy a szerződésben meghatározott valamely azonnali hatályú felmondási jogával, s ezzel a szerződést lejárttá és esedékessé teszi. Fogalmazhatunk úgy, hogy a felmondással az okiratban rögzített teljesítési határidő módosul. Van olyan nézet, mely szerint ezt a jogalakító nyilatkozatot szintén közjegyzői okiratba kell foglalni, mert ilyenkor "a Vht. 21. § (2) bekezdésében írt szabály alkalmazása segíthet a probléma megoldásában, s erre figyelemmel a vh. záradék iránti kérelemnek akkor nincsen akadálya, ha »a felmondást (egyéb jognyilatkozatot) a jogosult szintén közjegyzői okiratba foglalva közli a kötelezettek"[2].
Ezt a követelményt indokolatlanul szigorúnak tartjuk az alábbi okok miatt:
A hitelező és az adós a kölcsönszerződésben megállapodik a szerződésszerű teljesítés esetére irányadó teljesítési határidőben, azaz a kölcsön visszafizetésének végső határidejében. Ugyanebben az okiratban rögzítik a felek azt is, hogy a hitelezőt megilleti az azonnali hatályú felmondás joga, ha az adós szerződésszegést követ el. Ergo megállapodnak a felek a Ptk. rendelkezéseivel összhangban abban, hogy a teljesítési idő az adós részéről elkövetett szerződésszegés esetén, és a hitelező által gyakorolt felmondás mellett, az okiratban meghatározottnál korábbi időpontra is eshet. A körjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránti nemperes eljárásban elegendőnek tarjuk tehát annak vizsgálatát, hogy a közjegyzői okiratban vagy a jogszabályban foglaltakra hivatkozva tette-e meg a hitelező jognyilatkozatát, akár magánokiratba foglaltan, és hogy annak közlése megtörtént-e.
Találkoztunk a bírói gyakorlatban olyan - hiánypótlásban megfogalmazott - állásponttal is, amely a hitelezőt annak igazolására szólította fel, hogy az általa közölt felmondás alapjául szolgáló tények bekövetkeztek.
Véleményünk szerint meghaladja a nemperes eljárás kereteit annak elemzése, hogy tartalmilag a hitelező felmondást jogszerűen gyakorolta-e. Ez már a végrehajtás megszüntetése iránti perben vizsgálandó körülmény.
Az egyik, ma már jogerős bírósági döntésben kifejtett nézet szerint a Vht. 21. § (1) bekezdésének a) és c) pontjainak előírásait akként kell értelmezni, hogy a közjegyzői okirat a hitelező kérelmére csak akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha az okiratból kitűnik az adósnak a már fennálló és összegszerűen pontosan meghatározott egyoldalú kötelezettségvállalása. Ha a felek a Ptk. 522. § szerinti bankhitelszerződést kötöttek közjegyzői okiratba foglaltan, úgy ez csak a hitelező bankkal szemben záradékolható akkor, ha a bank a hitelszerződésben leírtak ellenére a hitelkeret erejéig nem nyújt kölcsönt. A bank azonban ugyanezen okirat alapján az adóssal szemben nem indíthat közvetlenül végrehajtási eljárást, mert az okirat csak egy hitelkeretet tartalmaz, nem azt a kölcsönösszeget, mellyel az adós ténylegesen, és konkrét kölcsönszerződés alapján tartozik. A jogeset ismertetése mellett néhány pro és kontra érvvel kíséreljük bemutatni azt, hogy a jelenlegi szabályozás alapján egymásnak teljesen ellentmondó álláspontok is elfoglalhatóak a bankhitelszerződések közvetlen végrehajthatósága kérdésében. Röviden a jogeset a következő:
A bank és az ügyfél olyan hitelszerződést kötött, amely szerint a bank meghatározott ideig egy hitelkeretet tart rendelkezésre, amelynek terhére egyedi kölcsönöket fog nyújtani akként, hogy a keret egy meghatározott részét az adós saját elhatározása és szükséglete szerint veszi igénybe, míg egy másik részének kifizetése benyújtott számlák ellenében történik.
Az okirat tartalmazza a hitelszerződés végső lejáratát, ameddig valamennyi ezen hitelszerződés keretében keletkezett tartozást vissza kell fizetni.
