A magyar ülnökrendszer átalakítására, a laikus elem szerepének csökkentésére vonatkozó kormányzati előterjesztés[2] egyebek mellett a más országokban megfigyelhető tendenciákra hivatkozik akkor, amikor a törvényhozó az ítélkezésben, a továbbiakban csupán az úgynevezett speciális ülnöki szerepkörre tart igényt. Ez azt jelenti, hogy ülnök a továbbiakban csak a katonai és a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárásokban marad, ahol a katonai vagy pedagógiai, pszichológiai ismeretekkel felvértezett "laikusok" segítenék a hivatásos bírákat a bírói tanácsban. Ezzel gyakorlatilag a klasszikus laikus bírói közreműködés megszűnik Magyarországon, ami feltételezésünk szerint a legtöbb jogász egyetértésével találkozik. Ugyanakkor az is tény, hogy míg a posztszocialista és a jogállamisággal nehezen vádolható jogrendszerekre valóban jellemző a laikus részvétel visszaszorítása, a kevert bírósági rendszerek (ahol a bírói tanácsban laikusok és hivatásos bírák együtt hoznak ítéletet) hosszú ideje fontos, néhol egyre fontosabb szerepet játszanak a nyugat-európai demokráciák igazságszolgáltatásában.[3] Bár találni elvétve példát laikus bírósági forma kivezetésére, megszüntetésére is Európa nyugati felén[4], a mintaadó angolszász vagy kontinentális jogrendszerek, mint az angol, a francia vagy éppen a német, az igazságszolgáltatás hangsúlyos elemeként kezelik a néprészvételt, és akár a néprészvételi formák típusaiból (békebírói, ülnöki, esküdtszéki rendszer) egyszerre többet is alkalmaznak. Az angol jogrendszer mellett (ahol a laikus békebírákra a bíróság elé kerülő ügyek túlnyomó többségét bízzák) a kontinentális Franciaországban is a laikus elem fokozatos növekedésének lehetünk tanúi. Szinte felsorolni is nehéz mindazon ügycsoportokat, és laikus bírósági formákat, ahol a néprészvétel megjelenik. Legutóbb 2002-ben vezették be a békebírói rendszer egy sajátos változatát azzal az indokkal, hogy a polgárokhoz a bírói döntéseket földrajzilag közelebb hozzák, a gyorsabb ítéleteket elősegítsék, és a békéltetési szempontokra, az észszerű kompromisszumokra és kevésbé a szankciós elemre építő törvénykezést támogassák. [5]
A magyar ülnökrendszer a szovjet gyökerek ellenére a német típusú kevert, vagy más elnevezéssel kollaboratív bírósági forma egy változata, melynél az általában kis létszámú bírói tanácsban hívatásos bíró elnöklete mellett nem hivatásos laikus bírák kapnak helyet. A hivatásos és nem hivatásos bírók az ítélkezés szempontjából törvény által garantált módon azonos jogokkal vesznek részt a tény és jogkérdések vagy büntetőügyben a szankció megítélésében. A magyar ülnöki reform ismeretében talán nem felesleges a német laikus bíráskodás, azon belül az ülnökrendszer általános bemutatása, különös tekintettel a modern szakirodalomban[6] hangsúlyosan tárgyalt reprezentativitás és közreműködés kérdéskörére. Véleményünk szerint a laikus bíráskodás nem tévedésként, vagy fondorlatos jogalkotói porhintés céljából épült be a nyugati demokráciák igazságszolgáltatásába, és nem is véletlenül élvez jelentős társadalmi támogatottságot. Arra, hogy egy laikus bírósági forma minden hibája ellenére különösebb defektusok nélkül lássa el feladatát, a német igazságszolgáltatás is példa lehet.
