A Gt. a módosítás előtt azt a megoldást követte az apport meghatározásánál, hogy a Gt. általános részében a 12. §-ban volt egy általános szabály arra, hogy mi lehet vagyoni hozzájárulás. A Gt. 12. §-ában foglaltakon túlmenően a korlátolt felelősségű társaságok vonatkozásában a Gt. 124. §-ának (3) bekezdése, a részvénytársaságok esetében a 208. §-ának (2) bekezdése határozta meg az apporttal szembeni speciális elvárásokat, egyébként ez utóbbi két társasági típus vonatkozásában teljesen azonos tartalommal.
A szabályozás a módosítás során alapvetően megváltozott. Lényegében az apporttal szemben három eltérő követelményrendszer áll fenn. A Gt. 12. §-ának szabályozása vonatkozik a közkereseti társaságokra, a betéti társaságokra, a közös vállalatokra, az egyesülésekre, továbbá a korlátolt felelősségű társaságokra és részvénytársaságokra is a reájuk vonatkozó fejezetben szereplő eltérő rendelkezések figyelembevételével [Gt. 124. § (3) bekezdés, 208. § (2) bekezdés]. A módosítást követően különválik a szabályozás: jelentősen eltér, mit lehet korlátolt felelősségű társaságba, illetve részvénytársaságba apportálni.
A közösségi jogi előírások, illetve jellemzően a tagállamok nemzeti joga jóval kevesebb elvárást állít a részvénytársaságoknak teljesített nem pénzbeli hozzájárulással szemben, mint a korábban hatályos magyar szabályozás. A szigorú apportelőírás ugyan elvben a hitelezők érdekeit védi, ugyanakkor ténylegesen csak elméletileg teszi ezt, hiszen a társaság az apportot bármikor értékesítheti; és például olyan dolgot, szellemi alkotást, vagyoni értékű jogot szerezhet helyette, amely nem felel meg a korábban hatályos szabályozás szerinti apporttal szemben érvényesülő elvárásoknak. A pénzbeli vagyoni hozzájárulás ellenében is bármit szerezhet a részvénytársaság. Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítése esetén nincs is mód annak vizsgálatára, hogy az alaptőkébe milyen vagyontárgyak kerülnek, ily módon tehát olyan vagyon is lehet az alaptőke része, mely egyetlen egy pillanatban sem felelt meg az apporttal szemben támasztott követelményeknek. A szigorú apportszabályozás értelme tehát könnyen kétségbe vonható, betartatásuk a magyar részvénytársaságokat versenyhátrányos helyzetbe hozhatja, a részvényesek érdekeit sértheti.
A módosított Gt. rendelkezései szerint részvénytársaság esetén nem vagyoni hozzájárulás vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotás, vagyonértékű jog, sőt követelés is lehet. Nem feltétel tehát a részvénytársaságba bevitt apport esetén, hogy az forgalomképes, illetve végrehajtható legyen, továbbá hogy azt a részvénytársaság utóbb, harmadik személy hozzájárulása nélkül átruházhassa. Az apport lehetséges tárgya ki is bővült: követelés is lehet apport, függetlenül attól, hogy a követelés a társasággal szemben áll fenn, avagy harmadik személlyel szemben. A követelés apportálhatóságának azonban feltétele, hogy az adós a követelést elismerje, vagy a követelés jogerős bírósági határozaton alapuljon. A követelés, még a készpénzkövetelés szolgáltatása is apportnak minősül, így apportként értékelendő. A Gt. tételes rendelkezése folytán ugyanakkor változatlanul nem lehet apport az alapító, illetve a részvényes munkavégzése, személyes közreműködése, szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalása. A fent ismertetett jogi szabályozásból az következik, hogy az apporttal szemben a legenyhébb elvárás részvénytársaságok vonatkozásában érvényesül.
Az apport módosított szabályozását helyesnek tartom. Ugyanakkor, indokoltnak tűnt volna az apportra vonatkozó Gt.-szabályozás generális áttekintése, újraszabályozása; nyilvánvaló azonban, hogy ezt a módosítást jogharmonizációs indokokicai nem lehetne igazolni.
A Gt. 208. §-ának (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az alapítók, tőkeemelés esetén a részvényesek összességének, a közgyűlésnek a feladata az apport értékének meghatározása. Az apport értékelését a könyvvizsgáló csak felülvizsgálja. A fenti feladatot ellátó könyvvizsgálónak jelentést kell készítenie, mely jelentésének többek között tartalmaznia kell az egyes vagyontárgyak leírását, értékelését, az alkalmazott értékelési módszerek ismertetését, valamint azt, hogy az apport előzetesen megállapított értékelése összhangban van-e az ellenében adandó részvények számával, névértékével. Az apport felülértékelése - figyelemmel a Gt. 12. §-ában írtakra - változatlanul tilos, alulértékelésre ugyanakkor mód van, ha azt más jogszabály nem zárja ki. Alulértékelés esetén a részvényesek a létesítő okirat, mellékleteként változatlanul nyilatkozni kötelesek, hogy mi annak az indoka, oka.
A korábban hatályos szabályozás nem rögzítette, hogy az apport értékelésére a társaság könyvvizsgálója, avagy kívülálló, független könyvvizsgáló jogosult-e. A törvény álláspontom szerint mindkét megoldásra módot adott, jellemzően, tipikusan azonban a részvénytársaság könyvvizsgálója végezte az apport értékelését, noha elvileg mód volt több könyvvizsgáló bevonására is. A módosított szabályok szerint a részvénytársaság választott, cégjegyzékbe bejegyzett könyvvizsgálója a nem pénzbeli hozzájárulás előzetes felülvizsgálatára nem jogosult, csak a társaságtól független könyvvizsgáló, esetleg több könyvvizsgáló végezheti az apportértékelés felülvizsgálatát. Ezen új rendelkezés nyilvánvaló célja, hogy a könyvvizsgáló az apport értékelését objektíven, fennálló tartós megbízása által nem befolyásolva végezze.
A részvénytársaság új kötelezettsége: nem elég a könyvvizsgáló jelentésének csatolása a cégbejegyzési, tőkeemelési eljárás során, hanem ezen jelentést a Cégközlönyben közzé kell tetetnie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