A hitelező késedelemre hivatkozva a jogviszonyt felmondta és a szerződés záradékolását kérte, mellékelve egy sikertelen azonnali beszedési megbízást és egy fizetési felszólítást.
A bíróság a záradékolást megtagadta.
(Pro)
Az elutasító döntést azzal indokolta, hogy a felek között a Ptk. 522. § (1) bekezdése szerint hitelszerződés jött létre, amelynek alapján a bank csak hitelkeret rendelkezésre tartására, illetve későbbi kölcsönszerződések megkötésére vállalt kötelezettséget.
"A közjegyzői okiratban azonban az adós nem vállalt kötelezettséget a kölcsön felvételére és a szerződés azt sem tartalmazza, hogy az adós részére ténylegesen nyújtott-e kölcsönt a végrehajtást kérő. Kétségtelen, hogy a szerződésben meghatározták a hitelszerződés végső lejáratát, mindez azonban nem pótolja azt, hogy a kölcsön mértéke, illetve a kölcsön nyújtásának időpontja nem szerepel a záradékoltatni kívánt okiratban."
Az említett határozatban a bíróság kifejti, hogy a végrehajtási záradék kibocsátásához szükséges a bankhitelszerződés alapján kötött, közjegyzői okiratba foglalt, a Ptk. 523. §-ában szabályozott kölcsönszerződés, amelyben rögzítik, hogy az adós milyen összegű kölcsönt kapott a banktól, azt mikor köteles visszafizetni.
Az álláspont tehát a következő: záradékolni csak olyan okiratot j lehet, amelyben az a kötelezettség, amelyet végre kellene annak j alapján hajtani, a szerződés megkötésekor már fennállt. Mivel a hitelszerződés alapján csak a bank a rendelkezésre tartási és kölcsönnyújtási kötelezettsége állt fenn, a másik szerződő fél terhére nem tartalmazhatott a szerződés kötelezettséget.
(Kontra)
A bírósági végzés alapján nincs tehát helye a közvetlen végrehajtásnak a hitelező kérelmére, de a döntés szerint az adós kérheti az okirat (a bankhitelszerződés) záradékkal való ellátását, ha a hitelező a kölcsön nyújtását alapos ok nélkül megtagadja. A bankhitelszerződés is - sajátosságai ellenére - olyan kötelem, melyben szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra vállalnak a felek kötelezettséget. Semmiképpen nem minősíthető olyan egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatnak, mely alapján kizárólag az egyik felet illeti meg a közvetlen végrehajtási eljárás megindításának joga. A szerződésből mindkét fél számára biztosított jogoknak és kikényszeríthető kötelezettségeknek kell eredniük, akár anyagi jogi, akár eljárásjogi értelemben. Ugyanaz a szerződés egyik vagy másik félnek, ha a felek eltérően nem állapodnak meg, nem biztosíthat "kedvezőbb" igényérvényesítési eljárást sem.
(Pro)
A bankhitelszerződést a Ptk. szó szerint idézve az alábbiakban határozza meg:
522. § (1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.
(2) A bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.
A hitelszerződés alapján a pénzintézet kötelezettsége a hitelkeret rendelkezésre tartása meghatározott ideig. A szerződés alapján tehát praestare kötelezettsége van a banknak.
A hitel- és a kölcsönszerződés Ptk.-beli definíciója tág teret nyit a különböző elnevezésű banki hitelkonstrukciók kimunkálására. Ezeknek a jogi lényege az, hogy a hitelszerződés egy kvázi előszerződésnek tekinthető az egyedi kölcsönügyletek egyéb hitelműveletek viszonyában, azonban ez egy olyan kötelem, amelynek alapján a rendelkezésre tartásra és a kölcsönügyletek megkötésére csak az egyik oldalon keletkezik kötelezettség, míg a másik oldal kötelezettsége kizárólag a rendelkezési tartási díj megfizetésében áll.
Hogy milyen módon, milyen feltételekkel jön létre ebből a konstrukcióból az egyedi kölcsönügylet és abból a kölcsöntartozás az nagyon változó:
Lehetséges, hogy konkrét kölcsönügyletekre vonatkozóan a hitelszerződés nem tartalmaz semmit, hanem tényleg pusztán a rendelkezésre tartásról (a másik oldalról "biztonság vásárlásáról") van szó. Így az egyedei hitelügylet (kölcsönszerződés vagy más) a külön megkötendő megállapodás alapján jön létre, akkor kell megegyezni annak konkrét tartalmában.