A német jogrendszerben a laikus bírák igen kiterjedt alkalmazásának lehetünk tanúi. Jelenleg megközelítőleg 100 000 német állampolgárt ér az a megtiszteltetés, hogy az 5 éves választási cikluson belül laikus, vagy német elnevezéssel tiszteletbeli bírónak[7] választják. E laikusok a hivatásos bírók mellett teljesíthetnek bíróként szolgálatot, ami a legelfogadottabb érv szerint az igazságszolgáltatás legitimitásának erősítését célozza.[8]
A jelenlegi rendszer modern gyökereit a 19. század közepén találjuk meg, amikor a hannoveri királyságban, a német területeken - főleg 1848 után - előszeretettel alkalmazott esküdtszéki rendszer lecserélésére tettek kísérletet. Mégpedig úgy, hogy a hivatásos jogászok mellett a bírói ítéletek meghozatalában az esküdtszéknél hatéko-
- 152/153 -
nyabban működjenek közre jogi végzettséggel nem rendelkező laikusok. A cél az volt, hogy az esküdtszék és a szakbíró elkülönültségéből adódó anomáliáit a laikus bíróságnak kiküszöböljék anélkül, hogy a néprészvétel megszűnne. Így jött létre egy olyan kevert bírósági forma, mely mára nem csupán Németországban, de a világ számos jogrendszerében elterjedt.[9]
Az ügyszakok és a bírósági hierarchia[10] különböző szintjein szerepet kapnak a laikus bírák, akik ügyszaktól függően eltérő elnevezéssel[11] teljesítik bírói feladatukat a szakbírákkal együtt felálló bírói tanácsokban. A munkaügyi, szociális, közigazgatási, adó-, vagy éppen büntetőügyekben eljáró bírói tanácsokban szerephez jutó laikusok hivatottak arra, hogy a képzett jogászok mellett a tény és jogkérdések eldöntésénél a "népi igazságérzetet" becsatornázzák az ítélethozatalba.[12] A büntetőügyekben eljáró, mintegy 60 000 német állampolgár közreműködése mellett működő "Schöffen bíróságok" talán a legismertebbek, melyek tipikusan a bírósági rendszer legalsó szintjén, a 2 évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegető bűncselekmények esetében illetékesek[13]. A szövetségi törvényi szabályozáson túl a tartományi sajátosságok is bonyolítják a laikus részvétel áttekintését, mely akár abban is megmutatkozhat, hogy egy tartományban olyan célra is alkalmaznak laikus bírákat, amire más tartományokban egyáltalán nem.[14]
A német bírák jogállására vonatkozó törvény,[15] illetve részletesebben a német bírósági szervezeti törvény[16] rendelkezik a laikus bírákra vonatkozó legalapvetőbb szabályokról. Ez utóbbi törvényben rendezi a jogalkotó az "Ülnök bíróságok"[17] helyét, szerepét, illetékességét és a kiválasztásra vonatkozó legfontosabb szabályokat. Miután a laikus részvétel leghangsúlyosabb eleme a német jogrendszerben a büntetőügyekben eljáró Ülnök bíróság, így érdemes az ülnök bírák[18] kiválasztásával és szerepével foglalkozni ahhoz, hogy megértsük a német jogrendszer miként reagál a laikus bírósági rendszereket érő 21. századi kihívásokra.
A kiválasztásra vonatkozó szűkszavú rendelkezések dogmatikai kibontása, bírósági precizírozása az 1950-es évektől napjainkig tart, amiben jól nyomon követhető a laikus bírákkal kapcsolatban a nemzetközi példák, mindenekelőtt az Egyesült Államok gyakorlatának moderált átvétele is.[19]
A német ülnökök választására 5 évente kerül sor, hogy megválasztásukat követően egy elnöklő szakbíró mellett a klasszikus ülnök bíróság, vagy a fiatalkorúak ülnök bírósága[20] keretében vehessenek részt a döntéshozatalban.[21] Ülnök kizárólag német állampolgár lehet, aki már betöltötte 25. életévét és még nem múlt el 70 éves. A különböző egészségügyi, vagy feddhetetlenséggel összefüggő alkalmatlansági okok mellett lényeges azon személyek alkalmatlanná nyilvánítása, akik állami hivatalnokként, a klasszikus jogászi hivatásrendek tagjaként (ügyészi, bírói ügyvédi, közjegyzői), rendőrként a laikus bírói szerepet szakmai képzettségük okán nem tudnák "eljátszani".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
