Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvényben (a továbbiakban: Öotv.) meghatározott fogalom szerint a működtetési jog a Magyar Orvosi Kamara által a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvos, házi gyermekorvos, illetve fogorvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog. A törvény ezt követően a háziorvos összefoglaló elnevezést nem csupán a háziorvos és a házi gyermekorvos esetére használja, hanem a területi ellátási kötelezettséggel működő fogorvosokra is, nem utalva - sajnos - az eltérő sajátosságokra. Így a szerző is a háziorvos elnevezést használja mindhárom érintett szakterületre.
A címet olvasva felvetődik a kérdés, hogy valóban azonosítható-e egymással, illetve használható-e szinonim kifejezésként az alapellátásban önálló orvosi tevékenységre vonatkozó "működtetési jog" és a "praxisjog" elnevezés. Ellentmondásos a kérdés megítélése, mert a hatályos jogszabályok nem használják a praxis szót, s ebből fakadóan a praxisjog kifejezést sem, a jogalkotó is csak az Öotv. általános és részletes indokolásában említi zárójelben a "praxisjog" kifejezést, minden egyéb helyen működtetési jogról beszél. Ennek ellenére a köztudatban, a háziorvosok körében és gyakran a jogalkalmazásban is - a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezeteit értve ez alatt - a praxisjog kifejezés ugyanolyan elterjedt, még ha nem is hivatalos az elnevezés. (A "praxisjog" elnevezés kerülése valószínűleg azzal magyarázható, hogy a törvény születése körüli bonyodalmak során, korábban nem sikerült egyértelműen meghatározni, hogy a háziorvost megillető, önálló orvosi tevékenységre jogosító működtetési jog egy olyan országos jog, amely az egész ország bármely háziorvosi körzetében felhasználható, vagy csak konkrét háziorvosi körzetre szólhat. Az Egészségügyi Minisztérium a vitában kizárólag az egész ország területén felhasználható jogosultság kategóriáját fogadta el, ebből kifolyólag a területhez kötöttség elvét kifejező "praxisjog" elnevezést teljes mértékben tagadta és kerülte is minden joganyagban. A 2001. évi CVII. törvény azonban egyértelművé tette, hogy működtetési jog alapján önálló orvosi tevékenység kizárólag az adott önkormányzat által meghatározott háziorvosi körzetben végezhető, így a szerző szinonim fogalomként használja a két kifejezést.)
Ahhoz, hogy egy orvos az alapellátásban területi ellátási kötelezettségen alapuló orvosi tevékenységet tudjon végezni, az Öotv. rendelkezései értelmében működtetési joggal kell rendelkeznie. Vélelmezve a tulajdonjogi rendelkezések alkalmazhatóságát a vagyoni értékkel bíró jogok területén is, a működtetési jog megszerzésének eseteit - a dolgok feletti tulajdonjog megszerzéséhez hasonlóan - szintén két csoportba oszthatjuk.
a) Az eredeti jogszerzés esetén új működtetési jog keletkezik: ez a praxisjog a korábbi praxisjogosult jogaitól és kötelességeitől független, tehát ilyenkor önálló, új jogviszony jön létre a törvényben meghatározott jogi tények hatására. Ez a működtetési jog nemcsak a korábbi jogosult személyétől független, hanem a korábbi működtetési jog tartalmától is, tehát a praxisjogot terhelő esetleges korlátozások sem érvényesülnék az új joggal szemben. Ilyen eredeti szerzésmódnak tekinthető:
- a működtetési jog alanyi jogon történő megszerzése,
- az újonnan létesített háziorvosi körzetre - betöltés jogcímen - kiadott praxisjog, valamint
- a betöltetlen, illetve tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek esetén - szintén betöltés jogcímen - bekövetkező jogszerzés.
b) A származékos jogszerzés esetén a megszerzett működtetési jog a már korábban fennálló működtetési jogon alapszik, tehát ilyenkor a már fennálló és létező praxisjog száll át a másik jogosultra. A származékos jogszerzés szükségszerűen legalább kettő jogalany között megy végbe, tehát alanyváltozás történik. A működtetési jog alanyában bekövetkezett változás általában a praxisjog tartalmát, az abból fakadó jogokat és kötelezettségeket nem érinti, lényegét tekintve jogutódlásról van szó. Ilyen:
- a működtetési jog átruházással történő megszerzése (adásvétel, csere, ajándékozás) és
- a praxisjog folytatása.
Működtetési jogot megszerezni csakis azokon a módokon lehet, amelyeket az Öotv. és végrehajtási rendelete kifejezetten elismer és szabályoz. Más, újfajta szerzésmódot a felek akarata nem hozhat létre, vagyis a jogi szabályozás a szerzésmódok tekintetében taxatív és kógens. Ezzel szemben a jogcím megválasztásában a felek szabadok, az alapügylet tekintetében a szerződési szabadság és a diszpozitivitás elve érvényesül.
A fent említett szerzési módok közül a szerző jelen munkájában csak a működtetési jog alanyi jogon, illetve betöltéssel történő megszerzésével, s a felmerülő gyakorlati problémákkal foglalkozik.
Az Öotv. hatálybalépésének napján - 2000. február hó 26-án - háziorvosi tevékenységet végző orvosok - ideértve a munkavégzésben akadályozott háziorvosokat is - a működtetési jogot a törvény erejénél fogva (ipso iure) nyerték el. Nem szerzett azonban praxisjogot az az orvos, aki a háziorvosi tevékenységet a hatályba lépés napján kizárólag helyettesítés keretében végezte. Az alanyi jogon működtetési joghoz jutó háziorvosoknak azonban egy éven belül el kellett végeztetnie az alkalmassági vizsgálatot, és igazolni kellett az illetékes orvosi kamara megyei szervezeténél, hogy rendelkeznek a működtetési jog megszerzéséhez szükséges feltételekkel. Ellenkező esetben a határidőt követő 3. hónap első napján a törvény erejénél fogva keletkező működtetési jog a törvény erejénél fogva szűnt meg. A jogalkotó célja ezzel az volt, hogy az egészségügyi alapellátásban a törvény hatálybalépésével ne legyen semmilyen fennakadás.
Jelenleg hazánkban még mindig ez a jogszerzés a tipikus, de idővel a működtetési jogok és a praxisok "gazdát cserélnek", s így lassan el fognak tűnni az alanyi jogon praxisjogot szerzett háziorvosok.
Az alanyi jogon működtetési joggal rendelkező orvosokat a törvény egyéb szempontból is kedvezményben részesítette, elismerve és értékelve a praxis kialakításába és építésébe - esetleg hosszú évtizedek alatt - befektetett munkát, pénzt és energiát.
Egyrészt a személyi jövedelemadó szempontjából a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az eredeti jogosult magánszemélynél a működtetési jog átruházásáért kapott ellenértéket. Így az alanyi jogon praxisjoghoz jutó háziorvost nem terheli személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség a jog átruházásából származó vételár után. Itt kell megemlíteni, hogy a vevő is sokkal inkább érdekelt "alanyi jogos" működtetési jog vásárlásában, mert ebben az esetben neki sem kell visszterhes vagyonátruházási illetéket fizetni. Ugyanígy illetékmentesség illeti meg az elhunyt, egyébként alanyi jogon működtetési joggal rendelkező háziorvos után a jog folytatására jogosult személyt, és a megajándékozottat is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