Ez a "technika" azonban nem jellemző.
Lehetséges, hogy már maga a hitelszerződés tartalmazza a hitelkeret megnyitására vonatkozó kötelezettségvállalás mellett azt is, hogy annak terhére esetenként milyen összegeket (esetleg milyen maximális összegű kölcsönöket) fog a bank teljesíteni. Itt az egyedi kölcsönügyletekre vonatkozóan meghatározzák a kamat-, és egyéb más kondíciókat. Nem kizárt, hogy a felveendő kölcsönök visszafizetési határidejét is részletezi a szerződés pl. akként, hogy 90 napon belül a felvételtől számítottan.
Az előzőhöz nagyon hasonló megoldás az, amikor csak a hiteljogviszony alapján keletkezett valamennyi tőke- és járuléktartozás visszafizetésére egyetlen (végső, illetve ún. kitisztítási) határidő van megszabva.
Mind a B), mind a C) pont alatti típusnál azt mondhatjuk, hogy itt már többről van szó, mint a rendelkezésre tartásról. Itt a hitelszerződés magába foglalja a hitelművelet konkrét megjelenési formáját jelentő kölcsönszerződés leglényegesebb tartalmi elemeit.
Az a kérdés, hogy az egyedi kölcsönügylet miképpen jön létre?
Akár akként történik a kölcsön igénybevétele, hogy az adós formális nyilatkozattal lehív egy bizonyos összeget, akár egyszerű technikai művelettel, mégpedig akként, hogy az ügyfél a folyószámláját a hitelező feltölti mindenféle adósi nyilatkozat nélkül, azt mondhatjuk, hogy egyoldalú jogalakító nyilatkozatot tehet az adós.
A kölcsönszerződés tehát az adós hatalmassága (egyoldalúan megtehető, szerződést létrehozó, módosító,) jognyilatkozata alapján jön létre. E hatalmasságot pedig az adós a hitelmegállapodásba foglalt rendelkezések szerint, tehát szerződés alapján jogosult gyakorolni. Ebben a megközelítésben azt is mondhatjuk, hogy opciós jogot gyakorol az adós.
(Kontra)
A Ptk. 522. § szerinti bankhitelszerződés jogdogmatikailag előszerződésként is kezelhető, de az ismert esetben olyan bankhitelszerződésről van szó, mely a kölcsönszerződés lényeges tartalmi elemeit is magában hordozza. Éppen ezért lehetséges az, hogy az adós "egyoldalú hatalmassága" keletkezteti a követelést.
Egyébként a Vht. hivatkozott rendelkezései nem azt írják elő, hogy a közjegyzői okiratnak a hitelező által az adós részére ténylegesen már a múltban teljesített szolgáltatását kell rögzíteni, hanem "a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást."
Ha elfogadnánk az ezzel ellentétes jogértelmezést, akkor oda jutnánk, hogy csak és kizárólag a tartozást elismerő nyilatkozat, vagy az olyan kölcsönszerződés látható el záradékkal, melyet azt követően foglaltak okiratba, hogy a bank a kölcsönt ténylegesen az adós részére kifolyósította. Mindenki előtt ismert az a gyakorlat, hogy a kölcsönszerződés közjegyző előtti aláírását megelőzően a hitelezők a legritkább esetben vállalják a kölcsön nyújtását (folyósítását), hiszen ezt követően az adós már lehet, hogy nem írja alá a közjegyzői okiratot.
Szándékosan említettünk bankhitelszerződés helyett kölcsönszerződést, de lehetne szó más szerződéstípusról is. A lényeg az, hogy a szerződés megkötésének időpontjában nem, vagy a legritkább esetben lehet beszélni már teljesített hitelintézeti szolgáltatásról. A bankhitelszerződést - kizárólag e vonatkozásban - csak az különbözteti meg egy kölcsönszerződéstől, hogy a hiteljogviszonyon belül a kölcsönnél csak kölcsön folyósítására kerülhet sor a szerződéskötés után, míg a bankhitelnél a keretösszeg erejéig az adós lehet, hogy nem, vagy nem csak kölcsönt, hanem más hitelintézeti szolgáltatást fog igénybe vonni.
Természetesen van olyan jogi álláspont is, mely szerint az, hogy a bankhitelszerződés alapján a bank kölcsönt nyújtott, illetve érvényesen létrejött kölcsönszerződés alapján az adós rendelkezésére tartott kölcsönt a hitelező kifolyósította olyan, a szerződéskötést követő, jövőben beálló feltétel, melyet ugyancsak közjegyzői okiratnak kell tanúsítania a Vht. 21. § (2) bekezdése alapján. Ez a nézet is támadható az alábbi hivatkozással:
A feltétel és időhatározásról rendelkező Ptk. 228. §-nak az (1) bekezdése úgy szól: ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől teszik függővé, akkor a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be. Nincs szó felfüggesztő feltétel beálltáról akkor, ha a bankhitelszerződés alapján a bank kölcsönt nyújtott. A bankhitelszerződésnek nem a hatálya állt be ettől, hanem egyszerűen az abban rögzített szolgáltatást teljesítette a bank.
(Pro)
Az ismertetett bírói határozatban megjelenő jogértelmezés mellett szól az a körülmény, hogy a háború előtti joggyakorlatban is ismert volt a közjegyzői okiraton alapuló közvetlen végrehajtás intézménye. Az 1881. évi LX. tc. (Vht.) 1. § 7. pontja szerint végrehajtható ...minden ...közokirat, amelyet külön törvényes rendelkezés végrehajtható közokiratnak nyilvánít.
A korabeli közjegyzői törvény, az 1874. évi XXXV. tc. 111. §-a értelmében végrehajtható közjegyzői okiratról pedig a következők szerint rendelkezett:
"Közjegyzői okirat alapján végrehajtásnak helye, ha abban az általános kellékeken felül a kötelezettség teljesítése megállapíttatott, egyszersmind a jogosult és kötelezett fél nevei, kötelezettség jogcíme és tárgya a teljesítés időpontja szabatosan kitétettek, Azon tények beállta, melyekhez a teljesítés kötve van, közokirattal bizonyítandó. "
Ez a szöveg a jelenleginél egyértelműbben kifejezi azt a jogalkotói szándékot, hogy végrehajtásnak csak valóban olyan okirat alapján van helye, amelyben a teljesítés tényként szerepel, továbbá, ha a kötelezettség beállta egyéb tényekhez kötődik, akkor azt is közokirattal kell bizonyítani.
Érdemes idézni itt az 1881-es Vht. kommentárjának[3] szerzőjét:
"Kiemeljük tehát, hogy van mód rá, hogy a végrehajthatóság egyes feltételei ne magából a közjegyzői okiratból, hanem más közokiratból tűnjenek ki."
Ebből ugyanis látható, hogy a végrehajthatóság feltételei kifejezést a szerző akként értette, hogy az azon tények beálltát jelenti, amelyhez a teljesítés kötődik. A múltban tehát "tényt" kellett rögzíteni az okiratban!
Úgy tűnik, hogy a Vht. alkotója lényegében az idézett 1874. évi közjegyzői törvény szövegét vette át, kisebb módosításokkal.
A jelenlegi Vht. 21. § (2) bekezdésével kapcsolatosan érdemes erre a korábbi szabályozásra figyelni. Erősen megkérdőjelezi ugyanis ez a jelenlegi szöveg azon interpretálását, hogy itt a feltétel nem azonosítható valamely ténnyel, hanem a Ptk.-ban szabályozott, a szűk jogi értelemben vett feltétel bekövetkeztéről van szó.
(Kontra)
A jelenlegi Vht. nem "tényekről", hanem feltételről és időpontról beszél, mert a jogalkotó ezt kifejezést használta, akkor pedig a törvényi analógiával élve a fogalmak tartalmának meghatározásánál a Ptk. rendelkezéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A közjegyzői okiratba foglalt bankhitelszerződés végrehajtási záradékkal történő ellátása nem sért semmilyen garanciális érdeket, szabályt. A jogbiztonság elvének érvényesülése az egyik legfontosabb cél. A tárgyalt esetnél, ha feltételezzük, hogy a hitelező a bankhitelszerződés záradékolásánál a hitelkeret erejéig kér végrehajtást annak ellenére, hogy az adósnak nem, vagy ezt el nem érő mértékben nyújtott szolgáltatást, az adóst a Vht. 41. § (5) bekezdése és a Pp. 369. § a) vagy b) pontjai alapján végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perindítás joga megilleti. Az adósnak ebben a perben azt kell állítania, hogy a bank a záradékolt okirattal szemben nem nyújtott, vagy nem olyan mértékben nyújtott szolgáltatást, ergo a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, vagy a követelés részben vagy egészében megszűnt.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási teher az "a) pontos" esetben nem az adóst, hanem az alperesi oldalon álló hitelezőt terheli ("nemleges állításra nem vezetünk bizonyítást"-elve). A hitelezőnek kell bizonyítania, hogy nyújtott-e, s milyen ösz-szegben, milyen szerződéses feltételek mellett (kamat stb.), és milyen teljesítési idővel kölcsönt.
Ha az adós azzal érvel, hogy a kötelezettség részben vagy egészben megszűnt, tehát teljesített, úgy állítását neki kell bizonyítani: mikor, milyen mértékű törlesztést, előtörlesztést eszközölt.
Természetesen megnyugtató, és a jogviták elkerülését eredményező megoldást csak a Vht. módosítása eredményezhet.
Olyan irányú módosítás, melynél a garanciális szabályok nem sérülnének, de maradéktalanul megvalósul a hitelezői érdekvédelem, egyben elkerülhetővé válik számos peres eljárás. Vélelmezzük ugyanis, hogy a közjegyzői okiratok közvetlen végrehajthatóságának megengedésénél éppen az volt az egyik jogalkotói szándék, hogy elkerülhetőek legyenek indokolatlan peres eljárások, s ezáltal a hitelezők gyorsabban és egyszerűbb eljárás mellett nyerjenek kielégítést, jussanak jogszerű követelésükhöz.
A keretbiztosítéki jelzálogot alapító szerződés közjegyzői okiratba foglalása még korántsem jelenti feltétlenül az okirat közvetlen végrehajthatóságát, ha az egyébként a Vht. szerint a záradékkal való ellátáshoz szükséges adatokat nem tartalmazza.
Ha a keretbiztosítéki jelzálogszerződés viszont magában foglalja a fizetési kötelezettség lejáratát, azaz a Vht. 21. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltételt, vagy azt, hogy a biztosított kötelezettség a jogosult általi felmondással lejárttá és esedékessé tehető, és ezáltal a jogosultnak a kielégítési joga megnyílik, úgy a Vht. 22. § c) pontjára, mint speciális szabályra figyelemmel nem kizárt álláspontunk szerint az okirat záradékolása. A végrehajtás ebben az esetben kizárólag a keretösszeg erejéig folyhat.
Ugyanakkor problémának tartjuk azt, hogy a szerződéskötési
gyakorlatban a legtöbb esetben olyan határozatlan időre kötött keretbiztosítéki jelzálogszerződések születnek, melyek csak utalnak a felek közötti tartós jogviszonyra, de nem tartalmazzák a fentebb említett szükséges adatokat, ezért önmagukban nem lesznek záradékkal elláthatóak.
A megnyugtató megoldást jelenleg csak abban látnánk, ha szabályozásban egyértelmű változtatást eszközölne a jogalkotó, mert a keretbiztosítéki zálogjognál a követelések biztosítására szolgáló zálogtárgyra nyilvántartásba vett legmagasabb összeget fogja tartalmazni az okirat, amelynek erejéig a zálogjogosult kielégítést kereshet. Ezért állítjuk határozottan, hogy az ilyen közjegyzői okirat érvényesen létrejött keretbiztosítéki ingó, ingatlan jelzálogot, vagy keretbiztosítéki vagyont, vagyonrészt terhelő zálogjogot alapító szerződést fog tartalmazni, de a keretbiztosítéki természeténél fogva nem tudja előre meghatározni a konkrét jövőben keletkező fizetési kötelezettség pontos jogcímét, a teljesítés módját, határidejét és pénznemét. Fogalmilag csak a tartós jogviszony, mint biztosított jogviszonyból megnevezésére szorítkozhat. ■
JEGYZETEK
* A cikk az MJE Fővárosi Szervezete és a Budapesti Közjegyzői Kamara közös szervezésében 2000. március 31. napján tartott előadás alapján készült.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Zoltán jogtanácsos, ABN AMRO Magyar Bank Rt. Dr. Zámbó Tamás kollégiumvezető, Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
[2] Salamonné dr. Solymos Ibolya "A szerződések biztosítékai".
[3] Sárffy: A végrehajtási eljárás jogszabályainak magyarázata.
Visszaugrás
